VI. Sárkánytali Évinél

Szokás szerint szinte utolsónak írom meg a bejegyzést, de még azért hátra vannak néhányan, úgyhogy mégsem leszek olyan túl rövid. :-)

Szombat reggel szívesen lustálkodtam volna akár délig is, mert annyira kimerített az egész hét, hogy alig bírtam kikelni az ágyból, de néhány perc híjján elkészültem, mire Dóri jött értem. Felkaptam a cipőmet meg a táskámat és indultunk is Dorottyáért, aki már szintén útra készen várt minket. Annyi azért még simán belefért, hogy megnézzük Puntit, az új családtagot. Szerintem remek kis női autó, pont illik az új tulajdonosághoz. :) Végig Dóri vezetett, szerintem tök jól csinálja, még akkor is, ha a parkolástól pánikroham kerülgeti... én ennyi éves jogsival legfeljebb nagymamámékig vezettem és oda sem egyedül, nem még budapesti forgalomban! Mohabácsi mellé azért időnként elkelt a segítség, főleg amíg átértünk Budapesten, de a maradék időben a beszélgetés mellett vígan hímezgettem az RR kendőmet, így pillanatok alatt eltelt az idő, míg Éviékhez értük. Útközben leszedtük Klaudiát a vonatról és elsőként toppantunk be Évihez. Már majdnem megérkeztünk, mikor Dórától jött az sms, hogy ő még nem indult el, mert Viki még sehol sincs, így tudtuk, ők csak jóval később érkeznek majd.
Évi még folytatta a sürgés-forgást a konyhában, ennek ellenére nem maradt ki semmiből, mert ott ültünk közvetelnül mellette az ebédlőasztal mellett. Én nekiálltam kibontani Valika kendőjén a Dóri által hímzett citromot, mert megint nagyon elszámolta, hát ebben a melegben nem valami áldásos tevékenység volt, de a jó részét sikerült megsemmisítenem. Ezeket a mintákat csak pontosan érdemes hímezni, mert a sok szín és elszórt x miatt szinte bonthatatlanok még ollóval is. A beszélgetések egy része ezért tuti kimaradt, de arra még kristály tisztán emlékszem, hogy Delfike volt a következő, aki befutott és végül Dóra is megérkezett Vikivel. :-) Jót beszélgettünk ebéd előtt, közben és után, majd megnéztük a kertet is, de visszatérek a konyhára, nekem nagyon tetszett, ahogyan átalakították Éviék a konyhát. Az ebéd finom volt és bőséges, én igyekeztem egy kicsit vegetáriánusra fogni, mert a húst mostanában nagyon nehezen viseli a szervezetem a tejes dolgokkal együtt, a tortának viszont nem tudtam ellenállni. Annyira finom volt! :-)))) A kert hatalmas (főleg a miénkhez képest), de ma már leginkább a fű és a gyümölcsfák uralják a terepet, gondolom rengeteg időt is energiát igényelne a konyhakert fenntartása. Én minden esetre el tudnám képzelni, hogy ekkora legyen a kertünk sok-sok fával, fűvel, bokorral, málnással és egyebekkel... de nem álmodozom, mert pillanatnyilag ez a pici is rengeteg törődést igényel, ezzel is alig tudok megbírkózni ahhoz, hogy olyan szép legyen, mint amilyennek szeretném. Mert alapvetően nem nagy gondozást igényelnek a növények, de azért mégis csak szebb, ha az elszáradt virágokat levagdosom, megzabolázom egyiket-másikat és ebben a melegben a locsolás is egy elég nagy kihívás, aminek a java részét Andris azért el is intézi, de a balkonnövények rám maradnak. Egyik-másik nem tudja, mit vállalt azzal, hogy az én kezeim közé került. :-) De már megint elkanyarodtam az eredeti témától, a kerti séta után bevágdtunk a viszonylag hűvös nappaliba és megkezdtük a mutogatást. Az elején mindenki csak szabadkozott, hogy ő bizony nem csinált semmit, nos ez a fényképeken is látszik (majd), hogy milyen az, amikor nem csináltunk semmit... Dorottya mindenféle kendőkkel rukkolt elő, a Sárkány SAL tündérkéi is nagyon jól haladnak, már 5 el is készült a nyolcból, mind-mind egyedi megoldás lesz, valami eltérés mindenkién van a mintához képest. Klaudia szintén kendőt kötött és tündérezett, na meg Évinek készített egy dobozkát, Vikinek az RR kendőjét irigyelem nagyon, mert annyira megtetszett a színösszeállítás, Dóra meseszépen tudja megvarrni a Tilda figurákat, most az anyukájának készített angyalkát hozta magával. Dóri is elkészült egy kendővel, a tündérrel, haladt a festménnyel, jó néhány gyergyói mintát is kihímzett, meg szokás szerint újba kezdett. Delfikének hihetlen, számomra szavakkal leírhatatlan a tengeres képe, na meg a buborékos sem semmi, kár, hogy a színváltás nem sikerült tökéletesen. Évi mindenféle képeket vett elő, amit az átalakítások miatt még nem tettek vissza a falra és természetesen nála is kerültek ki újabb kendők a kötőtűk közül. Én viszonylag sok mindent tudtam mutatni, tényleg rengeteget hímeztem az elmúlt két hónapban, remélem, így lesz ez a folytatásban is, bár kezdenek kétségeim lenni azért, már megint annyi mindenbe vágom bele a fejszémet. Olvasni is szeretnék, van egy halom megkezdett képem és még több a tervezett elkezdetlen, aztán ott vannak a foltvarrós tervek és nem is beszélve a kötésről meg a horgolásról. Apropó, vasárnap megint elkezdtem kötni, csak úgy, sima- fordítottat, mert előbb inkább azt tanulom meg gyorsan csinálni, aztán menni fog a kendő is, mint a karikacsapás. Úgy elrepült az a néhány óra, amit Évinél töltöttünk, hogy még alig érkeztünk meg, és már indulhattunk is haza. Most a busznál tettük ki Klaudiát és Dorottya vezetett hazáig, Dóri navigált, én meg szép csendesen meghúzódtama hátsó ülésen.

Andris tárt karokkal várt otthon és egész este ott téblábolt körülöttem, mert egész nap hiányoztam neki. :-)))))

A házigazdának több meglepetéssel is készültünk, Klaudia dobozt készített, Delfike egy áhított mintát adott Évinek, én egy jegyzettömböt fabrikáltam, sőt közösen beszereztünk egy eredeti MP készletet, a Tuscan Gardens középső nagy mintáját választottuk ki erre a célra. Nagy örömöt szereztünk ezzel Évinek, és ha minden igaz, hímezni is nagyon szereti... :-)

Íme az én jegyzettömböm:

fonal: CC Belle Soi - Lilly Pad
anyag: 25 ct Dublin nyers lenvászony
borító: mikrokord bársony

Legközelebb Delfikénél gyűlűnk össze valamikor ősszel, képek pedig délután jönnek, ha minden igaz a szokásos helyre.