Csak mennek a napok...

... és mindig a hétvégée közeledtével jövök rá, hogy már megint eltelt egy hét. Borzalmasan gyorsan szalad az idő, észre se veszem és mindjárt karácsony lesz. 

Mostanában minden napra jut valami, ritkán érek haza 8 előtt hétköznapokon. Ez a valami biztosan a szerdai hastánc, az utóbbi időben elég csökkentett létszámmal, már nagyon rég óta szinte csak Bea és én vagyunk az órán Orsi mellett. Kicsit furcsán mutatnak így 3-an a koreográfiák, de a fátyollal és a bottal is simán elférünk bármilyen formációban. :) Orsinál nagy Bollywood láz dúl, úgyhogy most azokat a filmzenéket is hallgatjuk, nekem nagyon tetszenek és már csak azért is érdekesek, mert picit más a ritmusviláguk, másképp kell hozzá összerakni az elemeket, na meg az egyik ilyen dalra találta ki Orsi az új dinamikus fátylas koreográfiát. Viszonylag egyszerű elemekből áll össze, de annál látványosabb lesz!

Ami még ugyanilyen biztos pont, az a jóga és szerencsés esetben a hangtálas relaxió... a vetélés óta nagyon rákaptam ezekre a lelkis dolgokra és azt kell mondanom, hogy sokat segítenek, mert mindig helyére kerül egy aprócska részlet bennem és ha elég szerencsés vagyok, előbb-utóbb összeáll a teljes kép. Majd kiderül idővel, annyi biztos. :)

Aztán voltunk Made by you-ban Dorával, én elkezdtem egy aprócska tálat festeni és a repesztő mázas technikát fogom alkalmazni, bár a külső minta még teljesen körvonalazódott bennem, amit elsőre rárajzoltam az nem igazán tetszik. Szóval nem vagyok benne biztos, hogy ez a kerámiafestegetés az én műfajom, mert az az érzésem, hogy nincs hozzá elég kézügyességem, rajzban ugyanis soha nem voltam elég jó, de maga a tevékenység, az alkotás varázsa azért megérintett.

Kevesebbet hímzek, mint szeretnék, így csak lassanként haladok a karácsonyra tervezett mindenfélével. Egy-kettőel nagyon össze kellene kapni magam, mert a végén még nem vállalja el őket a keretező, szóval legkésőbb jövő héten be kellene fejezni őket. Javarészt már csak gyöngyök vannak hátra, de a kezdeti lelkesedésemet a láthatatlan fonal mindig derékba töri. Magamnak nem is tudom, mit hímeztem utoljára a Mirabilia SAL-os kereteken kívül, a karácsonyi terítőkollekcióm elkészítésének már biztosan lőttek, ki van zárva, hogy addig még mindennel készen legyek és még a 10 harangot is felvarázsoljam és az alávaló terítőket is megvarram. 

Írtó sok a munka, bár lassan kezdem utolérni magam bent, de olynakor mindig kerül egy újabb kupac elintéznivaló az asztalomra, meg amilyen szorgalmas vagyok, vállalok magamra azt is, amit nem kellene... bár sokszor azért ebben sincs választásom. Az egyetlen munka, amit most nem szeretek csinálni, az az új program tesztelése és a fejlesztéssel járó macera, mert a fejlesztő a kimondhatatlanul sok pénzért röhejesen kevés munkát hajlandó elvégezni. Na de vannak, akik ezt is megtehetik, mert ott a támogatás a hátuk mögött, sajnos a mások oldahoz tartozom és ha megpróbálok ellenszegülni, akkor jól a körmömre koppintanak, így inkább nem is kísérletezek... csak éppen két tűz között ténferegni sem a legkellemesebb. Úgy tűnik, a közbeszerzési pályázatunkat végre kiírják, bár közel sem azokkal a feltételekkel, mint szerettük volna, mert a szakmai érdekek itt sem voltak a legfontosabbak, hiába próbáltuk őket érvényesíteni. Hétfőn pályázatleadási határidő, kezdhetem az elbírálásokat, gyorsan végezni fogok velük, mert az eddigi évekhez képest jelentősen kevesebb pályázat érkezett, látszik, hogy nincs toppon a gazdaság (sem). Még egy hónap sem telt a legutóbbi brüsszeli utam óta és a héten visszakaptam a pénzemet, szóval van ám fejlődés is a cégnél, csak legtöbbször nem a jó irányba. Az eheti Brüsszelt megúsztam, valószínűleg hétfőn délelőtt meg is tudtam volna, hogy délután utaznom kell, így még csütörtökön egészségügyi okokra hivatkozva lemondtam az utat, megkönnyítettem a döntést nekik. :) Találkoztam a főigazgatóval, nekem pozitív csalódás volt, mert abszolút jól állt hozzá az általunk felvetett problémákhoz és feladatokhoz, hogy mennyire fogja ezeket a későbbiekben ténylegesen is támogatni, az majd kiderül, de első körben én ezt jó pontnak ítélem meg. G-vel végre valahára elástuk a csatabárdot, ami szerinte csupán távolságtartás volt... nem szálltam vele vitába, szerintem ez is, az is benne volt és egyikből következett a másik, a lényeg viszont, hogy végre lehet vele normálisan együtt dolgozni. A többit meg majd meglátjuk, én azért bízom benne, hogy fogunk még Brüsszelben együtt sörözni.

A lényegi vizsgálaton is túl vagyok, bár még mindig nem tartom normálisnak, hogy ha nem fizetek egy egészségügyi szolgáltatásért, akkor csak hónapok múlva kerülhetek sorra. Kedden mentem volna dokihoz, aki elvileg műteni fog, remélem elvállalja, viszont lebetegedett és még a jövő héten sem biztos, hogy rendelni fog... kezd az idénre egyre bizonytalanabbá válni a kés alá fekvésem, pedig egyre jobban érzem azt az oda nem illő buborékot. 

A hétvégéken takarítunk, egy-egy szobát alaposabban is így osztva részekre a nagytakarítást, mert egyben így munka mellett elég nagy falat lenne. Főleg, hogy a múlt héten virágültetés is került a projektbe, új otthont kapott az orchideáim többsége, annyira szépek lett így. :) Kettő is virágozni fog hamarosan közülük, az egyik az ékszerorchidea, amit már nagyon várok, mert mióta évekkel ezelőtt karácsonyra kaptam még csak a leveleket hozta. A másik az idén születésnapomra kapott szépség, aminek az egyik hosszú szára ugyan elszáradt, de a másik megmaradt és az több helyen is kihajtott és az egy elszáradt helyett, jött két újabb. Kíváncsian várom, mi lesz belőlük.

Ha az idő is engedi, jövök majd néhány képpel a hétvégén.