Elkerülhetetlenül...

Nagyon úgy néz ki, hogy elkerülhetetlenül utazom Prágába, ráadásul kocsival, csak hogy spóroljunk a cégnek. Jó vicc! Mert a főnököm mindenáron menni akar, és mindenáron autóval, mert már 6 óra alatt oda lehet érni, de jó... csak azt nem értem, én miért nem tudok ezért ennyire lelkesedni. Már előre rosszul vagyok ettől az egésztől, hogy idegességében folyton az én székem lábát rugdussa, réges-régen szemüveget kellene viselnie, de hiúsából nem teszi, és szent meggyőződése, hogy városnéző túrára megyünk. Prága biztosan egy gyönyörű város, de én inkább a férjemmel szeretnék az utcáin andalogni, mint a főnökömmel, aki alapvetően egy rendes ember, csak a hideg fut végig a hátamon, ha belegondolok, hogy három és fél napig össze leszünk zárva. Mert itt az irodában csak akkor látjuk egymást, amikor dolgunk van egymással, de ott nem lesz semmiféle kibúvó. Remekül tudok szenvedni, sokat tanultam ám Bellától az elmúlt néhány napban, amíg elolvastam az Újholdat. :-) Bár meg kell jegyezzem, eddig sem voltam tehetségtelen a témában... Jójó tudom, ápolni kell a nemzetközi kapcsolatokat, de miért kell feltétlenül kocsival menni Prágába???? Mellesleg a cégvezetés nem igazán támogatja a mi területünkön ezeket a kiutazásokat, akkor meg a nyavajának erőltetjük ennyire? A tavalyi jövedelemem 6,4%-a külföldi kiküldetésekből származik, többet utazok, mint egy nagykövet, még így is, hogy megúsztem egy múlt heti brüsszeli kirándulást. Jobb szeretnék itthon maradni és azon a héten szabadságra menni, ami egyébként is esedékes már, nagyon vágyom a júniusi kikapcsolódásra.
Az irodám pedig hamarosan maga lesz a pokol, legalábbis ami a hőmérsékletet illeti, már hétfőn is elviselhetetlenül meleg volt, és hol van még a nyár?! A központi szellőzőrendszernek nevezett valami most is csak fűteni képes, végül is így elég gazdaságos az üzemeltetése, ha azt vesszük.

Egyébként jól vagyok! :-)))) Megint elolvastam egy jó vastag könyvet (korábban ilyen hosszúba eszembe sem jutott belekezdeni), igyekszem befejezni a biscornumat, már folyamatban van a hátoldal mintája, holnap Kiss Ádámot nézünk élőben, a hétvégén pedig visszaülök a varrógéphez és befejezem a PIF ajándékokat végre. Szorgosan járunk Dórival hastáncolni, még így a harmadik alkalom után is nagyon tetszik és igyekszem elképzelni, hogy idővel én is képes leszek sokkalta lágyabb kézmozdulatokra.