Dimensions - Hydrangea in Bloom (3)

Sajnos volt rá időm, hogy befejezzem, a végeredmény persze ettől még nagyon tetszik, csak a körülmények alakulhattak volna másképpen. Talán a hátteret szettem a legjobban, mert a félöltések miatt az nagyon gyorsan haladt, a legnehezebb volt a virágok kontúrja, öltögetés közben nem igazán éreztem, hogy ennek bármi haszna lesz, hasonlóan voltam a levelek erezetével, mert azt meg coaching technikával kellett készíteni, nem lett a kedvencem ez a két tűs öltögetés.

És akkor íme őfelsége, a hortenzia:

Elment...

... neki talán csak ennyi volt a dolga, de ez alatt a néhány hét alatt kialakított körülöttünk egy egészen más világot, sok mindent megváltozatott. Nagyon vártuk volna már, ő azonban nem készült még fel rá... ennek valamiért így kellett lennie. Most kap egy kis időt ő is, én is, mi is, amíg már nem fáj, hogy el kellett engednünk.

Már megint jól eltűntem...

... de ennek is megvan a maga oka. Azt hittem, hogy majd itthon leszek két hét szabadságon és megváltom a világot, a világ meg persze jól kinevetett. A hétvégét ugye anyánál töltöttük, a hétfőt még kicsit ellustultam, mondván úgyis lesz még időm a kitervelt dolgokat megvalósítani, aztán ennek keddtől fogva lőttek is, mert éjjel elkezdett kaparni a torkom és reggeltől menthetetlenül elkezdtem köhögni. A szerdát persze vonatozással töltöttem, hogy találkozhassak apával, így az is jól kimerített, csütörtökön már teljesen padlón voltam, így péntek reggel a dokinál kezdtem, aki meg jól letolt, hogy miért is nem jöttem hamarabb. Felírni nem írt fel semmit, de a szabadságot táppénzre váltottuk, holnap kell visszamennem a papírért és addig eldönthetem, hogy maradok itthon vagy megyek vissza robotolni. Hát ebbe még többen is bele fognak szólni azt hiszem, de holnap már talán tisztább lesz előttem is a kép.

A nyaralásunk sem úgy telt, ahogy terveztük, mert 3 napból másfelet kényszerpihenővel töltöttem a szállodától elég távol, nem volt valami szíves a vendéglátás, bár nem is vártam tőlük túl sokat. Szóval ennek a feltöltődésnek is lőttek, de legalább a köhögésem megszűnt végre. Megjegyzem gyönyörűek a naplementék és napfelkelték a Balatonnál, más előnyét nem igazán tudtam/tudtuk kiélvezni, pedig tervek azok voltak. Helyette sokat hímeztem, már csak a levelek és a kaspó kontúrja van hátra a hortenziámból, egyszer majd kép is lesz róla, lehet már csak a kész műről. A gyöngyök még kisebb nehézséget fognak jelenteni, hogy pontosan hová is kerüljenek annyi szín és jel volt a virágszirmoknál, de azért remélhetőleg sikerül leküzdenem az akadályt.

A hétvégét pedig ismét a szülőknél töltjük, de most már teljes családi körben végre! Nagyon örülök, hogy kezdenek végre jobbra fordulni körülöttünk a dolgok, talán én is helyrekupálódok lassan.

Hétvége

Amilyen borzalmasan indult, olyan jól sikerült végül is. És hogy miért is indult borzalmasan, hát egyrészt azért, mert korán kellett kelnem, ha nem akartam a kocsit egész hétvégére az állomáson hagyni, így már 7 óra körül a munkahelyemen voltam. Sok értelme ugyan nem nagyon volt, mert a gépem olyan borzalmasan működik mostanában, hogy többször is újra kellett pénteken indítani, alig haladtam a munkával, pedig volt dolgom bőven. Ügyiratok kipipálva, a programtesztelésből egybedolgoztam az észrevételeket, de mivel ez már két óra után volt, benne hagytam mindent úgy, ahogy volt kb. Elintéztem egy csomó más dolgot, ami szinten azonnal kellett és majdnem két óra túlórával bírtam a nap végére, mire elindulhattam Andrishoz. Hát jó fáradtan vágtunk neki a Budapest-Barcika távolságba, de sikerült leküzdenünk azért. Szinte végig esett az eső, az emberek borzalmasan vezettek én meg állati fáradt voltam és a hasfájás a derékfájással váltogatta magát, így nagyon jól esett anyánál kiszállni a kocsiból. Finom vacsora és némi beszélgetés után elmentünk aludni, hogy bírjuk a másnapot is szusszal. Délelőtt ellátogattunk a vasútállomásra, mert szerdán megyek apához és megvettem a vonatra a helyjegyet, aztán bevetettem magam Ilike kezei közé, aki kiegyenlítette bennem a kesze-kusza energiaszinteket. Összeraktunk egy-egy éjjeli szekrényt a mamáék új szobájába, anya hozott utánfutót és felpakolták Andrissal a hálóból származó beépített szekrényt, nem volt ez sem könnyű meló, majd útnak indultunk nagyiékhoz, útközben persze utitársakat szedtünk fel (gipszkartonosok a rejtett világításhoz) és a fűtésszerelőkhöz is be kellett ugranunk. A fiúk jó kis ötleteket vázoltak fel a világítással kapcsolatban, kíváncsi vagyok, anya mit fog választani, nekem a sok-sok apró kis szétszórt led ötlete tetszik a legjobban, szerintem megérné a befektetést. Aztán délután összeraktuk Andrissal a célba érkezett beépített szekrényt, de villanyszerelésre már csak másnap került sor, mert még nincsenek a biztosítékok szétválasztva és az egész házban le kellett volna kapcsolni az áramot, de akkor meg nem látunk, és hát Andris nem olyan bátor, mint keresztapám, aki képes volt áram alatt szerelni a konnektorokat és villanykapcsolókat. Büszke vagyok magamra, mert egy konnektorfedőt és villanykapcsoló burkolatot én is a helyére tettem teljesen egyedül. :) Persze ez semmi extra tudást nem igényel, de akkor is. Szombat este mama sütőtököt sütött, meg is ettem jó sokat belőle, annyira finom volt... sajnos ilyenkor nehezen tudok leállni, nagyon-nagyon szeretem, pici babaként is ezen éltem, amíg lehetett, ha volt sütőtök, más nem nagyon kellett.

Vasárnap délelőtt viszonylag korán útnak indultunk, mert 15 órakor kezdődött a Klasszikusok könnyedén első előadása és még jó pár dolgot akartunk csinálni itthon előtte. Nagyon tetszett az előadás, örülök, hogy megvettük ezt a bérletet, ráadásul a Nemzeti Múzeum dísztermében vannak az előadások, meseszép helyen! Az akkusztika ugyan lehet nem tökéletes, de az élmény azért így is megéri szerintem. Az előadás után Andris elvitt vacsorázni, a Rozmaringot látogattuk meg, azt hiszem, nem utoljára. Nálam természetesen halra esett a választás, roston fogast ettem petrezselymes burgonyával, Andris őzpörköltet dödöllével és még egy gesztenyepürét is elfeleztünk a végén. Az estét egymáshoz bújva töltöttük, jó volt így kettesben. :)

Dimensions - Hydrangea in Bloom (2)

Szorgalmasan hímezgetek, ismét egyfolytában ugyanazt... számomra is furcsa ez a hosszú kitartás, talán azért is nem váltottam még valami másra, mert viszonlag változatos maga a minta. Na meg szeretem látni, ahogy alakulnak a levelek, a kaspó, a kis virágok és a háttér. Az x-eim sajnos nem mindig olyan szépek, mint amilyennek szeretném, amit én a 18-as aida számlájára írok, mert néhány színnel kifejezetten csúnya 2 szálas x-ek születnek.

Kb. 3 hét hímzés után itt tartok, van még mit böködni rajta azért.

Még mindig nincs időm írni...

... meg igazság szerint kedvem sem. De rengeteg munkám van az utóbbi időben, a megbeszélések és az ott kapott feladatok egymást érik, ami közben meg a munkám lenne, azt nem tudom csinálni, mert hogy ennyi pénzért nem vagyok hajlnadó túlórázni, amit nem fizetnek meg. És különben is, dolgozzon más is az osztályon, ne csak én.

Emellett még a napjaim is úgy alakulnak, hogy nem kerülök itthon gépközelbe, ezt mondjuk baromi könnyen tudom kivitelezni. :) Egyre kevésbé hiányzik, néha még gondolkozom rajta, hogy jó lenne megjegyzést hagyni itt is, meg ott is, csak odáig szinte már sosem jutok el. Hímezek ezerrel, meg hastáncolok, meg jógázok, néha kötök is, most már kevésbé ragad a fonal az ujjamhoz, talán sikerült befejezni a traveling woman kendőmet záros határidőn belül. Nem loptam senkitől az ihletet, magától jött, csak azért jutott ez eszembe, mert sok blogon látom most ezt a kendőt, nehogy megtévesztő legyen a dolog. :) Na nem mintha különösebben foglalkoztatna, meg különben is, mire én azt befejezem még egy hullám tutira lefut belőle.

Múlt hétvégén itt volt anya, leginkább sárga-kék áruházaztunk, egy élmény volt... a sok emberrel zsúfolódni, szerintem soha nem töltöttem még ebben az áruházban egyszerre ennyi időt, viszont megértem, mert a jól átgondolt konyha és lakás sok információt igényel. Volt hétvégi ünnepi ebéd is, após születésnap, anyós névnap, jó volt ilyen sokan megin együtt lenni, egy valaki hiányzott csak nagyon. Szerdán megyek hozzá megint, legalább egy rövid időre láthatom.

Hétfőtől két hét szabadságra megyek, nem veszek fel telefont és nem nézek meg egy darab emilt sem ez idő alatt, teljes egészében magamnak és a közvetlen környezetemnek szentelem az időt. Kezdjük rögtön egy anyalátogatással, aztán lesznek klasszikusok könnyedén, Balatongyörök, tibeti hangtálas meditáció, Gábor doktor (bár erre még nem kaptam visszajelzést az asszisztenstől) és még ki tudja, mi minden más. Remélem, sikerült fotóznom a varrószobámat, ami előtt egy kis rendet azért szeretnék teremteni, mert még elég nagy káosz uralkodik odalent, de már alakul. Szinte csak a szórakoztató elektronika hiányzik és kész az összkomfortom.

Haladok a hortenziámmal, még ha nem is villámsebességgel, de a levelek kontúr híjján készen vannak és a cserép is hamarosan ebbe az állapotba kerül. A háttér maradék részét mégis inkább a végére hagyom, azt már olyan jó érzés lesz gyorsan "csak" rábiggyeszteni, mint a villám. :)

Az alvással is kissé lemaradásban vagyok, valamiért nem sikerül visszaaludnom, ha megébredek éjszaka, és presze most is a helyett, hogy az ágyban lennék, még itt püfölöm a billentyűket. Remélem, a szabi alatt sikerül behozni a lemaradást, vagy legalábbis csökkenteni ezen a hatalmas mértékű fáradtságérzeten.

Szerettem volna menni alkotónapra múlt vasárnap Colette-hez, de nem jött össze, egyedül nem akartam belevágni. Dora, megyünk október 2-án???? Megin lesz borotvahabos festés, jó lenne, ha összejönne. (na most kiderül, hogy figyelsz-e :D) Emilt is kellene írnom, de biztosan nem lesz rá időm holnap sem, de jövő héten mindenképpen.

PIF II/2.

Ezúttal Mónihoz csengetett a postás, ezt a táskát és noteszt készítettem neki szeretettel.