Lesz ebből itt most egy néhány, igyekszem pótolni az eddigi lemaradást. Idei első nagyobb sétánk Pilisszentivánon a Jági tanösvényre vezetett, már nagyon hívogatott minket az erdő hangja és a napocska első tavaszi csiklandó sugarai. Azt hiszem, szívesen tennék egy újabb sétát ezen a környéken, most hogy már zöldbe borultak a fák és a bokrok és talán már a talaj sem olyan ingoványos, mint kora tavasszal. A kis tavacska felszínét még vékony jégpáncél borította, a földnek csupán a felső néhány centiméteres rétege olvadt fel, így a lejtős részeken igencsak oda kellett figyelni a lépteinkre, mert az avarral borított, olvadt talajréteg könnyedén kicsúszott a lábunk alól. Volt is mit a cipőről kapirgálni a séta végén, pedig számtalanszor kellett átmásznunk a kerítésen lépcsőn vagy épp létra segítségével.
És hogy miért pont Ördög-szikla? Talán mert messziről hasonlít az ördögre… bár engem inkább az egyik majom fajra emlékeztet, amelyiknek ilyen egészen nagy orruk van. Minden esetre felmásztunk valahová a közelébe, a várva várt kilátás azonban elmaradt, mert a sziklák között megtelepedett különböző fenyőfák nem engedték túlságosan messzire a tekintetet.
1 gondolat:
Minden kirándulás-élménynek örülök :) Mi is szeretünk kirándulni :)
Megjegyzés küldése