Hogy nem lesz énnekem időm arra, hogy blogot irogassak. Bent semmihez nem férek hozzá és nem csak azért mert az összes ilyen oldal le van tiltva (értsd blogger, gmai) hanem effektív időm sincs rá. Amitől tartottam beigazolódott, minden munka megvárt néhány igen ritka kivétellel, ami felhalmozódott a 6 hetes távollétem alatt... ez alapvetően nem is lenne probélma, de mindenki azt hiszi, hogy varázspálcával tértem vissza és hipp-hopp az ő ugye már meg is oldódik, ahogyan én beültem jól megszokott kis székembe. Hát pedig nem, úgyhogy priorizálok, aztán a héten meg már a priorizáltakat is priorizálom, mert folyton beesik valami munka, amit már tegnapra is késő lett volna elintézni vagy egyszerűen csak nem küldik ki időben az anyagokat. Azt pedig meg sem említem, hogy hozhatom helyre a főnököm néhány elbaltázott lépését, nehogy gondom legyen belőle egy esetleges belső ellenőrzésnél. Ma is épp ennek ittam a levét, hogy nem túl sokat ad az adminisztrációra és persze nálam csapódik le az egész.
Egyedül képviseltem ma az egész osztályt... bár 3 főt már csoportnak sem lehet igazán nevezni, árnyalatnyi volt csak a különbség ahhoz képest, mint mikor teljes létszámban üzemelünk. Szinte már természetes, hogy a jelenleg semmittevő osztályra átvándorolt kolléganő munkájának egy része is nálam landolt és ha a továbbiakban kívánunk bármiféle adatszolgáltatást végezni ezzel kapcsolatban, illetve bizonyos tárhatóságoknak hatékony segítséget kívánunk nyújtani, akkor jobban bele kell ásnom magam ebbe az egészbe, mert adminisztráció híjján ezt elég nehéz lenne kivitelezni.
Egy kupaccal azért jobb a helyzet, mint mikor egy hete visszamentem, de még messze van az alagút vége. Talán el sem érek odáig, mire újra pihenőbe kezdhetek (na ez most nem is tudom, hogy túl optimista, vagy túl pesszimista meglátás).
Jó volt ezt kiírni, éljen a terápiás jelleg! Akárcsak a hastáncnál, ott is jól esett kirázni magamból mindenféle negatív érzést, nem is tudom, mihez kezdenék nélküle?!
És amit én itt sok-sok mondaton karakteren keresztül ecseteltem, azt G. egy hete egy kérdő mondatban remekül összefoglalta és még jót is mosolyogtam rajta. Többek között ezért is kedvel(t)em, talán ezt szeret(t)em benne a legjobban.
A főnököm nem támogatta az ötletet, de úgy döntöttem, ha jóváhagyják megyek Brüsszelbe. Egyedül... szóval sörözni nem fogok, az egészen biztos, viszont szakmailag nem ártana egy kicsit megint elmerülni a tachográf kártyák világában, mert talán most már eltelt annyi idő, hogy tudjanak valami újat is mondani a legutóbbi jelenésem óta. És bármennyire is nem szeretek egyedül utazni (főleg nem Brüsszelbe) el kell ismernem, hogy hiányoznak néhányan a jól összeszokott ismerősök közül - leginkább a finn Pekka és az ír Marie, de vannak azért mások is, akiket szívesen viszont látnék már.
0 gondolat:
Megjegyzés küldése