Mirabilia SAL - Queen of Peace (1)

Belekezdtem az első hölgybe, van még mit rajta dolgoznom ahogy a mellékelt ábra is mutatja, de talán már érdemes volt ezt az állapotot megörökíteni...

Nora Corbett - O betű

Vele olyan gyorsan elkészültem, hogy nem is fotóztam hímzés közben. A végső megjelenési formája még bizonytalan, de hajlok rá, hogy kép készüljön belőle és mivel ajándéknak szánom, ő sem marad nálam.

Dimensions - Winter Welcome (5)

Valahol egyszer írtam, hogy talán nem lesz töretlen a kép pályafutása, hát valahogy tényleg így van. Egyszerűen képtelen vagyok sokáig egy huzamban ezt a képet hímezni, talán még most ilyen havas időben könnyebb dolgom van egy picit. Aztán kellett nekem kivasalni, mert a gőzöléssel nem egészen tiszta víz jött ki a vasalóból, így helyenként sárgás foltok éktelenkednek a hófehér anyagon... bízom benne, hogy oda pont kell majd hímezni valamit és nem fog látszani. Feltett szándékom ezt ezen a télen befejezni, ha végzek a fák szürkeségével talán menni is fog a dolog, bár a kerítést számolgatni sem piskóta.

Íme, jelen állapotában:

Gógynövényes RR kendőm

Már hónapokkal ezelőtt visszakaptam Dorától, de azóta is várja szegény a sorsát, hogy végleges formájára igazítsam. Talán majd a január-februári hosszabb pihenőm alatt.

Addig is nagyon-nagyon köszönöm lányok, hogy veletek hímzhettem és persze azt is, hogy mindenki gondos és aprólékos munkát végzett. Ígérem, hogy mutatom majd a végeredményt, ha elkészül.

Sógoréknak karácsonyra

Élvezet volt készíteni őket... :)

Sok szeretettel Petinek és Zsófinak!

Zina

Ő tegnap készült, hirtelen felindulásból esett a választásom erre a figurára, szerettem volna valami újat kipóbálni. Rövid pihenő után indul is leendő otthonába, hogy ott aztán vigyázzon a leendő szülőkre és a születendő kislányra. :)

Home of a needleworker (too!) szintén keretezve

Sokáig nézegettem a kereteket a választáskor és jó néhány paszpartu is állt mellette, de így "csupaszon" tetszett a legjobban.

Neki is megvan már a helye, csak a férfikezek hiányoznak a véglegesítéshez.

Hortenziám keretben

Már lassan egy hónapja, hogy elhoztam őt is a keretezőtől, de még csak most jutottam a fotozásig. Még mindig nem tökéletesek a fényviszonyok, az eddigieknél azért kedvezőbbek... lassan kezd a helye is körvonalazódni. 

Mindenképpen olyan helyet keresek neki, ahol sokszor láthatom, mert annyira szép lett! :) Még ha a fotó nem is annyira adja vissza teljes egészében (pl. a kis gyöngyök alig látszanak a virág közepében).

Nora Corbett - Letter B (3) keretezve

Anyukámnak sok szerettel:

(Ma délután fogja megkapni, nagyon bízom benne, hogy tetszeni fog neki.)

Tündérlátta

Az angyalok mellé készítettem egy tündért is, szintén ajándékba. Lassan ideje lesz nekilátni a saját külön bejáratú vidéki angyalkámnak, addig is bemutatom a karácsonyi tündért.

Ünnep

Minden kedves olvasómnak békés, meghitt karácsonyt kívánok!

Bemutatom Olgát

Nem tudom, mennyire passzol hozzá ez a név, de nekem ez jutott róla eszembe. És most már vitathatatlanul is Tilda függő lettem nem csak a könyvek lapozgatásában, hanem a figurák varrásában is.

Szóval szerdán Olga új otthonra talált Orsinál, bízom benne, hogy jól fogja magát érezni. :)

A képek minősége miatt már nem is szabadkozom... viszont ami a képeken nem látszik, hogy az angyal szárnya lecsatolható, ha épp úgy hozza a kedve.

Készülök fotózni...

... persze már megint nem fog menni napfényben, de még egy jó ideig nem is igazán látok ilyesmire esélyt. Bár ez leginkább csak amolyan emlékeztetőféle magamnak, hogy mennyi mindennel vagyok már megint elmaradva.

• egy újabb Tilda baba Olga személyében,
• Nora Corbett B betűje keretezve,
• Nora Corbett O betűje egyelőre keret nélkül,
• LHN - Home of a Needleworker (too!) keretezve,
• Dimension - Hydrangea in bloom keretezve,
• Mirablia SAL - Queen of Peace folyamatban,
• Gyógynövényes RR kendőm (már ezer éve visszakaptam, de még nem öntött végleges formát idő hiányában),
• bimbózó és virágzó orchideák,
• varrószoba (bár most inkább csak egy csatatérre hasonlít, mert minden fent felesleges dolgot oda lentre ömlesztettem be válogatás nélkül),
• és persze a saját készítésű karácsonyi ajándékok, de ezekről még úgysem ránthatom le a leplet.

Karácsonyi képeslapok

Elkészültek és ma majdnem útjára is indultak a postagalambok, talán holnap lesz időm szélnek ereszteni őket kedves és oly ritkán látott barátaim felé. :)

És itt szeretném még egyszer Juditnak megköszönni a lehetőséget, hogy elkészíthettem őket!

Neujahrskonzert

Réges-régi vágyam, hogy egyszer élőben hallhassam a Bécsi Filharmonikusok újévi koncertjét, így ma utána jártam, hogyan is működik a rendszer. Azt hiszem - a szerzett információk birtokában - ez még sokáig álom is marad, mert januárban már a 2012. évi koncertekre lehet jegyet előjegyeztetni, később gondolom esély sincs rá, hogy hozzájusson az ember. De ez csak a dolog egyik része, a másik a jegyár... persze nem is tudom, mit gondoltam, de több száz eurót  (970 a plafon) azért nem, mert bizony ennyibe kerülne, ha ülni szeretnék és nem egy túlságosan eldugott sarokban. 

Viszont ma kaptam egy csomagot az egyik osztrák speditőr cégtől fali naptárral és egyebekkel (csodálkoztam is rajta, hogy megérkezett, mert nem mindig szokott ám ez idáig eljutni, valahol elakad a posta útvesztőjében), alig hittem a szememnek, mikor a cd-nek látszó tárgyat kicsomagoltam! A 2010 évi újévi koncert felvételét tartalmazza két lemezen. :) Ennek most nagyon-nagyon örülök.

A telefonom új ruhája

Három évig bírtam finn telefon nélkül és ugyan még nem feltétlenül szorult volna cserére a jelenlegi, viszont ki tudja mikor döglött volna be végleg valamilyen formában. Ezt megelőzendő már egy ideje nézegetem a telefonokat és kettő között vacilláltam... először azt gondoltam, hogy nekem egy érintőképernyős okos telefon kell, aztán a tesztek meggyőztek, hogy nem és végül egy zenelejátszós változatnál maradtam. Eddig nagyon tetszik, bár néhány dologra még vissza kell szoknom, meg vigyáznom az oldala nyomogatásával, mert ott is tele van gombokkal bárhová nyúlok. 

De alapvetően nem azért kezdtem el bejegyzést írni, mert lett egy új telefonom, hanem mert ma a vonaton gyorsan sebtiben horgoltam is neki egy ruhát, ne kallódjon már szegény csak úgy a táskámban. :) Próbadarab létére egészen jól sikerült, azért igyekszem majd ezt tökéletesíteni.

Lassan kihal a blogom

Annyira ritkán írok, hogy lassan teljesen kihal a blogom, pedig beszámolnom lenne miről, mert egyáltalán nem mondhatnám, hogy unalmasan telnek a napjaim. A munkám egyre több, csak sajnos azzal nem mindig van időm foglalkozni, amit szívesen csinálnék, mert mindig priorizálni kell és valahogy mindig a piszkos munka kerül előre sorban, pedig a pályázatos részét nagyon szeretem... olyan, mint egy kirakó, egymás után áll össze a sok-sok apró kis részlet és a végén megszületik az egész. És nem utolsó sorban ilyenkor nem vagyok a helyemen, szóval nem ér utol a zagyvaságok nagy része. :) Ma viszont agyleszívó tesztelés/oktatás lesz már megint, bár értelmét nem látom, de ki tudja, hátha előre visz... bár a hétfőn átadott 7 oldalas hibajegyzéknek nem hinném, hogy nagy százalékát javították volna, a csodának ebben a részében már nem hiszek. Azt az egy valamit azért valaki elmagyarázhatná, hogy egy programfejlesztésben miért a fejlesztő diktál és nem a megrendelő? Több egyszavas válasz is létezik erre, csak éppen nem a szakmaiság a fő jellemző sajnos, a többiről meg már ne is beszéljünk.

Még mindig nem lehet tudni, hogy január 1-től kik leszünk, hol leszünk, leszünk-e egyáltalán... állítólag még idén megtudjuk. Kihirdetett rendelet persze még nincs hozzá, de gondolom majd előbb-utóbb ezt is megoldják.

Voltunk Dumaszínházban, állati jó volt a műsor, csak a pajtásokkal nem igazán sikerült beszélgetni, ez ugye ott nem igazán erről szól. Hadházi indított, aztán jött Bács Miklós (élőben nekem sokkal jobban tetszett, mint a kamerák előtt) aztán Benk Dénes és Kőhalmi Zoli zárta a sort. Mit ne mondjak, el tudnék viselni egy hasonlót a közeljövőben. :) Kivételesen a New Orleans Pub-ban volt az előadást, hát a helyszín nekem nagyon nem jött be. Mondjuk VIP asztalt kaptunk, mert nyolcan voltunk összesen, ami egy viszonylag kis körasztalt jelentett körben ülőkével, szóval a kényelemmel nem volt gond, de a kiszolgálás és a választék nekem a Godot-ban sokkal szimpatikusabb volt.

Aztán szombaton és vasárnap a kimúlt malackák tetemét daraboltuk és konzerváltuk megfelelő formában, jól esett már egy kis fizikai munkaféleség a sok zsibbasztás között, de nem tartott ez sokáig, mert vasárnap kénytelen voltam visszatérni a zsibbasztáshoz, mert én állat, olyan becsületes vagyok, hogy rám osztott lehetetlen munkát is képes vagyok megpróbálni teljesíteni.

Eldöntöttem, hogy Miskolcra megyek műtétre, az időpontot a karácsony előtti napokban próbálom majd meg megsaccolni az orvossal, valahová január 10-e köré fog esni. Ez azért adott egy kis megnyugvást, végre legalább ebben a dologban nem vergődöm kétségek között. A műtét után viszont nincs mese, jönni KELL a babának, különben nem úszom meg a hormonkezelést. Egyelőre a terv, hogy jönni is fog, no de voltunk már ezzel így...

A hormonjaim első fele úgy tűnik, rendben van, folyt. köv. karácsony előtti héten.

Hímzek, amikor csak tudok feszültséglevezetés gyanánt, így vannak már képeslapnak valók, gazdákat is találtam hozzájuk, folyamatban van egy újabb Nora Corbett betű, na meg a Miriabilia SAL első hölgye. Képekkel ki tudja, mikor jövök, mert ezen a héten nem sok szabad percem lesz világosban. Ma délután azt hiszem, elugrom a keretezett képekért is, hogy a ne a holnap délutánt rövidítsem meg vele.

Addig is várom a csendességet, a havat és békességet...

Talán...

... lesz egy ilyen barna táskám.

Ursula

Íme Ursula, ez a név már rajta ragadt. :) 

Tegnap átadtam anyának, ma reggel pedig már meg is találta a helyét:

Fordrásznál

Hétfőn fodrásznál jártam, csak egy szárítást mertem kockáztatni, talán nem lőttem túlságosan mellé ezzel a döntéssel. Pedig nagyon ráférne már a hajamra egy tisztességes vágás, de a rudabányai fodrásszal eddig még csak egy tudta majdnem felvenni a versenyt (na ő meg szépen felhagyott a fodrász szakmával egy időre). Csakhogy az említett etalon hölgyhöz eljutnom mostanában szinte lehetetlen és sajnos betegség miatt pillanatnyilag nem is dolgozik... minden esetre nem adom fel a keresést, most kaptam egy újabb kísérleti nyulat a kolléganőmtől, hasonlított ugyanis a végeredmény az általam elvárthoz így szemre első látásra. De ugye puding próbája az evés, valamikor kérek is majd időpontot.

Azért még pár szó erejéig visszatérnék a hétfői esetre, nem volt éppen vészesen rossz, de picivel többért máshol már le is vágják a hajamat és ritkán szokott ennyire összeállni kis ragacsos tincsekbe az egész. Végül azt hiszem, Andris vonta le a konklúziót, ennyit mondott: "Jó, de olyan, mintha nem lenne befejezve." Szerintem pedig egy fodrász akkor készítsen úgy frizurát, hogy úgy nézzen ki, mintha be lenne fejezve akkor is, ha nem ő vágta és nem pont az aktuális frizurakészítés előtt. Szóval nem ő lesz Fóton a kedvencem...

Nora Corbett - Letter B (2) készen

Elkészültem vele már egy hete, csak a fotózás nagyon-nagyon nem megy. Vagy fény nincs hozzá, vagy kedvem... ez van. A hímzést viszont imádom és még továbbra is a tündérek rabja vagyok.: Ez a betű egyébként is nagyon tetszik, sokkal jobban, mint mondjuk az én A betűm. Na majd anyukámnál nézegethetem, nekem meg marad a kis szögletes... :)

A keretezésre is nagyon kíváncsi vagyok, három paszpartut is választottam hozzá és talán keretet is sikerült jól eltalálni.

Keretezőnél jártam

Pénteken leadtam néhányat a képeim közül a keretezőnek, ha már más kreatívat nem nagyon tudok felmutatni, legalább azok nyerjék el végleges formájukat, amikkel már készen vagyok.

Két saját és egy ajándék, nagyon bízom benne, hogy szép lesz a végeredmény. :) Egyedül a hortenzia miatt aggódom, a sok-sok szín miatt olyan nehéz volt hozzá megfelelő színű paszpartut és keretet választani és a keretben nem is igazán vagyok biztos, hogy ez lett volna a tökéletes választás. Két hét múlva kiderül minden esetre, az ő munkájukkal eddig mindig elégedett volam. Na és akkor ők lennének az áldozatok:

Egyébként pedig csupa olyan dolgot készítgetek mostanában kevés szabad időmben, amit csak jó egy hónap múlva fogok tudni majd mutatni. Kivéve a tegnap hirtelen felindulásból elkövetett Tilda angyalomat, pontosabban nem is igazán angyal, mert a szárnyakat nem kapta meg, de még a haj nagyon-nagyon hiányzik a fejéről és azt be kell szereznem. Addig pedig leginkább Ursulára hasonlít a Dr. Bubóból, nem is tudom, hogy ez jó-e vagy rossz inkább... Ha kapok hajat jelentkezem vele. Tervezgettem is, egy rózsaszínes ruhájú tündérkéből fogok kékes-zöldeset varázsolni, egyelőre még kétségeim vannak a végeredménnyel kapcsolatban, viszont nincs mit tenni, ha a célszemélynek nem a mindene a rózsaszínes színvilág. Sőt még új hímzésbe is kénytelen voltam belekezdeni, a Mirabilia SAL Queen of Peace nőcijének láttam neki délután. A vonaton kis képeslapokat készítek, ezeket majd mutatom is, még Judittól kaptam őket tavaly karácsonyra, csak akkor már kevés volt az idő az elkészítésre.

Hófehér...

Tegnap reggel erre a fehérségre ébredtünk, bár hamar elkezdett olvadni, délután óta viszont folyamatos az utánpótlás.

Csak mennek a napok...

... és mindig a hétvégée közeledtével jövök rá, hogy már megint eltelt egy hét. Borzalmasan gyorsan szalad az idő, észre se veszem és mindjárt karácsony lesz. 

Mostanában minden napra jut valami, ritkán érek haza 8 előtt hétköznapokon. Ez a valami biztosan a szerdai hastánc, az utóbbi időben elég csökkentett létszámmal, már nagyon rég óta szinte csak Bea és én vagyunk az órán Orsi mellett. Kicsit furcsán mutatnak így 3-an a koreográfiák, de a fátyollal és a bottal is simán elférünk bármilyen formációban. :) Orsinál nagy Bollywood láz dúl, úgyhogy most azokat a filmzenéket is hallgatjuk, nekem nagyon tetszenek és már csak azért is érdekesek, mert picit más a ritmusviláguk, másképp kell hozzá összerakni az elemeket, na meg az egyik ilyen dalra találta ki Orsi az új dinamikus fátylas koreográfiát. Viszonylag egyszerű elemekből áll össze, de annál látványosabb lesz!

Ami még ugyanilyen biztos pont, az a jóga és szerencsés esetben a hangtálas relaxió... a vetélés óta nagyon rákaptam ezekre a lelkis dolgokra és azt kell mondanom, hogy sokat segítenek, mert mindig helyére kerül egy aprócska részlet bennem és ha elég szerencsés vagyok, előbb-utóbb összeáll a teljes kép. Majd kiderül idővel, annyi biztos. :)

Aztán voltunk Made by you-ban Dorával, én elkezdtem egy aprócska tálat festeni és a repesztő mázas technikát fogom alkalmazni, bár a külső minta még teljesen körvonalazódott bennem, amit elsőre rárajzoltam az nem igazán tetszik. Szóval nem vagyok benne biztos, hogy ez a kerámiafestegetés az én műfajom, mert az az érzésem, hogy nincs hozzá elég kézügyességem, rajzban ugyanis soha nem voltam elég jó, de maga a tevékenység, az alkotás varázsa azért megérintett.

Kevesebbet hímzek, mint szeretnék, így csak lassanként haladok a karácsonyra tervezett mindenfélével. Egy-kettőel nagyon össze kellene kapni magam, mert a végén még nem vállalja el őket a keretező, szóval legkésőbb jövő héten be kellene fejezni őket. Javarészt már csak gyöngyök vannak hátra, de a kezdeti lelkesedésemet a láthatatlan fonal mindig derékba töri. Magamnak nem is tudom, mit hímeztem utoljára a Mirabilia SAL-os kereteken kívül, a karácsonyi terítőkollekcióm elkészítésének már biztosan lőttek, ki van zárva, hogy addig még mindennel készen legyek és még a 10 harangot is felvarázsoljam és az alávaló terítőket is megvarram. 

Írtó sok a munka, bár lassan kezdem utolérni magam bent, de olynakor mindig kerül egy újabb kupac elintéznivaló az asztalomra, meg amilyen szorgalmas vagyok, vállalok magamra azt is, amit nem kellene... bár sokszor azért ebben sincs választásom. Az egyetlen munka, amit most nem szeretek csinálni, az az új program tesztelése és a fejlesztéssel járó macera, mert a fejlesztő a kimondhatatlanul sok pénzért röhejesen kevés munkát hajlandó elvégezni. Na de vannak, akik ezt is megtehetik, mert ott a támogatás a hátuk mögött, sajnos a mások oldahoz tartozom és ha megpróbálok ellenszegülni, akkor jól a körmömre koppintanak, így inkább nem is kísérletezek... csak éppen két tűz között ténferegni sem a legkellemesebb. Úgy tűnik, a közbeszerzési pályázatunkat végre kiírják, bár közel sem azokkal a feltételekkel, mint szerettük volna, mert a szakmai érdekek itt sem voltak a legfontosabbak, hiába próbáltuk őket érvényesíteni. Hétfőn pályázatleadási határidő, kezdhetem az elbírálásokat, gyorsan végezni fogok velük, mert az eddigi évekhez képest jelentősen kevesebb pályázat érkezett, látszik, hogy nincs toppon a gazdaság (sem). Még egy hónap sem telt a legutóbbi brüsszeli utam óta és a héten visszakaptam a pénzemet, szóval van ám fejlődés is a cégnél, csak legtöbbször nem a jó irányba. Az eheti Brüsszelt megúsztam, valószínűleg hétfőn délelőtt meg is tudtam volna, hogy délután utaznom kell, így még csütörtökön egészségügyi okokra hivatkozva lemondtam az utat, megkönnyítettem a döntést nekik. :) Találkoztam a főigazgatóval, nekem pozitív csalódás volt, mert abszolút jól állt hozzá az általunk felvetett problémákhoz és feladatokhoz, hogy mennyire fogja ezeket a későbbiekben ténylegesen is támogatni, az majd kiderül, de első körben én ezt jó pontnak ítélem meg. G-vel végre valahára elástuk a csatabárdot, ami szerinte csupán távolságtartás volt... nem szálltam vele vitába, szerintem ez is, az is benne volt és egyikből következett a másik, a lényeg viszont, hogy végre lehet vele normálisan együtt dolgozni. A többit meg majd meglátjuk, én azért bízom benne, hogy fogunk még Brüsszelben együtt sörözni.

A lényegi vizsgálaton is túl vagyok, bár még mindig nem tartom normálisnak, hogy ha nem fizetek egy egészségügyi szolgáltatásért, akkor csak hónapok múlva kerülhetek sorra. Kedden mentem volna dokihoz, aki elvileg műteni fog, remélem elvállalja, viszont lebetegedett és még a jövő héten sem biztos, hogy rendelni fog... kezd az idénre egyre bizonytalanabbá válni a kés alá fekvésem, pedig egyre jobban érzem azt az oda nem illő buborékot. 

A hétvégéken takarítunk, egy-egy szobát alaposabban is így osztva részekre a nagytakarítást, mert egyben így munka mellett elég nagy falat lenne. Főleg, hogy a múlt héten virágültetés is került a projektbe, új otthont kapott az orchideáim többsége, annyira szépek lett így. :) Kettő is virágozni fog hamarosan közülük, az egyik az ékszerorchidea, amit már nagyon várok, mert mióta évekkel ezelőtt karácsonyra kaptam még csak a leveleket hozta. A másik az idén születésnapomra kapott szépség, aminek az egyik hosszú szára ugyan elszáradt, de a másik megmaradt és az több helyen is kihajtott és az egy elszáradt helyett, jött két újabb. Kíváncsian várom, mi lesz belőlük.

Ha az idő is engedi, jövök majd néhány képpel a hétvégén.

A Somlyón jártunk

Szerettük volna elcsípni a színekben pompázó lombkoronákat, erről azonban sajnos lekéstünk és szinte csak kopárságot kaptunk helyette. Valahol ennek is megvan a maga szépsége, hangulat azért...

Mirabilia SAL - keretek

És akkor mára az utolsó kép, legújabb MUK kezdeményem. Gondoltam, belevágok a keretekbe, eddig ugyanis azért hanyagoltam a hölgyeket, mert olyan macerásnak látszott ezeket a keretekt meghímezni, hát most már látom, nem ez volt a munka oroszlán része. Kezdem a túlvégéről, hogy a kész nőciket már ne nyomorgassam hímzés közben, gyöngyözni azt hiszem a végén fogok, de ez még egészen képlékeny gondolatmenet.

Szóval itt fognak lakni a hölgyek:

És valahogy így fognak mutatni, ha elkészülnek:

Már nagyjából összekészítettem a fonalakat a béke királynőjéhez, amint lesz érdemleges haladásom hozok újabb képet.

Dimensions - Winter Welcome (4)

Lassan azért haladok vele, bár ezek a szürke színek nem éppen abba az irányba visznek, hogy igeeeen, folytatni akarom. Gondoltam, csempészek bele időnként egy kis kontúrt is, hogy ne a végén kelljen az egészet és lehessen látni valamit kialakulni a színpacákból, de meglepően jól viseltem a kontúrozást... sőt, jobban tetszett az x-eknél. Talán ezen a télen ő is készen lesz.

Természetesen neki is volt beceneve, amit Andris adott neki. :) Amíg ugyanis nem kezdtem el a koszorút hímezni a kaput simán sörnyitónak nézte, egyébként pedig velkami a kis koreaiak után szabadon.

Karácsonyi terítő I. (3)

A hímzés részével elkészültem, a szélek eldolgozásán pedig még agyalok egy kicsit, mert nem szeretném, ha túl bumszli lenne az eldolgozattakhoz képest.

Fotózásra szokás szerint lámpafénynél került sor, de egyszer talán majd napfénynél is lencsevégre kerülnek az alkotások...

... talán addigra ő is elnyeri végleges formáját és már alakulóban lesz hozzá az alávaló terítő is. :)

Ezer éve nem írtam már megint...

Egyfolytában úton vagyok, vagy éppen dolgozom, így az utóbbi két hétben eszembe sem jutott, hogy írni kellene esetleg valamit. Pedig lenne miről, csak nem mindent kívánok belőle közhírré tenni (röviden és tömören, aki teheti kerülje a magyar egészségügyet, bár ezt sokan biztosan maguktól is tudják).

Ma szinte derült égből villámcsapás szerűen megjött a menzeszem, és gyanítom, hogy nem fog hasonlítani az eddigiekre... jobban szerettem más állapotban lenni a rosszullétek ellenére is. Talán jövőre már lehet következő, sajnos rajtam kívülálló körülményektől is függ, lásd feljebb.

Ha van egy kis időm otthon, akkor azért hímezgetek, a vonaton meg természetesen elmaradhatatlan. Így esett, hogy egy harangnyi kontúr híján készen vagyok a karácsonyi asztalközéppel. A futóba még nem kezdtem bele, mert még osztok-szorzok, hogy milyen sűrűséggel hímezzem a mintát, hogy jól mutasson az asztalon is, meg magán az anyagon is. A dilemma ugyanis abból fakad, hogy eredetileg 3x3 szálon kellene 4 szállal hímzeni a minta szerint, így viszont kb. 140cm hosszú lenne a minta, az asztal pedig csak 120cm, vagyis 10-10 centi lógna le a mintából, ami nem feltétlenül szerencsés, arról meg nem is beszélve, hogy mennyi fonalat fog ez felemészteni... viszont így mutatna jól az anyagon a kép szerint. Ha 2x2 szálon hímzek 2 szállal, akkor nem fog annyira fedni a fonal és nem is lesz akkora a minta, simán elférne az asztalon, viszont nem mutatna a kis keskeny motívum az anyagon. Látom már, kell az a próbahímzés... egyedül a fémes fonalat nem tudom elképzelni 4 szállal hímezve, de csak menni fog.

A vonaton a megkezdett Winter Welcome képet hímzem, nem volt kedvem és ihletem mást összeválogatni, így ezt dobtam be gyorsan a táskámba az RR kendő után. Erre inkább azt mondanám, hogy csak haladgatok vele, nem érzem, hogy rohamtempóban készülni a mű, ennek egyik oka a sok szürke szín lehet, nem valami üdítő velük hímezni. Igyekszem azért néha váltani, de egy téli képen túl sok vidám színt ugye ne várjon az ember lánya.

És természetesen újba is kezdtem, nehogy véletlenül csappanjon a lista ott az oldalsávban. :) Dóránál láttam a majdnem kész Butterfly Fairy-t és ez adta meg a végső lökést, hogy én is belekezdjek végre a Mirabilia SAL-ba. Annyira nem is vagyok lemaradva, mert még négy nőci van hátra a kilencből, én pedig összesen négyet szeretnék meghímezni, tehát harcra fel, gondoltam. Elkezdtem hímezni a kereteket, amitől annyira tartottam, de haladok velük, mint a villám egy este alatt egy simán elkészül. Ráadásul igazán számolni csak az elsőnél kellett, ha jó irányba kezdem, akkor a többinél csak a tetejénél kell figyelni. Viszonylag közel áll a vászon és a keret színe egymáshoz, de nekem nagyon tetszik, hogy éppen csak ott van a keret... nem hivalkodóan, hanem finom fogja majd körbe a hölgyeket. :) Olyan "épphogy ott van".

Képek később, talán délután lesz rá pár percem, a hazaérkezés és a jógázni indulás között, ráadásul még napsütés is van!

Ismét jártam Brüsszelben, nekem egy évszázadnak tűnt, pedig csak két napot voltam, de kicsit túlzásnak éreztem ezt a rengeteg időt az ülésen eltöltött 4 órához képest. Mivel túl későn engedélyezték az utat, már csak Münchenen keresztül volt jegy odafelé, visszafelé pedig biztos, ami biztos az esti gépre foglalt jegyet a kolléganőm. Tanulság, többet ilyet nem engedek neki, mert a meghirdetett időtartamot mindig túlbecsülik, soha nem szokott addig tartani az ülés, mint ameddig meghirdetik, vagy csak nagyon kivételes esetekben. Mindkét nap lett volna időm sétálni, vasárnap este az eső tartott vissza, hétfőn délután meg a kéregetők, lépten-nyomon akart tőlem valaki valamit és mindenki franciául beszélt, úgyhogy egy rövid kör után a reptéren kötöttem ki. Így persze Peti jól járt, megírtam neki az évek óta ígérgetett levelemet... 8 oldalt firkáltam tele neki, persze a teljesség igénye nélkül, mert legalább 3-4 évet kellett összefoglalnom és akkor még nem is az utolsó levelem óta számoltam az eseményeket, csak a legutóbbi találkozás óta. Lehet, hogy lassan kellene egy újabb nyíregyházi kört tennem. A levélírás mellett azért még rengeteg pénzt elvertem csokira,de egy része ajándék lesz, egy részét pedig megrendelésre hoztam. Ha mégsem, majd beviszem táncra, hogy fokozzuk az élvezeteket. :) Remélem, egyszer majd valaki elmagyarázza/megmutatja, miért olyan jó város ez a Brüsszel, mert voltam már ott jó sokszor, de még nem sikerült rájönnöm.

Néhány hete újra járok táncolni és jógázni, már nagyon hiányzott a mozgás, úgyhogy szívből remélem, hogy a következő baba körül minden rendben lesz és járhatok majd továbbra is ezekre a foglalkozásokra, mert különben bedilizek a kilenc hónap alatt. Hastáncon a középhaladós csoport rettenetesen megcsappant, jó esetben ketten voltunk az utóbbi hetekben, de tegnapelőtt csak egyedül voltam. Eszméletlen, hogy milyen gyorsan tudok koreográfiát tanulni, épp eszembe jutott, hogy hány hónapg tanultuk a kezdő darabunkat, most meg ebbe fél percbe több mozdulat van szinte, mint abban az egészben és megy, mint a villám. Már a botost is majdnem teljesen tudom, bár magamtól az még biztosan nem menne végig, pedig néhányszor eltáncoltuk már, de a bot plusz nehézséget jelent, időnként az sem tudom, merre induljak. Az ujjcin a másik nehézség, ott még több mindenre kell egyszerre figyelni, biztosan eltelik majd jó kis idő, mire abba is rendesen belejövök.

A jóga órák sem túl megerőltetőek, szerencsére Szilvinek nincs annyi ideje az órákra készülni a vizsgái miatt, ő is kevesebbet gyakorol, de ennek az időszaknak hamarosan vége, össze kell szednünk magunkat előbb vagy utóbb. :) Rászoktunk a pénteki órákra, mert ilyenkor tibeti hangtálas mély relaxáció is van az óra után és egészen beleszerettünk. Mindig más és mindig új helyekre kalauzol minket a kedves hangtálas hölgy az őrangyalunk és egy másik angyal segítségével, ma pl. a kívánságok kútjához megyünk és a lehetőségek angyalával találkozunk. Várom ezt az esti kirándulást, érdekes felfedező utak ezek a lelkünk ösvényein.

Múlt héten villámlátogatáson voltunk Miskolcon, Andris rokonait látogattuk meg, a szüleivel tartottunk erre az útra. Hazafelé azért bementünk anyáékhoz is, mert már régen találkoztak a szülők és így volt alkalmuk Marika néniéknek a készülő - most már talán mondhatom, hogy szépülő - házat is. Lassan már tényleg csak a végső simítások lesznek hátra, sokat javított a helyzeten, hogy apa átvette az irányítást munkásvezérlés fronton. Tetszik nagyon az a ház... ha egyszer megunjuk ezt a nyüzsit itt a főváros környékén, akkor oda szívesen visszavonulnék. :)

Munkám van dögivel, alig látok ki belőle, még mindig nem értem utol magam a 4 hetes kihagyás óta, szinte hihetetlen. És mivel a kolléganő helyettesít, még az iktatásomat is nekem kell csinálnom, mintha nem lenne elég e nélkül is. Komolyan azt hiszik itt a vezetők, hogy időmilliomos vagyok és csak lógatom a lábam (na jó, most speciel nem ezt a bejegyzést kellene írnom, de ki tudja, mikor tiltják le ismét a proxin ezeket az oldalakat, ki kell használni a lehetőséget), és persze nem vagyok benne biztos, hogy mindezek ellenére megtartanának a leépítéskor. Azért remélem, legalább addig megtartanak amíg elmegyek szülni, aztán majd ahogy lesz úgy lesz. :) Mert már annyira elmebeteg módon mennek itt a dolgok, hogy csoda egyáltalán a létezésünk.

Ezen a hétvégén sem sokat leszünk otthon, ugyanis megyünk anyáékhoz rokon és temetőlátogatás címszó alatt, na meg nagymamámnak hétfőn volt a 80. születésnapja, őt fogjuk ünnepelni nagycsaládilag vasárnap. Remélem, jól fog sikerülni az összejövetel.

No akkor most már kitehetem a táblát, hogy RÖGTÖN JÖVÖK! ...

Karácsonyi terítő I. (2)

Jól haladtam vele a hétvégén, talán már készen is lenne, ha nem fogyott volna el a fonal... (próbáltam utánpótlást szerezni, de eddig sikertelenül - szokás szerint várják a rendelést) azért nem adom fel, hátha máshol mégis kapok.

A kép minősége a körülményekhez képest nem rossz, egyébként kívánnivalót hagy maga után, de a közeljövőben nincs esélyem jobb fényviszonyok között fotózni. Lassan szinte örök barátommá válik itthon a lámpafény és nem mondanám, hogy szeretem ezt az időszakot, mikor sötét van reggel amikor elmegyek, sötét van délután amikor hazajövök. Szörnyen lehangoló a napfényhez az iroda tetőablakán keresztül hozzájutni. 

Egyébként szeretemezt a mintát hímezni a sok fémes fonal és az ismétlődő harangok ellenére, mert mindegyik más most még... a futónál majd biztosan átértékelem ezt a szemléletet, no de hol van az még?! Talán csak egy Meseboltnyira. :)

Aloé Miának

Ma elkészültem az utolsó előtti növénykével ebben az RR-ben, már csak a Dorottyáé lesz hátra. Ha nem mentünk volna jógázni, akkor ott is hagyhattam volna Dorottyánál a kendőt, mert csupán néhány franciacsomó hiányzott róla és a nevem. Maga a minta nem nagy, pikk-pakk ment a hímzés és a kontúr is, de ezek a csomók, most valahogy nagyon nem estek kézre, minden esetre a végeredmény kárpótol a nehéz munkáért.

Szóval aloé sok szeretettel Miának:

Készülök a karácsonyra...

Talán már két éve is van, hogy begyűjtöttem az anyagokat egy karácsonyi terítő készlethez, gondoltam ideje lenne végre belekezdeni, mégha idén nem is fejezem be. Van rá esély, ugyanis harangokat kell hímezni, számszerint 14-et... szívecskésből 5, a többi 3 féléből 3 darabot. Talán menni fog, egyelőre még nagy a lelkesedésem vele kapcsolatban, nagyon tetszenek együtt ezek a színek még akkor is, ha hihetetlenül nehezemre esik ezzel a vacak fémes fonallal hímezni. :)

Az asztalközéppel kezdtem, a futót hagytam későbbre, mert még nem döntöttem el, hogy azt a leírás szerint fogom-e hímezni (3 szálon 4 szállal hímezve és 2 szállal kontúrozva). Ugyanez az asztalközépnél nem volt kérdés, mert egyszerűen nem fért volna rá a minta ilyen osztással a 30 centi széles vászoncsíkra, így ennél maradt a 2x2 szál és 1 szálas kontúr. 

A minta középe és egy harang elkészült már, íme:

Nora Corbett - Letter B (1)

Közeledik a karácsony, kézimunkás szemmel nézve pedig mindezt rohamos léptekkel teszi. Éppen ezért kicsit félretettem szegény sziromtündért és erre szösszenetre cseréltem:

Már csak a gyöngyök hiányoznak róla, amibe csak azért nem kezdtem bele, mert virágok közepébe való gyöngyöt sehol sem találom... biztos elírtam egy kódot rendeléskor, szokott nálam ez így lenni. Imádtam hímzeni, de nem csupán a színei miatt. Nagyon bízom benne, hogy anyukámnak legalább annyira tetszeni fog, mint nekem tetszik, már csak a keretet kellene hozzá jól eltalálni.

PIF II/3.

Elkészültem utolsó PIF ajándékommal, Vikinek készítettem őket sok szeretettel. A színe felől leheletnyi kétségem sem volt, csak meg kellett találnom a megfelelő anyagot, na ez nem is volt olyan egyszerű, szinte utoljára is maradt... viszont a hímzés részénél gyorsan jött az ihlet, aztán már az is, hogy mi készüljön belőlük végül pedig nem maradt más hátra, mint a megvalósítás. A múlt héten ezt szintén kipipálhattam, így történhetett, hogy ma megérkezett Vikihez a várva várt csomag. :)

Őket rejtette magában:

(Most már csak fényképeznem kellene megtanulni...)

Mirabilia - Petal Fairy (6)

Szegény mindig háttérbe szorul, pedig annyira szeretem magát a képet is és a hímzést is, csak ez a méret már nagy ahhoz, hogy a vonaton cipeljem, itthon meg valahogy mindig átsiklok felette. Most azonban elővettem és lassan egy hete csak vele foglalkozom... meglepő, látszik az eredménye: haladok! :)

Íme a májusi állás:

És itt tartok ma:

Dimensions - Hydrangea in Bloom (3)

Sajnos volt rá időm, hogy befejezzem, a végeredmény persze ettől még nagyon tetszik, csak a körülmények alakulhattak volna másképpen. Talán a hátteret szettem a legjobban, mert a félöltések miatt az nagyon gyorsan haladt, a legnehezebb volt a virágok kontúrja, öltögetés közben nem igazán éreztem, hogy ennek bármi haszna lesz, hasonlóan voltam a levelek erezetével, mert azt meg coaching technikával kellett készíteni, nem lett a kedvencem ez a két tűs öltögetés.

És akkor íme őfelsége, a hortenzia:

Elment...

... neki talán csak ennyi volt a dolga, de ez alatt a néhány hét alatt kialakított körülöttünk egy egészen más világot, sok mindent megváltozatott. Nagyon vártuk volna már, ő azonban nem készült még fel rá... ennek valamiért így kellett lennie. Most kap egy kis időt ő is, én is, mi is, amíg már nem fáj, hogy el kellett engednünk.

Már megint jól eltűntem...

... de ennek is megvan a maga oka. Azt hittem, hogy majd itthon leszek két hét szabadságon és megváltom a világot, a világ meg persze jól kinevetett. A hétvégét ugye anyánál töltöttük, a hétfőt még kicsit ellustultam, mondván úgyis lesz még időm a kitervelt dolgokat megvalósítani, aztán ennek keddtől fogva lőttek is, mert éjjel elkezdett kaparni a torkom és reggeltől menthetetlenül elkezdtem köhögni. A szerdát persze vonatozással töltöttem, hogy találkozhassak apával, így az is jól kimerített, csütörtökön már teljesen padlón voltam, így péntek reggel a dokinál kezdtem, aki meg jól letolt, hogy miért is nem jöttem hamarabb. Felírni nem írt fel semmit, de a szabadságot táppénzre váltottuk, holnap kell visszamennem a papírért és addig eldönthetem, hogy maradok itthon vagy megyek vissza robotolni. Hát ebbe még többen is bele fognak szólni azt hiszem, de holnap már talán tisztább lesz előttem is a kép.

A nyaralásunk sem úgy telt, ahogy terveztük, mert 3 napból másfelet kényszerpihenővel töltöttem a szállodától elég távol, nem volt valami szíves a vendéglátás, bár nem is vártam tőlük túl sokat. Szóval ennek a feltöltődésnek is lőttek, de legalább a köhögésem megszűnt végre. Megjegyzem gyönyörűek a naplementék és napfelkelték a Balatonnál, más előnyét nem igazán tudtam/tudtuk kiélvezni, pedig tervek azok voltak. Helyette sokat hímeztem, már csak a levelek és a kaspó kontúrja van hátra a hortenziámból, egyszer majd kép is lesz róla, lehet már csak a kész műről. A gyöngyök még kisebb nehézséget fognak jelenteni, hogy pontosan hová is kerüljenek annyi szín és jel volt a virágszirmoknál, de azért remélhetőleg sikerül leküzdenem az akadályt.

A hétvégét pedig ismét a szülőknél töltjük, de most már teljes családi körben végre! Nagyon örülök, hogy kezdenek végre jobbra fordulni körülöttünk a dolgok, talán én is helyrekupálódok lassan.

Hétvége

Amilyen borzalmasan indult, olyan jól sikerült végül is. És hogy miért is indult borzalmasan, hát egyrészt azért, mert korán kellett kelnem, ha nem akartam a kocsit egész hétvégére az állomáson hagyni, így már 7 óra körül a munkahelyemen voltam. Sok értelme ugyan nem nagyon volt, mert a gépem olyan borzalmasan működik mostanában, hogy többször is újra kellett pénteken indítani, alig haladtam a munkával, pedig volt dolgom bőven. Ügyiratok kipipálva, a programtesztelésből egybedolgoztam az észrevételeket, de mivel ez már két óra után volt, benne hagytam mindent úgy, ahogy volt kb. Elintéztem egy csomó más dolgot, ami szinten azonnal kellett és majdnem két óra túlórával bírtam a nap végére, mire elindulhattam Andrishoz. Hát jó fáradtan vágtunk neki a Budapest-Barcika távolságba, de sikerült leküzdenünk azért. Szinte végig esett az eső, az emberek borzalmasan vezettek én meg állati fáradt voltam és a hasfájás a derékfájással váltogatta magát, így nagyon jól esett anyánál kiszállni a kocsiból. Finom vacsora és némi beszélgetés után elmentünk aludni, hogy bírjuk a másnapot is szusszal. Délelőtt ellátogattunk a vasútállomásra, mert szerdán megyek apához és megvettem a vonatra a helyjegyet, aztán bevetettem magam Ilike kezei közé, aki kiegyenlítette bennem a kesze-kusza energiaszinteket. Összeraktunk egy-egy éjjeli szekrényt a mamáék új szobájába, anya hozott utánfutót és felpakolták Andrissal a hálóból származó beépített szekrényt, nem volt ez sem könnyű meló, majd útnak indultunk nagyiékhoz, útközben persze utitársakat szedtünk fel (gipszkartonosok a rejtett világításhoz) és a fűtésszerelőkhöz is be kellett ugranunk. A fiúk jó kis ötleteket vázoltak fel a világítással kapcsolatban, kíváncsi vagyok, anya mit fog választani, nekem a sok-sok apró kis szétszórt led ötlete tetszik a legjobban, szerintem megérné a befektetést. Aztán délután összeraktuk Andrissal a célba érkezett beépített szekrényt, de villanyszerelésre már csak másnap került sor, mert még nincsenek a biztosítékok szétválasztva és az egész házban le kellett volna kapcsolni az áramot, de akkor meg nem látunk, és hát Andris nem olyan bátor, mint keresztapám, aki képes volt áram alatt szerelni a konnektorokat és villanykapcsolókat. Büszke vagyok magamra, mert egy konnektorfedőt és villanykapcsoló burkolatot én is a helyére tettem teljesen egyedül. :) Persze ez semmi extra tudást nem igényel, de akkor is. Szombat este mama sütőtököt sütött, meg is ettem jó sokat belőle, annyira finom volt... sajnos ilyenkor nehezen tudok leállni, nagyon-nagyon szeretem, pici babaként is ezen éltem, amíg lehetett, ha volt sütőtök, más nem nagyon kellett.

Vasárnap délelőtt viszonylag korán útnak indultunk, mert 15 órakor kezdődött a Klasszikusok könnyedén első előadása és még jó pár dolgot akartunk csinálni itthon előtte. Nagyon tetszett az előadás, örülök, hogy megvettük ezt a bérletet, ráadásul a Nemzeti Múzeum dísztermében vannak az előadások, meseszép helyen! Az akkusztika ugyan lehet nem tökéletes, de az élmény azért így is megéri szerintem. Az előadás után Andris elvitt vacsorázni, a Rozmaringot látogattuk meg, azt hiszem, nem utoljára. Nálam természetesen halra esett a választás, roston fogast ettem petrezselymes burgonyával, Andris őzpörköltet dödöllével és még egy gesztenyepürét is elfeleztünk a végén. Az estét egymáshoz bújva töltöttük, jó volt így kettesben. :)

Dimensions - Hydrangea in Bloom (2)

Szorgalmasan hímezgetek, ismét egyfolytában ugyanazt... számomra is furcsa ez a hosszú kitartás, talán azért is nem váltottam még valami másra, mert viszonlag változatos maga a minta. Na meg szeretem látni, ahogy alakulnak a levelek, a kaspó, a kis virágok és a háttér. Az x-eim sajnos nem mindig olyan szépek, mint amilyennek szeretném, amit én a 18-as aida számlájára írok, mert néhány színnel kifejezetten csúnya 2 szálas x-ek születnek.

Kb. 3 hét hímzés után itt tartok, van még mit böködni rajta azért.

Még mindig nincs időm írni...

... meg igazság szerint kedvem sem. De rengeteg munkám van az utóbbi időben, a megbeszélések és az ott kapott feladatok egymást érik, ami közben meg a munkám lenne, azt nem tudom csinálni, mert hogy ennyi pénzért nem vagyok hajlnadó túlórázni, amit nem fizetnek meg. És különben is, dolgozzon más is az osztályon, ne csak én.

Emellett még a napjaim is úgy alakulnak, hogy nem kerülök itthon gépközelbe, ezt mondjuk baromi könnyen tudom kivitelezni. :) Egyre kevésbé hiányzik, néha még gondolkozom rajta, hogy jó lenne megjegyzést hagyni itt is, meg ott is, csak odáig szinte már sosem jutok el. Hímezek ezerrel, meg hastáncolok, meg jógázok, néha kötök is, most már kevésbé ragad a fonal az ujjamhoz, talán sikerült befejezni a traveling woman kendőmet záros határidőn belül. Nem loptam senkitől az ihletet, magától jött, csak azért jutott ez eszembe, mert sok blogon látom most ezt a kendőt, nehogy megtévesztő legyen a dolog. :) Na nem mintha különösebben foglalkoztatna, meg különben is, mire én azt befejezem még egy hullám tutira lefut belőle.

Múlt hétvégén itt volt anya, leginkább sárga-kék áruházaztunk, egy élmény volt... a sok emberrel zsúfolódni, szerintem soha nem töltöttem még ebben az áruházban egyszerre ennyi időt, viszont megértem, mert a jól átgondolt konyha és lakás sok információt igényel. Volt hétvégi ünnepi ebéd is, após születésnap, anyós névnap, jó volt ilyen sokan megin együtt lenni, egy valaki hiányzott csak nagyon. Szerdán megyek hozzá megint, legalább egy rövid időre láthatom.

Hétfőtől két hét szabadságra megyek, nem veszek fel telefont és nem nézek meg egy darab emilt sem ez idő alatt, teljes egészében magamnak és a közvetlen környezetemnek szentelem az időt. Kezdjük rögtön egy anyalátogatással, aztán lesznek klasszikusok könnyedén, Balatongyörök, tibeti hangtálas meditáció, Gábor doktor (bár erre még nem kaptam visszajelzést az asszisztenstől) és még ki tudja, mi minden más. Remélem, sikerült fotóznom a varrószobámat, ami előtt egy kis rendet azért szeretnék teremteni, mert még elég nagy káosz uralkodik odalent, de már alakul. Szinte csak a szórakoztató elektronika hiányzik és kész az összkomfortom.

Haladok a hortenziámmal, még ha nem is villámsebességgel, de a levelek kontúr híjján készen vannak és a cserép is hamarosan ebbe az állapotba kerül. A háttér maradék részét mégis inkább a végére hagyom, azt már olyan jó érzés lesz gyorsan "csak" rábiggyeszteni, mint a villám. :)

Az alvással is kissé lemaradásban vagyok, valamiért nem sikerül visszaaludnom, ha megébredek éjszaka, és presze most is a helyett, hogy az ágyban lennék, még itt püfölöm a billentyűket. Remélem, a szabi alatt sikerül behozni a lemaradást, vagy legalábbis csökkenteni ezen a hatalmas mértékű fáradtságérzeten.

Szerettem volna menni alkotónapra múlt vasárnap Colette-hez, de nem jött össze, egyedül nem akartam belevágni. Dora, megyünk október 2-án???? Megin lesz borotvahabos festés, jó lenne, ha összejönne. (na most kiderül, hogy figyelsz-e :D) Emilt is kellene írnom, de biztosan nem lesz rá időm holnap sem, de jövő héten mindenképpen.

PIF II/2.

Ezúttal Mónihoz csengetett a postás, ezt a táskát és noteszt készítettem neki szeretettel.

Debbie Mumm - Bowled Over (2)

Elkészültem vele, most már hárman vannak a sorozatban...

... egyszer pedig folytatása következik a süteményekkel.