Márciusban is Brüsszel

Két dolog egészen biztos, ha Brüsszelbe kell utaznom hivatalos úton (és eddig még már példa nem volt erre) az egyik, hogy az ülés napján még hazarepülök a fél kilences géppel, amivel szerencsés esetben éjfél előtt hazaérek, a másik, hogy piros napokat jelölök a naptárban. Eredetileg szomszéd irodában akartam rendezkedni, hogy minél hamarabb átköltözhessek, ha már döntöttem. Nem tudom, hogy jobb lesz-e, de legalább annyira nehezemre esik a kollámat elviselni, mint Edwardnak távol tartania magát Bellától. :-) Egyébként pedig teljesen rabja vagyok ennek a könyvnek, amit bevallom őszintén, sosem gondoltam volna. Én, akit sosem kötöttek le a könyvek... százszor inkább csináltam valami mást, mint sem olvastam volna, ezen egyedül a főváros változtatott. Először a metrón kezdtem el rövid történeteket olvasni, aztán a vonaton ingázás közben, aztán az olvasást felváltotta a hímzés. Két ilyen könyvsorozat van, amit ennyire nem tudok letenni, a másik James Redfield tollából való. Ha befejeztem az első kötetet, átnyargalok arra, jó lesz kicsit abban is elmélyülni.