Nem mondanám, hogy valami fényesen indul ez a napom sem, bár az idő nagyon tiszta és az állomáson igazán friss, tavaszi levegőt szívhattam magamba. :-) Ennek ellenére minden erőmet kiveszi most a nőiség, és reggel a liftben már saját magamtól is megijedtem, hogy mennyire sápadt vagyok.
Befejeztem az Alkonyatot, nagyon tetszett, úgyhogy várom a folytatást, viszont addig nem ártana találnom valami, ami kicsit könnyedebb olvasmány, mert hiába szerelmi történet ez a lényegében, engem ezek vámpírok mégiscsak felzaklatnak.
Tegnap kiderült, hogy mehetek Brüsszelbe, de csak egy napot engedélyeztek, tehát hajnal fél ötkor indulás és éjfélre már haza is érhetek szerencsés esetben, ja és közben ne tévedjek el, és figyeljek oda, hogy mi történik körülöttem a megbeszélésen... igazlmas lesz. Azt hiszem, szokásommal ellentétben kénytelen leszek kávét inni, bár nem sokat szokott segíteni. Az utazás folyományaként pénteken nem szándékozom bejönni dolgozni. Ez kicsit megbonyolítja a helyzetet, hogy hogyan fogom elhozni a képet a keretezőtől, de már megkezdtük a haditerv kidolgozását Andrissal. Már csak azt kellene kitalálni, hogy mibe fogjuk beletenni a 110x35 centis csodát, mert a környéken nem igazán lehet parkolni.
Ma megint Roxy rádió bömbölt itt reggel, de szerencsére elhúzott a kollégám, és kikapcsolta a magnót. Észre sem veszi, hogy mennyire idegesít csak úgy alapjánban is ez a house zene, arról meg már nem is beszélve, hogy amikor telefonálok, akkor meg egyenesen az idegeimre megy. Kár, hogy nincs annyi erőm, hogy pakoljak a szomszéd szobában, hogy költözhessek végre. De majd jövő héten, addigra összekaparom magam és egy-két napon belül már a külön bejáratú kis irodámban leszek. Remélem, jobb lesz...
Sokat gondolkoztam rajta, hogy vajon velem van-e gond, de nem tudtam eldönteni, hogy én lennék ennyire képtelen elviselni az embereket, vagy csak olyan emberekkel kerülök össze, akikkel homlokegyenest mások vagyunk és minden egyes lélegzetvételük zavar? Komolyan nem tudom eldönteni, mert én abban a hitben éltem eddig, hogy jó az alkalmazkodó képességem, de most már kezdenek kétségeim lenni ezzel kapcsolatban és lassan alig lesz olyan ember, akit képes leszek megtűrni magam mellett.
Na megyek a papírjaimért.
Befejeztem az Alkonyatot, nagyon tetszett, úgyhogy várom a folytatást, viszont addig nem ártana találnom valami, ami kicsit könnyedebb olvasmány, mert hiába szerelmi történet ez a lényegében, engem ezek vámpírok mégiscsak felzaklatnak.
Tegnap kiderült, hogy mehetek Brüsszelbe, de csak egy napot engedélyeztek, tehát hajnal fél ötkor indulás és éjfélre már haza is érhetek szerencsés esetben, ja és közben ne tévedjek el, és figyeljek oda, hogy mi történik körülöttem a megbeszélésen... igazlmas lesz. Azt hiszem, szokásommal ellentétben kénytelen leszek kávét inni, bár nem sokat szokott segíteni. Az utazás folyományaként pénteken nem szándékozom bejönni dolgozni. Ez kicsit megbonyolítja a helyzetet, hogy hogyan fogom elhozni a képet a keretezőtől, de már megkezdtük a haditerv kidolgozását Andrissal. Már csak azt kellene kitalálni, hogy mibe fogjuk beletenni a 110x35 centis csodát, mert a környéken nem igazán lehet parkolni.
Ma megint Roxy rádió bömbölt itt reggel, de szerencsére elhúzott a kollégám, és kikapcsolta a magnót. Észre sem veszi, hogy mennyire idegesít csak úgy alapjánban is ez a house zene, arról meg már nem is beszélve, hogy amikor telefonálok, akkor meg egyenesen az idegeimre megy. Kár, hogy nincs annyi erőm, hogy pakoljak a szomszéd szobában, hogy költözhessek végre. De majd jövő héten, addigra összekaparom magam és egy-két napon belül már a külön bejáratú kis irodámban leszek. Remélem, jobb lesz...
Sokat gondolkoztam rajta, hogy vajon velem van-e gond, de nem tudtam eldönteni, hogy én lennék ennyire képtelen elviselni az embereket, vagy csak olyan emberekkel kerülök össze, akikkel homlokegyenest mások vagyunk és minden egyes lélegzetvételük zavar? Komolyan nem tudom eldönteni, mert én abban a hitben éltem eddig, hogy jó az alkalmazkodó képességem, de most már kezdenek kétségeim lenni ezzel kapcsolatban és lassan alig lesz olyan ember, akit képes leszek megtűrni magam mellett.
Na megyek a papírjaimért.
5 gondolat:
Ha valami nagyon könnyűre vágysz, szólj Dórának, amit múltkor kölcsönadtam neki könyvet,az álmaim hercege című, habkönnyű szirup, tuti lenyugtat a vámpírok után..
Szia Ani,
Gondoltam írok , hátha jobb kedvre deríthetlek :)
Az a "gond" vagy inkább tény, melyet én is próbáltam megváltoztatni, nem sok sikerrel mert nem mehetsz a természet törvényeivel szemben, ahogy ugyancsak nem úszhatsz az árral szemben...
ha nehéz is elfogadnod : Minden ember akivel összehoz a sors, tanít neked vmit, ha nem tanulod meg az adott emberkétől a tanítást, ami által vagy is az ember által akibe botlottál, fejlődsz te magad(még, ha időnként fájdalmas is) Lehet, hogy idegesít, megnevettet, megríkat, megbánt stb. egy darabot tükröz vissza abból, ami te magad vagy.
Még, ha nem is tetszik. Jó pár éve nekem sem tetszett ez a tanítás. Minél jobban pufogunk és minél inkább ki akarjuk zárni a jelenlegi helyzetet vagy ágálunk ellene, vagy menekülni próbálunk, és, ha sikerül is kizárni az adott szituációt, a tanítást máshonnan, mástól fogjuk megkapni.
Lehet, hogy a zárt irodában is lesz vmi idegesítő, ilyenkor kell belenézni a tükörbe, és megkérdezni magamtól: "mi az amiben változnom kell?" lehet,hogy csak szép finoman, tapintatosan meg kell mondanom a másiknak, hogy mit szeretnék, és, ha ő nem érti a kedvességed, akkor Te megtetted amit lehetett, már csak annyit tehetsz, hogy különbül viselkedsz mint ő, mert, ha ideges vagy attól neki még ugyan olyan jó napja lesz, és tovább hallgatja a roxy-t :)
Nem oktatni akartalak, csak segíteni, gondolom elég belőlem jóga órán :)
szeretném ajánlani a következő könyvet amit szerintem érdemes elolvasnod :
Deepak Chopra
A szeretet Rád talált
Próbáld mindenben megtalálni a jót!
Legyen csodás napod :)
Ölellek:
szilvi
Klaudia, köszi az ötletet. :-)
Szilvi, köszönöm a soraidat, én is gondolkodtam már rajta, de egyszerűen nem tudok rájönni. Csak azt érzem, hogy vágni lehet a szobában a levegőt és mióta főnököm összeköltöztett vele, csak a legszükségesebb esetben jön át hozzám bárki a többi kolléga közül, pedig ez korábban egyáltalán nem így volt. Még a főnököm sem jön át, mert mindenki kerüli a velem szemben ülőt. Aztán ez ki tudja, mire akart felkészíteni, hogy valamiért majd engem is mindenki kerülni fog, mert leprás leszek, vagy tudom is én. Meg egyfolytában úgy érzem, mintha megfigyelés alatt állnék, és rajta kívül bárkivel tudok értelmesen két szót váltani, de vele egyszerűen képtelen vagyok beszélgetni. Ráadásul sokszor úgy kezel, mint egy rabszolgát, hogy majd én megcsinálok neki ezt meg azt. Szóval a rádió az már csak hab a tortán. Nem tudom, hogy mi az, amit meg kellene látnom, abban a bizonyos tükörben. De az is lehet, hogy én mutatom neki a türköt... na mindegy.
A könyvnek majd utána nézek, köszönöm! :-) Össze kell szednem magam, hogy bírjam a holnapi napot.
Természetesen nem ismerem a szituációt, és el tudom képzelni, bár velem szemben senki nem ül, de beleképzelem magam :)
Lehetséges, hogy valóban azért kerültél vele össze, mert neki is kell még jó sokat tanulnia és épp te vagy most az ő "mester", ha észreveszi :)
Reméljük!
Minden jót kívánok az utazáshoz :)
Megrendeltem a könyvet, biztosan jól fog most jönni. :-)
Egyébként pedig tudom, hogy mennyire nehéz szembenézni a saját hibáinkkal és nem is tudom, mikor nehezebb az ember dolga... ha egy "kívülálló" mutatja azt a bizonyos tükröt, vagy aki nagyon is közel áll a szívedhez. Mert azt tudom, hogy Andris egy folytonos tükör nekem, csak nem mindig kapok észbe, hogy mi miért is történik pontosan. Minden esetre nem könnyű, igaz nem is ígérte senki, hogy az lesz. :-) Jó lenne egyszer megtalálni az utamat...
Megjegyzés küldése