Miről is írjak?

Már megint meg kell állapítanom, hogy ritkábban olvasom és írom a saját blogomat, mint bárki másét... mégha a másoknak ez nem is annyira tűnik fel. 

Pedig lenne miről írnom, mert voltunk 5 napot Szlovéniában, aztán 3 napot Brüsszelben töltöttem, voltam ugye keretezőnél csak lusta voltam fotózni az elkészült darabokat, a Mira csajokat ráadásul vissza is kellett vinnem, mert helyenként meglazultak a kontúr öltések és látszott a képen sajnos. Készítettem egy mosolygó szmájlis hűtőmágnest az öcsémnek a születésnapjára, nekifogtam a második magnolia képnek (ebben az tetszik a legjobban, hogy nem lesz rajta kontúr öltés :)) és elolvastam majdnem három könyvet. James Redfieldet egyszerűen képtelen vagyok letenni és pillanatok alatt kivégzem a könyveit. Kellene még hasonlókat találnom, mert már csak pár oldal van hátra az utolsónak hagyott kötetéből.

Voltunk a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben, még egyszer voltam Brüsszelben, jártak nálunk anyukámék és rendeztük a kertet. Vannak kertes terveink is, de most egyelőre meglátjuk, mi lesz a cserebogárból, vagyis mi marad a fűből és mi lesz a bokrokból, amiket szinte tövig visszavágtunk. Lesz-e még áldozata a tavalyi nemtudommilyenkártevő pusztításának, a pajzstetű munkálkodásának és hasonló kérdések várnak válaszra.

Mivel mi nem tudtunk kimenni a Construmára, anyáékat bíztuk meg ezzel, hogy nézzenek nekünk kandallót. Utólag belegondolva jobb lett volna, ha mi is megyünk, így viszont itthon csemegézhettünk a katalógusok kínálatából. Én szokás szerint kiváló érzékkel kiválasztottam az egyik legdrágább darabot, de ezen még úgyis elmeditálunk, meg szakembert is megkérdezünk, hogy milyet javasol az igényeinkhez képest. Viszont a dizájn megvan és azt hiszem, ez lesz a végleges. Ez az alap:

Májusban ismét mehetek Brüsszelbe, de nagyon szeretném, ha idén ez lenne az utolsó vagy legalább ebben a félévben, mert nagyon nem szeretem. Nem éri meg a felhajtást - értsd 2 nap utazás 1 nap megbeszélés - ezek egy részét simán lehetne rendezni telekonferencia keretében, ez a véleményem továbbra sem változott. Viszont jobb alternatíva híjján kénytelen vagyok utazni, amit néhányan irigyelnek is. Csak mikor már ott tartok, hogy az asztalon lévő iratok csak egyre gyarapodnak és még el sem utaztam, de már indítanom kell a következőt, és én nem a nemzetközi osztály tagja vagyok, akkor kezd egy kicsit sok lenne a jóból. Nem tudtam még sajnos rájönni, miként kapcsolódik ez az egész az életfeladatomhoz, mi az, amivel hozzá tudnék járulni rendszer előrébb jutásához, mi az igazságom, ami hozzájuk kapcsolódik... na egyszer azért hátha megvilágosodok.

Utód még mindig csak kering valahol az univerzumban, amit általában jól viselek, csak időnként jön egy-két hullámvölgy, amikor a csúf és gonosz irigység tör rám, hogy másoknak sikerül és nekünk még mindig várakoznunk kell. Ennek is egészen biztosan megvan az oka és utólag egyértelmű is, hogy miért történtek úgy dolgok, ahogyan. Hátha egyszer mi is sorra kerülünk BTL-nél a hosszú-hosszú listán...

Hirtelen ennyi... ha lesznek említésre méltó képeim, akkor megosztom majd őket.