Mindenféle

Nem tudom, mi van velem mostanában, de egyszerűen képtelen vagyok kikelni reggel az ágyból mikor csörög az óra... pedig időben lefekeszem, hamar elalszom és egészen jól is alszom, mégis úgy érzem, hogy keveset. Persze mindig van kivétel, legalább hetente egyszer, mert időnként rémálmok üldöznek, máskor meg átragad rám Andris idegessége. Ilyen volt a tegnap éjszaka is, alig tudtunk elaludni, aztán meg forgolódtunk egész éjjel, ma természetesen Zágrábba kell utaznia és hát ilyenkor mindig nyugtalan. Na nem mondom, hogy kizárólag a kialvatlanságnak köszönhetően, de biztos vagyok benne, hogy ez is közre játszik, ma reggel ismét lekéstem a vonatot, pontosabban elértem volna, ha bekanyarodok az állomásra, de ezt a kocsisor végéről nem tudhattam, hogy vajon bent áll-e már a szembevonat... így begurultem az Árpád-hídig kocsival, de a szokásosnál is kevesebb volt a parkolóhely, a világ végéről kellett a metróig gyalogolnom. Remélem, hazafelé sikerül beelőznöm a vonatot, ha már hímezni nem tudok vezetés közben. :-)

A főnököm elengedett szabadságra, úgyhogy szeptember első két hetét távol a munkahelyemtől töltöm és ma reggel konstratáltam, hogy millió dolgom lesz abban az egy hétben, amíg egyedül leszek otthon. Tegnap felhívtam ugyanis a fogorvosom, szeptemberben nyitnak az új rendelővel Fóton, így majd ott csináltatom meg a fogaimat, most már tényleg belevágok nincs mese, mert egyre érzékenyebb két felső rágófogam. Aztán vissza kell mennem a nődokihoz is, hogy leellenőrizze a cisztámat, ami reményeim szerint elmúlt azóta. Régóta tervezek már egy ismételt biorezonanciás felmérést is, mert bár alapvetően jól érzem magam, az éves munkaegészségügyi vizsgálat elég nevetséges volt az idén. Az IKEÁ-ba is el szeretnék jutni, van néhány dolog, amit mindenképpen be kell szereznem haladéktalanul. :-) A hímzős és varrós terveimről meg már ne is beszéljek! De a nyaralásunkat is nagyon várom, megyünk és elvonulunk az Alpokba egy hétre...

Elkezdtem kötni, csak úgy... felszedtem 20 szemet, egy ideig változott a mennyisége, de most már elég hosszú ideje állandósult 23-ban. Keskeny és jó hosszú sál lesz belőle saját használatra, addig tervezem kötni, míg elfogy az egy gombóc fonal, most úgy 30 grammnál járok az 50-ből, de rájöttem, hogy ezt a vonaton a melegben nem igazán jó csinálni, így visszatértem a hímzésre.
A varrást kicsit félreraktam, túl intenzív volt az a foltvarró tanfolyam, de azt hiszem, lassan nekiállok az ott megkezdett dolgok befejezésének. Azt hiszem, kalapos Zsuzsiból táskát fogok készíteni, a csillagmintáből asztalközép lesz és tervezek hozzá egy kisebb méretű futót is három vagy négy blokkból, a kunyhóból és a bírósági lépcsőből tányéalátét lesz, a neszeszerbe már csak bele kell varrnom a zipzárt, és tervezek egy ollótokot készíteni a szabóollónak a maradék szeminolos anyagból. Ráadásul most kinéztem egy nagy egyszerű szoknyát a Burdából egy csini kis blúzt is, és ha még hordani akarom a blúzt, akkor bele kell húznom az anyagválasztásba és a szabás-varrásba is rendesen. Azonkívül a Klaudia hibája :)))) hogy már megint kezdek csábulni egy újabb gép felé, ami természetesen egy ötvenforintos tétel, kis semmiség, de attól tartok nélkülözhetetlen egy háztartásban (legalábbis az eladók szerint feltétlenül)... nem titkolom tovább, egy overlock és fedőző gépről van szó, kettő az egyben. Rengeteget nézelődtem ez ügyben az utóbbi néhány napban és most már kezdem érteni a különbséget a két öltésféle között. Megnézni tuti, hogy megfogom a boltban, csak legyenek már kész a villamossínek felújításával, mert nem igazán ragaszkodnék a villamospótló buszok használatához. Most ő álmaim tárgya:


Talán majd egyszer, hiszen nélküle nem élet az élet. :-) Most pedig megyek rendezgetem a papírjaimat és elintézek néhány ügyet, ami az utamba tévedt az utóbbi időben...