Uborkás-kakukkfüves szappan

Ez a legújabb szappanom (persze csak ha leszámítjuk a szombaton elrontottat), amit leginkább azért készítettem, mert ki kellet próbálnom az új formáimat és a pecsétemet. Ez utóbbi majdnem a Zöld Híd Régiónál végezte, de szerencsére nincs olyan sok szemetünk, hogy minden héten ki kelljen tenni a nagy zöld edényt, így vissza tudtam halászni. Mindez az én hatalmas naívságom eredménye, mert azt hittem, hogy a pecsét az olyan valami, aminek van "fogantyúja" ez meg csak egy kis műanyag téglatest, buborékos nejlonba csomagolva érkezett jól átcelluxozva, én meg azt hittem, hogy helykitöltő és gondosan visszatettem a borítékba. Nos maradjunk annyiban, hogy nem erre a célra szánták a gombócot. De lényeg a lényeg, hogy meglett és remekül használható így nyél nélkül is, tetszik. A formák is tetszenek és gondolkodom a többszörösítésükön is záros határidőn belül.

Visszatérve a szappanhoz, remélhetőleg használható darabok lesznek (kicsit lassan szilárdultak, amit az uborka magas víztartalmának tudok be), mert az illatuk az nagyon tetszik, legközelebb talán még annyit módosítok rajta, hogy teát főzök a kakukkfűből és teszek bele frisset is, ebbe most csak a friss növény került.
Kókuszolaj, pálmaolaj, napraforgó olaj és olívaolaj keverékéből készült friss uborkát és kakukkfüvet hozzáadva, 5% olajtöbbletet tartalmaz. Az olívaolaj bőrtápláló, a napraforgóolaj bőrvédő és enyhén antibakteriális hatása mellett az uborka fiatalítja, frissíti és méregteleníti a bőrt, a kakukkfűnek jó hatása van az aknéra, a zsíros és pattanásos bőrre. Az illatként csekély mennyiségben hozzáadott bergamott olaj pedig dezodoráló, fertőtlenítő és antimikrobiális tulajdonságokkal bír.

Július végére, augusztus elejére fog beérni, akkor lehet majd az első próbát tenni vele.

Lanarte - Magnolia twig with flower (2)

Elkészültem vele már korábban, szinte csak a vonaton készült vagy valamilyen más utazás közben, megjárta Brüsszelt is áprilisban, meg májusban is azt hiszem, de akkor nem jutottam a hímzésig. Imádom, hogy nincs rajta kontúr, de magát a virágot és annak a színeit is nagyon szeretem. Ha már bokruk nem lehet, legalább ilyen formában gyönyörködjek benne, még ha kettőt aligha lehet összehasonlítani is...

Közben pedig már készülget a sorozat harmadik darabja is, jó lesz őket egyben látni majd.

Ribizlis joghurttorta

Bemutatom őkelmét, a ribizlis joghurttortát... tulajdonképpen lehetne bármilyen gyümölcsből, de nálam ez lesz a befutó azt hiszem. És a legjobb benne, hogy a ribizli a saját kertünkből származik. A receptet már több ponton is módosítottam, írom a variációkat is.

Hozzávalók a piskótalaphoz (ami eredetileg forralt, kihűtött tejben megforgatott babapiskóta, de nekem nagyon nem vált be):

• 3 tojás
• 3 evőkanál cukor
• 3 evőkanál liszt
• 2 evőkanál kakaópor
• 1 teáskanál sütőpor

Hozzávalók a krémhez:

• 2,5 dl növényi tejszín (Hulala)
• 2 pohár natúr joghurt (nálam krémes Activia)
• 5 dkg porcukor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 1 csomag habfix
• 2 ek. lekvár a piskóta megkenéséhez
• 1 csomag tortazselé
• annyi gyümölcs, hogy a torta tetejét befedje

A piskótához kivajazunk egy 24 cm-es tortaformát, meglisztezzük és elkészítjük a tészát. A tojásokat szétválasztjuk, a fehérjéből a cukor harmadával és csipet sóval kemény habot verünk, a maradék cukorral pedig habosra keverjük a sárgáját, majd belekeverjük a kakakót is. Harmadonként hozzákeverjük a habot és a sütőporral elkevert lisztet a tojássárgákhoz keverjük, a tortaformába töltjük és 180 fokon kb. 20 percig sütjük, majd hagyjuk kihűlni. Ha kihűlt és visszakerült a formába, a tetejét megkenjük lekvárral.

Közben elkészítjük a krémet, melyhez a tejszínt, a porcukrot és a vaníliás cukrot félkemény habbá verjük, ekkor hozzáadjuk a habfixet és amennyire lehet kemény habbá verjük, majd a habhoz keverjük a joghurtot és a piskóta tetejére simítjuk. (Készíthetjük zselatinnal is, ebben az esetben 2 teáskanál zselatint kell 1 dl vízzel hevíteni és lehűteni, majd a végén a krémhez adni.)

A habot megszórjuk gyümölccsel, ebben az esetben ribizlivel és ízlés szerint leöntjük zselével. Én egy kevés ribizlit összeforraltam egy evőkanál cukorral és egy kevés vízzel, majd a leszűrtem és a ribizlit átpasszíroztam a szűrőn és ehhez adtam még hozzá a zseléhez szükséges vizet és egy kevés cukrot.

14-16 szelet lesz belőle. Jó étvágyat kívánok hozzá!

Egy, megérett a meggy...

...valahol persze biztos, de nekünk ugye nincs meggy fánk. Van viszont ribizli bokrunk és málnánk is, a ribizli felét vasárnap már lelegeltük az össznépi dszámborin, de maradt még rajta azért, amit a hétvégén le kellene szedni, mert ettől aligha tudnak pirosabbak lenni a szemek. Aztán ha elég türelmem lesz hozzá, akkor leszedegetem róla az elérhető pajzstetveket is, amitől jó ideje nem tudjuk megszabadítani, ahhoz képest nagyon jól muzsikál. De ami sokkal jobban vonz, az az éppen érő málnarengeteg. Annyi málna van a vesszőkön és olyan nagyok és olyan finomak, tegnap alig bírtam abbahagyni a csipegetést. Csak ámultam és bámultam és örültem, mert imádom! Egy része meg már átlóg a szomszédhoz, amit Andris nagy kegyesen felajánlott nekik, de szerintem ez elég könnyelmű kijelentés volt. Igen, a málnáimra irigy vagyok és nem szívesen ajánlom fel önként másoknak. Főleg most, hogy ilyen gyönyörűek. Tövet adok szívesen, mert már a fű között is nő és ültessenek maguknak, de az érett málnáimat nehéz szívvel adom, még ha belátom is, hogy ez nem valami nemes tulajdonság. 

Lesz nekem ilyenem:

 

Meg szeretnék ilyeneket, de nem tudom, mikor fogják itthon kiadni... vagy ki fogják-e egyáltalán.

Éééés megyünk Velencére, már olyan régen szeretném kipróbálni azt a szállodát, remélem, beváltja a hozzá fűzött reményeket. Köszönhetjük mindezt (az eddigi hétvégi kiruccanásokkal együtt) a munkahelyem tavalyi nagyvonalúságának a SZÉP kártyával, szóval az anarchia mellett  kapnak időnként jó pontot is. Várom nagyon!

Végül, de nem utolsó sorban

Bár őt kaptam utoljára lencsevégre, ez még korántsem jelenti azt, hogy kevésbe szeretném őt. Sőt!!! Illik hozzá is az ovális keret és tetszik körülötte ez a hűvösebb színösszeállítás. Szóval őt is szeretem és várom, hogy a falon lehessen majd a maga idejében.

Mirabilia: Miss New Year's Fairy

Azt az egyet bánom, hogy a ruháján a szalagok nem ütnek el túlságosan, hiába próbáltam ügyeskedni a sötétebb fonalrészek helyezgetésével, nem sikerült megoldanom. Ettől még persze nem veszít értékéből és szépségéből. :)

Várakozás

Müller Péter Gondviselés című könyvét olvasom és sok dologról szó esik benne, többek között a várakozásról is. Tegnap pedig ennek kapcsán elgondolkodtam rajta, hogy vajon én tudok-e jól várni? De az is könnyen lehet, hogy a kérdést inkább úgy kellene helyesen feltenni, hogy tudunk-e jól várni? És azt hiszem, inkább ez utóbbin van a nagyobb hangsúly, mert egyedül várni könnyebb, mint együtt, a jól várakozás ugyanis nem azt jelenti, hogy ülünk és várjuk, hogy sült galamb a szánkba repüljön, hanem teszünk annak érdekében, hogy a megálmodott dolgot valóra váltsuk. Lehet, hogy sokat vártunk már együtt, de keveset tettünk a megfelelő körülmények kialakításáért... talán. De hogy mikor van a megfelelő pillanat az majd csak utólag derül ki és addig is kénytelen vagyunk várni, várni és közben alakulni, változni, tenni valamit, éberségre törekedni. 

Azokon a bizonyos napokon mérhetetlen fájdalom járkál a lelkemben és még nem tudok uralkodni rajta, talán mert nem tudom, mi idézi elő. Érdemes lenne ennek néhány percet szentelni, hátha kezelhetőbb lenne és segítene más szemszögből látni a világot. 

Hálás lennék annak, aki el tudja magyarázni, hogy hogyan lehet egy gyermekre váró házaspárnak nem várni a lélek érkezésére, mert én ezt nem tudom elképzelni. Szeretnék valamit, de mégsem gondolok rá, hogy szeretném? Vagy hogyan működik ez? Kétségtelen, hogy el lettünk rontva a fogyasztói társadalomban, mert ha valamit szeretnék, akkor bemegyek a boltba, leemelem a polcról és megveszem, vagy gyűjtögetek rá, majd ha összegyűlt a rávaló bemegyek a boltba, leemelem a polcról és megveszem. De egy családalapítás nem így működik, azt nem lehet csak úgy levenni a polcról, mint egy kiló cukrot vagy egy negyed kiló kenyeret, egy kisautót, egy gombolyag fonalat, egy motring cérnát vagy besétálni egy szalonba és kiválasztani a megfelelő autót. A szülői szerepre érni kell azt mondják, de akkor kérdem én 14 éves fejjel vagy sokszor még korábban mitől érett valaki a szülői szerepre és oda mégis érkezik a baba, holott nem is várják? Velük csak úgy megtörténik a csoda, amit még az is lehet, hogy nem is egyszer kidobnak a kukába? Ilyen és ehhez hasonló kérdések tolongnak a fejemben, de a legfőbb talán nem is az, hogy mennyit kell még várni, hanem, hogy mit kell még tenni, ha kell még várni? Már csak a biztonság kedvéért, hogy jól tudjak/tudjunk várni... erre a kérdésre viszont attól tartok, hogy magunkban kell keresni választ és alighanem ott is fogjuk megtalálni. Ez az a kérdés, amire nem várhatjuk kívülről a választ.

Tulajdonképpen nem is erről akartam írni, csak valahogy így alakult. Onnan indult az egész, hogy négy vagy öt év után végre újra virágozni fog a mini orchideám, aminek annyira, de annyira örülök! :) Már azt sem tudom, hogy milyen színű virágokat hoz majd, úgyhogy kíváncsian várom (jójó tudom, a trónörökösre is ezzel a gyermeki kíváncsisággal és csodálattal kellene várni, mai egy ideig megy, aztán már nem, aztán ha elég idő eltelik, akkor lehet megint könnyen megy majd) és ugyanúgy örülök majd a virágoknak, mint most a még üdénzöld szárának. Kitartóan gondoztam és tudtam, ha eljön az ideje virágot is hoz majd az életerős gyökerek és levelek mellett... vajon miért nehezebb egy gyermekre várni, mint az orchidea virágzására? Tulajdonképpen mindkettő akkor következik be, amikor eljött az ideje, miért nehezebb kivárni az egyiket, mint a másikat? Kevésbé számít az orchidea mint egy gyermek? Egyiküket sem birtokolhatom, csak segíthetem a fejlődését, hálás lehetek a létezéséért és viszonozhatjuk egymás szeretetét (na jó, ez a virág esetében némi túlzás, de ő is élő lény), mindkettőjükért valamilyen szinten felelősséggel tartozom. Lehet, hogy kissé gyenge lábakon áll az érvelés, de ha elvonatkoztatunk mindenféle külső tényezőtől, akkor talán nem állok olyan messze az igazságtól. Egy biztos, marad a várakozás még egy ideig.

Nem az én napom...

Olyan régen nyavalyogtam már itt, meg úgy általában is, hogy talán éppen itt az ideje. Néha ez is kell és bízom benne, hogy segít a lelkemnek kicsit helyre billenni.

Nem voltam két hétig dolgozni az nagyon jó volt, még ha kiküldetés is volt benne, most viszont hétfő óta robotolok és nagyon rossz. Utálom, hogy a főnökeim (volt és jelenlegi) nem képesek valakit kijelölni a helyettesítésemre és aztán meg hozhatom helyre, amit elkavarnak amíg nem vagyok. A papírkupac meg újrateremtődik, amit eltüntettem korábban. Nem az én világom ez a mókuskerekesdi, de ugye valamiből meg ki kell fizetni a számlákat, meg hímzéshez és szappanozáshoz alapanyagokat venni. Úgyhogy ez van, de attól még nem szeretem. Jó lenne olyan munkát találni, amit tényleg szeretek csinálni...

Ma már megint egy óra alatt volt képes a vonat 16 kilométert megtenni, így jócskán elkéstem reggel. De nem hiányoztam senkinek ez a alatt a röpke fél óra alatt, úgyhogy hurrá. Otthon hagytam a telefonomat, persze a céges nálam van, de azt meg senki nem tudja... ezt meg most így mondom, mintha naponta 50-en hívogatnának. A családon kívül nem is szokott szinte senki hívni, így gondolom ma sem fogok azoknak hiányozni, akik egyébként nem szoktak hívni.

A május már megint nem a mi hónapunk volt és ilyenkor mindig azt érzem, hogy eljön-e egyáltalán valaha az, amelyik a miénk lesz. Belefáradtam azt hiszem, nem vagyok már türelmetlen, azon régen túl vagyok, de nem akarok már több ilyen hiába hónapot aminek mindig ugyanaz a vége. Vagy ne adjunk esélyt és akkor tudom biztosan, hogy mi lesz a vége, vagy sikerüljön már végre, hogy legyen végre értelme az erőfeszítéseinknek. Azt mondják az okosok, hogy fejben dől el minden... itt akkor biztosan az én fejemmel van a baj vagy nem tudom, mi mást csinálunk rosszul. Ebben a hónapban ideje rákszűrésre mennem, úgyhogy kipróbálok egy újabb orvost, bár egy porcikám sem kívánkozik nőgyógyászhoz annyira kiábrándultam már belőlük. Talán ez a mostani körültekintőbb lesz és emberibb, már épp ideje lenne megtalálni a nekem megfelelőt, mert egy idő mindegyikben csalódnom kellett.

Tegnap voltam egyébként foglalkozás egészségügyi vizsgálaton és mindent rendben találtak, nincs cisztám sem a hasi uh szerint (erre azért kíváncsi voltam, mert lassan egy éve nem látott nőgyógyász) ami az én olvasatomban azt jelenti, hogy egészen jól működök a maradékkal is. A pajzsmirigy hormon vizsgálatot többen is javasolták ellenőrzésképpen a vitiligo miatt, arra majd lehet valamikor a közeljövőben benevezek megint. Mindegyik doki kedves volt és alapos, de a foglalkozásegészségügyis fogott meg a legjobban. Szerinte ideális korban vagyok az anyasághoz és júliusban már úgy megyek a dokihoz, hogy más állapotban leszek. Hátha úgy lesz!

Mirabilia SAL keretben

Lesz még keretezés, mert írnom ugyan lenne miről, de nincs ihletem hozzá. Szóval mielőtt kihalna a blog, néha felteszek egy fényképet. :) Most például tényleg csapnivalókat, mert egyszerűen nem lehetett jól lefényképezni a hölgyeket... vagy a paszpartu nem lett jó színű vagy a hímzés, úgyhogy kárpótlás képpen mutatok több pocsék képet is. :) Vagy aki gondolja, megtekintheti nálunk személyesen, csak szóljon előtte, hogy jön. :)

Itt a keret a legjobb...

itt a gyöngyöknek kellene jól látszani elvileg...

 

itt pedig a paszpartu színe majdnem olyan, mint az igazin.

Egy mondattal összefoglalva: ez a kép a másik nagyon-nagy kedvencem és élőben csodálatos szerintem. 

Újra keretezés

Ma délután keretezőnél jártunk, viszont annak ellenére, hogy röpket egy órát töltöttünk ott még mindig nem kaptam meg az összes képet. Volt azért előnye annak, hogy bementem, mert a Mira-hölgyeknél még mindig laza néhány kontúr, remélhetőleg most a helyükre kerülnek egy kis külső segítséggel, na meg a másik ovális keretnek sem lett igazi a színe, elfelejtettek ugyanis egy leheletnyi aranyozást tenni az ezüst keretre, ami pedig nélkülözhetetlen. De pénteken a maradékot házhoz szállítják, mondta Mónika, hogy most már nem ráncigál magához többet a megmaradt darabok miatt.

És akkor itt vannak, amiket elhoztam (a szokásos kanapén voltak a fotózáshoz a legjobbak a fényviszonyok, ami még mindig nem művészi és ez sokszor bánt, de se türelmem, se kedvem, se ötletem a hatásosabb hátterekhez, így be kell érnem ezekkel):

 LHN: Daisy Lane Cottage, a feliratot saját kezűleg magyarosítottam.

Mirabilia: Easter Fairy

Nora Corbett: Trick or Treat Fairy újragondolva

Az otthon édes otthon remekül illik az előszobába, úgyhogy most egy darabig a pillangók átadják neki a helyüket. Egyszerű, mégis bájos és remekül összeköti a teret azon a pici helyen, egyfajta hídat képezve az előszoba a nappali és a fürdő között.

A húsvéti tündérke már csak jövőre díszíti a falat a nappaliban, de addig is lehet csodálni őt. Első ovális keretes képem, és mint majd később fény derül rá, nem is az utolsó. Egy dolog nem tetszik a képben, hogy az alapanyag miatt messziről elveszik a tündér a háttérben, így ha még egyszer hímezném, másféle anyagot választanék hozzá... de közelről gyönyörően kimeli a keret és a paszpartuk. Úgyhogy majd húsvét táján - meg addig is - közelről nézegetem. :) 

És hát a végére az újragondolt Trick or Treat Fairy... aki nem emlékszik, itt megtekintheti a korábbi verziót, szerintem ég és föld a különbség és nem csak a kép minősége miatt. Ennyit számít, hogy van-e szeme és érzéke hozzá a megbízott személynek és a tulajdonosnak, bevallom, rám is rámfért a fejlődés, de ha valakinek van (szép)érzéke is hozzá és szereti is csinálni, akkor ezt lehet belőle alkotni. Egyszerűen imádom a kínai ablakosra vágott paszpartukat és ahogyan a színek kiemelik a tündért! Ahogy Mónika mondta, életre kelt a kép. Azt hiszem, ezt mindent magába foglal.

Keretben

Ők itt ketten a hónapokkal ezelőtti keretezőnél tett látogatásom eredményei, sajnos még nem mindegyiket kaptam vissza végleges formájába öntve, de ami késik nem múlik... talán a jövő héten sor kerül a többiekre is.

A fényképezés helyszíne szokásos, szerettem volna egy kicsit mást, de a helyükön nem alkalmasak a fényviszonyok és a szabadtéri sem lett az igazi. Maradt helyettük a romantikus lemenő nap fénye és a kanapé, a végeredmény így is magáért beszél talán. :)

 Dimensions: Butterfly Vignette

Még mindig imádom a színeit, egyszerűen mesés. Annyiféle színkombináció illett volna hozzá, de a melegsége miatt ennél maradtam, mert szinte körülöleli a képet. A pillangók pedig már a nyarat idézik a kék éggel, a zöld fűvel és a nyíló virágokkal.

LHN: Chocolate Shoppe

Ez a keret nagy kedvencem, annyira illik az ilyen barnás beütésű egyszerű mintákhoz, röviden azt is mondhatnám, hogy egyszerű és nagyszerű. A konyhában kapott helyet a hűtő felett az óra helyén... mondanom sem kell, hogy azóta jó párszor próbáltam már megnézni rajta reggelente, hogy mennyi az idő. Eddig sikertelenül, de a látvány cserében kárpótol.

Lanarte - Magnolia twig with flower (1)

Csak bizonyítékként, hogy nem felejtettem még el hímezni...

Imádom hímezni, de ennek ellenére lassan halad, mert a vonaton a hőségben egyre kevesebb kedvem van öltögetni, otthon meg mindig találok valami mást, amit én magam sem igazán értek. Viszont ha egyszer készen lesz, akkor belekezdek a sorozat harmadikjába is és ellátogatok velük a keretezőhöz... nagyon remélem, jól mutatnak majd együtt egy keretben.
Még annyit róla, hogy valamilyen különös oknál fogva, őt kerettel hímzem, megmagyarázhatatlan - talán az anyag lehet az oka, mert a többi Lanarte képet is kerettel hímeztem.

Na akkor most egy kis szappan

Továbbra is imádok szappant főzni, de még csak kétszer csináltam itthon és Andris szerint így is annyi szappanunk van már, hogy évekig elég lenne. Hát majd meglátjuk... mert ha elosztogatom, akkor azért hangyánit változik a helyzet. Legutóbbi darab kecsketejes-shea vajas körömvirág szirmokkal, de még érik, hiába próbálnám ki már nagyon szívesen.

Nem titkolt vágyam, hogy magasabb fokon űzzem ezt a kotyvasztást és szeretném elérni, hogy hivatalosan is forgalomba kerüljenek majd egyszer az én kis szappankáim. Közben meg fogalmam sincs ennek milyen valószínűsége és realitása van egyáltalán. Egy biztos, én nagyon szeretem kevergetni őket, egyelőre csak közvetlen környezetemet "mérgezve" vele, aztán hátha egyszer megvalósul az álmom.

Munka közben kell egy kis pihenés, na meg nem nyomhatom az ajándékozottak kezébe csak egy darabka papírszalvétában a mesés szappanokat, így hirtelenjében gyártottam nekik egy címkét. Van még rajta mit igazgatni, de első fecskének azt gondolom megteszi.

A csomagolás technikáján is elfér még némi tökéletesítés, na de idővel az is kiforrja majd magát. Ami még a címkét illeti, elirigyelltem a scrapbookosoktól a vágó- és domborító gépet és lehet a formához passzoló bélyegzőt is kapni... attól tartok, ez még nem most lesz. Első variáció, ha beindul valahogy az üzlet, második, ha véletlenül nyerünk a lottón (kár, hogy szinte sosem játszunk), nem is tudom, melyik tűnik valószínűbbnek. Azért bízom benne, hogy hátha mások is beleszertnek a szappanjaimba rajtam kívül. :)

Miről is írjak?

Már megint meg kell állapítanom, hogy ritkábban olvasom és írom a saját blogomat, mint bárki másét... mégha a másoknak ez nem is annyira tűnik fel. 

Pedig lenne miről írnom, mert voltunk 5 napot Szlovéniában, aztán 3 napot Brüsszelben töltöttem, voltam ugye keretezőnél csak lusta voltam fotózni az elkészült darabokat, a Mira csajokat ráadásul vissza is kellett vinnem, mert helyenként meglazultak a kontúr öltések és látszott a képen sajnos. Készítettem egy mosolygó szmájlis hűtőmágnest az öcsémnek a születésnapjára, nekifogtam a második magnolia képnek (ebben az tetszik a legjobban, hogy nem lesz rajta kontúr öltés :)) és elolvastam majdnem három könyvet. James Redfieldet egyszerűen képtelen vagyok letenni és pillanatok alatt kivégzem a könyveit. Kellene még hasonlókat találnom, mert már csak pár oldal van hátra az utolsónak hagyott kötetéből.

Voltunk a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben, még egyszer voltam Brüsszelben, jártak nálunk anyukámék és rendeztük a kertet. Vannak kertes terveink is, de most egyelőre meglátjuk, mi lesz a cserebogárból, vagyis mi marad a fűből és mi lesz a bokrokból, amiket szinte tövig visszavágtunk. Lesz-e még áldozata a tavalyi nemtudommilyenkártevő pusztításának, a pajzstetű munkálkodásának és hasonló kérdések várnak válaszra.

Mivel mi nem tudtunk kimenni a Construmára, anyáékat bíztuk meg ezzel, hogy nézzenek nekünk kandallót. Utólag belegondolva jobb lett volna, ha mi is megyünk, így viszont itthon csemegézhettünk a katalógusok kínálatából. Én szokás szerint kiváló érzékkel kiválasztottam az egyik legdrágább darabot, de ezen még úgyis elmeditálunk, meg szakembert is megkérdezünk, hogy milyet javasol az igényeinkhez képest. Viszont a dizájn megvan és azt hiszem, ez lesz a végleges. Ez az alap:

Májusban ismét mehetek Brüsszelbe, de nagyon szeretném, ha idén ez lenne az utolsó vagy legalább ebben a félévben, mert nagyon nem szeretem. Nem éri meg a felhajtást - értsd 2 nap utazás 1 nap megbeszélés - ezek egy részét simán lehetne rendezni telekonferencia keretében, ez a véleményem továbbra sem változott. Viszont jobb alternatíva híjján kénytelen vagyok utazni, amit néhányan irigyelnek is. Csak mikor már ott tartok, hogy az asztalon lévő iratok csak egyre gyarapodnak és még el sem utaztam, de már indítanom kell a következőt, és én nem a nemzetközi osztály tagja vagyok, akkor kezd egy kicsit sok lenne a jóból. Nem tudtam még sajnos rájönni, miként kapcsolódik ez az egész az életfeladatomhoz, mi az, amivel hozzá tudnék járulni rendszer előrébb jutásához, mi az igazságom, ami hozzájuk kapcsolódik... na egyszer azért hátha megvilágosodok.

Utód még mindig csak kering valahol az univerzumban, amit általában jól viselek, csak időnként jön egy-két hullámvölgy, amikor a csúf és gonosz irigység tör rám, hogy másoknak sikerül és nekünk még mindig várakoznunk kell. Ennek is egészen biztosan megvan az oka és utólag egyértelmű is, hogy miért történtek úgy dolgok, ahogyan. Hátha egyszer mi is sorra kerülünk BTL-nél a hosszú-hosszú listán...

Hirtelen ennyi... ha lesznek említésre méltó képeim, akkor megosztom majd őket.

Lavender and snow biscornu

Elkészítettem életem első biscornuját, az összevarrásnál úgy éreztem, hogy az utolsót ugyanis kicsit nehéz volt dolgozni az anyaggal és a fonal alig ütött el vászon színétől. De elkészült és a végeredmény azért kárpótol. :) Még a rokonaim is megdícsérték...

Belőlük lett a cserebogár:

Még tavaly a nyaralás alatt készültek kb. aztán szépen eltettem őket a fiókba és mivel most gyors sikerélményre vágytam, elővettem hát őket. Gyöngyözni kellett és összevarrni és ez lett belőle:

Mi jár a fejedben?

Kérdezi az FB, hát én meg itt válaszolok. :)

Energiaszint, imamező, szinkronicitás... még mindig túl sok bennem a félelem, a harag, a düh és az indulat, túlságosan alacsony az energiaszintem és a táplálkozással sem segítem elő ennek növelését. A többi meg mind ezekből következik, pedig ezek jelentenék élni az életet.