Lerobbantam...

Pontosabban nem én, hanem a fehér lovam. Mivel délután biorezonanciázni megyek, úgy gondoltam, bejövök Kaszásdűlőre a lakótelepre és leparkírozom az autót, így onnan egyenesen tudok majd hazamenni, nem kell még BKV-re és vonatra szállnom. Már nyáron is volt rá példa, hogy nem indult elsőre a kocsi, és a héten megint előfordult, hogy reggel csak harmadik elfordításra adta be a derekát a motor. Ma reggel viszont minden gond nélkül indult, nem is gyanakodtam semmire, a torlódás sem volt elviselhetetlen mértékű és kb. fél óra alatt begördültem a lakótelepre. Hurrá, gondoltam, bár parkoló helyet a közelben nem láttam, így mentem tovább a 10 emeletesek közé, aztán felcsillant a szemem, megláttam egy parkolót és már éppen kanyarodásra készültem, amikor valószínűleg magasabb fokozatban hagytam a sebváltót, mint kellett volna és a lovacska szépen lefulladt. Az újraindítás meg nem sikerült még tizedjére sem, a türelmetlen autósok pedig mit sem törődtek vele, hogy kiraktam az elakadásjelzőt (mert ugye ki gondolná, hogy tényleg azért teszem ki, mert elakadtam, az autósok ilyen esetek 90%-ában valójában csak tilosban parkolnak/várakoznak) egyfolytában dudáltak mögöttem. Egyszer csak jött egy hölgy és megkérdezte, hogy lerobbantam-e - gondolom, hallotta, hogy nem tudom beindítani a motort - felajánlották, hogy betolnak a parkolóba. Kb. 1000% hogy nem olvassák a blogomat, de itt is hálás köszönet nekik a segítségért. A parkolóban próbáltam még párszor beindítani a motort, sikerrel azonban nem jártam, de felhívtam közben Andrist és abban maradtunk, hogy mindenképpen induljak el dolgozni, aztán majd kiokoskodunk valamit. Nagyon-nagyon sanszos, hogy az akkumulátor adta meg magát, mert nyáron már a szerelő is említette, mikor rákérdeztünk mi baja lehet, miért nem indul időnként elsőre. Hát eddig bírta... bár meg kell valljam, én a 3 évet keveslem egy kicsit egy akkumulátortól, igazán bírhatna többet is, ha már olyan sokba kerül.

Szóval délután találkozok Andrissal a HÉV megállóban, átadom a forgalmit meg a kulcsot és amíg én a megfelelő hullámhosszra/rezgésre hangolódom, ő kicseréli az aksit a lovamban. Nagyon örülnék neki, ha csak ennyi lenne a gond, mert holnap reggel útra szeretnénk kelni vele egy kedves tűbarátnőt készülünk meglátogatni Dórival.