Vannak dolgok, amiket nem értek saját magamban, ilyan most például a blog szinte teljes elhanyagolása, egyáltalán nem hiányzik az írás és ez furcsa, nem vagyok hozzászokva... pedig lett volna rá időm, mert már jó ideje csak egy-két bejegyzést írok havonta és azok sem feltétlenül szószátyárok.
Alig-alig hímzek és érdekes módon ez sem hiányzik olyan nagyon, amikor öltögetek, akkor persze szívesen teszem, éppen ezért csak szívem csücske minták kerülnek a kezembe, lehet, hogy ez az egyik fő gond, hogy mostanság egyik itthon lévőhez sincs hangulatom, vagy túl nagy a vonatos cipeléshez. A magnólia virágot sikerült befejeznem már vagy két hete, ha kezembe akad a fényképezőgép és sütni fog a nap, eme szerencsés együttállás esetén készítek róla fotókat a végleges formába öntés előtt. Ezt jelenleg még homály fedi, mert volt már tervben egyben keretezve a három kép, de díszpárna is, meg külön a három kép is, meg csak két kép is és akkor a harmadikkal fogalmam sincs mi lesz is, egyszóval bonyolódok.
Talán a lomtalanítás teszi, amit még mindig kilátástalannak érzek, bár most már majdnem készen vagyunk a lakószinttel. Majdnem, vagyis hátra van még az előszobában a cipőválogatás, a konyhában az ablakpucolás, meg a sós-cukros-egyebes üvegibrikek kimosása és a nappaliban némi por és piszokmentesítés. Ja és szőnyegtisztítás, de azt nem sk. tervezzük, hanem rábízzuk valakire jópénzért és nagyon bízom benne, hogy el tudják esetleg tűntetni a régi foltokat is belőle.
A kukatelítés első alkalommal volt a legdurvább, azóta alább hagyott a dolog, kevesebb kidobásra ítélt holmi akadt, inkább továbbadjuk hátha másoknak hasznára válik majd... ezek viszont a pincében gyűlnek és elég hamarosan ez a szint fog következni. A hétvégén viszont szünet, meglátogatjuk anyáékat, mert régen voltunk már. Igaz a szüretről lecsúsztunk, de nem lett valami fényes a termés, gyorsan lekapkodták a tőkéről még a seregélyek és darazsak, ne meg a fonnyadás elől. Nem tudom, milyen bort lehet majd az idén ebből a szőlőből készíteni.
Voltunk Mátraházán a Lifestyle hotelben, leánykori nevén Bérc szálló, amit szerintem gyönyörűen felújítottak. Eleinte kicsit tartottam is tőle, mert láttam már nem túl jól sikerült felújításokat, de itt remek munkát végeztek, mindennel elégedettek voltunk. És még a kispárnámat is felesleges volt vinnem, mert párnamemüből lehetett választani, ha nem volt a szobában olyan, amit megfelelőnek találtam volna. A kirándulásokon jól megizzadtunk, de megjártuk a Kékest, jártunk több forrásnál noha nem mindegyikben volt víz és bejártuk Eger belvárosát és tettünk egy kitérőt a Siroki várhoz is. A szállóban a sós-mézes szauna szeánsz és a szőlőmagőrleményes testkezelés vitte nálam a pálmát, imádtam, hogy egyik puhábbá varázsolta a bőrömet, mint a másik.
Gyorsan elszállt az egy hét szabadság, szinte meg sem éreztem, de már nagyon kellett, mert sok volt a folyamatos benti és itthoni felfordulás és káosz. Bent azóta sem javult a helyzet, viszont nem is tudom már hány év alatt végre sikerült elérnem, hogy legyen aki helyettesít és átlátja legalább nagyjából, hogy mit csinálok heti 40 órában és ha gond van, én meg nem vagyok, akkor hatékonyan megoldja és nem kell napokat eltöltenem a szabadság után azzal, hogy helyrehozom amit elrontottak. Szóval javul valamennyire a helyzet, bár az új kabinet, ahogy újabban hívják magukat egyre magasabbra teszi a lécet határidő és teljesítmény szintjén.
Kitaláltam, hogy amint befejeztük a lomtalanítást nekiállok szappant főzni, mert már hiányzik és legfőképpen mert a kecsketejes-sheavajas változatból olyannyira kifogytam, hogy még ki sem próbáltam. És ha már ilyen szép rendet csináltunk a konyhában, akkor leköltöztetem a szappanfőzést a mosókonya/varrószoba/kazánház kombi helyiségbe, pont el fog férni (ha a mélyhűtő átkerül a kamrába és az őszi/téli vagy tavaszi/nyári ruháim elférnek a jelenleg rendelkezésre álló szekrényekben) és tervek szerint imádni fogom. Fehér, világoskék, fekete és csokoládébarna színeket tervezek a szobába, aztán lehet bekerül még napsárga is, hogy ne legyen túl hideg vagy ilyesmi, de ez még képlékeny. Most nagyon tetszik a fehér-világoskék tiszta és ártatlan hatást keltő házasítása, amit egy kis csokibarna biztosan nem ronthat el. A kis sarokhoz le is csaptam egy használt villanytűzhelyre, mert gáztervet már mégse módosítsunk, elég lesz majd, ha kipurcan a kazán, szerintem jó vétel volt, bár van mit rajta takarítani. Hozzávetőlegesen megvan a pult többi része is tervben a fejemben, ez azonban még változhat annak függvényében, hogy mi és hová fog véglegesen kerülni.
Legújabb terv, hogy ellátogatok Tiranába. Persze nem az én kis buksimból pattant ki az isteni szikra, hanem munka ügyben kell mennem és kettős érzésekkel vagyok tele. A munka része kivételesen érdekel is, talán még hasznos is lesz és hát már tavasszal is terveztem ezt a munkacsoportot látómezőbe fogni, de akkor túl későn kaptam visszajelzést a minisztériumtól. Az ország maga vonz is meg nem is, szívesebben mentem volna Lipcsébe, mert ott még ismerőseim is vannak, itt viszont egy teljesen ismeretlen világgal fogom teljesen egyedül szembe találni magam. Tartok tőle, ugyanakkor kíváncsi is vagyok... jobb lenne nem egyedül menni. Brüsszelt már egészen megszoktam, ez meg mégis csak a Balkán és ki tudja, milyen nyelven lehet ott emberekkel szót érteni, és legfőképpen mennyire könnyen lehet ott eltévedni, mert nekem az többször sikerülni szokott.
A fehér ló jobb oldala megújult, na meg azóta jóval elővigyázatosabb vagyok még itthon is a kereszteződésekben. Egyszer, ha nyerünk a lottón még az első és hátsó lökhárítót is megcsináltatom, mert azok nem komoly hibák ugyan, de ha már lúd, legyen kövér. Egy darab Fabia jobb visszapillantóért és ajtózárért lehet nálam jelentkezni, megmaradtak az ajtócseréből.
Eljött az időszak, hogy itthon fázom, bent melegem van, ugyanis itthon még nincs szükség fűtésre, de ez pont olyan határeset hőmérséklet nekem, már sok réteget kellene felvennem, ahhoz meg nem füllik a fogam. Bent meg átkapcsolták a légkondit hűtésről fűtésre... no komment, bár a hét második felében lehet jól fog jönni, de ma délutánra már jócskán meleg lett az irodánkban. Az esetleges jövő heti 30 fokra meg nem is merek gondolni.
