Lassan kihal a blogom

Annyira ritkán írok, hogy lassan teljesen kihal a blogom, pedig beszámolnom lenne miről, mert egyáltalán nem mondhatnám, hogy unalmasan telnek a napjaim. A munkám egyre több, csak sajnos azzal nem mindig van időm foglalkozni, amit szívesen csinálnék, mert mindig priorizálni kell és valahogy mindig a piszkos munka kerül előre sorban, pedig a pályázatos részét nagyon szeretem... olyan, mint egy kirakó, egymás után áll össze a sok-sok apró kis részlet és a végén megszületik az egész. És nem utolsó sorban ilyenkor nem vagyok a helyemen, szóval nem ér utol a zagyvaságok nagy része. :) Ma viszont agyleszívó tesztelés/oktatás lesz már megint, bár értelmét nem látom, de ki tudja, hátha előre visz... bár a hétfőn átadott 7 oldalas hibajegyzéknek nem hinném, hogy nagy százalékát javították volna, a csodának ebben a részében már nem hiszek. Azt az egy valamit azért valaki elmagyarázhatná, hogy egy programfejlesztésben miért a fejlesztő diktál és nem a megrendelő? Több egyszavas válasz is létezik erre, csak éppen nem a szakmaiság a fő jellemző sajnos, a többiről meg már ne is beszéljünk.

Még mindig nem lehet tudni, hogy január 1-től kik leszünk, hol leszünk, leszünk-e egyáltalán... állítólag még idén megtudjuk. Kihirdetett rendelet persze még nincs hozzá, de gondolom majd előbb-utóbb ezt is megoldják.

Voltunk Dumaszínházban, állati jó volt a műsor, csak a pajtásokkal nem igazán sikerült beszélgetni, ez ugye ott nem igazán erről szól. Hadházi indított, aztán jött Bács Miklós (élőben nekem sokkal jobban tetszett, mint a kamerák előtt) aztán Benk Dénes és Kőhalmi Zoli zárta a sort. Mit ne mondjak, el tudnék viselni egy hasonlót a közeljövőben. :) Kivételesen a New Orleans Pub-ban volt az előadást, hát a helyszín nekem nagyon nem jött be. Mondjuk VIP asztalt kaptunk, mert nyolcan voltunk összesen, ami egy viszonylag kis körasztalt jelentett körben ülőkével, szóval a kényelemmel nem volt gond, de a kiszolgálás és a választék nekem a Godot-ban sokkal szimpatikusabb volt.

Aztán szombaton és vasárnap a kimúlt malackák tetemét daraboltuk és konzerváltuk megfelelő formában, jól esett már egy kis fizikai munkaféleség a sok zsibbasztás között, de nem tartott ez sokáig, mert vasárnap kénytelen voltam visszatérni a zsibbasztáshoz, mert én állat, olyan becsületes vagyok, hogy rám osztott lehetetlen munkát is képes vagyok megpróbálni teljesíteni.

Eldöntöttem, hogy Miskolcra megyek műtétre, az időpontot a karácsony előtti napokban próbálom majd meg megsaccolni az orvossal, valahová január 10-e köré fog esni. Ez azért adott egy kis megnyugvást, végre legalább ebben a dologban nem vergődöm kétségek között. A műtét után viszont nincs mese, jönni KELL a babának, különben nem úszom meg a hormonkezelést. Egyelőre a terv, hogy jönni is fog, no de voltunk már ezzel így...

A hormonjaim első fele úgy tűnik, rendben van, folyt. köv. karácsony előtti héten.

Hímzek, amikor csak tudok feszültséglevezetés gyanánt, így vannak már képeslapnak valók, gazdákat is találtam hozzájuk, folyamatban van egy újabb Nora Corbett betű, na meg a Miriabilia SAL első hölgye. Képekkel ki tudja, mikor jövök, mert ezen a héten nem sok szabad percem lesz világosban. Ma délután azt hiszem, elugrom a keretezett képekért is, hogy a ne a holnap délutánt rövidítsem meg vele.

Addig is várom a csendességet, a havat és békességet...