Tegnap délután

Az úúúúgy voooolt… hogy tegnap valamikor felhívott a fodrászom, hogy a 39 fokos láza ellenére megpróbált dolgozni, de nem igazán sikerül neki, ezért tegyük már át a frizuraigazításomat a jövő hétre. Meg is beszéltünk egy időpontot, így most a kozmetikus után rögtön fodrászhoz megyek, kár hogy mindezt kiélvezni annyira nem fogom tudni, mert már nem sok lesz hátra a napból. Aztán Dóri megmutatta a SALexander hímzését készre varrva, amit szerettem volna élőben is látni, mire ő írta, hogy akkor igyekeznem kell, mert a héten lesz már csak nála. Na, én meg gondoltam egyet és megkérdeztem, hogy mit szólna, ha beugranék hozzájuk hazafelé, ha már úgyis ugrott a programom (nehogy véletlenül otthon legyek a férjemmel ;))) ő meg mondta, hogy persze mehetek. A főnököm szabadságon lévén annyival hamarabb indultam délután, mint amennyivel korábban érkeztem reggel, így még elértem a 16:34-es vonatot. Pont hazaértek a sétából mire odaértem, tökéletes volt az időzítés. A fiúk mint mindig, haláliak voltak… Kolos villamosozott, aztán legóból építettünk pályát a vonatoknak, meg még könyvet is olvastunk, na nem kell valami hatalmas lélegzetvételűekre gondolni, kettőt is kiolvastunk, kb. hat-hat mondatosak voltak. :-) A végére két fél pohár víz-szörp is az ölünkbe került, Kolos volt a súlyosabb sérült, neki viszont könnyű volt átöltözni. Hazafelé az jutott eszembe, hogy régen mondták, ha kiborult egy pohár bor, hogy keresztelő lesz és persze abban a családban, amerre borult a pohár. Hát, majd meglátjuk, végül is nem állunk messze a gondolattól. :)))) Botond meg állati ügyes, ha kapaszkodik valamibe már simán eljut A-ból B-be és még valami játékot is visz magával, tegnap este meg már elég sokat ment egyedül, támaszkodás nélkül is, szerintem maga is meglepődött, hogy ilyet tud, és gyorsan négykézlábra ereszkedett. Imádja a bújócskát is, bujkált a székek támlája mögött és onnan nézte, hogy figyelem-e.

Dórival jó sokat beszélgettünk megint, de szokás szerint tudtuk volna még folytatni, mikor fürdésidőben eljöttem. Andris nem volt olyan lelkes, mint mikor délután elengedett, kb. két perc és már nekem kellett volna beállnom mindkét kocsival. :-) Ja és amiért eredetileg mentem… megnéztem az összeállított hímzős tárcát, nagyon jó lett szerintem! És ugyan itt-ott elcsúszott a varrás, de látni rajta, hogy csupa szeretettel készült, úgyhogy biztos a leendő tulajdonosnak is tetszeni fog.