Épülnek, szépülnek a fogaim

Pénteken belevágtam a fogorvosos tortúrába, aminek már nagyon itt volt az ideje. A röntgen és az alapos átvizsgálás alapján kiderült, hogy 10 fogam vár tömésre, és van közte 2 igen nehéz eset is. Az alapprobléma, hogy rendkívül gyorsan romlanak a fogaim, sajnos ez alkati adottság, nem nagyon lehet vele mit kezdeni, a másik gond, ami pedig ezt csak segíti, hogy túlságosan közel vannak egymáshoz, a fogszabályozás pedig ezen mit sem segített anno. A töméseknél doktor úr is szenved, mert alig fér be a matrica a két fogam közé, szóval megdolgozik a pénzéért. Sokak szerint 20-30 perc alatt be lehet tömni egy fogat, hát ebben sem vagyok egyszerű eset, mert nekem ehhez is kell majdnem egy óra, viszont olyanok lesznek, mint új korukban, mert barázdát is kapnak, meg minden. :-) Már nagyon belejött pedig a doktor úr, a harmadik tömésem már egyáltalán nem lett magas, és eper ízű előérzéstelenítőt kapok - szóval egy panaszra nincs okom.

Csak lennék már túl az összes kezelésen, most egy darabig kedden és pénteken állandó program a fogorvos, előre láthatólag október közepén végzünk. De jó lenne már ott tartani, mert végre rendben lennének a fogaim, és már most érzem, hogy kezdek összességében sokkal nyugodtabb lenni, pedig még több, mint a fele hátra van. A doktor úr meg jól megnyugtat, hogy szoptatás után kezdhetjük előlről a játékot, de akkor már legalább Fóton... nagyon szuper a rendelő, ahol most dolgozik, de egy katasztrófa onnan hazajutni.

Találkoztunk Barbival

Mikor megtudtam, hogy Barbi nincs is elérhetetlen távolságban, ha mondjuk anyukámékhoz utazunk, gondoltam, megkérdezem, lenne-e kedve találkozni. Rögtön kaptam is választ, szívesen buszra száll a találka kedvéért. :-) Nagyon örültem neki, hogy sikerült így alakítani a hétvégét, mégha édesanyám icipicit nehezen is vette az akadályokat (ez azonban egy másik bejegyzés története lenne, ha megírnám, de talán most már szükségtelen). Szombat reggel indultunk útnak, megálltunk nagymamáméknál, ahol találkoztunk szinte az egész családdal, majd ebéd után ismét felkerekedtünk. Felszedtük Barbit a buszállomáson, nagyon izgultam, hogy megismerjem, de szerencsére nem volt nehéz... bár ő még nem annyira fanatikus, mint én, aki hímezve várja a kötéssel érkező barátnőjét a cukrászda udvarán. :)

Nem igazán ismerem már a szülővárosomat, de azt tudtam, hogy új cukrászda nyílt a Városházával majdnem szemközt, kíváncsi voltam milyen a felhozatal, így itt kötöttünk ki. Tetszett a kialakítás, a kiszolgálás és a sütemény is finom volt egytől-egyig, közben pedig Barbival jót beszélgettünk mindenféle fontos dologról, mint a hímzés, a vásznak, varrás, anyagfestés, rajzolás és miegyéb. Ééés, amire egyáltalán nem is számítottam, Barbi meglepetéssel készült nekem, kaptam egy kis szatyorkát tele mindenféle szépséggel, még este is alig tudtam betelni velük, kipróbáltam az olló helyét és simogattam a selyemfonalas x-eket. Itt is nagyon köszönöm még egyszer az igazán "Barbis" kincseket!

És hogy milyenek az igazán "Barbis" kincsek, hát ilyenek:

(Igyekszem visszatérni saját fotókkal is, ha egyszer sikerül világosban hazaérnem... ez itt most Barbitól származik.)

Azt hiszem, elmondhatom, hogy egy igazán kedves és csupaszív blogbarátnővel lettem gazdagabb, nagyon örülök, hogy személyesen is megismerhettelek!

Évszakok (2)

Haladok azért időnként hímzéssel is, bár most a varrás és a kötés tölti ki tulajdonképpen az a szabadidőmet (a kötésről is írok majd, de fotók hiánybán még halogatom egy kicsit), pedig gondolnom kellene az RR kendőkre is, mert szegény Klaudia már jó ideje várja, hogy visszakapja a kész gyümis terítőjét.

Aktuális vonatos hímzésem a BC The Seasons Chart, amivel hamarosan az aktuális őszre váltok, és így a minta végéhez érek. Szerintem nagyon mutatós kis kép és annyira eltalálták az évszakra jellemző dolgokat! Nagyon-nagyon bízom benne, hogy a leendő tulajdonosoknak is tetszeni fog. :-)

Hímzés varrással karöltve, avagy egy kézimunkatáska története

Igen, róla lesz szó, mert végre elkészültem vele, ami nem kis erőfeszítésembe telt. Az eredmény viszont mindenért kárpótol! :-)

Az ihletet és a leírást tulajdonképpen Bucillának köszönhetem, amit meg is találhattok az xszemes.hu oldalon, de ha már ígétem, leírom, hogy én hogyan csináltam. Készüljetek fel, hogy hosszú lesz és nem csak a bejegyzés, de maga az elkészítés is, mert rengeteg kézi öltést tartalmaz.

Elsőként célszerű meghatározni, hogy mekkora táskát szeretnénk, és ehhez kiválasztani a kihímzendő mintát, ha ezt a lépést ki szeretnénk hagyni, akkor csak a megfelelő anyagokat kell kiválasztani, máris jelentősen lecsökken az elkészítéshez szükséges idő. (El tudnám képzelni ugyanezt mondjuk zsenília technikával egy kis átbújtatással ötvözve.) Ha kész a borítónak szánt anyag, akkor ugyanekkor mértetű rávasalható közbélést szabunk ki és sütőpapíron keresztül rávasaljuk a hímzést a közbélésre.

Így néz ki a rávasalás után. Ezt követően átvasaljuk egyszer úgy is, hogy a közbélés másik oldalára ráhelyezzük a táska belsejének szánt anyagot.


És már készen vagyunk a szendvicssel, amit le kell tűzni... ehhez néhány helyen rögzítsük egymáshoz gombostűvel néhány helyen a három réteg anyagot.



A tűzésben a felsőanyagtovábbító talp nekem nagy segítségemre van, mert egyenletesen varr össze sok-sok réteget is. Nagyon hasznos találmány és szerintem szinte minden varrógépre felszerelhető, megéri a beruházás, ha eredetileg nem építették ezt be a varrógépünkbe.



Itt pedig már munka közben láthatjuk, kb. talpszélességnyi távolságban tűztem le a hímzés mellett, aztán pedig körben az anyag szélén is. Amikor készen vagyunk a tűzéssel, egy kis igazítás következik, egyforma méretűre vágjuk a szendivcsünket - vágólap, vonalzó és körkés segítségével a legegyszerűbb ezt megtenni, de dolgozhatunk nyugodtan ollóval is, ezek nincsenek otthon.

Tűzés után így fest.

Csinosítás közben.

Az igazítás után én általában el szoktam dolgozni az anyag szélét a biztonság kedvéért, overlock öltés hiányában a cikk-cakk is bőven megteszi. Ha ez kész, jöhet a köbeszegés ferdepánttal - én saját készítésű ferdepántot használtam, annak a felvarrását mutatom itt a képeken, ami egyébként elég hosszadalmas művelet, mivel nem lehet nélkülözni a kézi öltéseket. Tehát színt színre fordítva feltűzzük körben a ferdepántot és talpszélességnyi távolsággal összevarrjuk a rétegeket.

Itt már rávarrtam kívülről a pántot, ezt követően belül kell szépen visszahajtva gombostűzni és kézzel, rejtett öltésekkel rávarrni.

Ha ez is megvan, jöhetnek a belső apróságok, mint a zárópánt, tűpárna, ollótartó, rámatartó. Én két zárópántot készítettem, de mérettől függően egy is elég lehet. A zárópánthoz kiszabunk 2x/4x egy 6x13cm-es anyagot egy tetszőleges színből, ami illik az összeállításhoz, majd rávasalható közbéléssel ebből/ezekből is szendivecset készítünk, körben letűzzük, beszegjük, végén pedig a tűzésnél behajtjuk és a széleken 2-3mm sávban ismét letűzzük (én ehhez a vakvarró talpat használom) és gomblyukat varrunk rá.



Ha egy pántot készítünk, akkor azt középen helyezzük el, ha kettőt, akkor azt a táska szélétől arányosan varrjuk fel rejtett kézi öltésekkel a hátoldal belsejéhez. A gombot kívülre majd csak a végén célszerű felvarrni, amikor már készen van az egész és nem zavarja a varrást.

Tűpárnából is kettőt készítettem, az egyik a jobb oldali zsebre, míg a másik a bal oldali rámvédőre került. Ehhez nagymama virágoskertjéből szedtem egy-egy virágot, tehát leszabtam egy hatszögformát és vliezzel együtt összevarrtam a széleket a hátulján. No ehhez elfeljtettem fotót készíteni, de egy rendkívül jó leírást itt találhattok, hogyan kell akár az egész kertet elkészíteni. A kész hatszögeket rejtett kézi öltésekkel applikáltam a zsebre illetve a rámvédőre.

Az ollótokhoz szükséges egy 14,5x5,5 cm széles anyag, amit félbehajtottam, egy oldalát szabadon hagyva összevarttam, kifordítottam és amikor a zseb elkészült, rávarrtam. Az ollótartó pánthoz egy 9x4 cm-es csíkot hosszában félbehajtunk és összevarrjuk, majd kifordítjuk. A varrásvonal mentén lesimítjuk és gőzzel levasaljuk, akkor egy pántot kapunk, aminek a két végéből 1-1 centit behajtunk és levarrjuk. Egyik végére patentot varrunk, a másik végét pedig majd a zsebhez erősítjük, természetesen a zsebre kerül fel a patent másik fele is.

Itt már a kész zseb látható, én így rendeztem el a tartócskákat rajta. A ceruzatartóhoz 10 cm 2,5 centis gumit használtam, amit néhány helyen levarttam, ettől lett ilyen hurkás, a szélességet is magunknak lehet beszbályozni.

A rámatartó ugyanúgy készül, mint az ollótartó patentos pántja, csak ezt 13 cm hosszú anyagból készítjük, és a patent mindkét felét a pántra varrjuk rá. Ha felvarrtuk a patentokat, jöhetnek megint a kézi öltések, őt is azzal erősítettem a táska bal oldalára, itt összekapcsolt állapotban látható.


Az apróságokkal meg is volnánk, most jönnek a zsebek. A jobb oldali cipzáros zsebhez akkora anyagot vágunk le, amekkora zsebet szeretnénk, plusz 1,5 cm varrászélesség. Én ezt is szendvicseltem és sorvezetővel négyzethálósan letűztem, majd ezt is körbeszegtem.
A rámatakaró is ugyanígy készült, szendvics, aztán négyzethálósítás és elszegés, erre viszont került három szabad oldalán ferdepánt is. A ferdepántozás után rávarrtam a tűpárnát a belső oldalára, majd egy zsebet a mintaívek részére a külső oldalára, ahol egyszerűen behajtottam az anyagot és rávarrtam a rámatakaróra. Amikor ezzel is megvoltam, jöhettek a gomblyukak. A gomblyukak elészültével pedig hozzávarrtam a tásak bal oldalához.

A négyzethálózás (sorvezető használat, én nagyon élveztem).

Letűzés a sarkoknál.

Tűpárna.

Gombozva, felvarrva.

Ezzel az oldallal el is készültünk, mert bevarrva a rámatartó és a védője is, aminek a gombolása is megoldódott.

Következik a jobb oldal, felvarrjuk a kellékeket tetszőleges elrendezésben, ide jöhet az ollótartó, egy tűpárna és a ceruzatartó. Amint ezek megvannak, bevarrjuk a cipzárt is - ez egy pofonegyszerű művelet ebben az esetben. Fogjuk a zsebet, amire már mindent rávarrtunk, amit szerettünk volna, illetve gombostűvel körben letűztük a visszahajtani kívánt részeket mind a négy oldalon, és egy megfelelő hosszúságú cipzárt (ha hosszabb, nyugodtan le lehet vágni, én is azt tettem). A cipzárt és a zsebet színükkel egymás felé fordítjuk és gombotűvel ezt is feltűzzük, a cipzárvarró talp segítségével pedig végigvarrjuk a zsebet. (Most már bánom, hogy erről nem készítettem képeket, de annyira adta magát a dolog és késő is volt tegnap este...)

Ezek azért hátha segítenek valamit, bár nem a legjobbak.

Amikor hozzávarrtam a cipzár felét a zsebhez, akkor szétnyitom a cipzát és szintén színt színre fordítve betűzöm a táskához a cipzár másik felét is és szépen végigvarrom. Ezzel meg is volnánk, ha hosszabb volt a cipzár, most már le lehet vágni a zseb végénél.
Most a már a zseb rávarrása következik, először is hozzátűzzük gombostűvel a táskához, majd szépen körben rávarrjuk. Ha elvágtuk a cizárt, annál a végénél néhányszor átmehetünk cikk-cakk öltéssel a végén, így nem fog kibomlani és már készen is vagyunk, amint felvarrtuk a külsejére a gombokat.








Örömteli alkotó perceket/órákat kívánok hozzá, és ha kérdésetek van, írjatok nyugodtan.

Megint foltvarrok

Na még ez előző tanfolyamról sem fejeztem be a beszámolót és máris folytatom a tanulmányaimat. Sokat filóztam rajta, hogy menjek-e a foglalkozásra vagy sem, mert nem voltam tegnap valami fényes állapotban, de végül csak bevállaltam és megérte (több szempontból is). Találkoztam újra a lányokkal, sőt most már 7 tagúra bővült a csapat, szerintem jó kis társaság keveredett ki a két kezdő csoportból. Aztán a fülem ugyan javarészt be volt dugulva, az orrom meg folyt, de kiizzadtam magamból a betegség egy jó részét, mert a galérián ismét borzalmas időjárás uralkodott. :) És végül de nem utolsó sorban megtanultam a zsenília technikát, nagyon jópofa dolgokat lehet vele alkotni szerintem és nem hinném, hogy macerásabb lenne a többinél. Sajnos most sem volt időnk befejeznia megkezdett neszeszert, de ez még a javamra is vált, mert itthon megszállt az ihlet és végre pontot tettem a zsenília és a szeminol neszeszer végére is. A cipzárt sehogy sem sikerült géppel bevarrni, így többszöri próbálkozás után maradtam a kézi öltéseknél, ezzel a ferdepántos elszegéssel nincs más megoldás sajnos. Ja és az elmúlt hétvégén nagymama virágoskertjét is hasznosítottam, cipőszsák lett belőle - hastánc órákra ugyanis szereztem egy pár balettcipő félét, neki készült.

És akkor hogy ne csak a levegőbe beszéljek:

A zsenília technikával készült ollótok, mert itthon rájöttem, hogy ha nem hosszában, hanem a rövidebb oldalánál hajtom félbe, ideális ollótok válik belőle a szabóolló és cikk-cakk olló számára, ráadásul ha vinnem kell valahová nem sért meg semmit az olló.

Ő itt a cipőszsákon, kicsit túlméretes a cipőhöz képest, de bármi másra is hasznáható, tegnap pl. a tanfolyam kellékeit gyömöszöltem bele. :-) És a virágoskert közepében a jojó is helyet kapott, az applikálást pedig kézzel készítettem.

Végül pedig a szeminol technikával készült neszeszer, amibe végre belekerült a cipzár és amit természestesen hímzős tatyónak használok, most a BC évszakai költöztek bele az összes tartozékukkal együtt.

A nyaralásról

Azt hiszem, leginkább röviden és leginkább képekben... a náthám a tetőfokára hágott, a hegyek csodálatos környezetét, az oxigéndús levegő frissességét és az emberek nyugalmát úgysem lehet szavakkal átadni. A házigazdák ugyanolyan szívélyesek voltak, mint tavaly, mi pedig szerettünk volna még maradni, mint mindig, ha az Alpokba megyünk, teljesen mindegy, hogy télről vagy nyárról van szó.

Felhők a Bad Bleiberg-i völgy fölött

Panoráma kilátás a Gerlitzen-ről (most nagyon szépen látszott minden, nem úgy, mint tavaly).

A Villachi Alpesi Úton is készítettünk képeket, itt is sokkal jobb volt a kilátás a tavalyi ködnél - a nagy hegyet azonban nem másztuk meg ismét.

Ez a két kép a Millstätter tavon eltöltött hajókázás alkalmával készült.

Monostor és templom Millstatt-ban.

Panoráma képek a Reisseck tetején, gyönyörű volt ez a hely is, de elég nagy macerával járt oda feljutni, mert vagy 4x át kellett szállni a felvonó vonatban... viszont megérte és a végére még a nap is kisütött egy kicsit.

Panoráma a Goldeck-en, ez is egy nagyon gyönyörű hegy volt tele túraútvonalakkal, bármikor szívesen visszamennék.

Részletek a Goldeck-i kilátásból...

Egger Alm, a legkedvencebb alpesi rétünk.

Dreiländereck - azaz Hármashatár-csúcs - itt épp Szlovániába látni át.

Itt pedig a teljes panoráma a Dreiländereck-ről.

Házigazdáink szépen gondozott kertje és kilátás a Dobratsch-ra.

Itt pedig első éjszaka szálltunk meg útközben. Eddig csak a hévízi testvérét ismertük és azt is imádtuk, ezzel sem volt ez másképpen, csak ne kerülne dupla annyiba... majd ha nyerünk a lottón, visszamegyünk egy hétre. :)