Adventi koszorúnk

Ugyan nem saját készítésű darab, hanem anyát kértem fel az alkotásra, de gondoltam megosztom. Sajnos a karácsonyi hangulat nálam még távol jár valahol, előbb-utóbb azért remélem, sikerül becsempésznem az otthonunkba, mert hiányzik már. Ahogy a hó is...

Bothy Threads: Ladies Who Lunch - Spending to Save készen (5)

Két délután összedobtam a képre a kontúrt, de a megörökítés sajnos elhúzódott egy kicsit. Most viszont itt a végeredmény, és ami azt illeti, nekem még mindig nagyon tetszik a sokszínűsége és üdítő látványa miatt (azt hiszem, lesz még képem ebből a sorozatból).

Az még nem pontosan kristályosodott ki bennem, hogy mi lesz a végső sorsa, de tekintve, hogy helyenként elég hosszú öltéseket is csináltam, elég nagy valószínűséggel keretezett kép lesz belőle.

Bothy Threads: Ladies Who Lunch - Spending to Save (4)

Már egy jó ideje a kontúrozás előtti állapotban vannak a hölgyek, ma kivasaltam őket. :) Hátha kedvem támad esténként befejezni őket (is)... azt hiszem, a kereten hímzés tart vissza tőle, lehet hogy nem is fogom azt a módszert választani, de előbb megnézem mi a helyzet keret fronton, van-e egyáltalán megfelelő méretű.

Várom, hogy a színes foltokból arcok, frizurák és ruhák meg táskák legyenek.

Apdéjt: szombat este elkészültem a kontúrral, mint a villám haladtam vele. Imádom a végeredményt, vasalom és csinálok valamiféle képet, amilyet ilyen időben lehet.

Kézimunkatáska Noéminek

Szerencsére nem olvassa a blogomat, így bátran közzé tehetem a leányzó leendő karácsonyi ajándékát...

A történet úgy kezdődött, hogy a baráti család legkisebb tagja mindenféle kézműves dologgal szeret foglalkozni, az egyik nagymamával viszonylag sokat hímeznek is. Nyaranta egy hetet anyáéknál töltenek az utóbbi években, így volt ez idén nyáron is és Noéminek megtetszett a kézimunkatáska, amiben a hímzéseket hurcolom a vonaton (a hímzésnek semmi baja, de a többi része kezd nagyon elkopni, sajnos záros határidőn belül kénytelen leszek újragondolni). Hímzett is valamit otthon, amit a nagymama összevarrt, de nem jól, így a célra nem tudja használni - azt mondjuk nem értem, hogy miért nem lehetett elmagyarázni a nagyinak, hogy mi az elképzelés, de ez már nem rám tartozik. Ezen felbuzdulva anyuka vásárolt egy DMC készletet, amiből egy kis varrási gyakorlattal és kézügyességgel kézimunkatáskát lehet formálni. Mint utóbb kiderült, nem is volt ez olyan egyszerű... Anyuka azonban nem sejetette, hogy darabokban kapja meg a készletet és neki kellene összeállítani, persze ezt nem merte a nagymamára bízni, így engem kért meg. Mivel elsőre nem tűnt olyan nagyon bonyolultnak, elvállaltam. A sokadik lépés után rájöttem, hogy az összeállítási útmutatót csak módjával szabad betartani, mert különben nem lesz azonos a végeredmény a képen láthatóval. Így sem lett, mert az ollótartó pl. használhatatlan lett volna a kigondolt formában. Egy biztos, ilyet nem érdemes akkor sem megvenni, ha van mit a tejbe aprítani, mert az anyagválasztásuk hagy némi kívánnivalót maga után, már a vasaláskor puklisodott, sajnos a varrógéppel sem lehetett őket egyenletesen megvarrni vagyis nem lett olyan szép, mint szerettem volna, de hiába próbálkoztam többször is, nem ment jobban, ebből ezt a maximumot lehetett kihozni.

Azért nem borzalmas a végeredmény, de én gyorsabb összeállításra gondoltam mikor belekezdtem és kezelhetőbb anyagokra, most viszont már ezt is tudom. Ja igen, és az értelmetlen francia szöveget is lecseréltem, hogy igazán személyes legyen.

Íme:

Rico Design - Birds and berries terítő (3)

Nehéz erről a terítőről jó képet készíteni, de talán majd ha teljesen készen lesz. Egyelőre a feléhez közelítek lassanként, mert a vonaton sokszor nincs lehetőségem előszedni, itthon meg valamiért elmarad a hímzés. Talán majd mostanába, hogy sötétebb lesz, bár a szappanok sok időt elvisznek azt hiszem karácsonyig.

A színeit még mindig imádom, hátha jövő ősszel már az asztalunkon lehet. :)

Sorsoltam :)

Íme a két szépség, akik közül lehetett választani:

Tizenketten jelentkeztek a játékra nálam, ma pedig elérkezett a sorsolás pillanata. Én izgatottan vártam, hogy kinek kedvez majd a szerencse és a random.org a 6-os dobta ki.

 

A 6-os játékos pedig nem más, mint Nóri és a sós-olívaszappant választotta. Gratulálok Nóri, hamarosan írok a részletekkel kapcsolatban.

Rico Design - Birds and berries terítő (2)

Időnként belekezdek ennek a terítőnek a hímzésébe és alapvetően szeretem, mert haladós, csak sajnos macerás elővenni a vonaton. Így mindig félreteszem, most viszont mutatok egy-két képet az őszies hangulat kedvéért.

Van még mit alkotni rajta, de most hátha bírom egy ideig a vonaton is, ami az ülőhelyektől is függ azért, mert sajnos két hely kell hozzá, hogy ne legyen semmi semminek útban.

Szappanos játék szombat éjfélig

Összesítettem a szappanokra érkezett szavazatokat és döntetlen eredmény született az első helyen (is), a levendulás és a sós-olívás szappan kapta a legtöbb voksot. Köszönöm mindenkinek, aki részt vett a szavazáson és most játékra hívla titeket. Mivel az eredmény döntetlen lett, ezért mind a két szappant ki fogom sorsolni jövő vasárnap délelőtt, jelentkezni szombaton, azaz 22-én éjfélig lehet. 

Sok szerencsét hozzá!

Bothy Threads: Ladies Who Lunch - Spending to Save (3)

Még ha lassan is, de azért haladok (mert van amikor elbliccelem a vonaton a hímzést), már csak másfél ruha van hátra meg persze a kontúr. Már gondolkoztam rajta, hogy hogyan csináljam, mert kézből nem lenne jó kontúrozni, de kerettel meg nem szeretek hímezni, viszont sokkal szebb lenne a végeredmény és mivel elég sok a kontúr a képen és ez emeli majd ki igazán az alakokat és alakzatokat nem mindegy a mikéntje. Ha kész a másfél ruha, megnézem tudok-e megfelelő méretű keretet összerakni neki és természetesen mosom-vasalom-mutatom a képet.

Te melyiket választanád?

Tervezgetek, ezért szeretném tudni, hogy az alábbiak közül milyen szappanokat emelnél le a polcról és vinnél haza szívesen. Ha nincs a felsoroltak között az egyéb pontban tudod részletezni.

Mondjuk szeptember 15-én összesítem a válaszokat és a legnépszerűbb darab sorsolás tárgyát képezi majd. Részletek később...

Kencék saját kezűleg

6 nap

55 féle kence

85 féle recept

Nagyon röviden és nagyon tömören kencesuliban voltam és imádtam. Kenhetem őket a hajamra (is), de leginkább a bőrömet fogom velük kényeztetni.

Még mindig szeretek Vikiékhez járni: 

• mert megvan a szakértelmük és a kellő tapasztalatuk ahhoz, amit csinálnak legyen szó akár elméletről, akár gyakorlatról;
• mert bármikor lehet kérdezni, így senkit nem engednek el úgy a tanfolyamról, hogy valami nem világos neki;
• mert segítenek akkor is, amikor otthon a kísérletezés közben merülnek fel a kérdések;
• mert mindannyian csupaszív emberek és mindig családias a légkör és olyanokat is képesek megnyitni, akik várfallal veszik körül magukat.

Ennél szerintem aligha kell több, hacsaknem az, hogy vissza is szívesen várnak (persze van ennek üzleti oldala is, de nem mindegy, hogy hová várják vissza az ember lányát).

Mivel változó volt a csoportlétszám nem alakult ki olyan közösség, mint a tavalyi szappantáborban, de a négyes kemény mag azért egészen jól összecsiszolódott. Érdekes volt látni és hallani, hogy mennyien választják már tudatosan a mesterséges anyagok száműzését a háztartásból, ezzel egyidejűleg saját készítésű termékekre cserélik azt, emellett megreformálják a táplálkozásukat és a spirituális fejlődés útján is elindulnak. Nagyon sok különböző egyéniség valahol belül azoban mégis egyformák vagyunk.

No de visszatérve a tanfolyamra, többek között ezért is örülök neki, hogy elmentem, mert a krémkeverést elsajátíthattam volna az internetről nem olyan nagyon ördöngősség, sokkal kevesebb buktatója van, mint a szappankészítésnek (ehhez persze azért kellene a jó receptek és a megfelelő sorrend), de ezt a pluszt nem kaptam volna meg soha a weblapokon keresztül. A szakmaiságról meg nem is beszélve, még akkor is, ha ezt ennyiszer megemlítem, mert számunkra is érthető és felfogható csomagolásban kaptunk információt arról, hogy hogyan is működik a kémia ezen része. Azt gondolom, hogy ezt csak olyan valaki tudja így átadni, aki mélységeiben tisztában van ezekkel a dolgokkal és ezt igaznak érzem a gyakorlatra is.

És hogy miket is készítettünk? Először is megtanultunk vizes és zsíros alapú kencéket keverni majd a kettőt elegyíteni, ebből lett például szájvíz, arcvíz, zselé, ajakápoló, saropuhító, szemránckrém, sminklemosó, testápoló. Aztán kevertünk mindenféle poros dolgokat, mint a fürdőgolyó, parfüm, arcpakolás, fürdősó, hintőporok. Amikor mindent összekevertünk (olaj, víz, por) azokból lettek a fogkrémek, mindenféle zselék, testvajak, napvédőkrém és deo stick. A gyógyító kencék tárháza is végtelen, ezek közül készültek fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő, bőrnyugtató, megfázást és visszeret enyhítő krémek és egyebek. A természetes kencéknél szinte naturista irányzatot vett a krémkészítés, még az emulgeátorok egy részét is magunk kevertük és készült olyan kence, amit tartósítószer nélkül nyugodtan meg is ehetünk. Végül pedig megtanultuk azt is, hogy melyik bőrtípusra milyen kencét tegyünk, így nem jelenthet gondot a száraz, normál, zsíros és az érett bőr megfelelő ápolása sem.

Zsaki továbbra is nagyon finomakat készít, bár a három óra körüli ebédet azért sokszor késeinek éreztem, többen korgó gyomorral készítettük a második kiválasztott kencét a pultoknál.

A kényeztető kencés tanfolyamon folyamatosan fájt a szívem, mert sorra olyan dolgokról beszéltünk és készítettünk, amit csak egy fürdőkád vízben tud igazán élvezni az ember. Valahonnan szereznünk kell egy fürdőkádat. :) Vagy valakitől bérbe venni egyet, mert a fürdőbombát ki kell próbálnom.

Októberre sminkes tanfolyammal készülnek, januárra vagy jövő év elejére pedig hajas tanfolyammal. Nem vagyok egy nagy sminkelő, de leginkább azért, mert nem tetszik a bőrömnek és ha ezek is természetes alapanyagok lennének, akkor talán menne mellékhatások nélkül is. Szóval esélyes, hogy egyszer megnézem mit lehet ott kotyvasztani. Addig is próbálgatom az újdonsült kencéimet és kísérletezek egy saját receptet a mesterlevélhez.

Rico Design - Virágos lógóka

Én nem kapkodok el soha semmit, mert ugye mindennek eljön egyszer a maga ideje (még a függönygondoknak is ;)) és ezt az alábbi példa is remekül bizonyítja.

A kellemes időjárásból hazatértünk a hőségbe és valahogy a varrógéphez húzott a szívem, ami persze nem lehet olyan túl nagy véletlen, hiszen a műhelyben jóval hűvösebb van lent, mint a lakószinten és hirtelen ötlettől vezérelve elkezdtem felhajtani a réges-rég szekrényben pihenő nadrágok szárát, megrövidíteni a szoknyákat és összevarrni néhány félkész darabot. Ebből a nagy felszámolásból persze az elkészült hímzések sem maradhattak ki, így a több, mint három évvel ezelőtt elkészült virágmintás fali lógóka immár az előszobánk falát díszíti.

Bothy Threads: Ladies Who Lunch - Spending to Save (2)

Nem is tudom milyen indíttatásból, de ma délután fényképezőgépet ragadtam és megörökítettem ennek a képnek a jelenlegi állását. Látta Norvégiát, én viszont nem öltöttem bele egy ikszet sem, mert jobban lekötött a kilátás, mint előre gondoltam vagy amikor mégsem (összesen 157 alagúton mentünk át az egy hét alatt, ezek kb. 90%-a a hét második felére esett) és már kellően fáradt voltam az éjszaki világostól, akkor aludtam. Ettől függetlenül azért van remény, hogy elkészül, már előkészítettem a kontúros mintacsomagot is... marad hozzá a vonat és a hosszabb autós utazások vagy anyáéknál eltöltött hétvége. Jellemzően ilyen körülmények között hímzek mostanában.

Mint látható, van még azért rajta mit öltögetni: majdnem három ruha a fogason, egy minimális tapétacsík és egy fél hölgy. Várom már, hogy elkészüljön, na meg hogy a kontúrra kerüljön a sor, mert sok részlet eléggé elnagyolt a képen.

A kertünkből

Ha gondozzuk a kertünket, akkor az mindenképpen meghálálja, mint az alábbi képen is látszik:

A betakarított termést persze jó lenne el is fogyasztani, mivel azonban nekem általában ezt rögtön és azonnal nem lehet, ehhez ilyenkor jól jönne egy időkibővítő készülék, hogy eltehessem a későbbiekre. Vagy megoldás lehetne egy leheletnyit háziasabb férj, aki gondol a hideg téli napokra és arra, hogy milyen isteni lenne a kandalló tüze mellett mondjuk egy málnatorta. ;)

Itten pedig a kert, ahonnan a földi jók származnak:

 

Bothy Threads: Ladies Who Lunch - Spending to Save (1)

Szóval most akkor ide is felteszem ezt a képet a hozzá tartozó szövegeléssel együtt, mert koncepcióváltás történt a másik blogon való közzététel után. :) Vagyis maradnak itt a hímzések és egyéb mindenféle, ami kezeim közül kerül ki, a lelkem mélyére meg a másikon engedek majd bepillantást.

 

Már hónapok óta hímzem ezt a három hölgyet, kettő már egészen kivehető közülük. Sokszor azonban elmarad a vonaton a kreatív tevékenységem és az okosnak vélt telefont nyomogatom... azt hiszem, változtatok majd ezen és inkább visszaszokom a hímzéshez, annak lesz kézzel fogható eredménye.

Szóval kb. három hónappal ezelőtt, húsvétkor vágtam bele ebbe a mintába és most nem egészen a felénél tartok a kontúrok nélkül, ami ennek a mintának igencsak jót fog tenni, mert sok helyen elég elnagyoltak a színfoltok.

Imádom a rengeteg színt, ami benne van és annak ellenére, hogy viszonylag egyszerű a minta, még soha ennyit nem bontottam vissza, mint ennél a darabnál. Történt ugyanis, hogy többször sikerült elrontanom, de többször előfordult az is, hogy a maradék fonal levágásakor elvágtam az x hátul futó öltésrészét és kénytelen voltam elvarrni a szálakat.

Jelenleg itt tartok:

Bezárom a blogomat

Hosszas mérlegelés után úgy döntöttem, hogy zárt bloggá alakítom a naplómat, mert idővel túl sokat adok ki magamból nyilvánosan. És miután az túlzott mértékű őszinteségemmel közvetve saját magamnak okozok kellemetlenséget, csak azokat engedem ennyire közel magamhoz, akit erre érdemesnek tartok.

A kézimunkáimat természetesen továbbra is bárki megtekintheti az eddig angol nyelvű, de senki által nem követett (mondjuk egy ideje nem is volt mit) és új alapokra helyezett blogomon az alábbi címen:

http://akrucipka.blogspot.com

Akik továbbra is szeretnének olvasni, azokat kérem, hogy hagyjanak itt ennél a bejegyzésnél egy megjegyzést vagy a későbbiekben a blogger felületén lehet majd kérni hozzáférést.

Update: Rájöttem, hogy nem is ezt a blogot kellene bezárnom, hanem majd a másikhoz adok meghívót annak, aki kér, ezt pedig hagyom nyitva, mert így az összes korábbi munkám is lakat alá kerül, azt pedig nem feltétlenül szeretném. Szóval itt maradnak a hímzések és amit kézzel készítek, aminek eredetileg is indult, másikon meg leszek őszinte. :)

Teázás az Európa-ligetben

Már majdnem egy hónap telt el azóta, hogy együtt teáztunk a Városjáró Teázókkal az Európa-ligetben a vár tövében.

Katasztrófa-turizmus keretében láttuk a kiáradt Dunát, jókat beszélgettünk és nagyon finom teákat kóstolhattunk, nekem a koreai téli zöld tea volt a kedvencem, az lépett a toplista tetejére. Volt rengetegféle sütemény is és hogy ne érezzem magam teljesen kiéhezettnek ezekre, sütöttem sajátot is egy almás-fahéjas muffin formájában. És volt egy gesztenyés gőzgombócnak nevezett édesség is, amit nem bírtam megállni, hogy ne kóstoljak meg, de kár volt... nekem már ehetetlenül édesnek bizonyult. A többiek furcsa módon nagyon istenítették.

A csapat késő estébe nyúlóan teázott, mi viszont kora estére haza szerettünk volna érni, így az erősebb teákról már lemaradtunk, ezt én olyan nagyon azért nem bánom. Viszont legközelebb is csatlakozunk hozzájuk, ha az időnk engedi.

A boldogságfüzet margójára :)

Múlt héten befejeztem az egészségügyi alkalmassági vizsgálatsorozatot, amit tulajdonképpen egy napra is be lehetett sűríteni, de a reggeli vérvételre és hasi ultrahangra annyira telítettek az időpontot, hogy kénytelen voltam három napra elosztani azt a néhány vizsgálatot. A belgyógyász nem volt túl komoly, felírta javaslatnak amit az endokrinológus javasolt, a szemész műkönnyet ajánlott és szemüveget még nem írt, de volt egy lencse, amivel jóval élesebben láttam a dolgokat, a csontsűrűséget nem tudták mérni mert rossz a gépük, a laboreredményeket majd küldik postán, az EKG rendben, egészségügyileg alkalmas vagyok az irodai munkára, a bőrgyógyász se mondott semmi újat, a hasi ultrahang maradt utoljára, arra nagyon kíváncsi voltam, mert a nőgyógyász eddig még nem követte a ciklusomat és mégis csak 10. cn-en voltam betekintésen. A hölgy először jól rám ijesztett, hogy mikor is jártam nőgyógyásznál utoljára, mert hogy van egy cisztám a jobb petefészekben, na ekkor megkönnyebbültem, hogy növesztgetem szépen a tüszőt a jobb oldalon. :)

Hétfő este óta éreztem a nyakamat, először azt hittem, hogy csak elaludtam, aztán rájöttem, hogy a klíma a ludas az irodában meg az elviselhetetlen meleg és a kettő kombinációja. Mivel péntek hajnalban megvilágosodtam - nevezetesen, hogy mi lenne, ha átforgatnám az íróasztalomat meg a polcokat, akkor talán nem fújna rám a klíma és a nyitott ablak sem lenne annyira zavaró - átrendeztem a szobát. De miért is kértem volna segítséget, mikor tele van segítőkész fiúkkal a szomszéd iroda, nem, én magam rendezgettem át a bútorokat. Azon kívül szombaton fellépésünk lett volna, vagyis a többieknek volt is, ezért mindenképpen mennem kellett táncolni csütörtök este, nos elég nagy valószínűséggel egyik sem hiányzott az ízületeimnek, amik pénteken délben csodaszépen bedurrantak a nyakamban olyannyira, hogy még az ebédet is nehezemre esett megenni (lásd nem nyíló állkapocs és nehezen emelhető kar), de végül bal kézzel belapátoltam valamennyit. Aztán átküzdöttem magam Budára a biorezonanciára, ott gyorsan elkapott a homeopátiás doki, megnyomogatta az érintett nyak-váll szakaszt, de nem komolyan, mert folyamatosan potyogtak a könnyeim a fájdalomtól, na meg óvatos is, nehogy egy sérvbe nyúljon bele... felírt egy rakás homeopátiás bogyót, amit azóta is szedek, de a pénteki nap egy borzalom volt. A biorezonanciás kezelés is a fájdalomcsillapításra meg a gyulladáscsökkentésre koncentrált persze, mert ilyenkor nem annyira foglalkozik a gép a hormonjaim helyzetével, amire nagyon kíváncsi lettem volna úgy mellékesen. Viszont amikor sikerült annyira megnyugodnom, hogy le bírtam csukni a szemeimet, érdekes képek jelentek meg a szemeim előtt: egy nagyon-nagyon cuki kisfiúpofi, aztán látni lehetett az összegubózott kis magzatot is. :) Lehet, hogy mégis fiús anyuka leszek elsőre, minden esetre azt hiszem, egyre kevésbé ragaszkodom a szőke göndör hajú kislányhoz, amit még réges-régen a kapcsolatunk elején megálmodtunk együtt. 

Ami viszont még ennél jobban is megérintett, hogy tegnap a nyakam miatt elég óvatosnak induló akció után Andris rakosgatta a kezét a jobb és a bal petefészkem fölé felváltva, végül a jobb oldalon kötött ki és mondta, hogy nem tudja miért, de kuncognia kell. :) Imádom!

Úgyhogy bárcsak, bárcsak, bárcsak... :)

Jut is eszembe, még csütörtökön hastáncról hazafelé láttam egy harsonás angyal alakú felhőt is elirigyeltem a lányoktól a számolást, ezen felbuzdulva úgy döntöttem, hogy ebben a ciklusban én is így számolok, szóval ma vagyok 2+3 :)

Esküvőre :)

Nos úgy alakult, hogy május 25-én az öcsém és a barátnője összeházasodtak. Én olyan túlságosan nem örülök neki, hogy pont ezt a lányt választotta véglegesre, de szerencsére nem nekem kell vele élnem, nekik viszont kívánom, hogy boldogok legyenek. :)

Felajánlottam, hogy készítek nekik gyűrűpárnát ami teljesen beleillik a tervezett teremdíszítésbe és mivel nem szerettem volna nagyon mellétrafálni kértem egy képet, ami tükrözi az elképzelésüket. Vagyis leginkább Eszterét, mert a tesómat ez olyan nagyon nem érdekelte, mint általában a férfiakat az ilyesmi. :) Tervezgettem, szabtam, varrtam és még kicsit hímeztem is, aminek végül ez lett az eredménye:

Sok szeretettel! :)

Endokrinológus és nőgyógyász - ismételt kontrollok

Igazából dolgoznom kellene, de ha most nem írom ezt le, akkor ki tudja mikor legközelebb.

Már magáért a vérvételes beutalóért is megdolgoztam, ugyanis az első egyeztetett időpontban a doktornő betegség miatt nem rendelt a kórházban, csak következő héten tudtam hozzá elmenni. Sikerült majdnem a rendelés végét elkapni, így nem sokat kellett várnom, de a nyomtató nem akarta az igazságot és kis híján magában tartotta a beutalót. Ekkor már felvetettem a doktornőnek, hogy mondja meg miket szeretne ellenőrizni és elmegyek egy magánlaborba, mint utóbb kiderült tényleg jobban jártam volna a magánlaborral. A pajzsmirigykezelésemet elfelejtette, de aztán azokat is behúzta, hogy nézzük meg, illetve a progeszteront meg a D-vitamint. Otthon filóztam rajta, hogy ne húzzam-e be az ösztradiolt is, de csak nem tettem, nem önállóskodok itt a szakállára.

A megbeszélt napon hajnalban megjelentem a Fehérvári úti rendelőben, hogy megcsapoljanak, emiatt korán keltünk mind a ketten és igyekeztem minél hamarabb végezni, mert inkább éhgyomorra csináltattam a vizsgálatot. Mivel egy elég gonosz vírussal küzdöttem, hazafelé a háziorvost is útba ejtettem, aki felvett táppénzre és feküdtem otthon szinte egész héten. Így az eredményért sem tudtam visszamenni csak egy hét elteltével és akkor láttam, hogy csak ösztradiolt néztek progeszteront nem. Nagyon sajnálják, aznap reggel nehezen működött a gép, előfordul... megismétlik, ha kérjük. Hét nappal később progeszteront nézni, hát nem sok értelme van, hacsak nem terhes az ember lánya, de mint a másnap kezdődő vérzésből kiderült, nálam nem ez volt a helyzet. Aztán konzultáltam telefonon a doktornővel, hogy mi legyen, ekkor már azt mondta, hogy mindkettőre szükség lett volna, minden esetre a többi beszéljük meg, ha megyek hozzá szerdán.

Ez így is lett, megint nagyon kedves volt, még mindig lehet tőle akármit kérdezni és mindig türelmesen válaszol. Az Ancika hangzatú becézésért annyira azért nem vagyok oda, én Anita vagyok és kész, na de neki elnézem már csak azért is, mert valahogy passzol a stílusába. És akkor a helyzet: diéta és merckformin marad ahogy eddig is, a pajzsmirigyem kicsit túlműködik, úgyhogy valamivel kevesebbet kell ezután szednem, a D-vitamin szintem olyannyira jó, hogy most már nem is kell szednem egyáltalán. Kicsit még túl is lőtt a doktor úr a célon a vigantollal, na de én nem bánom, mivel sokkal jobban vagyok. Az ösztrogénem és a prolaktinom magasabb az eddiginél egy kicsit, azzal azonban egyelőre nem foglalkozunk, most a progeszteront szeretné látni a doktornő, hogy hol tart. Éppen ezért 8. és 20. napi vérvételt javasolt, de már nem bízza a rendelőintézetre, ő maga vette le a vért a Szent Imre kórházban ma reggel is és jövő vasárnap is hozzá kell majd bemennem. Ha ezek megvannak, akkor őszig békén hagy, cukorterhelés is legközelebb szeptemberben lesz (én titokban bízom benne, hogy erre vagy nem lesz szükség vagy már kismama leszek addigra).

A mai vérvételnek talán péntekre lesz eredménye, akkor kell majd hívnom a doktornőt.

Tegnap voltam a nőgyógyásznál is, ahogyan megbeszéltük, persze nem emlékezett rám, de gondolom minél többször lát, annál inkább tudni fogja, hogy a páciense vagyok. Még továbbra is szimpatikus, mindent elmond, amit tudnom kell és nem csinál feleslegesen semmit, persze ez itt ugye nézőpont kérdése, de ha nem muszáj, nem bolygatja a szervezetemet. Végignézte a doktornő ambuláns lapját, megörült, hogy ilyen szép lett a D-vitamin értékem és ő is megerősítette, hogy most pihentessem a napozást és a cseppeket. Mondta, hogy a pecsételést és a múltkori mintavételkori vérzést is okozhatta a hormonzavar, ugyanis a cytilógiám teljesen rendben van, nincs gyulladásom szerencsére. Azt is hozzátette, hogy alapvetően most már jók a hormonjaim (szerinte az ösztradiol és a prolaktin is rendben van, nem gond ha az eddigihez képest emelkedett) és ha a jó isten is úgy akarja, jöhet a baba. Sőt, elmondta, hogy az eddigi zűrzavar akár akadályozhatta is a beágyazódást, szóval szerinte nem kell sok a jövevény érkezéséhez. 

Abban azért megállapodtunk, hogy július 10-e körül hívom vagy a menzesz első napján és akkor konzultálunk a 20. napi progeszteron eredményről meg az átjárhatósági időpontjáról vagy pedig két csíkos teszt esetén is hívjam, mert ha kell, akkor kapok progeszteron pótlást. 

Ha az átjárhatóságinál találnak valamit, akkor laparoszkópia, ha minden rendben és nem lenne baba, akkor ősszel kezdhetjük az inszemet, de mivel nem bírtam a clostit, ezért csak tüszőrepesztőt fog adni és számlálás után beküldik a hadsereget.

Andris megúszta az újabb hadseregszámlálást, mert azt úgyis megejtik, ha sor kerül az inszemre, de addig is C és E vitamint valamint cinket javasolt neki a doktor úr.

Szóval a dokiktól zöld utat kaptunk, a nőgyógyásztól mindenképpen és nagyon-nagyon bízom benne, hogy elkerülhető lesz a petevezeték átjárhatósági vizsgálat és már a két csíkos eredmény miatt hívhatom majd a doktor urat. Azt hiszem, imádkozom/zunk egyet este, hogy a jó isten is így akarja, hátha...

Újabb morzsák

Imádom a keresztfiunkat és a szeretet hála istennek kölcsönös. Ezt onnan lehet a legjobban tudni, hogy amikor én megjelenek a színen vagy akár csak a webkamera túloldalán, elkezdi produkálni magát, erről mindig lehet tudni, hogy nekem illetve nekünk szól. Olyan kis csibész, próbálgatja elég erőteljesen a határait, és ugye mondhatjuk: még a szeme sem áll jól. Sokszor csak úgy előjön belőle egy mondóka vagy gyermekdal, ha pedig a szöveget nem tudja, szemrebbenés nélkül átkölti. :) És hát ami nekem nagy büszkeségem, bár tőle magától még nem hallottam csak az anyósomtól, hogy minden szappanra azt mondja: Anita csinálta. :)

Az én lelkemnek szüksége van a táncra, a társas táncot most hagyjuk is, bár azt is imádnám, ha gyakorolnám, de most kifejezetten a hastánc, a lélekből táncolt hastánc ami hiányzik. Sok dolgot megváltoztatott nem csak rajtam, hanem bennem is. Néhány hónapja újra belevágtam Mogyoródon a hastáncba, de be kell valljam, ez leginkább csak a mozgásról szól, a mozdulatok tökéletesítésről, a koreográfiák egymásutániságáról és legkevésbé az élvezettel táncolásból. Nagyon hiányzik az Orsi féle hastánc, már lassan két éve, hogy a Gladiátor közölte, nekik nem éri meg, hogy mi ott náluk táncikálunk. Jó ez a zumba lady is, de mégsem az igazi. Történt viszont úgy két héttel ezelőtt, hogy csak páran voltunk órán (mert Alida megint lemondta a hastáncot) és utolsóként estem be, már majdnem hazaindultak, hogy ennyien nem táncolnak. Orsi kívánságműsort tartott, az enyémet csak annyiban tudta teljesíteni, hogy lazításnál egy nagyon kellemes zenét tett be, amit ha meghall az ember elkezdenek mozogni a végtagjai, egyszerűen nem lehet megállni, hogy ne kezdj el táncolni. Lazításból felállva el is lejtettünk pár mozdulatot és mivel a többiek kíváncsiak voltak a folytatásra, engedtünk a csábításnak és táncoltunk. Azt hiszem, valami hasonló mondta Müller Péter, hogy te magad vagy a tánc... semmi más nem létezett akkor és ott csak a zene és mi ketten, ahogy élvezettel elevenítjük meg mozdulatainkban a zene általunk meghallott mondanivalóját. Maradandó élmény volt és azóta is éhezem rá, szerencsére nem vagyok vele egyedül, úgyhogy a nyáron talán Orsi tart majd néhány órát a kedvünkért, meg az övéért is persze. Örök hálám érte, hogy van nekem. :)

Néhány területen már van olyan orvos, akiben sikerült megbíznom... ilyen az új háziorvosom, a fogorvosom, az endokrinológusom és ha ténylegesen kapok kartont majd valamikor, akkor a nőgyógyász is jó úton halad. Kicsit megcsúsztam ugyan a kontrollal, de mint utóbb kiderült semmit nem vesztettem azzal, hogy csak most szerdán jutottam be a beutalóért a doktornőhöz. Na de ez majd egy másik bejegyzés témája lesz valamikor a közeljövőben. Tényleg egy tünemény ez a doktornő, örülök, hogy rátaláltam. Időnként már szerintem nem tudja eldönteni, hogy tegezzen vagy magázzon és még mindig bármit lehet tőle kérdezni. Beutalóval a kezemben elköszönéskor még hozzátett egy "puszi"-t is.

ELÉG!!!!!!

Besokalltam, kész vége, pont. Nem tudok egy nap 25 felé szakadni és egy ugyanazon a napon egy ugyanazon az időintervallumban legalább kettő, de inkább három helyen is lenni egyszerre.

Semmi bajom a kedves Panita kolléganőmmel, kedves, aranyos, bájolog, közben meg nem hiszem, hogy bármennyire is kedvel, és mivel soha nem mond semmiről véleményt, egy kis sunyi besúgó szerintem. Szóval tényleg az ég világon semmi bajom a képmutatással, végül is a munkáját elvégzi és helyettesít bizonyos dolgokban. Cserébe persze én is helyettesíthetem... már az is sok volt, hogy jótékonysági gyűjtést kezdtek el szervezni az esküvőjére, ahová az utolsó pillanatig még csak jelképesen sem hívott meg senkit, na nem mintha nekem ez hiányzott volna, úgyhogy én voltam az egyedüli, aki majdnem nem adtam egy fityinget sem, mert nem éreztem jogosnak. De aztán csak körbeküldött egy emilt az utolsó előtti nap, így viszont nem volt pofám nem adni, ha következetes akartam maradni.

Múlt péntek óta szabadságon van és azóta jóformán csak helyette dolgozom, pedig az iktatás még nem is rám maradt, közben egyfolytában hív valaki telefonon, hogy neki ez kell, neki az kell, miért nincs még elbírálás, ő engedélyt hozna, a másik engedélyt vinne, a minisztérium is egyfolytában úgy gondolja hogy én vagyok a mindenható istenség engedély témában és mindent sos véleményezzek és intézzek el. Ide menjek, oda menjek, itt legyek, ott legyek. Hát köszönöm szépen én ebből nem kérek, mert a kedves kolléganő annyit hagyott hátra, hogy lehet hogy az ukrán engedélyek elkészülnek és akkor át kell adni őket, de előkészíti hozzá a papírokat (hogy a sorszámok tekintetében hagy elég sok kívánnivalót maga után, azt hagyjuk is inkább), hát ehhez képest egy rakás dolgot tudnom kellene, hogy mit hogy és ki szokott intézni. Úgyhogy ma betelt az utolsó csepp is a pohárban, mert egyszerre kellene lennem jövő szerdán vérvételes beutalóért a Szent Imre kórházban, a NFM vegyesbizottsági ülésén, amire persze még reggel fel kell szedni a VIII. kerületben az engedélyeket és akkor még a saját munkámról megint csak nem esett még egy gondolat sem.

Mi a fészkes fenéért nem lehet ezeket a feladatokat olyan kolléganőnek átadni, aki csak azért jár be dolgozni, hogy a nagyasszonyt eljátssza és megszerezze a teljesen felesleges harmadik diplomáját is a cég pénzéből????? A válasz persze megvan, egyszerűen félnek tőle és sakkban tudja tartani még a vezetőket is, pedig pontosan tudja, hogy mi a teendő ilyenkor, csak neki derogál felvenni a telefont és a nyomdával beszélni, vagy éppen akár egy nyomorult kis átvételit bárkinek is átadni és egy levelet elküldeni. Bezzeg a feladatok kiosztása remekül megy neki, csak kár hogy nem tudja pontosan ki és mivel foglalkozik az osztályon.

Mellesleg elegem van a diétázásból is, hogy folyton figyelni kell, mikor mit mennyit és hogyan ehetek. Ha nem kellene minden nap bejönnöm dolgozni sokkal egyszerűbb lenne a dolog, elfőzőcskéznék én magamnak minden nap és olyan finomakat ennék, hogy csak csuda. Persze ugye mondhatjuk, hogy mindenkinek arra van ideje, amire akarja.... és van is ebben rengeteg igazság. Csak amikor hazamegyek hulla fáradtan, esetleg még otthon is futok pár kört mire elintézem a dolgokat, jól esik a pihenés. És akkor még a házimunkáról meg a kertről nem is beszéltem. Meg a heti legalább négyszeri edzésről, amit szintén muszáj tartanom a diéta mellett. Frusztrált, hogy az aktuális kínálatból szinte semmit sem tudok választani egyik nap sem, mert mindig van valami olyasmi, amit nem ehetek meg, vagy jobb lenne, ha nem enném meg. És csak az én kedvemért nem fognak durumtésztát főzni, teljes kiőrlésű lisztet és barna rizst venni vagy éppen az olcsó finomított cukor helyett nyírfacukrot netalán más cukorhelyettesítőt használni. Pedig a spájzban elég jól főznek, ízlik amit csinálnak, nem olcsó ugyan, de megfelelő az adag, akár leves nélkül is jól lehet lakni.

Szóval keresgéltem az interneten, hogy ha már úgyis melegíteni kell (mert amit én főzök előző este azt is melegíteni kellene), próbálok rendelni valahonnan. Budapesten rengeteg lehetőség kínálkozik, de ha alaposan végigböngészi az ember a kínálatokat, akkor láthatja, hogy szinte mindenki kiesik a rostán zömében azért, mert diétásnak kikiáltott étrend szénhidrát tartalma úgy van összeállítva, hogy elég szélsőségesen mozog a 20 és 90 gramm között, ami lássuk be elég messze áll én stabil 50 grammomtól. A medirest fennmaradt a rostán, náluk egészen kiegyenlített a ch érték és leírás alapján nem dögunalmas ételeket készítenek. Az első két napi étel kimondhatatlan csalódás volt... először is rájöttem, hogy nem szeretem a spenót ízét, ezt most már tudom, de a levesek közül nem lehet választani, tehát kénytelen voltam megrendelni, a második paradicsomos káposzta. Azt hiszem erről elég, ha annyit írok, hogy a menzán anno finomabbat készítettek, szinte már ehetetlenül édes volt (gondolom nem az állítólagos nyírfacukor, hanem a túlzásba vitt édesítőszer miatt), a hús pedig rágós. A tegnapi ebéd egy fokkal jobb volt, azt hittem, egy húslevest nem tudnak olyan nagyon elrontani, hát tévedtem... utoljára a kórházban ettem ilyen minőségű levest. A cukkinifőzelék ehető volt, szinte csak a kaprot éreztem rajta és miután elpárolgott a bezárt hússzag, a grillezett csirke is tűrhető volt, de muszáj volt valamit csinálnom evés közben, hogy ne az ízekre koncentráljak.

Ma zelleres sajtkrémleves lesz és kakukkfűvel, babérral pácolt joghurtban sült csirkecomb karottás barna rizzsel. Szkeptikus vagyok, de ha marad az eddig tendencia, akkor ennek egy kicsit megint jobbnak kell lennie. Valamit valamiért persze, de mindennek vagy egy határa majd meglátjuk, hogy az én ízlésemé és időbeosztásomé hol húzódik.

Az édességek nem hiányoznak továbbra sem, beérem a gyümölcsökkel, fagyi helyett hatalmas adag készül fagyasztott gyümölcsből és joghurtból uzsonnára, de ezt is csak akkor tudom megjátszani, ha otthon vagyok. Hála az eperszezonnak, újabban epret uzsonnázom délutánonként alanatur. Arra azért nem vetemednék, hogy hozzak bentre egy botmixert vagy valami hasonlót, amivel lehetne itt is ilyesmit készíteni.

Sütiátalakításban kezdek otthon lenni, a múlt héten meggyes piskótát sütöttem xilittel és graham liszttel, egészen jó lett. Persze már csak azért is vetemedtem ilyesmire, mert ki kellett próbálni a vadi új robotgépünket, amit igazából csak egy hónap múlva kellene megkapnunk. A keverőlapáttal körözöttet kevertünk, na arra nem igazán volt jó, kicsit gyorsabb és hatékonyabb villával összedolgozni a hozzávalókat és kevesebbet is kell mosogatni, a habverőfej viszont remekül tette a dolgát. A keverőlapátot is próbára fogom még tenni valami mással is, ami komolyabb és hosszabb műveletet igényel. Meg egyszer, ha lesz időm megsütni a kenyeret és nem csak a gépbe összedobálni, akkor a dagasztókart is. Jut is eszembe, vágyok már egy kis pizzára, de még ebédre is csekély az a tésztamennyiség, amit megehetek, szóval nem hiszem, hogy a közeljövőben lesz ilyesfajta gasztronómiai élményem. A gépnek köszönhetően lett húsdarálónk is.

A számolgatás persze itt is gáz, jó hogy laktat a zabpehely, de kritikán aluli mennyiség lett a kókuszgolyóból például. A palacsintát egy katasztrófa volt megsütni és amennyit szenvedtem vele, ahhoz képest nagyon keveset lehet megenni belőle egyszerre. Ha egyszer eljutok egy olyan helyre, ahol mindenféle magliszteket tudok venni, akkor alkotok egy paleolit sütit is, abban legalább tényleg nem olyan túlságosan sok szénhidrát van.

Na mentem dolgozni, mert így főleg nem haladok, de ennek egy részét már korábban is le szerettem volna írni és most megvalósítottam.

Veteményesünk a 3. héten

A szerda reggel nem biztos, hogy a legjobb időpont veteményest fényképezni, de valamiért ezt szemeltem ki... ennek következtében ma reggel csak a hálószoba ablakából készítettem egy felvételt a downgradelt telefonommal (a másik ugyanis tesómnál van újratelepítésen) és hát ez hagy némi kívánnivalót maga után. A dokumentálás viszont elengedhetetlen, így nem tehettem mást így korán reggel, a fényképezés idejét ugyanis a sóska fagyasztóba tuszkolása vette el. Persze lehetett volna annyi eszem, hogy ezt tegnap este segítséggel oldom meg, de azért így is sikerült több mint 99%-ot a zacskókban landoltatni. Ez azért nem annyira rossza arány szerintem. :)

És akkor itt a nem túl éles fotográfia:

Most pedig a szöveges ismertetés: rögtön a korlát mögött látható a füge és/vagy a menta, az új fügét az idén ültettük be, mert a kinti kicsit sínylődött a kevés fény miatt, idén persze az is nagyon szép és vannak rajta fügekezdemények is, a fűszernövényest még nem rendeztük mellette, a nem látható bal sarokban van a ribizlibokor és a képen már látszik a málnasövény vége, meg hogy szépen felkötöztük őket a tákolt támrendszerhez (ősszel jön a rendes majd). És akkor ugrás a veteményekhez a barna kanyargó csíkon. Legelöl két tő padlizsán, aztán egy cukkini, a következő sorban kapor, de ez még nem kelt ki, aztán két-két édeskömény és zeller gumó, a paradicsomsorban két koktélparadicsom és két bokros paradicsom (ez fogalmam sincs milyen lesz), a paprikasorban van kápia, alma, édesnemes zöld és albaregia. Az uborkák még eddig nem bújtak elő, pedig már kellett volna nekik, de még kapnak pár napot, most már a petrezselyemnél és a sárgarépánál is nőnek a második réteg levelek, így könnyű lesz őket megkülönböztetni a gaztól. A ruccola ehető nagyságúra nőtt és a fejes saláták is szépen nőnek. Úgyhogy örömésbódottsád van. :) Hétvégén pedig lehet gazolni.

Morzsák

Morzsák, ami kellenek és melegséggel töltik el az ember szívét-lelkét. :) Összegyűjtöttem most párat, amit mindenképpen le szerettem volna jegyezni.

Talán már egy hónapja is van vagy még több is, hogy a vonaton egy lány mellé ültem le, aki babát készített és az utolsó simításokat a vonaton végezte. Teljesen lenyűgözött, még a kis nemezkabátkát is ő készítette, egész idő alatt lopva néztük egymás munkáit, mert én meg ugye hímeztem, aztán a végén nem bírtam megállni és szóltam pár szót. Azt hiszem, mindkettőnknek jól esett. :)

Tegnapelőtt mentem a kanalaimért a keretezőhöz, ilyenkor végigvillamosozok a Mester utcáig, de általában nem olyan nagyon kellemes élmény ez az emberek miatt sajnos. Most viszont volt mellettem egy anyuka 3-6 hó körüli babájával, akit kenguruban hordozott, a szerintem kislány pedig itta a vizet rendületlenül. Párszor elkaptam a tekintetét és kacsintott kétszer is, mintha üzenni akarna valamit. Imádom, amikor ennyire tisztán tudnak még mézni a gyerekek, hogy mindent ki lehet olvasni a szemükből, legszívesebben magamhoz öleltem volna.

Nálunk nagy szokás a májuskosár készítettése május elsejére, amit az udvarló fiú visz a lánynak, akinek szeretné elnyerni a kegyeit. Vágytam én is mindig ilyenre, de Andrisnak fogalma sem volt erről, hogy ez egyáltalán létezik, aztán később kaptam is, azonban azt egy kicsit úgy éreztem, hogy nem szívből jön neki, ha nem  mert én szeretném, túlságosan idegen volt neki ez az egész. Az idén viszont kaptam tőle egy májusvirágot, mert ugye már eladósorban sem vagyok, meg a kosár az továbbra is távol áll tőle, de ennek az egy virágnak sokkal "jobban" örültem mint annak idején az egész kosárnak.

És ha már szóba kerültek a kiskanalak, nekem ugyan csak a válogatás az érdemem, de jól esett, hogy mindenki a csodájára járt a keretezőnél is. Egyedül az ír kanál nem saját szerzemény, oda viszont szeretnék egyszer eljutni, hátha sikerülni fog.

Veteményes és egyebek

Egyre nagyobbak a növények a kertben, minden kezd lassan zöldellni vagy virágozni, bár a meleg miatt nem tart egyik sem sajnos túl sokáig. Minden esetre egyiket-másikat igyekszem időnként elkapni.

Tegnap picit rendet tettünk a kertben, én kizoltam a veteményest miközben Andris elszórta az új mulcsréteget, aztán meghosszabította a málnakarót addig is, amíg nem lesz rendes és szépen kikötöztük hozzá a málnákat, olyan szép rendezett lett így és nagyon bízom benne, hogy a gyümölcsöt is könnyebb lesz így szedni. Két vessző sajnos áldozatul esett, de már hajd újat a tövéről, úgyhogy nem aggóm, helyre fognak jönni.

A veteményesképet persze a gyomlálás előtt készítettem, de látni lehet már így is, hogy mekkorát nőttek egy hét alatt.

Ma elvetettem az uborka magokat is, úgyhogy remélhetőleg hamarosan a legutolsó sorban is lesz valami, aztán jön egy sor cikória, két sor fejes saláta, két sor ruccola, sok hagyma és fokhagyma, aztán négy sor répa, egy hagyma, három sor petrezselyem és egy hagyma zárja a sort, amíg a palántákat meg nem veszem és be nem ültetem.

A ribizlibokor, már látszanak rajta a kiz zöld kerek szemek.

Most éppen a babérmeggy virágzik és a boglárka, előbbi fent, utóbbi lent.

A kerítés túloldalásra árnyékos helyre került még medvehagyma is, kíváncsi vagyok be foknak-e foganni, mert elég későn ültettem el őket sajnos. Ha pár darab megmarad már az is, aztán majd sokasítom őket később.

Almás zabpehelypuding

Colette után szabadon... :) Mert hogy már megint az volt, hogy sok valamit helyettesítettem valamivel, az alma és a fahéj maradt meg, mint közös pont.

Nyüglődöm a diétával, de ezt majd egy másik bejegyzésben egyszer bővebben is kifejtem, ma viszont itthon vagyok és a holnap is, úgyhogy az unalmas tízórai változatokat lehet kicsit bolondítgatni. Az alma az egyik kedvencem, mert szinte egész évben lehet enni és csak 7g ch van 100g almában és egyébként is szeretem, a Pink Lady lett a kedvencem, de olyan drága, hogy sokszor beérem valami mással. Na de majd ültettek valakivel egyszer egy ilyen fát, mert sajnos a mi kertünkben nem fér el és nem is lenne porzótársa, szóval egyelőre kivitelezhetetlen.

Szóval ihletet merítettem és gyorsan összedobtam a tízóraimat, bár egy laktatóbb verzión még nem ártana gondolkozni...
Vettem egy almát, egy kis marék diót, 18g zabpelyhet (a két evőkanál egyébként lehet kb. itt is megállja a helyét, de még szárazon) és annyi forró vizet, hogy a zabpelyhet ellepje. Az almát felnyolcadoltam, a dióval együtt hat cikk ment az aprítóba, addig ázott a zabpehely a vízben. Került még bele fahéj (kb. egy kávéskanálnyi, de ki hogyan szereti), pár csepp citromlé és mindezt pépesre kevertem. A végén a felkockázott almát rádobáltam és már ehettem is. Tényleg pár perc elkészíteni, de egy munkahelyen ilyesmit nem lehet összedobni... persze vihetném is magammal, de akkor meg már lassan koffer kellene táska helyett.
Egyszer még ráveszem magam és csinálok granolát vagy mi a csudát, csak ugye az is tele van olyan dolgokkal, amivel számolnom kell.
Ami a legmeglepőbb volt számomra, hogy egyáltalán nem hiányzott belőle a cukor vagy a méz, persze adott volna neki a méz egy picit pikáns ízt, aki eheti/teheti próbálja meg biztosan nem lehet vele elrontani.

Haditerv - III. státuszjelentés

Kb. egy hete készülök megírni ezt a bejegyzést, talán azért nem fogom túlságosan elnagyolni a dolgot, ahogy az emlékek kezdenek a feledés sűrű homályába veszni.

Szóval az endokrinológus javaslatára, a sok pecsételés miatt, meg mivel amúgy is a haditerv része volt időpontot kértem a nőgyógyászhoz, ami nekem elég kényes pont az életemben, ezzel valahogy szinte minden esetben sikerült mellényúlnom. Ez a legutóbbi is kicsit vegyes érzéseket hagyott végül bennem, ahogy jobban átgondoltam, mert voltak nála furcsaságok.

Április elején hívtam fel a dokit, hogy szeretnék hozzá elmenni egy vizsgálatra, teljesen emberi volt a beszélgetés alkalmával, először a saját számát adta meg, hogy ott tudok bejelentkezni, aztán kértem egy másikat tőle, mivel ezen beszélünk most. Megkaptam a számot, bejelentkeztem és vártam, hogy elteljen a majd három hét, ugyanis csak hétfőnként van magánrendelése. A rendelésig próbáltam információkat szerezni róla, de még fórumokban is alig találtam valamit és azok is két-három évvel ezelőtti történetek voltak, azonban mindenki pozitívan nyilatkozott róla és kiemelte az emberségességét, ami azért nagyon tetszett. 

Ahogy közeledett a vizsgálat időpontja én úgy lettem egyre idegesebb, pedig utólag már megint kiderült, hogy feleslegesen. Délután 5 órára volt időpontom, nem sokkal hamarabb érkeztem, mivel munkából mentem hozzá és csak negyed órás csúszást szedett össze addigra, ami szerintem egészen jó, bár nem tudom, mikor kezdte a rendelést. Andris elkísért, hosszú vívódás után erre jutottunk, hogy velem jön és együtt megyünk haza és tulajdonképpen ez volt a lényeg az egészben, meg talán kicsit kevésbé izgultam mintha egyedül mentem volna (ennek ellenére az egész agyam mintha leblokkolt volna, hogy semmilyen gondolat ne jusson eszembe, így beszélgetőpartnernek sem voltam ideális...). 

Annyira zavarban voltam, hogy be sem mutatkoztam, de ő ugye egyértelmű, hogy ki, én meg megint csak tudtam magamról és láttam a listában a nevemet, szóval elvileg ő is tudta, hogy én ki vagyok. Ilyet mondjuk még sosem csináltam, olyat meg pláne, hogy azt sem tudtam hogyan kezdjem, hogy ki küldött és miért is vagyok ott. Szóval nagy nehezen kinyögtem, hogy az endokrinológus küldött, jellemzően a pecsételés miatt, meg ugye várjuk már elég régen, hogy jöjjön a baba. Elkérte a vérvételes papíromat és a D-vitamin szintemen egyből megakadt a szeme, az ATPO-ra azt mondta, hogy milyen magas, de azt úgyis rendbe teszi a doktornő, mert ért a pajzsmirigyhez, a női hormonjaim meg ahhoz képest, hogy milyen ramaty a többi egészen szépek. Ennek tükrében első körben felírt heti negyed üveg Vigantolt az eddigi napi 3 szem mellé és abban maradtunk, hogy május végén megyek vissza a doktornőhöz és akkor kérek D-vitamin szint ellenőrzést is amellett, amit a doktornő kér. Adott beutalót a klinikára, de megpróbálom majd megbeszélni a doktornővel, hogy írja rá a beutalómra ő is, hogy ne kelljen kétszer két helyre mennem. Ha rendeződik a D-vitaminom az javítani fog a pajzsmirigyen és az inzulin anyagcserén is, úgyhogy nagyon bízom benne.

A rákszűrést a vérezgetések miatt előre hozta, sajnos ez előző esti akció felsérthette a méhszájamat és még mindig vérzett kicsit, de a piszkálás nyoma szerdára elmúlt. Gyulladás gyanús vagyok, kaptam antibiotikumot is, de csak akkor kell kiváltanom, ha ezt a lelet igazolja vagy ismétlődnek a panaszaim, ami szerencsére eddig nem következett be, tehát a leletre várok. Ha gond van hív, ha nincs kontroll alkalmával megvitatjuk.

Ultrahangot nem csinált, csak manuálisan vizsgált, de olyan óvatosan, hogy alig vettem észre. A cikluskövetésre azt mondta, egyelőre nincs értelme, mert olyan alacsony a D-vitamin szintem, hogy ha még véletlenül sikerülne is a baba, vetélés lenne nagy valószínűséggel a vége a jeles eredmény következtében. Ugyanakkor nagyon optimista volt, mikor másztam fel a vizsgálószékbe azt mondta, hogy három hónap alatt rendezzük a D-vitamint (értsd 13-ról 80-100 közötti szintre hozzuk az értékét) legkésőbb őszre baba lesz nálunk. Minden esetre én lennék az egyik legboldogabb, ha ez tényleg így lenne, Andris meg a másik. :)

Andrisnak javasolta a katonaszámok ellenőrzését, nála kb. ennyi lenne a kivizsgálás, én ezt nem szeretném jövőre halogatni, még akkor sem, ha két éve még minden rendben volt nála, legyünk tisztában a jó eredménnyel is idejében.

Kontrollra a doktornős látogatás utánra kell mennem, bár erre rá kellett kérdeznem, mert nem mondta magától. És ami még furcsa volt, hogy nem csinált nekem kartont és nem jegyzetelt semmit, nem adott lelet arról, hogy ott voltam semmi ilyesmi. Engem egyfolytában Einsteinre emlékeztetett és lehet jegyzett is mindent a fejében, de remélem ő nem fog összekeverni senkivel később... legközelebb majd azért finoman megpróbálok rákérdezni nála erre a kartonos dologra.

Szóval ezeket a tudósos nüanszokat leszámítva teljesen elégedett vagyok és nagyon szimpatikus volt. Megbízom a szakértelmében és biztos vagyok benne, hogy lesz előbb vagy utóbb baba a pocakomban a segítségével.

Nem tudom, hogy a tavasz játszik ebben szerepet és ha igen mekkorát, de úgy érzem, hogy ez az adag D-vitamin mennyiség már nagyon kellett nekem. Jó volt az eddigi is, de ez a mostani vagy a kettő együtt viszi a pálmát. 

A pajzsmirigyes gyógyszernél teljesen bevált a heti öt nap két nap szünettel, de nem egymás után, hanem egy napot közbe iktatva, úgyhogy pénteken és vasárnap van szabadnapom, amikor nem kell az időt figyelnem, hogy mikor vettem be, mikor ehetek és mikor kell ennem.

Az inzulinos gyógyszert ma van egy hónapja, hogy szedem napi fél szemet, ezzel teljesen jól elvagyok. Az elején bekavart a székelésbe, de most újra rendeződött az is, aminek azért örülök. A hétvégén próbálkoztam emelni egy egész szemre az adagot, de másnap reggel kíváncsiságból mértem egy éhgyomri cukrot, ami 1,8 lett, ilyen alacsony értéket még életemben nem láttam, ráadásként tegnap reggel is nagyon rosszul voltam, reggeli nélkül el sem mertem indulni, így maradok továbbra is a fél szemnél, meg konzultálok a doktornővel. Sajnos a tesztcsíkok még mindig nem érkeztek meg, azt hiszem már csak négy darabom maradt, úgyhogy azt tényleg csak akkor akarom használni, ha nagyon szükség van rá. De ez elég nagy pofátlanság, hogy országosan hiány van a termékből, a beszállító március végére ígérte a szállítást, amit áttett április végére, de még mindig nem tudja pontosan mikor fogja szállítani. Ilyet is biztosan csak Magyarországon lehet megtenni...

Következő lépés, hogy egyeztetek az endokrinológussal beutaló és gyógyszeradag ügyben, aztán vérvétel, aztán kontroll nála és a nőgyógyásznál is, ha valami van a cytológiával, akkor közben nődoki is. Tartom továbbra is a diétát, a sok mozgást, eszem a bogyókat és nyáron babásodok. Ha bármi másképp alakul közben, akkor módosítunk.

Veteményes

Nos igen, idén csináltunk egy kis veteményest. Egyelőre nagyon tetszik, imádom nézegetni őket ahogy nőnek, Andris meg szorgalmasan locsolgatja minden nap. Ezeket még múlt héten szerdán készítettem, úgyhogy azóta is hatalmas fejlődésen mentek keresztül a növények, sajnos a gazok is, így muszáj lesz a hétvégén megritkítani őket.

Lesz többféle salátánk (ruccola, két fajta fejes, cikória), sok-sok hagyma szintén több fajta, petrezselyem, sárgarépa. Vetésre vár még a kapor magja, illetve tegnap kaptam anyától pár szem uborkát, meg hoztunk medvehagymát is. Palántásan veszek még paradicsomot, paprikát, cukkinit és padlizsánt is. No meg a fűszerkertet is újra szeretném rendezni az idén, ehhez is kellenek növények.

Nagyapám meg hobbiból ojtott orgonát, lehet azt is elhozzuk majd, én annyira szeretem még ha nem is fér el a kertben, hátul az erdőben (pontosabban a helyén) remélhetőleg jól fogja érezni magát.

A lepkekabócák idén is próbálnak teret hódítani, de Andris már bekeverte a permetszert, idén remélem időben elkapjuk őket.

A ribizli már annyira előre haladt, hogy pici zöld golyócskák vannak a fürtökön a virágok mellett és már a málnán is kezdenek megjelenni a virágok. Ééééés idén először végre virágozni fog a pünkösdi rózsánk! Mondjuk azt nem hiszem, hogy a pünkösdöt megvárja, de ettől még nagyon örülök neki. Egyedül a fűvel vagyok elégedetlen a kertben, de homokos talaján nem olyan sokat lehet tőle várni tele hangyabolyokkal sajnos.

Lista v2.0

Még ha lassan is, de apránként haladunk a listával és persze közben mindig újabb feladatok akadnak, amik eredetileg nem is voltak rajta. Most kicsit átalakítottam a listát, a már elvégzett dolgokat kitöröltem, csak a fennmaradókat hagyom benne, amit persze ki kellene egészíteni néhány dologgal, ez azonban még feltétlenül most következik be. Vagyis lesz még több verziója ennek a listának. :) Ebből pedig teljesen jól látszik, hogy egy ház körül mindig van mit csinálni.

Hálószoba:

• függönyt venni (továbbra is szeretnék valami meseszép zöldet, de még nem találtam)
• a sötétítő anyagából ágyvégtakaró (na ehhez még rendelni kellene anyagot, mert mégse jól lett kiszámolva és sajnos hittem az eladónak a boltban)
• képkeretet festeni? (ebben még magam sem vagyok biztos)

Nappali:

• teásszekrényt készíteni
• könyvszekrényt javítani
• tv-állványt beszerezni
• függönyt venni és varrni/varratni
• piros asztalterítőhöz anyagot venni és megvarrni

Konyha-étkező:

• függönyt varrni a tálalószekrénybe
• olajsütőt megnézetni, ha lehet javíttatni
• fellépőt lefesteni

Fürdőszoba:

• akasztókat fehérre festeni
• sminkes és nyakláncos tartókat készíteni, ehhez anyagot beszerezni (fém lap méretre vágva)
• fűtéselosztóra takaró szekrényt készíteni/készíttetni
• szappanadagoló csere
• WC-kefe csere

Dolgozószoba:

• szekrény betét részeit festeni
• forgószék csere, hangfalnak és nyomtatónak gazdát találni

Előszoba:

• kis széket festeni
• kulcstartót festeni (bár Andris nem rajong az ötletért, úgyhogy még parkolópályán)
• virágokat átültetni és helyükre rendezni

Lépcsőház:

• falra fúrni: Trick or Treat Fairy (még a keretezőnél javításon)

Hobbiszoba:

• a használatlan kéményhez is kellene szerezni egy kéményajtót aztán a helyére tenni
• párkányt szilikonozni
• szekrényeket, polcokat festeni

Sufni:

• rendszerezni a lépcsőre kipakolt dolgokat (grilltárcsának helyet csinálni, hamugyűjtőnek helyet keresni, fakupacot rendszerezni)
• szerszámtartót lefesteni és felszerelni
• ribizlis képet renoválni és falra fúrni
• a salétromosodás miatt ősszel muszáj lesz csempézni
• a kinti lépcsőnél a vakolatot helyre hozni
• függönyt varrni az ablakokra
• rácsot készíttetni az ablakokra

Szauna:

• elválasztó függönyt méretre varrni
• szennyes-tartónak új ruhát varrni
• RP szívet falra fúrni
• az autós cuccokat átválogatni
• ajtókeretet bevasalni a szaunáson, ami az ajtófordítás után elmaradt

Garázs:

• a lomtalanítás során keletkezett felesleges cuccokat eltüntetni (ruhák, cipők, táskás; egyebek), az eladásra szántakat meghirdetni
• Skoda alkatrészeket meghirdetni
• a kimaradt csöveket fehérre festeni
• szekrénynek új lábakat szerezni
• vízgyűjtő aknát csinálni
• síléceknek tárolót készíteni
• a szívmintás függönyből egy részletet a falra feltenni, ezt előkészíteni
• garázsajtót lemosni

Kamra:

• rendszerezés a polcokon
• fémpolcok csavarjainak meghúzása
• fémpolcok falhoz rögzítése
• plusz polc felszerelése
• ajtóra szegőlécet csináltatni és festeni, ehhez méreteket összeírni 

Terasz/Kert:

• permetezés lepkekabóca ellen
• fűszellőztetés és újravetés ahol hiányos
• mulcsot szórni
• sérült csepegtetőcsövet javítani
• palántákat beszerezni (paprika, paradicsom, kapormag, cukkini, uborkamag, padlizsán)
• málnát újra karózni
• virágládákat lefesteni
• korlátot lefesteni
• fakupacot újra rendezni
• két kerti széknek gazdát keresni
• padot újra festeni

Akárhogyan is nézem van még itt mit tenni bőven, úgyhogy bele is fogok valamibe a főzés mellett.

DMC - Star Catcher (3) végleges formába öntve

A szappanos jegyzetfüzetemnek égető szüksége volt egy borítóra és úgy gondoltam ez egy tökéletes darab lesz hozzá. Találtam is az otthon lévő anyagaim között olyat, ami illett hozzá már csak méretet kellett venni (ezt még nem árt majd gyakorolnom, hogy mikor mennyi varrásszélt kell az anyagra hagyni, de találtam rá megoldást, hogy jó legyen).

A varrás nem lett teljesen tökéletes, így ha egyszer lesz hozzá kedvem, akkor megpróbálom tökéletesíteni a keretezést. :)

Túra Mátrafüredről Mártarfüredre :)

Régen írtam már kirándulás bejegyzést, pedig a leugótti ilyen óta egészen biztosan sok helyen jártunk. Most azonban még frissiben mutatok néhány képet, hogy merre jártunk tegnap... az idő gyönyörűen tiszta volt, a társaság remek, mi kell ennél több? :)

 Szabadtéri ökumenikus istentiszteleti hely

A repülőtér (ide fogunk költözni egyszer Dorottyáékkal együtt :-))

 Vadászles valahol útközben

 A távolban a Kékes környéke, a közelben meg elég nagy volt a mocsár...

 Szent Anna-kápolna

 Szent Anna-tó

 Én

 Látkép a kápolnától, de igazából a felhők tetszettek

 Jövök :-)

 Egyik patak

 Másik patak

Csepegő-forrás

 

Gyógynövényes RR kendőm végleges formába öntve

Sokáig gondolkoztam, hogy mi legyen a végleges formája ennek a hímzésnek (2010. decemberében kaptam vissza Dórától) és hosszú ideig a táska/szatyor féleség vezette a listát. Aztán egyszer csak jött egy ihlet, hogy mi lenne, ha mégis képként érné utol a végzete, abban azonban biztos voltam, hogy nem szeretném üveg és keret mögé zárni. Aztán jött a szappanozás és a hobbiszoba és egyre biztosabban tudtam, hogy ott lesz a helye, a lomtalanítás alklamával pedig megszületett az ötlet. A korábbi vitrázsfüggöny tartót felhasználva halványkék lenvászon keretet adva kap helyet a falon a pultom felett. Nos ez időközben kicsit megváltozott, mert a csempézés nagyobb felületen történt, mint eredetileg terveztük és a kép nem fért volna el, úgyhogy az óra és a Serenity Prayer kapott ott helyet (tényleg, arról sem csináltam még igazán szép fotót eddig). Egyik délután pedig belevágtam: szabtam, varrtam, vasaltam és elkészült a nagy mű. Aztán jött az ötletelés, hogy hogyan fog fennmaradni a falon, először Andris elcsodálkozott a javaslatomon, de hosszas gondolkodás után végül megoldotta (már csak a két kis tartót kell lefestenem falszínűre, mert így picit világít a fehér). 

És íme a végeredmény:

DMC - Star Catcher (2) készen

Nos elkészült, csütörtök este itthon fejeztem be, mert a vonaton már nem volt rá idő és a hálót egyébként is elég macerás volt kiszámolgatni, hogy hová kell ölteni, a vonat meg ebben nem támogatott.

Még nem tudom, mi lesz belőle... vagy képként végzi, de azt meg már nem igazán tudjuk hová tenni, vagy ami még elég esélyes, mappa/füzet borítóként, mert a szappanos jegyezeteimnek nagyon hiányzik egy. És ha még a kencés jegyzetek is belekerülnek, akkor teljes a kép, lehet halászni a csillagokat. ;)