Keresztelőre

A hímzés részével már nagyon-nagyon régen elkészültem, de a doboz festése, bélelése, díszítése igencsak elhúzódott... a lényeg azonban, hogy időben elkészült. Vagyis tegnap. :) Ma ugyanis keresztszülők lettünk, Vilike most már hivatalosan is keresztfiunkká avanzsált. Nagyon jól viselte a procedúrát, bár 5 percnél többet ritkán töltött bármelyikünk ölében az anyukáját kivéve. A pap vagy ki a csoda - nem tudom, hogy hívják ezt a tisztséget katolikuséknál, mert nem vagyok benne biztos, hogy pap volt, mert a misét nem ő tartotta - jó hosszúra nyújtotta a mondókáját, helyben meg is tartotta az oktatást, amit a keresztelő előtt elmulasztottunk. És a szokásos locsoláson kívül még többször keresztet is rajzoltak a homlokára, nekem ez furcsa volt a református egyház puritánságához képest. A pap mondanivalója egyébként egész megszívelelendő volt a misén, de ha már templomba megyek hitet gyakorolni, akkor maradok annál, ahol a keresztséget kaptam.

No de vissza az ajándékokhoz, készítettem még gyorsan egy kis macit is pihe-puha polár anyagból és hozzájárultunk az etetőszék beszerzéséhez is (annyi funkciója van, hogy még megjegyezni is nehéz, de szerintem használni a legnehezebb, vagy csak én vagyok béna ezekhez a zárakhoz).

Könnyedén kitalálható, hogy az ihlet maga Barbitól származik, de igyekeztem sajátosság tenni amennyire csak lehet. A maci már most Vilike kedvence lett, a szalagot percek alatt kibogozt a nyakában, de idővel remélem, a doboz is igazi kincsesládájává válik majd.