LHN - Home of a Needleworker (too!) (5)

Ma délután hazafelé a vonaton elkészültem vele. Mit ne mondjak nem volt valami rohamtempó, kerek 6 héten keresztül öltögettem és nem is nagyon vettem mást közben a kezembe. Kicsit furcsa, hogy tényleg kész, már úgy hozzászoktam. Szerettem. :) Azt hiszem, egyike azoknak a nagyon kevés hímzéseimnek, ahol a végeredmény teljesen megegyezik az ajánlott mintával.

Nézegetem még egy kicsit, aztán megyek vele a keretezőhöz...

Minta: LHN - Home of a Needleworker (too!)
Anyag: 32ct Belfast, Antic Ivory
Fonalak: Crescent Colours

Írnom kellene...

... de nem sok hangulatom van hozzá. Meg mostanság eléggé el vagyok havazva bent is és otthon is (na jó, otthon egyszerűen csak nincs kedvem), még az olvasásnak sem jutok soha rendesen a végére, nem hogy elkezdjek írni.

Haladok a Home of a Needleworker (too!) hímzésével, már csak alulról hiányzik a kék szalag és a barna csipke rész. :) Elkezdtem Rómát, a Colosseummal indítottam, imádom az anyagot, sajnálni fogom, ha a végére érek, de hát mikor lesz még az... A Daisy Lane Cottage-ba még mindig nem kezdtem bele, de lassan időszerű lesz, mert a többiek már mindjárt végeznek vele és elvileg közösen hímezzük.

Március 22-én jelenésem van Brüsszelben, nem szeretnék egyedül menni, de nagyon úgy néz ki, hogy az lesz belőle, hacsak az informatika meg nem gondolja magát, amire most kevés esélyt látok. Addig még valami tudást is magamra kellene szedni ezen a téren, hogy legalább halvány sejtésem legyen a dolgokról, mert nekem már a napirend is homályos volt jó néhány pontot illetően. Szóval G-nak volt igaza, mégis csak kedvel engem ez a főigazgató, és mégis hasznosnak találja a brüsszeli kiutazásokat, csak ezt egyik reggel jól eltitkolta. Megjegyzem, az előbbit is jól titkolja.

Ja igen, kellene írnom a hétvégéről is, ami jó volt! :)))) Koncert plusz majdnem korcsolya, helyette tortaevés és dumaparti. Megírom, ha végeztem a táblázatokkal... de az is lehet, hogy csak gyorsan megadok pár adatot, úgysem venné észre senki, ha ezt a statisztikát most hasraütésszerűen adnám meg. Mindenki jobban járna, de én főleg, mert megkímélném magam az idióta fuvarosoktól, akik 3 számot nem bírnak rendesen összeadni és a szemem sem folyna ki, miközben a hibákat keresem az elszámolás miatt elrontott táblázat nézegetésétől és még az ínhüvelygyulladást is megúsznám, mert ugyan kérem emilben is a jelentéseket, hogy használhassam a ctrl+c ctrl+v billentyűkombinációkat, valaki csak postán vagy faxon küldi, én meg pötyöghetek.

Na jó, panasznapnak vége, nézzük a dolgok jó oldalát. Most pl. süt a nap én pedig lelkesen dolgozom annak a cégnek, aki hónapok óta tartozik a kiküldetéshez kapcsolódó kifizetésekkel, most már kezd hiányozni a havi betevőmnek a fele.

Kreatív Blogger Díj, vagyis 7 dolog rólam

Na ezzel a díjjal jó ideje adós vagyok már, lassan csak kezdem azért utolérni magamat. Még az előző változatot kaptam Szilvitől, Dorától, Dorottyától és Mónitól már ezek a golyófejek jöttek. :) Köszönöm lányok, annyira örülök, hogy gondoltatok rám! ;D

Én meg jól nem adom tovább senkinek, ha már ennyit vártam a kihirdetéssel.

És akkor a hét dolog rólam:

1. Tavaly újratanultam kötni és nagyon tetszik, csak az időm ne lenne ennyire kevés.

2. Szeretem a teákat a fekete kivételével, és a gyümölcsteák kivételével szinte mindet tisztán iszom.

3. Mindig is érdekeltek a természetfeletti dolgok, na de egy vízöntőtől mit is lehetne várni.

4. Nagyon vágyom az anyaságra, remélem, legalább ennyire élvezni is fogom az idő nagy részében.

5. Erdő mellett igenis jó lakni, én legalábbis szeretek, mégha nem is nagy az az erdő.

6. A barátaim nagy részét a hímzésnek és a blogolásnak köszönhetem, a régieken kívül ezalól nagyon kevés kivétel van.

7. Egy volt csoporttársammal elhatároztuk a diplomaosztó előtti estén, hogy mi harcolni fogunk az internettel terjedő globalizáció ellen, itt konkrétan az e-mailek elterjedésére gondoltunk és kitaláltuk, hogy a postára bízzuk az egymásnak kézzel írt leveleinket. Hát ha az eredményeket nézzük, ez csapnivalóan sikerült... a legtöbb emberrel ugyanis emilben tartom a kapcsolatot, ő és félig Ági barátnőm a kivétel, aminek megvan az a hártánya, hogy évekig halogatjuk a levélírást. Egy biztos, így mindig van miről írni.

Sok-sok hó

Terveztem már korábban is, hogy teszek fel képet a begyűjtött hómennyiségről. Hihetetlen mennyi esett ezen a télen... élvezni persze nem túl sok alkalmunk volt, mert mikor itthon voltunk esett, mikor sütött a nap, akkor rendszerint az irodában kuksoltunk. Pedig azt imádom a legjobban, mikor minden hófehér és a nap sugarai megcsillanak az apró hópelyken és szinte már vakítóan szikrázik minden. Szeretek a hóesésben is sétálni, de az mégsem ugyanaz. :)

Ennek a java része persze most már elolvadt, úgyhogy lassacskán jöhet a hőn áhított tavasz, a nyíladozó bimbókkal és virágokkal. Kíváncsian várom, ki lesz az első a tavaly kiültett krókusz, nárcisz és jácint közül...

Szombaton korcsolya

Legalábbis nagyon remélem, holnap egyeztetjük a részleteket. Annyira régen korcsolyáztam már, pedig nagyon szeretek, csak egyrészt fogalmam sem volt, hogy hol van a közelünkben korcsolya pálya, másrészt nem nagyon volt kivel. Andrissal nem tudtam megszerettetni, a síelés jobban bejön neki, na nem mintha ennek nem örülnék. :)
Ha minden igaz, anya ma feladja a korcsolyámat, mert utoljára Barcikán használtam, amikor megpróbáltam Andrissal megszerettetni, a hétvégén meg ki gondolta, hogy azt is be kellene raknom, álmodni sem mertem róla, hogy a közeljövőben én tényleg korcsolyázni fogok...

Csak most ne hagyjam otthon az RR kendőt, mert különben sosem lesz kész a Dóra kamillája, meg a könyvet is észben kell tartanom. Legjobb lesz, ha kiteszem még ma este látható helyre az egész kupacot a karácsonyi ajándékkal együtt. Annyira szita az agyam mostanában, még szerencse, hogy a mintaíveken meg tudom különböztetni a jeleket. :) Remélem, ha rendeződik a helyzet és visszatalálok az egyensúlyomhoz, ez is megoldódik.

Újabb rossz hír

Délelőtt beszéltem anyával pár percet, és bár eredetileg nem ezért hívtam, de megtudtam, hogy nagypapám ismét kórházban van. Sajnos nagyon úgy néz ki, hogy újabb agyérgörcse volt, de most sokkal rosszabb a helyzet, mint a december végi esetnél és már anya is elkezdett komolyan aggódni... Este talán többet fogok tudni, de ez már megint az a "tudom, viszont nem tehetek semmit" állapot lesz, amit nem mondanám, hogy kifejezetten jól tolerálnék.

Most pedig úgy érzem, hogy már az írás sem segít, ezt már nem tudja csak úgy kiírni magából az ember. Legalábbis nekem most nem megy.

Azt mondják, 30 évesnek a legjobb lenni... hát én ezt valahogy még nem érzem, annyira rosszul kezdődött nekem ez az év, és azóta mit sem változott a helyzet. Szeretném, ha ez minél hamarabb jóra fordulna...

Hosszú, hosszú hétvége

Mivel már hónapok óta nem találkoztam apával és pénteken lehetőségem nyílt rá, nem gondolkoztam sokáig, szabadnapot kértem erre a napra. Szépen elterveztem, hogy majd reggel lustálkodom egy jó nagyot, aztán elballagok a postára, gyorsan megsütöm a pizzát, addigra Andris hazaér, ebédelünk, és végül útnak indulunk. Hát ez a történet már az elején megdőlt, mert reggel a szokásosnál is hamarabb kipattantak a szemeim és képetelen voltam aludni. Semmi értelmes nem jutott eszembe, csak ténferegtem a lakásban, aztán összeszedtem magam, megreggeliztem és elindultam a postára. Jó másfél hét után végre át tudtam venni a csomagot, amit Klaudia küldött, de valahogy úgy jött ki a lépés, hogy nem tudtam eljutni hamarabb. Aztán már elrepült az idő a főzéssel...
Andris szerencsére időben hazaért, így volt időnk megebédelni és a születésnapi ajándékom egy részét is megkaptam még itthon. Szépséges ezüstláncot kaptam, viseltem is ma nagy büszkeséggel. :) A meglepetés másik része anyáéknál várt, de erről majd később.
Anyával Miskolcon találkoztunk, ott tudtunk bemenni apához egy rövid időre. Jó volt vele találkozni a nem túl kellemes körülmények ellenére. Nagyon-nagyon bízom benne, hogy mire legközelebb megyünk már otthon lehet velünk.
A látogatás után nem indultunk rögtön anyáékhoz, mert szerettem volna néhány ruhadarabot venni magamnak, jó lenne frissíteni a ruhatáramat és tudtam, hogy van egy jó kis bolt a fő utcán. Anyának is akadt intéznivalója, így mindenki ment a maga útjára. A kedvenc boltomat persze nem találtuk meg, hiába nézegettük alaposan táblácskákat az üzleteken. Bizonyos szempontból azért sikeres volt a séta, mert szert tettem egy téli kabátra síeléshez leginkább, mert a másik kezd lassan ezer sebből vérezni, ezt meg nem lehetett féláron ott hagyni. Aztán visszafelé csak megkérdzetem a volt szomszéd kisállat kereskedésben, hogy hová lett a ruhazáti üzlet, aztán az eladó elmondta, hogy már vagy egy éve nagy kiárusítással bezártak és már a varrodát is beszüntették, de ha jól tudja, Pesten még néhány bolta szállítanak ruhákat, ismeri a volt tulajdonost és szívesen utána kérdez. 2-3 hét múlva bemehetek érdeklődni. :) Lehet, hogy nem lesz az egészből semmi, de akkor is, szerintem nagyon rendes volt tőle, hogy ezt így felajánlotta.
Ha megbeszéltük volna, akkor sem érhettünk volna ennyire egyszerre haza anyával, ahol már a megterített asztal fogadott bennünket. Anya teával és egy könnyű csicseriborsó salátával készült, az ünnepi fogásokat szombatra tartogatta, amikor már az öcsémék is megérkeztek. Ettől függetlenül azért megkaptam ami jár, anyától egy gyönyörű orchideát, Andristól pedig 30 szál tulipánt. Alig győztem váltogatni rajtuk a tekintetemet! :) Aztán nekivágtunk a fodrászos körútnak, ami meglepően gyorsra sikeredett az eddigiekhez képest, és a végeredmény is tetszik. Egyedül a hímzésre nem maradt időm, de majd pótolom valamikor, most már úgyis akkora a lemaradásom a terveimhez képest, hogy úgysem érem soha utol magam.

Szombat reggel lustálkodtunk egy kicsit, jól esett nem kikelni az ágyból és csak később reggelizni. Mire belekezdtünk, anya is hazaért, így sikerült a közös reggeli. Aztán Andris belevágott a hólapátolásba, hogy rendesen elférjenek az autók az udvaron én meg elővettem a tisztázó gépemet és nekiestem apa atlétáinak szűkítéséhez. Anya szerint elég szabadon vettem a szabásmintát, egyik-másik lehet, hogy szűk lesz, de majd legfeljebb papó megörökli... közben jókat nevettünk és forralt bort iszogattunk, anya pedig nekilátott az ebédnek. Tárkonyos raguleves készült nyusziból, a második szintén nyuszi volt tepsiben sülve tejszínes burgonyával. Mindkettő finomra sikeredett. Még tortát is kaptam, diótorta csokikrémmel töltve, ami szintén ellenállhatatlan, bár akkor már az egész napos csipegetés után nem igazán bírtunk sokat enni belőle.

A vasárnap megint gyorsan elment, kipróbáltuk anya újdonsült tésztagépét, amit karácsonyra kapott. Az öcsém nagyon ráérzett az ízére, aztán már pikk-pakk ment a nyújtás és a vagdosás. Én közben igyekeztem megszabadítani magam a körömerősítésemtől, mit ne mondjak, nem volt valami egyszerű feladat és hát nem is a legszebb lett a végeredmény, de mit tegyek, ha meguntam. :) Most még jó egy hónap, mire újra megerősödik, viszont a sajátom lesz és szabadon tudom használni az ujjaimat, ami szintén nem utolsó dolog.
Hazafelé még bementünk nagymamákéhoz, velük is biztosan egyre nehezebb lesz. Papónak nem nagyon használt a stroke, bár a beszédtempójával már nincs baj, de szinte mindent elfelejt, Mama meg összekeveri a dolgokat, a neveket leginkább és így szokszor nehezen érthető, kire is gondolt valójában. Az építkezés alakul, de apa nélkül ez is nehézkesen halad.
Az autózás viszonylag gyorsan eltelt, pedig még hímezni sem tudtam a sötét miatt, de estére teljesen kidőltem, mintha kiszippantották volna az összes energiámat. Reggel nehezemre is esett felkelni, de ez már egy másik törtnet kezdete...

LHN - Home of a Needleworker (too!) (4)

Enyhén szólva lelassult a tempóm az utóbbi hetekben, hamarosan már egy hónapja lesz, hogy elkezdtem ezt a mintát és még nem végeztem vele, pedig nagyon szeretem böködni. Hiába na, eltolódott mostanság egy kicsit másfelé a hangsúly... örülök is neki, meg nem is. Szeretném megtalálni a belső egyensúlyomat végre, ami nem megy könnyen.

Melléduma helyett viszont itt a kép a jelenlegi állásról:

Láthatóan folyik az építkezés, de az alapot kicsit meg kellett tegnap bontanom, mert elszámoltam a ház jobb oldalát, most viszont már hamarosan a tető jön végre. És akkor már csak egy kis díszítő motívum fog hiányozni, ami reményeim szerint gyorsan meglesz, aztán majd elválik... ha elvállal a fodrász pénteken és sokat kell várnom, akkor bármi előfordulhat. :)

Beleszeretős...

... most legalábbis nagyon-nagyon. :)

Ismét Brüsszelben

Lassan már egy hónapja, hogy egy soron következő munkacsoporti ülés keretében Brüsszelben jártam, pontosabban jártunk, mert egy kollégám is velem tartott. Szakmailag sajnos nem annyira érte meg a kiutazás, ugyanezt el tudtam volna képzelni egy telekonferencia keretein belül, de akkor hol maradna a városnézés és a belga sör.
Sokat köszönhetek ennek a másfél napnak, kicsit kiszakított a gödrömből, mert akár beismerem, akár nekem az utóbbi hónapokban én is elég szép kis gödröt ástam magamnak. Az ásót nem Dorottya kezéből kaptam ki, szereztem sajátot. :) Szóval kiszagoltam kicsit a gödörből és jól éreztem magam, olyannyira, hogy sokszor vissza is vágyom, de tudom, nem megoldás, hogy mindent a hátam mögött hagyok, mert a probléma előbb vagy utóbb úgyis visszatalál. Megkóstoltam a sört, én, aki még a szagát is nehezen viseltem eddig... na akármit azért ezentúl sem fogok meginni, tartom magam a minőséghez. :) Megtudtam, hogy már rendes pohár bor még mindig a fejembe száll, és a viszonylag rövid meetingnek köszönhetően sétáltunk egyet a belvárosban. Már vagy ötször biztosan jártam Brüsszelben, de eddig még sosem sikerült megnézni a főteret és a pisilő kisfiút, most viszont igen! A főtér tetszett, olyan szép épületek voltak ott is és a környező kis utcákban is, azért egy rövid látogatást mégis megérne ez a város, de az EU központos irodaházaktól nem igazán esek hasra. Ja és nem szeretem, hogy mindenhol szinte minden francia. Olasz étterem annyi van, hogy Dunát lehetne velük rekeszteni, mást szinte nem is láttunk, pedig szívesen megkóstolnék néhány helyi specialitást. A csokijuk viszont még mindig isteni, a trüffel a gyengém, annak még én sem tudok ellenállni, pedig nem vagyok édességmániás, tőlem simán megromolhat a csoki a szekrényben.
Hazafelé elkezdtem olvasni a Tizedik felismerés c. könyvet, és legalább annyira tetszik, mint a Mennyei Prófécia, csak emésztenem kell az olvasottakat, így most pihen egy keveset a drága. Sok mindenen elgondolkodtam a könyv kapcsán és rájöttem, hogy valakit régebbről ismerek, mint hinném.

Legközelebb áprilisban ugyanitt...

PIF ajándékom Ritától

Valamikor réges-régen jelentkeztem Ritánál a PIF felhívásra és nagyon izgatottan vártam, hogy vajon mi fog kikerülni a kezei közül. Már szinte el is felejtettem, hogy egyszer bizony csöngetni fog a postás, amikor ma megláttam a Ritától kapott borítékot, de nem a szokásos színben és fejléccel ellátva. ;) Ez máris gyanút keltett bennem és mint a villám kiszabadítottam a csomag tartalmát.

Ééééés annyira, de annyira megörültem!!! Nagyon-nagyon tetszik, alig találok szavakat... mutatok is inkább néhány képet róluk.

Kedves Rita, még egyszer nagyon köszönöm!!!

Vaníliás málnatorta, avagy süti a csajokkal

Mostanában sem időm, sem kedvem nem nagyon van írni, ma viszont olyasvalamit találtam a postaládánkban, amit nem tudok szó és kép nélkül hagyni, de mégsem ezzel kezdem.

Dorottyával hetek óta szervezzük a találkozót, hogy átadjam neki Dóra RR kendőjét... volt egy nagyon jó majdem talink, amiből maradt a telefonos elbeszélgetés. :) De most vasárnap valamilyen véletlen folytán mindhármunknak akadt egy kis szabadideje, így megtámadtuk a Manna sütiházat. Dora jött értem és aztán együtt vártuk Dorottyát a cukrászdában. Hogy hűek maradjunk a hagyományokhoz, mindhárman ugyanazt a sütit választottuk, vagyis a vaníliás málnatortát. Isteni volt, de még másmilyen sütit nem is igen ettem a Mannában. :)

Olyan jó volt dumálni, röhögni a csajokkal, hipp-hopp elrepült az a rövid idő, amit együtt töltöttünk. És hát én személy szerint jól felkészültem a találkozóra, mert sem az RR kendőt nem vittem magammal, sem pedig a karácsonyi ajándékokat... Dorának szerencséje volt, mert így, hogy hazahozott, ő birtokába jutott a szeminol mintás neszeszernek. Dorottyának még várnia kell egy kicsit, de valamit erre is kitalálunk majd, ettől azért nem félek.

Ja és hogy mi ilyen fura időpontban tartjuk a karácsonyt? Nos, igen... nálunk bármi előfordulhat, elég kreatívak vagyunk hozzá.

És hogy miket kaptam? Csupa jó dolgot: