Én nem kapkodok el soha semmit, mert ugye mindennek eljön egyszer a maga ideje (még a függönygondoknak is ;)) és ezt az alábbi példa is remekül bizonyítja.
A kellemes időjárásból hazatértünk a hőségbe és valahogy a varrógéphez húzott a szívem, ami persze nem lehet olyan túl nagy véletlen, hiszen a műhelyben jóval hűvösebb van lent, mint a lakószinten és hirtelen ötlettől vezérelve elkezdtem felhajtani a réges-rég szekrényben pihenő nadrágok szárát, megrövidíteni a szoknyákat és összevarrni néhány félkész darabot. Ebből a nagy felszámolásból persze az elkészült hímzések sem maradhattak ki, így a több, mint három évvel ezelőtt elkészült virágmintás fali lógóka immár az előszobánk falát díszíti.
3 gondolat:
De nagyon szép, finom kis minta!
Igazán szép lett!
Köszi lányok! Ennek mindig úgy örülök, hogy nem csak nekem tetszik. :)
Megjegyzés küldése