Kirándulásbeszámoló III. - Bánk

Kirándulós élményeket nem volt szerencsénk begyűjteni, mert ahogy megéreztünk elkezdett esni az eső és abba sem hagyta amíg haza nem jöttünk, szóval szobafogságra voltunk ítélve. Vágytunk már egy ilyen kis kiruccanásos pihenésre, de azért nem gondoltuk, hogy ennyire be leszünk zárva a szállodába. Maga a szállás egyébként nagyon tetszett és a wellness részleget is felszerelték mindenféle jóval (beltéri- és kültéri medence, gőzfürdő, finn szauna, infra szauna, tepidárium, kneipp-taposó), bár a vendégfogadó képességhez mérten szerintem kicsi az alapterülete.  Mivel Soma mamagésa lelki wellness hétvégét tartott hölgyek számára, ezért alig volt szabad szoba, de mi mindenképpen ezen a néhány napon szerettünk volna menni, így bevállaltuk a tetőtéri szobát. Alapvetően nem volt vele gond, főleg ha mondjuk el tudtunk volna menni legalább a településen vagy a tó körül sétálni egyet, de a folyamatosan szakadó eső ezt nem igazán tette lehetővé, szóval az ilyesfajta kényelmi faktorok, mint szék és asztal hiányoztak belőle, ezért ki kellett ülnünk a folyosóra. Egyik alkalommal mikor a vizes blokk felé tartottunk, bekukkantottunk egy normál szobába, az már sokkal inkább elnyerte a tetszésünket, legközelebb mindenképpen olyanra pályázunk. A lelki wellness hétvége = csoportterápia előnyökkel is bírt azért, mert a szálloda ugyan tele volt, de szinte üres volt a medence és a környezete.

Szóval tervezzük még, hogy visszatérünk ide, mert jó lenne a tó körül sétálni és a környező erdőkben kirándulni egyet…

Kirándulásbeszámoló II. - Boldogkőváralja

Nagymamámék - és most már anyukámék is – gyönyörű vidéken laknak a Zempléni-hegység lábánál, a Hernád völgyében. Mindig is terveztük, bejárjuk a környék szépségeit, nevezetességeit, de az idő szűke miatt ezt nagyon nehezen tudjuk megvalósítani (mivel azt a kevés időt, amit ott töltünk, szeretnénk a szeretteink körében tölteni), a március 15-i hétvége azonban remek lehetőséget nyújtott a kirándulásra, egyrészt mert tovább tudtunk maradni, másrészt pedig gyönyörű időt fogtunk ki aznap.

A vár parkolójából nem túlságosan megerőltető séta a várba felkapatatni, igaz nem is teljesítménytúrát terveztünk, viszont a környező táj szemlélése felüdülést hoz és energiával tölt fel. Természetesen másoknak is eszébe jutott meglátogatni a várat, így elég sokan voltak benn, azonban a vár körül vezető utat kevesen kívánták felfedezni, arra vettük hát az irányt.

Egy kellemes kirándulást tudhatunk magunk mögött, otthon pedig vártak minket a finom ebéddel.

Mirabilia SAL - Butterfly Fairy (1)

Nem élehetek sokáig tündérek és angyalok hímzése nélkül, így a hétvégén belevágtam a sorozat következő hölgyébe, azaz a Pillangó Tündérbe. A szombati nap egyébként kivétel volt, szinte semmi mást nem csináltam, csak hímeztem, na jó meg filmet néztem közben, meg Csomádon voltunk telkezni, meg teáztunk, meg ilyesmi, de semmi komolyabb.

Remekül lehet haladni vele, mert nagy foltokban vannak a színek, egyedül a hajánál kell majd számolgatni kicsit jobban, de az sem olyan vészes. Tetszenek ez a rózsaszínes-lilás árnyalatok rajta, annak idején ez a tündér sarkallt a kezdésre és egy cserére is, most pedig végre elérkeztem hozzá. Remélem, a saját ablakomban is tetszeni fog legalább annyira, mint amelyik az ihltet adta. :)

Most még nem látszik ugyan rajta, hogy ő egy tündér lesz, de bárki nyugodtan elhiheti!

Itt pedig egy csoportkép:

Don't cry for me Argentina

„It won't be easy, you'll think it strange
When I try to explain how I feel
That I still need your love after all that I've done

You won't believe me
All you will see is a girl you once knew
Although she's dressed up to the nines
At sixes and sevens with you

I had to let it happen, I had to change
Couldn't stay all my life down at heel
Looking out of the window, staying out of the sun

So I chose freedom
Running around, trying everything new
But nothing impressed me at all
I never expected it to

[Chorus:]

Don't cry for me Argentina
The truth is I never left you
All through my wild days
My mad existence
I kept my promise
Don't keep your distance

And as for fortune, and as for fame
I never invited them in
Though it seemed to the world they were all I desired

They are illusions
They are not the solutions they promised to be
The answer was here all the time
I love you and hope you love me

Don't cry for me Argentina

[chorus]

Have I said too much?
There's nothing more I can think of to say to you.
But all you have to do is look at me to know
That every word is true”

Legalább a dalszöveget idézem (innen), ha már videót nem tudok most beszúrni, majd otthonról pótolom. Napok óta, vagy már egy hete is ez a dallam cseng a fülemben és úgy érzem, végtelen sokszor meg bírnám hallgatni. És kicsit ijesztő ugyan, de valamiért kezd az érzés a hatalmába keríteni, hogy Argentínába kellene mennem… és hogy mit keresnék ott? Hát arról halvány lila fogalmam sincsen, szóval amíg egy hangyányit nem tisztább a kép, addig maradok a fenekemen itthon, mert gyanítom, ez nem csak olyan elkirándulgatunk a környéken c. történet lenne.

Kirándulásbeszámoló I. - Jági tanösvény

Lesz ebből itt most egy néhány, igyekszem pótolni az eddigi lemaradást. Idei első nagyobb sétánk Pilisszentivánon a Jági tanösvényre vezetett, már nagyon hívogatott minket az erdő hangja és a napocska első tavaszi csiklandó sugarai. Azt hiszem, szívesen tennék egy újabb sétát ezen a környéken, most hogy már zöldbe borultak a fák és a bokrok és talán már a talaj sem olyan ingoványos, mint kora tavasszal. A kis tavacska felszínét még vékony jégpáncél borította, a földnek csupán a felső néhány centiméteres rétege olvadt fel, így a lejtős részeken igencsak oda kellett figyelni a lépteinkre, mert az avarral borított, olvadt talajréteg könnyedén kicsúszott a lábunk alól. Volt is mit a cipőről kapirgálni a séta végén, pedig számtalanszor kellett átmásznunk a kerítésen lépcsőn vagy épp létra segítségével.

És hogy miért pont Ördög-szikla? Talán mert messziről hasonlít az ördögre… bár engem inkább az egyik majom fajra emlékeztet, amelyiknek ilyen egészen nagy orruk van. Minden esetre felmásztunk valahová a közelébe, a várva várt kilátás azonban elmaradt, mert a sziklák között megtelepedett különböző fenyőfák nem engedték túlságosan messzire a tekintetet.

Ez megint nem a mi hónapunk...

… vagyis még mindig nincs itt az ideje a pocaklakó beköltözésének. Pedig már egészen kezd kikupálódni a ciklusom, na meg a szervezetem. Persze azért akadnék még apró bibik, mint az egyre több plusz kiló és ezáltal egyre kevesebb ruhámba férek bele (persze, persze szokjam a gondolatot, de nem kellene ilyen látványosan szemléltetni már a beköltözés előtt), a petefészkeim is fájnak még időnként és a nyák-helyzeten is lehetne még javítani, de ami késik, nem múlik. Szűrés eredményem még mindig nincs, lassan már 3 hete voltam, kezdek aggódni.

A második bogyós hónapom egyébként kellemesebb volt, mint az első, csak egy-két hőhullám kapott el, azon kívül másra nem igazán emlékszem. PÉ-m viszont később volt az előző ciklushoz képest, viszont csak egy petesejt indult növekedésnek. Sajnos túl hamar volt jelenésem a dokinál, mert Brüsszelbe kellett mennem aznap, mikor pont jó lett volna… azért elég jól saccolt a doktor úr, hogy mikorra kell időzítenünk. Lényegesen könnyebben megy a dolog, ha szabadságon van az ember, de annyi szabadság a földön nincs, hogy ezt minden hónapban el tudjuk játszani. Na jó, nekem lenne, de én ugye egyedül kevés vagyok hozzá és nem szeretném ennyire elaprózni a szabadnapokat.

Szóval még várunk, hol türelmesen, hol kicsit kevésbé türelmesen, de már semmiképp sem kétségbeesetten. Még szabadságolást is nehéz így tervezni/szervezni, pontosabban nyaralást, mert amikor jó lenne, ha elvonulnánk a világ elől, na nekem pont akkor van jelenésem a doktor úrnál. Szeretném már, ha ennek a megfigyelősdinek vége lenne, ami két módon lehetséges:

a) Szinte kizártnak tartom, mert ugye a betegség miatt elég irányított vonalat képvisel a pocaklakó-teremtés, de mondjuk előbb-utóbb szünetet kell tartani ebben a gyógyszerszedésben egyszer, mert elvékonyítja a méh nyálkahártyáját (nem mellékesen pedig kíváncsi lennék rá, hogy mondjuk egy fél évvel a műtét után tudok-e már magamtól is rendesen működni… gyanítom, hogy igen).
 

b) Marad a megfigyelősdi, de már valakit figyelgetünk, ami mégiscsak egészen más lenne.

Elkezdtem hőmérőzni is, ez most már a harmadik ciklusom lesz, amit mérek, bár a gyógyszerek mellett fogalmam sincs, hogy van-e értelme. Nem tudom, így mennyire kapok valós képet a ciklusról és mondjuk kell-e foglalkoznom azzal, hogy viszonylag magas az ébredési hőmérsékletem. Ugyanis valahol azt olvastam, hogy a nagyon magas ébredési hő utalhat pajzsmirigy túlműködésre, bár az enyém szerintem inkább alulműködik sokszor (a tünetek teljesen erre illenek) és tartok tőle, hogy a kilók is ezért ragadnak rám részben. Lehet meg kellene ismételtetnem a vizsgálatot valamikor, na majd megemlítem a doktor úrnak. Persze én nem vagyok endrokrinológus csak hipochonder.

Lehet, hogy túlságosan előre haladunk, de lassan lesz fiúnevünk is a tarsolyban végre, nem csak lány, ami azért megnyugtató érzés, mert mi van, ha mégis fiú lesz, valahogy hívni kell majd őt is. Aztán persze ha már bent lesz, lehet felborít minden eddigi tervet és elképzelést. :) Mennyivel egyszerűbb lenne csak úgy próbálkozni, mondtam már, hogy legszívesebben hagynám az egészet a csudába és hagynám, hogy menjen csak minden a maga útján? Kezdek a dologba belefáradni, azt hiszem. Fogalmam sincs, ez jó-e vagy sem, de az az érzésem, hogy könnyebb lenne a témától elvonatkoztatni, ha nem kellene bogyózni meg kontrollokra járkálni. Most viszont ezt kell(ene) szeretni, ha már egyszer így alakult. És csak türelemmel várni és kicsit talán még le is mondani…

Dimensions - Butterfly Vignette (2)

Valamicskét haladtam a pillangóimmal is, továbbra sem hímzek túl sokat mostanában és az utóbbi időben még pár nap a vonaton is kimaradt. Szóval ehhez képest nem állok olyan rosszul... hát hiába, ha egy-egy tennivaló mindig elveszi az időt a hímzéstől.

Egyébként továbbra is imádom a színeit, de mivel rengeteget kell számolni és ugrálni a mintában biztosan kell még jó pár hét, mire elkészül. Ja igen, itt a képen is látszik, hogy mennyire nem az anyag közepére kezdtem el hímezni, amit igazából csak azért bánok, mert szebben lehetett volna kerettel kontúrozni, de olyan kevés anyag maradt alul és jobb oldalt, hogy erre esélyem sincs.

A múltkor kimaradt a felsorolásból azt hiszem, hogy a számolgatáson és a francicsomón kívül nincs semmi extra ebben a Dimensions készletben, egyetlen egy színt sem kell egy másikkal összefogni. Olyan hihetetlen! :)

Vízállás

Tegnap az a remek meglepetés ért minket, hogy egyszer csak nem jött több víz a csapból, egyikből sem… Hirtelen felindulásból felhívtam hát a vízművek hibabejelentő szolgálatát és megtudtam, hogy csőtörésen dolgoznak a kollégák, ezért nincs víz. Hajnalban megörültem, mert újra teljes gőzzel jött a víz a csapból (ne nem akkora elánnal, mint kellene neki, csak a megszokottal), viszont mire felkeltem és mosdani szerettem volna, mindez ismét hiú ábránddá változott. Ha ez sokáig így megy tovább jó büdös és ragadós leszek és inni sem lehet túl sokat, mert hát a wc tartály űrtartalma is korlátozott.

A biztonság kedvéért ma is érdeklődtem a vízműnél, de még mindig szerelnek, ezért nincs nyomás sem és víz sem… most reménykedek, hogy délutánra fordul a kocka mire hazaérek.

Update: Péntek estére lett vizünk! Szóval nem maradunk büdösek és koszosak és szomjan sem halunk. Apropó, Andris szerint az utolsó előtti mondta elég félreérthető, ezért helyesbítek: az ivást azért kellett minimálisra korlátozni, hogy ne kelljen pisilni, és elég legyen a tartályben lévő víz.

Elefánt a konyhában :)

Visszanéztem, bő két évvel ezelőtt készültem el ezzel a hímzéssel és egészen idáig váratott magára, hogy végleges formát kapjon. Mert először bannert gondoltam készíteni belőle, csak éppen olyan rosszul sikerült a keret megvarrása, hogy tologattam jobbra-balra és sehogy sem tetszett. Nem olyan régen viszont rászántam magamat és lebontottam a keretnek szánt anyagot, hogy felvarrom újra... ekkor viszont jött a korszakalkotó ötlet, hogy mi lenne, ha inkább az itthon lévő egyik keretbe tenném bele. Mondanom sem kell, ez győzött, bár a sárga keret nem igazán nyűgözött le, így beszereztem egy kéket. Azt kell mondjam, keretező sem csinálhatta volna jobban. :) Még van mit finomítani az elrendezésen, mert a hűtő oldalára került fel a drága és a pozíción kellene picit csiszolni, ugyanis a keret túllóg a hűtő tetején és így nem olyan igazán stílusos. Természetesen a képet nem ott készítettem.

Nora Corbett - Easter Fairy (3) kész

Ő is elkészült a héten, már csak pár gyöngy maradt le róla a múltkor, mikor félretettem. A gyöngyözés itt is csalóka volt, azt hittem, nem is olyan sok kell hozzá, nos ehhez képest szinte egy egész dobozzal rákerült végül. Olyan kis finom és bájos a visszafogott színeivel. 

Eredetileg nem is ilyenre terveztem a szöveget a bejegyzéshez, de most már nem írom át, na meg ahhoz a szöveghez mesés fotók is dukáltak volna... így viszont maradnak a szokásos megörökítési módok.

Mirabilia SAL - Enchanted Mermaid (3) kész

Már jó ideje elkészültem ennek a hölgynek a gyöngyözésével, csak a fotózás váratott magára - pontosabban inkább rám, mert lusta voltam elővenni a fényképezőgépet. Most viszont lencsevégre kaptam a hölgyet, ill. hölgyeket és lassan belekezdek a harmadik darabba is, aki a Butterfly Fairy lesz. Gyöngyözni őket már csak a végén egyben fogom a Lady of the Mist-el, rajta úgyis csak egy pár darab van, az még elviselhető mennyiség egyben. Ez a sellő viszont... jókora léglegzetet kellett hozzá venni, hogy szinte egyhuzamban végezzek vele. De az eredmény, mint mindig, most is megérte.

És majd elfelejtettem, hogy ez a mű nem jöhetett volna létre, ha nem kapok gyöngyöket Dorottyától, vagy legalábbis semmiképpen sem ilyen formában. ;)