Szeretnék...

Szeretnék áldás lenni, nem csupán a közvetlen környezetemben lévők számára - bár ez az elsődleges célom - hanem az egész emberiség számára is. A kivitelezés még sok-sok csiszolást igényel, de igyekszem ezen az úton haladni.

És hogy hogyan jutottam erre a felismerésre? Mondhatni kipattant a fejemből az isteni szikra, inspirációt természetesen kaptam hozzá jó néhány könyv formájában, melyeket tegnap vettem először a kezembe, de valamiért úgy érzetem, haza kell vinnem őket. Néha-néha biztosan el is ejtek majd itt is egy-egy morzsát belőle, mert biztos vagyok benne, lesznek kedvenceim... mint ahogy egy rögtön tegnap akadt is. Mostanság belőlük töltekezem majd és kíváncsian várom, hogyan fognak rám hatni.

Nem vagyok megrögzött Istenhívő, sem templomba járó, bár önszántamból választottam a református vallást, azonban úgy vélem, az igazi hithez az ember saját belső templomában tud eljutni. Ettől függetlenül van olyan templom, ahová évente néhány alkalommal szívesen megyek, de mindig olyan furcsa érzések kerítenek hatalmukba, talán mert azok, akik oda járnak félik és nem hiszik az Istent (vagy nevezzük bárhogy is, ki ki saját meglátása szerint). Lassan-lassan már tudni vélem, mit jelent az, hogy hiszek önmagamban, hiszek az értékekben, hiszek a szeretteimben, és hiszek azokban, akiknek szükségük van rá, de megtagadják saját maguktól. 

Bizonyára vannak, akinknek ez magától értetődő, vannak, akik soha nem jutnak el idáig és vannak, akik ugyanúgy végigjárják az utat, amit én. Hosszú és rögös lehet az út, de higgye el aki rajta jár, hogy megéri!