Mindennapi betevő

Szeretjük a saját sütésű kenyeret és egy ideje még a kenyérsütő gépről is leszoktunk,már csak akkor használjuk, ha időzíteni kell a sütést vagy nincs idő a kelesztésre. Rájöttem, hogy tulajdonképpen szeretek kenyeret sütni és annyira jó érzés a saját serclit ropogtatni... :)

Szerintem nehéz első ránézésre megállapítani, hogy a saját sütőnkben sült vagy a boltban leemeltük a polcról, az első szembeötlő különbség akkor látszik, ha felvágjuk. Manapság egy fél kilós kenyeret készítenek ekkorára, na én lemértem kíváncsiságból, ez pontosan 995 gramm volt, viszont a héjja ugyanúgy ropogós, a belseje pedig puha és ruganyos, ráadásul szükség esetén egy egész hétig is eláll. Na jó, olyankor már pirítósként vagy melegszendvicsként végzi, de próbálja meg az ember ezt egy bolti példánnyal. Egy szó, mint száz: büszke vagyok rá! :)

És hogy mi a titka? Nos első sorban a szeretet, amivel gyúrja meg formálgatja az ember, aztán fontos még a kovász hozzá és egy pici aszkorbin sav, na meg a friss élesztő. Kb. két és fél óra alatt készen van, de a gyúrás nem tart tovább fél óránál az élesztő futtatásával együtt és még 5 percet lehet számolni a formázásra, a többit elintézi az élesztő és a sütő.

Limara alapkenyere volt a kiindulási pont, de nála sok finomságot találhattok.