Valami készül...

Dimensions - Winter Welcome (7) készen

Elkészültem vele, egészen megszerettem a végére. :) Most már csak egy csinos kis keretet kell neki szerezni és jövő télre a falon díszeleghet a vendégeket és a ház népét üdvözölve.

 Teljes pompájában...

... és a kedvenceim közelebbről.

Ezt pedig Kriszti kedvéért készítettem, hogy tényleg látszik a különbség. :)

Nora Corbett - M betű

Még tavaly készült ez a tündérke a Nora Corbett imádat jegyében, őt viszont nem karácsonyra, hanem születésnapra ajéndékoztam. Anyósomnál talált új otthonra és keresi megfelelő helyét a drága.

Dimensions - Winter Welcome (6)

Egy ideje hősiesen egy képet hímzek, amíg be nem fejezem, nem is tudom, mi a csuda ütött belém, de most ilyen befejezés mániám van. Így esett, hogy a téli tájat is hamarosan utoléri a végzete, már csak kontúrok és francia csomók hiányoznak róla a keretezés előtt.

Továbbra is a madárka a kedvencem és a koszorú a kapun, de összességében egyre jobban tetszik az egész kép. A fákat nagy nehézség árán küzdöttem le, borzalmas ezekkel a szürke színekkel hímezni, annyira lehangoló tud lenni.

Legközelebb azt hiszem, már csak készen mutatom a kontúrokkal és társaikkal... szerencsére csak a koszorún lesznek franciacsomók, nem kell túlzásba vinni.

Orchideáim

Biztosan volt már ilyen bejegyzésem, mert a szépsegeim száma egyre csak nő és most virágokkal ajándékoztak meg hazatérésem alkalmából a drágáim. Remélem, sokáig nyílnak még majd a bimbóik. 

Visszajöttem...

... most már egy kicsit többet leszek gépközelben, ha valakit esetleg érdekel a dolog. :) Lassan majd megírom a szünet okát is, de még nem forrott ki bennem teljesen, hogy mit fogok belőle itt leírni.

Dőzsöltünk :)

Az úgy volt, hogy a decemberi dumaszínház nagyon jó volt, de beszélgetésre nem sok lehetőségünk adódott, így szerveztünk egy közös délutánt a túrás pajtásokkal. Dórát szokás szerint nem tudhattuk körünkben, ő kifogások gyártása terén szerintem már Nobel díjat érdemelne... most kivételesen tényleg indokolt lehet az eset, mert babát vár és a nőgyógyász pihenésre intette. Szóval már nekik is! Miért van az, hogy az utóbbi időben a környezetemben a legtöbb nő gyereket vár, vagy már éppen meg is született neki, nekem meg jut a várakozás, mindig csak újabb és újabb hónapok. Biztosan megvan ennek az oka, csak egyelőre még nem értem és sokszor eléggé neki tudok keseredni mikor meglátom a gömbölyödő pocakokat vagy az édes ki picúrokat.

De eredetileg nem erről akartam írni, úgyhogy vissza is kanyarodok a kitérő után. Szóval a bandából Dani és Zsolt jött el, így négyen tudhattunk magunkénak egy igen kellemes délutánt. :) Mivel még ebéd előtt jöttek a fiúk, arról is gondoskodnunk kellett, persze nem estünk túlzásokba, kitaláltuk, hogy a saját készítésű pizza éppen megfelelő lesz. Az adagon sokat filozofáltunk, de végül csak elkészült a tészta 1 kiló lisztből (legközelebb már tudjuk, hogy a fele is bőven elég négy ember számára) bár a kenyérsütő gép kicsit megküzdött vele, később én is, mert annyi eszem volt, mint egy marok káposztalepkének, de biztosan ettől lett olyan jó a tésztája. A fiúk a vastag tésztás alapra szavaztak, viszont én még mindig soknak találtam a tésztát, ezért egy kisebb adagot félre tettem ínségesebb időkre, így legalább látni fogom, hogy miként bírja a kelesztett tészta a fagyasztást. Sütés után a pizza jó két ujjnyi vastagságú lett, jól megpakolva feltéttel:

méretes adagok lettek :)

Volt még az ebéd mellett koccintás pezsgővel újév köszöntő gyanánt, beszélgettünk sokféléről és persze nem hagytuk ki a Carcassone kört sem, ami most már közel 2 óra játékidőre rúg a sok-sok kiegészítővel - a legújabbat, a katapultot karácsonyra kaptuk Petiéktől. Megkóstoltuk Dúzsi Tamás 2010-es szekszárdi rozéját, náluk még mindig ő viszi a pálmát, annyira finom az a bor, hogy kevés jobbat tudok elképzelni. Egyedül a tervezett kisebb kirándulás maradt el, amit az időjárási körülményekre való tekintettel elnapoltunk bizonytalan időre, de legkésőbb tavaszra.