Hétvége szóban

Mivel rég óta tervezgettünk Andrissal valami kirándulást, de nem amolyan magányosat, hanem csapatosat, ezért örültem, amikor Szilvi megkérdezte van-e kedvünk velük tartani május első hétvégéjén Lillafüredre és Tokajba. Gyorsan döntöttünk, szállást foglaltunk és vártuk a május elsejét. :-) Végül közös is lett a kirándulás meg nem is, de ettől függetlenül nagyon jól sikerült a kiruccanás. Szilviék már korán reggel, valamikor 6 óra tájékán útnak indultak, mivel mi nem vállaltuk a korai kelést és indulást, abban maradtunk, hogy a pisztrángosnál találkozunk Lillafüreden 11 óra magasságában. Még alig voltak néhányan a teljesen szabadtéri étteremben, úgyhogy pillanatok alatt megkaptuk a halainkat, isteni finomak voltak! Én a sima sültet kóstoltam csak meg, mert kettőt nem bírtam volna megenni, de majd legközelebb. Andris sült krumplit evett és fagyival kárpótolta magát az elmaradt élvezetek után, mivel ő nem egy nagy halevő, hogy finoman fogalmazzak. Szilviék a kastélyszállónál parkoltak, és gyalog érkeztek a pisztrángoshoz, így együtt indultunk útnak az őskohó felé, hogy mi is kiránduljunk már egy kicsit. A végén persze egészen a szállóig mentünk mi is, és egy üdítő meg vattacukor elfogyasztása után gyalog indultunk vissza a kocsihoz, mivel a kisvonat túl ritkán járt és egyébként is rengetegen voltak rajta. Jól esett az erdőben patak mellett sétálni, ahogy körülvett az a rengeteg zöld, a nyugalom és a madárcsicsergés. :-) A séta után folytattuk utunkat Tokajba, ahol rendületlenül fújt a szél, ezért csak egy rövid sétát tettünk a belvárosban, aztán pedig beültünk a szálláshelyünk éttermébe. Én igazából egy fajta bort választottam, de azokat is megkóstoltam, amiket Andris szemelt ki magának, mindegyik finom volt, bár az ízlett a legjobban, amit én választottam. Ha jól emlékszem a Muscat Lunel névre hallgatott, száraz fehér bor volt gyümölcsös ízvilággal és egy árnyalatnyi pezsgéssel. Előételenek egy csirkés salátatányért választottunk, Szilviék maradtak a libamájnál, főétel tekintetében én maradtam a halálnál (harcsa filé roston, fehérboros-kapros öntettel és mogyorós burgonyalepénnyel), és desszeretet sem tudtam kihagyni, almás palacsinta fahéjmártással. Szerintem kifogástalanok voltak a fogások, bár a somlói galuskából hamar kifogytak, minden nagyon ízletes volt - talán nem túlzok, ha azt mondom, az ízek harmóniájában volt részünk. :-) Este egyikünket sem kellett altatni, pillanatok alatt lecsukódott a szemünk, reggel azonban nem valami kellemesen ébredtünk, nekem nagyon hiányzott valami rendes párna a fejem alá, így hát gyorsan kipattantunk az ágyból és reggeli sétára indultunk a sétálóutcában és a folyóparton. A szél még mindig lengedezett, de jól esett a friss levegő, hát még utána a reggeli. Volt minden bőséggel a reggelinél is, és mivel mi voltunk az első fecskék az asztalnál, a felszolgáló néni különös figyelmet fordított felénk; igaz összességében is jellemző volt a panzióra a kedves, figyelmes kiszolgálás.
Szilviék még aludtak, mikor mi már útnak indultunk, így csak remélem, hogy nekik is legalább olyan jól telt a hétvége hátralevő része, mint nekünk. Viszonylag hamar elértük a füzéri várat, már a távolból is csodás látvány tárult elénk, ennél csak a kilátás volt szebb, amit a várrom falai közül vehettünk szemügyre. Az egész Zemplént belátni innen, ha valaki a környéken jár, szerintem kihagyhatatlan! Ha esetleg megéheztünk volna a kaptatásban, a fogadósok kenyérlángossal és finom rétesekkel várnak minket, igazi kemencében sült finomságok, mi sem tudtuk kihagyni. A szüleimhez Hollóházán keresztül indultunk, hogy a hegyeken keresztül érjük el a 3-as főutat, mint mindig, most lenyűgözött az erdő zöldje és szépsége (nekünk ezért megérte a kb. 110 km-es kerülőút). Kicsit megpihentünk anyáéknál, majd tettünk egy látogatást az unokatesóméknál, ahol finom gőzgombócot kaptunk vacsorára. Kingának egyre jobban nő a pocakja és már tényleg látni, mikor mozgolódnak a csöppségek odabent. Végül vasárnap csak ebéd után indultunk a délelőttre tervezett helyett, de így még kaptak belőlünk egy kis szeletet a szülők... hazafelé útba ejtettük Andris szüleit is anyáknapja lévén, végül pedig pakolászással és kertészkedéssel zártuk a napot. Egyetlen egy gond volt ezzel a hétvégével, mégpedig az, hogy túlságosan rövid volt, vágyom már egy vagy két hét szabadságra.