2011. augusztus 4., csütörtök

Lélekemlő meditáció a Búbánatvölgyben

Az egész ott kezdődött, hogy szerettünk volna részt venni  Hanami Teaház szervezésében a Gerecsében tett túrán és már régen jártunk olyan helyen, ahol csak egymással vagyunk elfoglalva. Ennek az apropónak a nyomán elkezdtem szállást keresni Esztergomban és Dorogon, így találtam rá a Bellevue hotelre Esztergom mellett a Búbánatvölgyben. A koncepció az volt, hogy megnézzük Esztergomot, felmegyünk a Vaskapuhoz, ahonnan gyönyörű kilátás tárul elénk Esztergommal és a Duna-kanyarral, kicsit sétálunk a szálloda környékén, kihasználjuk a wellness részleg adottságait és vasárnap elmegyünk a Gerecse-túrára vagy kedvezőtlen időjárás esetén maradunk tovább a szállodában. Az első felét remekül teljesítettük is a tervnek, még pénteken vacsora előtt úszkáltunk egyet és tettünk egy sétát a Búbánatvölgy tavai körül, szombaton pedig megcsodáltuk madártávlatból Esztergomot, sétáltunk egyet a városban és alaposan bebarangoltuk a bazilikát. A kincstár teljesen lenyűgözött a rengeteg kézzel készített kegytárggyal és miseruházattal, de a kupolából sem volt utolsó a kilátás. A Duna felőli oldalon nagyon erős szél fújt, össze kellett szednem a bátorságomat ott fenn a magasban, hogy körbe tudjak menni a kiépített peronon (a korlát azért sokat segített), a csigalépcsőn felfelé meg folyton szédültem, ezért sokszor meg kellett állnom, hihetetlen sokáig tart több, mint 400 lépcsőfokot megmászni. Persze voltak szünetek közben, mert ugye nem egyenesen visz fel a lépcső a kupolába, úgyhogy volt időm regenerálódni. Megérte a küzdelem!

Búbánatvölgy
kilátás a Vaskaputól
 
  Esztergomi vár

 a kupolán


Nagyon készültünk a kirándulásra, de végül mégsem mertünk elindulni, mert vasárnap hajnalban elkezdett esni az eső ott Esztergomban… a modellek alapján a Gerecsét szépen elkerülte, azonban mégsem mertünk belevágni az esetleges sár és fáról potyogó vízcseppek miatt. Egyszer remélem, hogy bepótoljuk, mert biztosan szép útvonalat lehet bejárni Dorogról Mogyorósbányáig a kéktúra vonalán. A fiúk magukra maradtak, mások is megijedtek az esőtől és inkább otthon maradtak, pedig szokás szerint szép időben és abszolút sár és vízmentesen tették meg az útvonalat és jókat teáztak közben. A szép kilátások helyett a délelőtti wellnesst és az otthoni takarítást választottuk, ami már nagyon-nagyon időszerű volt, bár lélekemelőbb lett volna a kirándulás, de lássuk be, valahol a takarítás is nyer egy kis értelmet még ha nem túl hosszú időre is.

És ha már lélekemelés, én nagyon-nagyon szeretek meditálni, különösen mióta Ági vezet minket szebbnél-szebb tájakra a tibeti hangtáljaival. Először szokatlan volt a tálak csengése/zúgása/zsongása/rezgése, de aztán egészen hozzászoktunk. Itt a hotelben is lehetőség volt meditációra, ami szerintem még ritkaságnak számít manapság ilyen helyeken, bár van, ahol jóga órát tartanak, igaz azok elég messze állnak a meditatív állapottól…
A hangtálakat ezúttal nélkülöznünk kellett, sőt még a magnó is felmondta a szolgálatot, pedig Kata mindent megtett, hogy meglegyen a zenei aláfestés, de úgy látszik, nem volt rá szükségünk. Mindössze ketten voltunk a meditáción és alkalmat kaptunk, hogy ismét ellátogassunk a lelkünk templomába, hogy találkozzunk szűz Máriával és meghallgassuk az üzenetét, valamint bepillantást nyerhettünk az angyalok birodalmába is, ahonnan nem kis erőfeszítésbe került visszatérni. Rengeteg élménnyel gazdagodtam/gazdagodtunk a meditáció által, a részletekre itt nem szeretnék kitérni, de abban biztos vagyok, hogy megtaláltam Kata személyében azt a mestert, akitől az angyalokkal való társalgást mélyebben is elsajátíthatom. Meg még lehet, hogy mást is, amire idővel fény derül majd. Jó érzés tudni, hogy lassan-lassan megtaláltam azt az utat, ami felé eddig is vezettek és tudni, hogy képes leszek végig járni akkor is, ha néha-néha bizony göröngyös lesz.

1 gondolat:

Hajdú Zsuzsi írta...

Már csak azért is a szívem csücske Esztergom, mert a párom - akarom mondani a férjem - városa :) :) :)