Kötögetek

Elhatároztam, hogy tudok kötni... és tényleg. :-))) A szemfelszedés az elején még nagyon hazárdosan megy, de a sima meg a fordított már lassan csukott szemmel is. Egyelőre még csak egy semmirenemjó próbadarabom van, azt nem mutogatom, de terveim között szerepel egy ilyen kendő. Egész jó a tapintása a gyakorlódarabomnak, de abból csak 5 dkg-m, nem tudom, mit lehet belőle kihozni, talán egy nyakmelegítőnek elég lesz. És mivel crazy days van a héten az Évában, megyek szerzek még további kötőtűket, hogy a kendőt is elkezdhessem majd. :-) Szóval előbb begyakorlom az alapokat, aztán belevágok a kendőbe, egy biztos, hogy lesznek kérdéseim...

Helyzetjelentés

Nem mondanám, hogy mostanában túlzásba viszem a blogolást, de lehet, hogy így is van ez jól, most nem ennek van itt az ideje. :-) Mivel a kedvenc kolléganőm átkerült az elnöki titkárságra és közben ezer anyag lezárását rám hagyományozta az iktatási rendszerben, nem unatkoztam az elmúlt néhány napban. Pedig azt sem tudom, kellene-e csinálnom egyáltalán, mert erre vonatkozó pontos utasítást senkitől nem kaptam, csak találgat itt mindenki, hogy minek hogyan kellene lennie. Én meg egy őrült vagyok, hogy ennyire becsületesen végzem a munkámat és többet is magamra vállalok, mint amennyit tényleg kellene.

Hímzésiem haladnak, csak lusta vagyok fényképezni meg keretezni, pedig elkészült a pipacsom, már rég itt díszeleghetne a hármas sorozat záró tagjaként az irodámban a falon, ha venném a fáradtságot és beletenném a neki szánt keretbe. Na talán majd ma este. A hétvégén elkészültem egy újabb szöszenettel is, LHN minta volt, selyemfonallal hímzetem és imádtam! Fotóalbum borítót akartam belőle először készíteni, de nincs hozzá szívem, úgyhogy ő is keretet fog kapni, Andris is támogatja az ötletet. :-) Kép róla szándékosan később, egy hét múlva, mert nálunk minden nagy esemény június 2-ra esik. Közben a vonaton folytatom a Mary Poppins-t, még vagy 20-30 x és készen van az első mintaívem. Most egészen tetszik az 1x1 szálas hímzés a cashelen, holott tavaly ősszel eleinte majd gutaütést kaptam tőle. A Sárkány SAL-al is haladgatok, azt hiszem, a DMC részét kivégeztem, most a Kreinikeken van a sor, egyelőre két szállal, de a felirat az utolsó ilyen, a többi 1 szállal kerül majd a vászonra. A világos kontúrt kibontottam a kezénél, mert nagyon nem tetszett, azt majd még pótolnom kell.
Lennének megrendeléseim, de nem is tudom, mit mondjak, mert büszkeséggel és jó érzéssel tölt el, hogy értékelik a munkámat, másrészt viszont annyi de annyi saját tervem is van... Az egyik lány a Trick or Treat Fairy-re pályázik, mindenképpen az kell neki, annyira beleszeretett, mikor mutattam a múlt héten hastánc után. Ha meg tudnánk egyezni egy leegyszerűsített verzióban, és nem szab határidőt, lehet, hogy meg tudunk egyezni. A kolléganőm is felkért, hímezzek neki valamit a szobájába, most hogy elment a Klári és átrendezte az egészet. Ebből meg lehet, hogy egy BC kép lesz, amivel hipp-hopp kész is vagyok és jól is mutat, neki viszont egyáltalán nem sietős.

Bedöglött a szivattyúnk, meg a karácsonyra kapott gőzölős felmosónk is, lassan két hete nézegetik a szervízben mind a kettőt, csere darabot persze nem adtak, úgyhogy mi is csak nézegetjük a füvünket, amint lassan-lassan kihal eső és víznyomás híjján. A takarítást azért megoldjuk, de itt is igaz, hogy könnyű a jót megszokni... a kis vacak felmosóval közel sem tudok olyan tisztára felmosni, mint az a masina a gőzzel. Vettünk új porszívót is, szív mint az őrült, 2000W a maximuma. Már vagy 2 éve kinéztük, de dupla ennyit nem akartunk adni érte, most viszont sikerült elcsípni egy outletben viszonylag tűrhető áron. Porzsák nélküli és összetömöríti a port egy kis labdaccsá, ha minden igaz. Mivel részben ajándék, ezért csak a hétvégén fogjuk megkapni, még nem próbáltuk ki, de már nagyon várom, mert a mosatni egy kataszrófa: alig szív akkor is, ha maximumon van, hiába ürítjük ki a porzsákot és meglehetősen büdös van után a lakásban, tehát semmiképpen nem emlékeztet arra, hogy takarítottunk volna.

Tegnap egyedül voltam hastáncolni, mármint nem csak Dóri nem tudott jönni, hanem az egész bandából én voltam egyedül, úgyhogy kívánságműsor volt az egész óra. Könnyedre vettük így a figurát, aminek nagyon örültem, mert női mivoltom egyáltalán nem kívánta a túlzásba vitt rázogatást. Azért nem maradt ki a csípőrázogatás sem, most már egész jól megy az elöl meg a hátul ejtés is, a vállmozgatást is egész jól sikerült begyakorolni és két új eszközzel is megismerkedtem. Botoztunk, ami tulajdonképpen egy nagyon könnyű sétapálra, amit pörgetni kell a kezünkben, meg mécseseztünk, ami nagyon tetszett, bár sötétben mutat igazán jól, meg ha sokan csináljuk egyszerre, de nekem tetszett. És kivételesen szoknyában mentem, valahogy egészen más érzés volt. :-)

A hétvége elég sűrű volt, de jól sikerült. Délelőtt Dórinál voltam, mert olyan ritkán látjuk egymást. ;) Előtte reggel gyorsan bevásároltam a hétvégi sütögetéshez, meg a bodzaszörphöz, aminek szombaton másodjára futottam neki, mert az elsőt nem szűrtük le idejében, és elkezdett erjedni. Kicsit hímzést nézegettünk, dumáltunk, Botonddal rajzoltunk (ő színezett én meg betűket szerkesztettem a hímzéshez), aztán összefutottunk Dorottyával, akinek négyszer nem válaszoltam a hívására... így utólag is bocsánatot kérek, nem valami hangosan csöngött a táskámban. Szerencsére eszébe jutott, hogy Dórit felhívja, nem vagyok-e ott. Aztán már nem sokáig maradtunk, sem én, sem Dorottya, mert ő ment Ágnesért, én meg mentem az anyósomékhoz ebédelni, aztán meg bevásárló körútra. Mit ne mondjak, jól sikerült, pedig én egyáltalán nem akartam venni semmit... ehhez képest gazdagabb lettem két nadrággal, két ruhával, két felsővel és egy szandállal, anyósom és apósom pedig nem talált magának semmit. Frissült egy kicsit a nyári ruhatáram, de nőtt a vasalnivaló dolgok száma is ezzel egyenes arányban, aminek már kevésbé örülök.
Vasárnap a túrás pajtásokat vártuk kerti sütögetésre, a fele csapat el is jött, így voltunk összesen négyen, mert Dóra és barátja mindig valami nevetséges indokot talál ki, hogy miért nem érnek rá éppen. Most strandolni vágytak a lelkeim, csak éppen a vasárnapi időjárás nem nagyon kedvezett nekik, de ők hederítettek erre és nem gondolták meg magukat; mi viszont jót szórakoztunk így nélkülük is. :-) Andrisnak már nagyon megy a tűzrakás, a hússütés, meg minden, nekem csak elő kell készítenem a hozzávalókat, ami azért szintén jó kis feladat. Megsütöttem a Ritánál kóstolt fincsi meggyes-csokis muffint, pillantok alatt el is tűnt mind a 12 darab, és persze az epres koktél sem maradhatott ki délután.

A főnököm elengedett szabadságra, így péntektől egészen jövő hét végéig otthon 'lógatjuk a lábunkat' Andrissal. Pénteken megkezdem az előkészületeket az V. Sárkánytalira, már nagyon várom, hogy jöjjenek a lányok! Vasárnap egy kis romeltakarítás, aztán készülök a szülinapi-névnapi zsúrra, jön az összes közeli rokon, ha jól számoltam 15-en leszünk... nem lesz valami gyalog-galopp. De örülök, amikor így összejön a család. Addig viszont végeznem kell még jó néhány dologgal itt bent, várnak rám a táblázatok.

Megérkezett...

...Mártihoz a PIF ajándékom, és a jelzések szerintem megint nagyon beletrafáltam, hogy minek örülne nagyon az ajándékozott. :-)))

Pipacs alakulóban

Először csak a kész képet szerettem volna feltenni, de nem haladok akkora tempóval, mint gondoltam (titkosakat meg nem mutogathatok, pedig azok is készülnek) ezért jöjjön egy kép a pipacsomról kb. 2,5 óra hímzés eredménye:

Útnak indul...

... az első PIF ajándékom, méghozzá Mártinak. Mivel csak egyetlen levélváltás történt közöttünk csak reménykedni tudok benne, hogy tetszeni fog neki, amit kap. De addig is maradjon titok, mit is készítettem neki.

Kedves Csilla és Orsi, te se aggódjatok, hamarosan útra kelnek a ti csomagjaitok is. :-)))

UFO-k, azaz eddig bejezetlen műveim

Nem olyan sok van belőlük, tervekből annál inkább, de most egyet-kettőt szeretnék befejezni, mielőtt valami újba belekezdenék. A Sárkány SAL-t szeretném befejezni június elejéig, hogy elkezdhessem a Petal Fairy-t, amit tavaly kaptam az összes házzávalóval együtt a névnapomra. :-)

De lássuk csak a befejezetlen listát:

- Ralina féle kézimunkatáska SAL,
- Mary Poppins SAL,
- Sárkány SAL,
- tulipános terítő,
- DIM pillangós készlet,
- DIM tulipános készlet,
- pipacsos kép az irodába, amit ma reggel kezdtem el, ezzel érzésem szerint a héten (de légkésőbb jövő héten) végezni fogok a vonaton.

Kisebb fajta szösszenet lesz még Klaudia RR terítőjének utolsó darabja, illetve a maradék két PIF ajándék összeállítása, de ez már varrást jelent.

Sárkány SAL ismét

A hétvégén nekiugrottam a tündérkémnek, hogy haladjak egy keveset vele is, mert az utóbbi időben eléggé elhanyagoltam. Viszont legnagyobb meglepetésemre alig van olyan munkám, ami épp félkészen tengődik, lóg a levegőben... erről jut eszembe, a biscournummal még nem tudom, mi lesz, mert megint befejeztem a második oldalt, de a keret valahogy segyogyan nem stimmel és így nem akartam belekezdeni az összevarrásba (egyelőre pihentetem a témát).

De vissza a tündérkéhez, most már szinte az összes DMC öltés rajta van, kivéve a kezénél a kontúrokat, mert az a világos lila nagyon nem tetszett, ezért visszabontottam és majd barnával pótolom, egyelőre a felirattal szenvedek, de az az utolsó, ahol két szállal fogom ölteni az xeket a kreinikkel, mert nagyon összehúzza az anyagot, viszont a ruhájából szépen kiemelkedik majd.

Azért még elleszek vele egy darabig mire felkerül rá az összes fémes fonal és a temérdek mennyiségű gyöngy. Időközben megszabadultam a rámától, ami azért jelentőset dobott a tempómon. :-)

Fogorvos folyt. köv.

Ahogy az angolok mondanák, pillangók repdesnek a gyomromban és milyen igazuk van, tényleg valami hasonló érzés kerített hatalmába. Ma végre rászántam magam, hogy visszamegyek a fogorvoshoz és rendbe szedetem a fogaimat, még mielőtt felmondják a szolgálatot. Olyan dolgokról beszélt itt most nekem a doktor úr, hogy csak nagyokat pislogtam, de ha minden igaz, holnap sok mindenre fény derül. Délelőtt kell visszahívnom és aztán megmondja, hogy be tud-e sűríteni délután egy átvizsgálást. Nem vágyom rám, de muszáj...
És sikerül mindig olyankor hívnom, hogy tutira ne tudja akkor megmondani, hogy hányra menjek hozzá és melyik nap, mindig másnap kell visszahívnom, mintha nyitva hagyna egy kiskaput. :-)

Update:
Pénteken jót beszélgettünk a fogorvossal, miközben ránézett a fogaimra. Egyelőre semmi sürgős, ami ne bírná ki szeptemberig, amikor is elég nagy valószínűséggel már megnyitják a rendelőt Fóton. Nem tudom, hogy szeretnék-e olyan sokáig várni, viszont, ha úgy döntök, hogy vágjunk bele, akkor marad a rózsadombi rendelő, mert a szerdai magánrendelése nem működik a másikkal kapcsolatos ügyintézés miatt (biztos már visszamondta a bérletet). Bele nem lát a fogaimba, röntgent meg még nem csináltunk, de célzott rá, hogy biztosan kell majd gyökérkezelni is, mert a csatorna környékén nem túl erősek a fogaim és ha azt elér, akkor tisztítani kell. Jó kis kilátások, jó lenne minél hamarabb túllenni rajta. Azt mondta, kb. egy hónap alatt végeznénk...

Elkerülhetetlenül...

Nagyon úgy néz ki, hogy elkerülhetetlenül utazom Prágába, ráadásul kocsival, csak hogy spóroljunk a cégnek. Jó vicc! Mert a főnököm mindenáron menni akar, és mindenáron autóval, mert már 6 óra alatt oda lehet érni, de jó... csak azt nem értem, én miért nem tudok ezért ennyire lelkesedni. Már előre rosszul vagyok ettől az egésztől, hogy idegességében folyton az én székem lábát rugdussa, réges-régen szemüveget kellene viselnie, de hiúsából nem teszi, és szent meggyőződése, hogy városnéző túrára megyünk. Prága biztosan egy gyönyörű város, de én inkább a férjemmel szeretnék az utcáin andalogni, mint a főnökömmel, aki alapvetően egy rendes ember, csak a hideg fut végig a hátamon, ha belegondolok, hogy három és fél napig össze leszünk zárva. Mert itt az irodában csak akkor látjuk egymást, amikor dolgunk van egymással, de ott nem lesz semmiféle kibúvó. Remekül tudok szenvedni, sokat tanultam ám Bellától az elmúlt néhány napban, amíg elolvastam az Újholdat. :-) Bár meg kell jegyezzem, eddig sem voltam tehetségtelen a témában... Jójó tudom, ápolni kell a nemzetközi kapcsolatokat, de miért kell feltétlenül kocsival menni Prágába???? Mellesleg a cégvezetés nem igazán támogatja a mi területünkön ezeket a kiutazásokat, akkor meg a nyavajának erőltetjük ennyire? A tavalyi jövedelemem 6,4%-a külföldi kiküldetésekből származik, többet utazok, mint egy nagykövet, még így is, hogy megúsztem egy múlt heti brüsszeli kirándulást. Jobb szeretnék itthon maradni és azon a héten szabadságra menni, ami egyébként is esedékes már, nagyon vágyom a júniusi kikapcsolódásra.
Az irodám pedig hamarosan maga lesz a pokol, legalábbis ami a hőmérsékletet illeti, már hétfőn is elviselhetetlenül meleg volt, és hol van még a nyár?! A központi szellőzőrendszernek nevezett valami most is csak fűteni képes, végül is így elég gazdaságos az üzemeltetése, ha azt vesszük.

Egyébként jól vagyok! :-)))) Megint elolvastam egy jó vastag könyvet (korábban ilyen hosszúba eszembe sem jutott belekezdeni), igyekszem befejezni a biscornumat, már folyamatban van a hátoldal mintája, holnap Kiss Ádámot nézünk élőben, a hétvégén pedig visszaülök a varrógéphez és befejezem a PIF ajándékokat végre. Szorgosan járunk Dórival hastáncolni, még így a harmadik alkalom után is nagyon tetszik és igyekszem elképzelni, hogy idővel én is képes leszek sokkalta lágyabb kézmozdulatokra.

Egy csuda jó nap

Ici-pici lelkiismeretfurdalással indultam neki a hétnek, mert már jó régen leegyeztettem Ritával, hogy teszek egy sétát a kertjükben, meg közben meglátogatom az unokatestvéremet is, akinek rendesen nőnek a babák a pocakjában :-) amikor megtudtam, hogy szombaton családi köszöntés lesz Andris nagymamájának születésnapja és Zsófi nap (sógornőm névnapja) alkalmából. Aztán úgy dönöttem, hogy nem szervezem át a programomat és kihagyom kivételesen a csomádi ebédet. Egy kis meglepetéssel azért készültem, a nagymama finomságokat kapott, Zsófinak pedig pikk-pakk varttam egy neszeszert, megtömtem konyakos meggyel és beborítékoltam hozzá a két dumavölgy-fesztiválos jegyet.

Aztán varrtam még egy neszeszert, mert jött az isteni szikra, hogy ez a kis hímzés annyira passzolna Ritához a barna mikrokorddal... az övé marcipán sziveket és marcipános nápolyit rejtett. :-)

Szombat reggel kilenc óra környékén indultam útnak, kb. egy óra alatt értem Biatorbágyra, ami az én tempómban nem is volt olyan rossz, főleg, hogy elég sokan igyekeztek a Balaton irányába a jó időnek köszönhetően. Kingával jó sokat beszélgettünk, közben Árpi elment bevásárolni mindenfélét az ebédhez és nekiállt elkészíteni. A brokkolikrémleves nagyon finom volt már magában is, a füstölt reszelt sajt fokozta még egy kicsit az élvezeteket. Második fogásként görögfűszeres csirke volt görögsalátával és sült krumplival. Miközben készült az ebéd, nekiálltam bontani... Kinga ugyanis a 11-es aida után szinte rögtön hímzővászonra váltott, és nem tudta, hogy ott bizony 2x2 szálon át érdemes ölteni, akkor is, ha esetleg a minta egy szálal öltéseket tartalmaz, így 1x1 szálon kezdte meg a mintát. Jó kis munkát fektettünk bele, ő a hímzésbe, én meg a bontásba. :) De sikerült, egy öblítés után kezdheti újra a madárkás hímzést.

Mivel megcsúsztunk az ebéddel, így később értem Ritáékhoz, mint eredetileg terveztem, de nem volt gond. Könnyen odataláltam, főleg hogy segítségem is volt a GPS képben. Az apróságok aludtak, mikor megérkeztem, úgyhogy gyorsan elkezdtünk hímzéseket mutogatni egymásnak, közben pedig csokis-meggyes muffint eszegettünk. Most ez lesz a kedvenc muffinom egy jó darabig. :-))) A parasztház mindig is a szívem csücske volt (majdnem mi is azt vettük meg, az volt a másik befutó, csak a födémszerkezet miatt a tetőtér nem volt igazán terhelhető, ill. az épület műemlék jellegű, ezért lemondtunk róla, pedig a kert is sokkal nagyobb volt), így a Ritáék háza teljesen elvarázsolt. Az a nyugalom és az a harmónia, ami körbelengte az egészet... remekül éreztem magam náluk. A vacsorát itt is Árpi készítette, csak Rita Árpija, mi meg közben összebarátkoztunk Pannával a kertben. A kert szintén nagyon szép és lassan talán minden a helyére kerül, Rita gondoskodik róla, a füvet pedig Árpi tartja rendben. (Na a miénk elbújhat e mellett a pázsit mellett, az biztos, pedig náluk még kutyus is van.) És micsoda szerencsénk volt, még pénteken megérkeztek a CC fonalak és egyéb finomságok, így elhoztam az enyéimet, meg a Dóri kincseit. Kaptam egy liliomot is, szép kecseset, sárgát, csak sajnos elmaradt a kiásás, így még Rita viseli gondját, míg újra feléjük nem járok. :-) Biztos vagyok benne, hogy lesz még ilyen alkalom, mert olyan gyorsan elrepült az a néhány óra, amit ott töltöttem és a végtelenségig tudtunk volna még beszélgetni... Köszönöm még egyszer a szíveslátást!

Újra képek :-)

Mostanság annyir elhanyagoltam a hímzéseket, jöjjön ismét is egy kis pótlás...

Nem is gondoltam volna, hogy ennyire gyorsan fog menni, sikerült elkészülnöm Dorottya RR kendőjével, még egy kicsit tartogatom azért, a májusi banzájon átadom. :-)

Mutatom a Trick or Treat Fairy-t, igaz már jó régen böktem bele, de majd hamarosan folytatom.

És egy ilyen pipacsos-kamillás mezőbe botlottunk a ma délutáni kerekezéskor.

Holnap ismét jövök néhány aprósággal...

Amit mostanában hímeztem

Legalábbis egy részük, mert a többi még nem találta meg a gazdáját, készen vagy félkészen pihennek és várják a postagalombot. Amik viszont olvasás, kertezés, barátnőzés, tornázás, hastáncolás mellett "elkészültek", azokat mutatom.

A főzős elefántomra tegnap este rákerült az utolsó kontúrszál is. :-)

Ebből biscornu lesz, ha nagy lesz és elkészül a hátoldala is.

És végül Popcorn RR, minimális haladással (a kocsiban nem jött össze a hímzése, de azért egy darabig próbálkoztam).

Tegnapi teljesítmény

Röviden és tömören összefoglalva kiemelkedő volt... kivételesen nem a hímzésre, varrásra, vagy egyéb kreatív időtöltésre gondolok, de még csak nem is a házimunkára, hanem az állomástól a házunkig vezető útra. Fóton ugyanis már egy jó ideje útfelújítási munkálatok folynak, de eddig ez nem igazán akadályozta a forgalmat, és lehet, hogy tegnap sem ez volt a ludas, de szerencsére nem kellett végig állnom a dugóban, valahol egyszercsak be kellett fordulnom balra. Szóval a mindössze 3 kilométernyi távolságot röpke 27 perc alatt sikerült megtennem, 7 km/h átlagsebsséggel és 15-20 literes fogasztással. Fót és a dugó eddig összeegyeztethetetlen volt számomra, de úgy látszik, egyre többen költöznek ki a fővárosból a környező településekre és ez igencsak megnöveli az átmenő forgalmat. Ma biztos, hogy egy másik útvonalat választok hazafelé, aztán remélem, rövid időn belül normalizálódnak az állapotok.

Hétvége szóban

Mivel rég óta tervezgettünk Andrissal valami kirándulást, de nem amolyan magányosat, hanem csapatosat, ezért örültem, amikor Szilvi megkérdezte van-e kedvünk velük tartani május első hétvégéjén Lillafüredre és Tokajba. Gyorsan döntöttünk, szállást foglaltunk és vártuk a május elsejét. :-) Végül közös is lett a kirándulás meg nem is, de ettől függetlenül nagyon jól sikerült a kiruccanás. Szilviék már korán reggel, valamikor 6 óra tájékán útnak indultak, mivel mi nem vállaltuk a korai kelést és indulást, abban maradtunk, hogy a pisztrángosnál találkozunk Lillafüreden 11 óra magasságában. Még alig voltak néhányan a teljesen szabadtéri étteremben, úgyhogy pillanatok alatt megkaptuk a halainkat, isteni finomak voltak! Én a sima sültet kóstoltam csak meg, mert kettőt nem bírtam volna megenni, de majd legközelebb. Andris sült krumplit evett és fagyival kárpótolta magát az elmaradt élvezetek után, mivel ő nem egy nagy halevő, hogy finoman fogalmazzak. Szilviék a kastélyszállónál parkoltak, és gyalog érkeztek a pisztrángoshoz, így együtt indultunk útnak az őskohó felé, hogy mi is kiránduljunk már egy kicsit. A végén persze egészen a szállóig mentünk mi is, és egy üdítő meg vattacukor elfogyasztása után gyalog indultunk vissza a kocsihoz, mivel a kisvonat túl ritkán járt és egyébként is rengetegen voltak rajta. Jól esett az erdőben patak mellett sétálni, ahogy körülvett az a rengeteg zöld, a nyugalom és a madárcsicsergés. :-) A séta után folytattuk utunkat Tokajba, ahol rendületlenül fújt a szél, ezért csak egy rövid sétát tettünk a belvárosban, aztán pedig beültünk a szálláshelyünk éttermébe. Én igazából egy fajta bort választottam, de azokat is megkóstoltam, amiket Andris szemelt ki magának, mindegyik finom volt, bár az ízlett a legjobban, amit én választottam. Ha jól emlékszem a Muscat Lunel névre hallgatott, száraz fehér bor volt gyümölcsös ízvilággal és egy árnyalatnyi pezsgéssel. Előételenek egy csirkés salátatányért választottunk, Szilviék maradtak a libamájnál, főétel tekintetében én maradtam a halálnál (harcsa filé roston, fehérboros-kapros öntettel és mogyorós burgonyalepénnyel), és desszeretet sem tudtam kihagyni, almás palacsinta fahéjmártással. Szerintem kifogástalanok voltak a fogások, bár a somlói galuskából hamar kifogytak, minden nagyon ízletes volt - talán nem túlzok, ha azt mondom, az ízek harmóniájában volt részünk. :-) Este egyikünket sem kellett altatni, pillanatok alatt lecsukódott a szemünk, reggel azonban nem valami kellemesen ébredtünk, nekem nagyon hiányzott valami rendes párna a fejem alá, így hát gyorsan kipattantunk az ágyból és reggeli sétára indultunk a sétálóutcában és a folyóparton. A szél még mindig lengedezett, de jól esett a friss levegő, hát még utána a reggeli. Volt minden bőséggel a reggelinél is, és mivel mi voltunk az első fecskék az asztalnál, a felszolgáló néni különös figyelmet fordított felénk; igaz összességében is jellemző volt a panzióra a kedves, figyelmes kiszolgálás.
Szilviék még aludtak, mikor mi már útnak indultunk, így csak remélem, hogy nekik is legalább olyan jól telt a hétvége hátralevő része, mint nekünk. Viszonylag hamar elértük a füzéri várat, már a távolból is csodás látvány tárult elénk, ennél csak a kilátás volt szebb, amit a várrom falai közül vehettünk szemügyre. Az egész Zemplént belátni innen, ha valaki a környéken jár, szerintem kihagyhatatlan! Ha esetleg megéheztünk volna a kaptatásban, a fogadósok kenyérlángossal és finom rétesekkel várnak minket, igazi kemencében sült finomságok, mi sem tudtuk kihagyni. A szüleimhez Hollóházán keresztül indultunk, hogy a hegyeken keresztül érjük el a 3-as főutat, mint mindig, most lenyűgözött az erdő zöldje és szépsége (nekünk ezért megérte a kb. 110 km-es kerülőút). Kicsit megpihentünk anyáéknál, majd tettünk egy látogatást az unokatesóméknál, ahol finom gőzgombócot kaptunk vacsorára. Kingának egyre jobban nő a pocakja és már tényleg látni, mikor mozgolódnak a csöppségek odabent. Végül vasárnap csak ebéd után indultunk a délelőttre tervezett helyett, de így még kaptak belőlünk egy kis szeletet a szülők... hazafelé útba ejtettük Andris szüleit is anyáknapja lévén, végül pedig pakolászással és kertészkedéssel zártuk a napot. Egyetlen egy gond volt ezzel a hétvégével, mégpedig az, hogy túlságosan rövid volt, vágyom már egy vagy két hét szabadságra.

Kontinuum-elv

Még tavaly kezdtem el olvasni Jane Liedloff: Az elveszett boldogság nyomában című könyvét, de kicsit félre tettem, hogy ülepedjenek azok az érzelmek, melyeket elég alaposan, szinte a tudtom nélkül kavart fel bennem. Sok mindent el kellett engednem azt hiszem, és most jutottam el ismét oda, hogy folytatni kezdtem a könyvet. Nagyon tetszik az a szemlélet, melyet bemutat a gyermeknevelésben a jekána indiánokon keresztül, azonban még korántsem vagyok a könyv végén, ezért nagyon kíváncsi vagyok, hogy hogyan lehet ezeket a dolgokat a lehető legjobban átültetni a mi nyugati túlságosan is civilizálódott világunkba. Mert ennek a civilizált világnak köszönhetően nem kapjuk meg azokat az ingereket, amelyekre szükségünk lenne a természetes fejlődéshez, ami már rögtön egészen újszülött korban kezdődik. A tapasztalatgyűjtésre találtam egy érdekes gondolatot a könyvben, amit idézni szeretnék:
"Az emberi viselkedésformák között is bőven akad olyan, amelynek egyetlen értelme és célja a viselkedésre vonatkozó késztetés kielégítése, hiszem semmi más köze nincs az egyén más cselekedeteihez. A legtöbb esetben kontinuum-tapasztalati igények kielégítéséról van szó, amikert kulturális okokból, az értelem parancsára kizártak az eredeti láncolatukból, azon az alapon, hogy az időpazarló, nem hatékony, vagy gonosz cselekedetek. Később alaposabban is szemügyre veszünk párat ezekből a megnyilvánulásokból, de példaként álljon itt újra a sportként, és nem ennivalóért űzött vadászat. Akinek telik rá, a fizikai munkára irányuló, kielégítetlen késztetését golfpályákon, műhelyekben vagy jachtozásban vezeti le; a kevésbé tehetős depriváltak kénytelenek kertészkedéssel, kreatív hobbikkal, modellépítéssel és amatőr főzőcskézéssel beérni. A nőknek, általában azoknak, akiket még a háztartás vezetésétől is megfosztanak, marad a hímzés, a szövés, a virágrendezgetés, a teadélutánok, és mindenféle unalmas önkéntes munka jótékonysági szervezeteknél, munkaerőhiányban szenvedő kórházkban, használtruhaboltokban vagy ingyenkonyhákon."

Nem biztos, hogy legjobb részletet emeltem ki a könyvből és aki csak ennyit olvas el, teljesen másképp gondolja, de szerintem sok alapja van annak, amit Jane leír... szerintem érdemes elmerülni a soraiban.

Hétvége képekben