Még mindig festés

Tegnap délután hazamentek a festők, szóval ez a része készen van az átalakításoknak. A hobbiszobám még kicsit fura, mert a sok cső miatt lejjebb hozták a plafont és így olyan összenyomottnak tűnik nekem a tér. Na majd ha visszakerülnek a bútorok a helyükre meg a csempe is fent lesz a falon egészen biztosan más lesz az összhatás.

Kék, zöld és a kétféle drapp festékeink maradtak, egy részével majd kifestik anyáék a nyárikonyhát, nem tudom melyik kettőt/hármat fogják összeönteni... ha esetleg mindet, abból elég érdekes valami jönne ki, úgyhogy nem hiszem, hogy ez a verzió lesz a nyerő. Ez azonban már nem is a mi dolgunk, úgyhogy visszakanyarodok a témához.

Jól tettük, hogy nem vittük túlzásba a takarítást a múlt héten, mert az ajtók csiszolása miatt minden négyzetcentit belepett a por, még azt, amiről nem is gondolnánk és ez ugye apró, finom por és száll mindenfelé. Anya tegnap igyekezett a lehető legtöbb dolgot leporolni, felporszívózni és felmosni, de egy alapos takarításra így is szükség lesz a hétvégén. De függönyöket nem vagyok hajlandó újra mosni és vasalni, ezt majd talán az őszi nagytakarításkor, pláne, hogy addig lesznek remélhetőleg szépséges újak a hálóban legalább, a többi még konzultáció alatt van. Viszont nagyon szépek lettek az ajtók, még rájuk nézni is jobb, hogy szép sima a felületük és tudom majd takarítani őket, nem kell évekig porosodniuk. A tapétacsíkunk is felkerült végül a falra, most kicsit furcsa, hogy ott van, mert már megszoktam, hogy csak úgy egymás mellett van a csokibarna és a tojáshéj, de ettől függetlenül tetszik. Már csak a teás szekrényt kell Andrisnak megbarkácsolni, ja és a fürdőbe a fűtéselosztóra a takarószekrényt. Meg a szaunás srác lóg még takarólécekkel egy ajtóra, amit megfordított, meg elvileg megcsinálja az előtetőnket is, ha végre valahára lesz róla legalább egy vázlatrajz, hogy milyet szeretnénk.

Néhány helyen szükség lesz a festéknyomok eltávolítására is, de korántsem olyan sok helyen, mint az előző alkalommal, ezek a fiúk azért igyekeztek a lehető legkevesebb munkát hagyni ránk. Aztán hátra van még a takarítás mellett a csempézés, elvileg jövő hét elején jön vissza apa a kőműves rokonnal, ma telefonált a klímásunk, hogy szombaton jönne feltenni a klímát, úgyhogy az is a helyére kerül, össze kell még kötni a páraelszívó kivezető csövét a kivezető nyílással, meg be kell szerelni a ventilátort a garázsban lévő csőrendszerbe. Na jó a csőrendszer egy kicsit túlzás, de milyen jól hangzik. :) Itt még lesznek kisebb akadályok, mert a ventilátor nagyobb lett a kelleténél, viszont bóvlit nem akartunk venni, ami nem fogja bírni a légcserét a hosszú cső miatt, így viszont túl kevés a hely a fal és a cső között, de állítólag 45 fokos könyökkel megoldható a probléma. Jövő héten elvileg ez is megoldódik, remélhetőleg bele fog férni a csempézés mellett az időbe.

Holnap délután kapunk ismét segítséget a szekrényszereléshez meg beállításhoz, aztán jöhet a visszapakolás az alsó szinten is. Tegnap megtisztítottam a kapcsolókat, konnektorokat, hát jó sok festéket kellet lekaparni róluk még az előző banda után (igen, sajnos nem voltunk elég igényesek és alaposak mi sem az előző festést követően, de legközelebb már egy fokkal könnyebb dolgunk lesz).

Aztán már csak függönyvarrások, egyéb apróságok és az sk festések maradnak, mert nekem ugye vannak terveim a megörökölt szekrénnyel kapcsolatban, hogy szeretném átfesteni őket fehérre, aztán le kellene festeni a fellépőt is, mert sokkal egyszerűbb lenne tisztítani, aztán ott vannak még az íróasztalon lévő tartómicsodák, meg a szekrény a dolgozószobában, meg a fogasok a fürdőben. Jó érzés lesz, ha végleg össze áll az egész.

Újracsempézés a mosdóban és a sufniban kicsit elnapolva, de szerintem sor fog rá kerülni és akkor felkerül majd a zöld csempém. Bár megjegyzem, hogy így a zöld fallal nem olyan rosszak a jelenleg falon lévők sem... de sokkal jobban tetszik az új kiszemeltem.

A lomtalanítás nagy részén túl vagyunk, még vannak dolgok, amiket el kellene ajándékozni vagy eladni, mert csak foglalják otthon a helyet, de most már ezekre is sor fog kerülni szerintem. A sufniba is csak azokat a dolgokat szeretném visszapakolni, amikre tényleg szükségünk van és azokat is rendszerezve és valamiféle végleges helyre olyan formában, hogy lehessen közlekedni és bármihez hozzáférni a helyiségben. A garázsszekrény még nekem hátra van, de már ott is néztem át pár dolgot, ezen kívül a kamrát is át kell pakolni, ott meg a szappanos szekrény helyrekerülését várom és akkor ott is végleges helyükre kerülhetnek a polcok és rajta lévő dolgok is. Aminek a nagy részét megjegyzem meg sem ehetem már cukortartalmuk miatt, szóval még nem tudom, mi lesz a sorsuk... lehet visszaviszem őket anyáékhoz.

Legközelebb lehet már képeim is lesznek. :)

Festés és egyebek

Múlt hét kedden megérkeztek hozzánk a festők, szerencsére a szüleimmel együtt, így nem kell feltétlenül otthon lennünk velük, elég volt az első nap, aztán meg elmentem hamarabb haza, hogy haladjunk a visszarendezkedéssel. Szerdán még nem sok értelme volt a dolognak, de jobb volt otthon, mint itt bent. :) Mióta nem szedem a metformint csak diétázom egészen jól alszom, a pajzsmirigyes gyógyszert meg kifejezetten jól bírom szerintem. Vannak dolgok, amit nem szeret a szervezetem a diéta óta, ilyen például a krumpli és az egyik rágcsálnivalós kukorica, ezek hirtelen emelkedést/esést generálnak a szervezetemben és szédülni kezd a fejem tőle. A bort még nem próbáltam, de egy decit azért lehet időnként étkezéssel egybekötve, szóval valamelyik vacsorához kipróbálom majd. Kezd idegesíteni az időre evés... viszont igényli is a szervezetem, azt hiszem, elkezdtem átállni. A mozgás egyelőre az ide-oda pakolásban merül ki, de már hiányzik a tánc, úgyhogy jó lesz visszaszoknom és újra rá kellene állnom emellett majdnem minden nap az ellipszisre is. 

No de festésre visszatérve, kiválasztottuk a színeket mikor elhoztuk a csempét a szappansarokhoz, úgyhogy azzal már nem volt probléma, csak ki kellett kevertetni. Eddig úgy tűnik, hogy egy színt alul saccoltunk, egyet meg egész biztosan felül saccoltunk, a többit nem tudjuk, mert még folyamatban van ugye a dolog. A múlt héten keddtől péntek délig tudtak maradni, így a felső szint teljes egészében készen lett, plusz a garázs és a kamra is, a hétvégén szereltünk még egy kicsit a mosdóban, így ott nem ártana még egy sor fehér a biztonság kedvéért. Végre lesz szellőzője a mosdónak, kivezetjük a szabadba a páraelszívó levegőjét és a szaunában is lesz friss levegőnk, de még pár alkatrész hiányzik hozzá és hát őszintén szólva fáj a szíven huszonezret adni egy csőventilátorért, de akárhogy számolom egyik megoldás sem olcsóbb a másiknál, mert vagy a cső drága és olcsóbb a ventilátor, vagy a cső olcsó, de drága hozzá a ventilátor. Ez van, kell nekünk ennyit levegőt venni. :)

Imádom az új színeket!!! A kisszoba klasszisokkal világosabb és annyira jó lett a tejeskávé és a világoskék együtt, a háló zöldje pedig olyan friss tavaszt idéző és annyira jól mutat hozzá a fa ágykeret és a többi fa bútor. A csokibarna is nagyon tetszik, kiemeli a bútorokat a falon, bár a nappali még nem végleges formátumban van, mert a tapétacsíkot csak most fogják feltenni és a klíma is a garázsban várja jobb sorsát. A könyvszekrényt kapkodásban tették vissza a festők és sikerült lezuhannia, úgyhogy kitört a jobb hátsó sarka, az egyik festőnek meghúzódott a dereka, apának meg megsérült a keze mikor megpróbáltak utána kapni és még a falat is lehetett egy újabb sorral festeni. Na én ezért nem szeretek kapkodni, ha Andris az apjával együtt tette volna vissza a szekrényt nyugiban, akkor most minden ép lenne és elég lett volna két sor festék a falon. Most meg javíttathatjuk meg a szekrényt is ráadásul... csak remélni merem, hogy fogunk találni ugyanilyen mintázatú vasalható élfóliát vagy valakit, aki meg tudja ezt csinálni. Az ebédlőben viszont nagyon jó lett a hímzéses falam, majd szépséges napsütéses időben készítek róla képet, mert a vakus azért mégsem az igazi. Az előszobát is teljesen átrendeztük, felkerült a házi áldás is a helyére, a két tükör helyett már csak egy van és a fogast is áthelyeztük, így most ki lehet nyitni rendesen a mosdó ajtaját. Apropó, a mosdóban is megjavították a wc mögötti falat, nem volt rendesen kitámasztva a gipszkarton váz, nem is csoda, hogy elkezdett befelé dőlni az egész, el is volt már törve a gipszkarton és csak a csempe tartotta egyben. A lépcsőház kicsit sötét lett, de csak megszokás és 100-as izzó kérdése a dolog, mert a szín továbbra is nagyon tetszik. Jut is eszembe, vissza kellene szereznem Mónikától a Trick or Treat Fairy-met, már biztosan megjavította a hölgy, fel is hívom valamikor.

Ma visszajött a csapat és folytatják az alsó szinttel, meg az ajtók újrafestésével, hogy ne legyen tiszta rücskös az egész. Aztán ha minden igaz, a hétvégén burkolás következik és aztán jöhet vissza a vízvezetékszerelő bekötni a csapjaimat, ami elvileg már mi is meg tudnánk csinálni, csak már kifizettük a hozzá való anyagokat, amit nem hagyott ott, na meg ugye a munkadíját is, szóval jöjjön csak ki még egyszer, még így is a vakolást is nekünk kellett végül helyette elvégezni.

Az alagsori wc-vel kapcsolatban vannak nézeteltéréseink Andrissal és a szüleimmel is (de ez ugye kevésbé érdekes), mert én utálom az ott lévő csempéket és ki szeretném cseréltetni, ami majdnem meg is valósult, mert azt hittük, le kell verni a salétromosodás miatt. Erre viszont nem került sor, aminek részben örülök, viszont így nézhetem továbbra is ezeket a csempéket egy darabig. Pedig már kinéztem egy lehelethalvány zöldet és csak 1500 ft/m2, vagyis a hülyének is megéri. A harcművészet az harcművészet, és igazából csak részben indok a cserére a feng shui, hogy oda zöld illene vagy kék vagy fekete, DE egyik csempét sem szeretem ami azokon a falakon van. Erre persze jön a válasz, hogy úgyis olyan ritkán használjuk, nem mindegy, hogy milyen az a csempe? Hát nekem kérem szépen, nem mindegy. Erre apa kitalálta, hogy használjuk fel a megmaradt csempéket a padlásról, minek újra költeni, ki lehet azt sakkozni, hogy jó legyen. Biztosan van benne igazság és szeretem is azt a csempét, ami a fürdőszobában van, de valószínűleg nem lenne elég, a többiből meg nem maradt annyi, hogy elég legyen bármire is, csak 1-2 darab maradt tényleg, az meg bármikor kellhet, mint most a mosdójavítás miatt is. Lesz még ennek folytatása, azt hiszem... legfeljebb később kerül fel a falra az a zöld csempe. :)

Az egész heti pakolásban annyira kifáradtunk, hogy tegnap csak semmittenni tudtunk, pedig annyi mindent terveztem tegnapra is... porcelánrendezgetés a tálalószekrényben, virágátültetés, maradék apróságok visszapakolása a nappaliba, esetleg vasalás. Nem tudom, ki hogy van vele, de számomra a világ egyik legutálatosabb dolga a függönyvasalás, amit úgy szoktam elkerülni, hogy még a mosógépből a sínre akasztom őket, így viszonylag tűrhető állapotba kerülnek. Na ez most elmaradt, mert csak teregetni lehetett a festés és ablakpucolás miatt, amiért végtelenül hálás vagyok anyának, hogy megcsinálta, mert az sem tartozik egyébként a kedvenceim közé. Szóval teáztunk egy rendeset, nagy kedvencünkre a Gyokurora esett a választás, aztán főztem egy bolognai spagettit, magamnak durumtésztával és igen, képes voltam két külön adag tésztát főzni. :) Először azt hittem, hogy ennyi tésztával jól lehet lakni, ez hülyeség, de tényleg, a végén már azon gondolkoztam, hogy meg bírom-e enni az egészet és ami a legjobb volt benne, hogy nem volt rögtön egy fél órával utána éhes. Ha már be tudom majd lőni az adagokat és elfogy a többi tészta, akkor azért nem fogok külön főzőcskézni, Andrisnak sem árt a lassan felszívódó szénhidrát a gyors helyett. Aztán filmet is néztünk, Az őslakót. Mindenképpen érdemes megnézni, érdekes kérdéseket taglalnak benne és észre sem vettem, úgy eltelt a majdnem másfél óra. És már csak azért is jó volt ez a film, mert tudunk ám olyat találni, amit mindketten szívesen megnézünk... valahogy rendszeresíteni kellene ezt, jó lenne. Végül összefirkáltuk a falakat, hogy melyiket milyen színűre szeretnénk és hogy hová fog kerülni csempe meg szekrény és beestünk az ágyba.

Fárasztó Dunakeszire járni az államosára, lehet vissza fogok szokni Fótra több okból is. Egyrészt időben és távban is a fele az út az állomásig és az állomásról haza, a vonat viszont kb. ugyanannyi idő alatt ér be innen is és onnan is. A 7:05-ös vonathoz sokkal könnyebb odaérnem Fóton, mint Dunakeszin a 7:08-ashoz vagy a 7:15-öshöz és ugyanúgy késnek a vonatok, tehát nem érek be hamarabb, csak 8 után tudok reggelizni, ami már kicsit későn van, mert az összes többi étkezés is tolódik ezáltal. Haza is később érek, mert csak később induló vonatot érek el, mint Fót felé és hosszabb az út haza. Szóval kénytelen leszek kockáztatni és otthagyni a kocsit Fóton és bízni benne, hogy minden alkalommal ott lesz, amikor délután megyek haza.

Nem volt olyan rossz egyébként, hogy a múlt héten nem volt sem tv sem internet otthon, de hosszú távon nem tudom, hogy bírnám azért. :) Igaz most 50MB helyett lesz 500MB a telefonomon, így nem lesz gond, ha napközben néha rápillantok a fészbukra, mi is történik arrafelé. 

Update, mert még pár dolgot elfelejtettem az előbb... érik a nyomtatócsere, mert a tintasugarasban folyton beszárad a festék és hát már nem is mai a kicsike, bár ezen kívül teljesen jól működik. Szóljon valaki, ha igényt tart rá, egy bontatlan színes festékkazetta is van hozzá, de már azt is cserélni kell, mert kifogyott/beszáradt és a fekete sem az igazi már. Típusa HP PSC 1410. Szeretnék hangszórót is cserélni, mert már olyan csúnyák a régiek, pár tökéletesen működnek (jó tagja vagyok a fogyasztói társadalomnak). Az olajsütő is úgy tűnik, hogy bemondta az unalmast és sajnos már nem garanciális, de szeretném, ha meg lehetne javítani, mert ahhoz elég drága volt, hogy csak ennyi ideig bírja.

Endokrinológus - II. felvonás és egyben haditerv státuszjelentés

Viszonylag gyorsan elkészültek az eredményeim, szerdán csapoltak meg ugye és pénteken már el is hozhattam mindent. Amit láttam, annak viszont nagyon nem örültem... orvos nélkül is tisztában voltam vele, hogy a terhelt cukor és inzulin értékeim nagyon magasak, így amint lehetett el is kezdtem a diétát még mielőtt kontrollra mentem volna a doktornőhöz. A pajzsmirigy hormonom sem javult sokat, bár az egyik mellékhormon normál értéken belül volt, ami a legutóbb alacsony volt, szóval valami történik, csak nem tudni, hogy mi. Az antitestjeim száma is jóval magasabb a megengedett értéknél, szóval sajnos zajlanak a vitiligon kívül más autoimmun folyamatok is a szervezetemben, de bízom benne, hogy ezeknek azért gátat lehet valahogyan szabni.

Múlt hét szerdára kaptam időpontot a doktornőhöz, és mivel kicsit feltorlódtunk a rendelőben, előjött nála a kórházi gyorstempós gyakorlat és alig bírtam követni ami mondott és amit csinált. A diagnózis szerint erőteljes D-vitamin hiányom van, enyhe autoimmun eredetű pajzsmirigy gyulladás és IGT (cukorbetegség előtti állapot). Ezekre kaptam bogyókat, a metformint fokozatosan adagolva, hogy szokja a szervezetem 160-180 grammos szénhidrát diétával együtt alkalmazva. Három hónap múlva kontroll vagy ha véletlenül jönne a baba, akkor azonnal.

Kaptam egy nőgyógyász telefonszámot is, akivel együtt dolgozik a doktornő, korban és emberségességben is hasonló hozzá, tehát rosszul egészen biztosan nem járhatok. Be kellene hozzá jelentkeznem, mert csak hétfőnként rendel magánban, a SOTE II-re meg futószalagra nem akarok menni a nem is olyan rövid előéletemmel, bár biztosan vannak, akik nagyobb listával is rendelkeznek, de azért mégis.

Peteérésem a hormonsor szerint volt, szóval nagy-nagy rejtély a hosszú pecsételés, de állítólag az LH-FSH arányom nem az igazi sajnos annak ellenére, hogy elég sok a progeszteronom most már az ösztrogénhez képest is. A többit majd a nőgyógyász kiokoskodja.

A doktornő javaslata szerint elkezdtem szedni a metformint a hétvégén, hogy ha szaladnom kellene a mosdóba, akkor elérhető közelségben legyen. Erre szerencsére nem került sor, de a szédelgésekre annál inkább és egyre gyakrabban, úgyhogy hétfőn felhívtam a doktornőt és abban maradtunk, hogy tartsam szigorúan a diétát és mozogjak sokat és pihentessük a gyógyszert, ha ennyire nem bírom. Tuti, hogy pszichésen is hat rám ez az egész, de hétfőn este már egészen jól voltam, mikor egyáltalán nem volt semmi hatása az előző nap délben bevett gyógyszernek. Ennek örömére ma reggel elkezdtem a pajzsmirigyes gyógyszert, ettől egyelőre jól vagyok, 5 nap után 2 nap szünet következik, de most rövid hetet tartok. :)

Régóta terveztem már a háziorvos váltást, mert egyrészt nem voltam teljesen elégedett, másrészt a bizalom is odaveszett, úgy meg nem nagyon van értelme a dolognak, ráadásul az 5 napból kétszer csak helyettesítő orvos van, neki nem vagyok se kutyája se macskája, ellát amit muszáj és kész. Az MLM étrendkiegészítős előadás volt az utolsó csepp a pohárban, csak aztán jött az év vége meg az év eleje és elhúzódott a dolog. Tegnap viszont mindketten otthon voltunk (elkezdődött a festés és elég sok dolgot kellett intézni még úgy is, hogy anyáék felügyelik a mestereket), délután épp nem volt semmi teendő, elmentünk a kiszemelt doktornőhöz. Viszonylag sokat kellett várni, mert felülvizsgálat volt a táppénzeseknek és a főorvos asszony késett, és amíg megérkezett nem kerültünk sajnos sorra. Végül bekerültünk és jó sokáig lehettünk bent, mert mindenféle adatokat kérdeztek az átjelentkezés miatt, meg aztán én mindent elregéltem a legutóbbi eredményeimről, azokra is mindre reagált a doktornő. Azt javasolta, hogy kezdjem el a pajzsmirigyes gyógyszert, aztán ha teljesen elmúlt a nátha és azt megszokta a szervezetem, akkor kísérletezzek egy fél szem metforminnal, mert mégis elég magas az a terhelt cukor értek. Aztán még Andrist is megvizsgálta, kapott köhögéscsillapítót, de csak az előző náthából maradt neki vissza az irritáció, úgyhogy én javasoltam neki, hogy próbáljon maradni a természetes módszereknél. Ha minden rendben, akkor a kontroll után kell visszamennem az eredményekkel.

Szimpatikus volt nagyon ez a doktornő is, lehet hogy mostanában kezdenek az utamba kerülni a megfelelő emberek? Tudom, elsőre az előző házidoki is szimpatikus volt, de ég és föld a kettő között a különbség. Tényleg a beteggel foglalkozik és nem járnak közben százfelé a gondolatai, nem beszélget feleslegesen órákat, hanem teszi a dolgát és amolyan hivatáskedvelőnek tűnik ő is. Szóval örülök, a többi majd később kiderül. Azt persze elfelejtettem megkérdezni, hogy van-e dietetikus valahol a környéken, mert jó lenne beszélni eggyel, hogy ne egyek olyat, amit nem kellene.

Munka mellett elég nehéz tartani a diétát és főleg azt, hogy időben egyek, az ügyfelet mégsem zavarhatom ki, csak mert nekem tízóraiznom kell vagy éppen uzsonnáznom, a telefonokról nem is beszélve. De a héten egy szavam sem lehet, mert a festés miatt 2-kor megyek haza minden nap, amit persze hétfőn már előre ledolgoztam, mert reggel héttől este fél hétig bent voltam, szóval megérdemelt a pihenés.

A külföldeket kértem, hogy kerüljük egy ideig, mert nem tudom tartani a diétát és a gyógyszereket is szoknom kell még, arról nem is beszélve, hogy ki tudja milyen sűrűséggel kell majd orvoshoz járnom, ha netalán ciklust szeretne követni a nőgyógyász vagy kiír bármiféle vizsgálatokat, aminek ugye megvan az esélye, mert a rettegett átjárhatóságin még mindig nem estem át. Na meg bennem az autoimmun betegségek miatt felmerült az is, hogy nem ártana-e tovább vizsgálódni ezen a területen, de ezt majd ők eldöntik. Most első körben várjuk a kromoszóma analízis eredményét, péntekhez 3 hét múlva van eredmény, amit postáznak, tehát majdnem négy héttel számolhatunk szerintem, március közepére talán megkapjuk. Addigra már túl leszek egy újabb menzeszen, legalább is ezekkel az eredményekkel nem nagyon számítok arra, hogy hirtelen betoppan a gyermek.

Csempe dilemma

Útban hazafelé beugrottam a festékboltba és bár már zárófélben voltak, Alíz gyorsan mutatott nekem csempéket a röviden felvázolt elképzeléseim alapján. Az a baj, hogy mindegyik burkolólap szép náluk és elég nehéz választani általában, de amint megláttam ezt a virágmintás kékeset, azonnal tudtam, hogy ő kell nekem.

Jogos lehet a kérdés, hogy akkor most hol itt a dilemma. Nos, a dilemma abból adódik, hogy azért ez a csempe nem a nagyon olcsó kategóriába tartozik és ha egy sor virágost teszünk a falra a többi egyszínű, akkor 3 doboz kell belőle, de ha két sor virágos kerül a falra szintén két sor egyszínűvel, akkor szinte darabra elég a 2 doboz. Bár egyébként csak halkan jegyzem meg, valamiért az az érzésem, hogy ennek a hobbiszobának a költségvetés egyébként már réges-régen túlszárnyalta a tervezettet, szóval nem ezen az egy dobozon fog múlni a mintázat kiválasztása (kaptam hozzá halk támogatást is).

Íme a szívemcsücske csempe-kombináció dilemmája:

A színüket a kép nem igazán adja vissza, de a helyben készített telefonos fényképpel sem lennék beljebb, úgyhogy a célnak megfelel így is. Ja és volt még hozzá virágkék színű csempe is, de aztán úgy döntötem marad a világos és a fal lesz ilyen szépsége kék.

Az illesztések persze nem tökéletesek és nem látszik az sem, hogy az első sor fölött közvetlenül fognak elhelyezkedni a konnektorok, a második verzió esetében belelógnak a virágmintába, ez nem tudom, mennyire lenne zavaró.

Szerintetek? :-)

A mesteremberek világában

Na ott minden másképp van, mint ahogy azt a halandó ember elképzeli...

Mivel a festők bemondtak egy február közepi kezdést, arra gondoltunk, hogy megcsináltatjuk a vízvezeték szerelést a hobbiszobában és akkor minden klappolni fog, mire megszáradnak a falak, mehetek a boszorkánykonyhámba kotyvasztani. 

A kiszemelt vízvezeték szerelő már december közepén járt nálunk, még mikor a kandallót felépítményét csinálták a szintén mesterek, persze ez sincs azóta sem befejezve, de sokkal hatékonyabb fűtés szempontjából mióta bekerült a kályha a dobozába, szóval nem volt azért teljesen felesleges a munka, csak nem olyan túlságosan szép a natúr gipszkarton látványa. Azonban mindennek eljön a maga ideje, elvileg festéskor ez is megszépül és állítólag a csempe is felkerül rá. El is kellene zarándokolnom a közeli festékboltba és kinézni valami szép csempét a boszorkánykonyhámba, hogy azokat a csempéket is fel tudja rakni a falra a burkolásban is jártas házi kőművesünk.

Kicsit eltértem a tárgytól, úgyhogy visszakanyarodok a vízvezeték szerelésre, szóval december közepén abban maradtunk, hogy nem égetően sürgős a munka, az ünnepek után jön és megcsinálja, majd ő keres minket. Teltek a hetek, emberünk nem jelentkezett, aztán meg közbejött a síelés is és majdnem február lett, mire ismét találkoztunk vele. Pontosabban én találkoztam vele, csak és kizárólag miatta kivettem egy nap szabadságot, mert ugye jön szerelni, amire rá is kérdeztem a telefonban, hogy biztosan elkezdi-e a munkát még pénteken, mert egyébként felesleges otthon lábat lógatnom. Na hát ebből az lett, hogy háromnegyed egy körül megjelent, újra és egy kicsit alaposabban felmérte a terepet, sőt még azt is kinyögte, hogy mennyiért csinál meg egy kiállást/lekötést bánom is én hogyan hívják. Konklúzió, hogy jön szombaton reggel fél 9-9 tájban. Nos, azóta is várjuk, pontosabban már nem várjuk, mert nekem ez itt az utolsó csepp volt a pohárban ugyanis még felhívni sem lehetett, hogy fog jönni vagy sem aznap.

Ezen felbuzdulva rákerestünk az interneten vízvezeték szerelőre és találtunk is egyet Fóton meg Gödöllőn, de talonba tettük. Aztán vasárnap délutánra eljutottam oda, hogy megvizsgáljam a helyzetet közelebbről is, mert egy szakember korrekt munkájához az is hozzátartozik szerintem, hogy akkor jön, amikor megígérte, ő pedig nem jött, nekünk meg készen kell lennie a szerelésnek két héten belül. Addig keresgéltem, míg a pozitív vélemények alapján kiválasztottam egy zuglói srácot és írtam neki megkeresést. 2 óra telt csak el és már hívott is a srác, hogy mikor tud kijönni megnézni, adjon-e egy hozzávetőleges ajánlatot a munkadíjra mielőtt kijönne, stb. Ez volt vasárnap este, hétfőn délután már ki is jött megnézni, kedden reggel már megkaptam e-mailben az árajánlatot és tegnap el is fogadtuk. Mivel a héten nem tudok újabb szabadságot kivenni, ezért abban maradtunk, hogy összekötik egy másik fóti munkával és egy délután alatt felszerelik a törölköző szárító radiátort is a fürdőszobában és megcsinálják a vízvezeték szerelést is, aztán ha kész festés kijön majd még egyszer összekötni a dolgokat, hogy a festőknek egyszerűbb dolga legyen a szekrény mögött (addig ugyanis lehet tologatni ide-oda korlátozott keretek között). Nem hiába váltottunk úgy gondolom, még ha drágább is lesz valamivel, mint az eredeti ember lett volna, ha időben jön. A harmadik opciót meg már számba sem veszem, mert az már úgyis veszett fejsze nyele, de legjobban akkor jártunk volna, ha a kandalló építéskor hoz magával apa vízvezeték szerelőt is és azok potom pénzért megcsinálnak mindent, az útiköltség meg egyébként is adott lett volna nekik.

Folyt. köv. ha jönnek szerelni.

Haditerv - státuszjelentés II.

Avagy kalandozásaim az egészségügyben. :) Biztos vagyok benne, hogy nem ez lesz az ilyen témájú bejegyzésem (sajnos).

Na már most a doktornő akihez elmentem a Szent Imre kórházban dolgozik és kiírta nekem a beutalót a Fehérvári úti rendelőbe, hogy ott megcsinálják tb-re a vérvételeket. Először nem is gondoltam, hogy ezzel bármi probléma lenne, biztosan nem én vagyok az első olyan betege, akivel ugyanezt csinálja, viszont a rendelőintézet alkalmazottai enyhén szólva is megvetéssel néztek rám, meg gondolták mi a fenét keresek én ott. Aztán jött a következő ellenszenv kiváltó dolog, a vércukor-terheléses vizsgálat. Náluk ugyanis az a módi, hogy egyik nap leveszik a vért az éhgyomri vércukor méréshez, annak kielemzik az eredményét és csak akkor mehetek vissza másnap terheléses vizsgálatra, ha ők ezt jóváhagyják. DE!!! ha kismama lettem volna, akkor szó nélkül megitatják velem a cukros löttyöt, nem kell többször rohangálni hozzájuk. Azt hittem, eldobom az agyam, aztán a nő felajánlotta, hogy saját felelősségemre megcsináltathatom a terhelést, ráíratta velem a beutalóra, dátum, aláírás, minden ami kell. Sorra kerültem a vámpíroknál, ott sem volt valami kedves az idős hölgy, de aztán végül csak belement, hogy igyam meg az előre bekevert cukros vizet és két óra múlva menjek vissza újabb vérszívásra. Amúgy meg sem nézték, hogy tényleg megiszom-e, azt meg főleg nem tudják, hogy mit iszom... no comment, mert még mindenféle következtetéseket vonnék le és nem vagyok benne biztos, hogy az célszerű lenne. Arra a következtetésre jutottam, hogy csak azért aggódnak, nem fogok-e összeomlani ott a váróteremben, mert akkor nekik kell felvakarni és észhez téríteni, ezt a kockázatot meg nem akarják vállalni, ezért ilyen elővigyázatosak.

Elsősorban azért, hogy megnyugodjak, hogy simán túl fogom élni éhgyomorra azt a 75g cukrot, felhívtam a nagynénémet, aki asszisztens egy háziorvos mellett, hogy mi ez a módi. Mondta, hogy ő még nem hallott ilyet, hogy ezzel náluk vacakolnának, de az ugye B-A-Z megye, másképp működnek a dolgok, mint a 11. kerületben. És egyébként pedig a 10 feletti cukorral bírókat nem szokták terhelni, mert azoknak már enélkül is elég magas, de ha nekem normál érték szokott lenni az éhhomi, akkor minden rendben lesz. És tényleg rendben is volt, egyedüli panaszom a gyomorégés volt, bár még mindig érzem, hogy kicsit sok a savam a cukormennyiségtől. Vagy nem is attól, mert már tegnap délután és estefelé is éreztem.

Szóval vérvétel megvolt, kb. 2 hét mire kiadják az eredményeket, azért én majd bepróbálkozom jövő pénteken, hátha mégis elkészülnek vele hamarabb, mert jó lenne minél hamarabb visszamenni kontrollra a doktornőhöz. Még így is érdekes lesz a történet, ha akkor már készülünk majd a festésre.

Válaszoltak az Istenhegyi genetikusok is, célszerűnek tartják mindkettőnk vizsgálatát, ha már ilyen régóta nem jön a baba. Egy vérvétel az egész, bármelyik munkanap mehetünk (azt azért még meg akarom kérdezni, hogy időpontot ettől függetlenül kell-e kérnünk) és kb. három hét alatt van eredmény. Nem olyan vészes összeg és legalább nyugodtak lehetnénk, hogy minden rendben, vagy tudjuk milyen irányba menjünk, ha mégis gond lenne.

Francia kapcsolatok

Az úgy volt, hogy karácsonyra hangverseny jegyeket kaptunk Andris tesójáéktól, mert a színdarabokat nem jó időpontban játszották, amik tetszettek volna. Karácsonykor még olyan messzinek tűnt a február 2-a, de aztán persze szokás szerint hirtelen elrepült az idő.

A koncertet egy beszélgetés előzte meg a karmesterrel és Kováts Péter orgonaművésszel, ahol inkább érdekességeket tudtunk meg róluk, mintsem az eljátszandó művekről esett volna szó. Persze érintőlegesen azokat is beleszőtte beszédébe a riporter, de emelett sokat beszéltek magukról a szerzőkről is, főleg Lajtha Lászlóról. Két dolgot is megállapítottam, az első, ami rögtön az első percben világos volt és egyébként is tudtam, hogy nem vagyunk elég jártasak a komolyzene világában, mert a Bizet művet úgy emlegették, mint bárki, aki ott volt álmából felébresztve is eldúdolja. A másik, hogy egészen jó fej is lehet egy orgonaművész és egy színházigazgató és egyben karvezető meg karmester, nagyon tetszett minden ellenére az a fél órás beszélgetés a hangverseny előtt.

Ezeket hallgattuk meg, ha valaki esetleg jártasabb a témában, mint én:

• Bizet: Az arles-i lány - II. szvit
• Dupré: g-moll szimfónia orgonára és zenekarra, op. 25
• Lajtha László: Mise fríg hangnemben, op. 50

Nekem személy szerint a Bizet mű tetszett a legjobban, no meg az a Bach francia tánc, amit meglepetésképpen játszott el a közönségnek az orgonaművész. Csodálatosan játszott a hangszeren, órákig el tudtam volna hallgatni.

A mise sem volt igazán az én stílusom, vagyis inkább szombat este nem egészen arra vágytam, de voltak abban is olyan részek, amik felemeltek egy kicsit. És hát a kórus nagyon szépen énekelt, bármi is volt a latin szöveg. Nekem olybá tűnt, mintha az öt alaptételt folyamatosan énekelnék, persze mindig a megfelelő tételt csak és azt az egy-két szót rengeteg féle variációban egymás után.

Egyébként pedig ez a hangverseny terem is jól kitalált darab, rendkívül jó az akusztikája, gyönyörűen szólalnak meg benne a hangszerek. Egyszer ajánlom mindenki figyelmébe a Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermet.