Csak egy mosoly

Ez egy amolyan 2-3 órás történet, úgy gondoltam, hogy hazafelé a síelésből el is készülök vele. Hát nem egészen így lett, ugyanis még a felével sem voltam készen, mikor elfogyott a fonal... ez ugyanis egy KM-hez mellékelt kis készlet, amihez elvileg minden adott, hogy kihímezhesse az ember akár azonnal is. Így meg kellett szakítanom a műveletet és csak tegnap tudtam befejezni, még jó, hogy a vigyori szmájlihoz több fonalat adtak, mint ehhez, így legalább az egyik elkészült.

Hűtőmágnes lesz belőle, amint beszereztem a hozzávalót. És lehet, hogy nem ő lesz az egyedüli darab, kell még néhányat készítenem belőle azt hiszem, csak azokat inkább saját fonallal, ami tuti nem fogy el.

Dimensions - Winter Welcome (3)

Annyira beleszerettem hirtelen a Home of a Needleworker mintába, hogy ezt szegényt gyorsan félre is tettem, pedig megint nagyon aktuális már legalább 40 centi hó hullott nálunk. Nem is emlékszem, hogy mikor láttam utoljára ennyi havat, itt Fóton még biztosan nem... és hát karácsonykor is még zöld volt a fű, nem gondoltam volna, hogy itt tényleg tud havazni is. Imádom nézni innen bentről a melegből. :) Andris pedig naponta sokszor lapátol, hogy ne egyszerre kelljen az egészet, nem irigylem.

De vissza a hímzéshez, itt hagytam abba valamikor két héttel ezelőtt:


Lehet, hogy hamarosan megint előveszem, bár tavaszig már nem hiszem, hogy a falra fog kerülni szegény, bár voltak ilyen terveim vele mikor belekezdtem.

LHN - Home of a Needleworker (too!) (3)

Ha sokat nem is, de valamennyit azért haladtam vele, mert ugye a síelés alatt nem igazán vettem tűt a kezembe. :) Odafelé még a kocsiban is alig hímeztem, nem is értettem, hogy tudtam azt a rengeteg időt (6 óra volt az út) valami másra fordítani...

Nos, ez a mai állás, de lehet egy kicsit bökök még bele mielőtt nekivágnék a Daisy Lane Cottage-nak, amit elvileg közösen hímzünk Annával, Krisztivel és Timivel. Mire én neki kezdek, már lehet nem is lesz közös hímzés, de sebaj. :)

Foltvarró tanfolyam III.

Két héttel ezelőtt elkezdtük a foltvarró tanfolyamunk harmadik felvonását Piroska vezetésével. Az első órán csak ketten voltunk, tegnapra azért már megszaporodott a létszám és hatan el tudtak jönni a hétből, szóval lehetett lesni a többiek alakuló munkáit is időközben.

Első alkalommal angol papírravarrásos technikát tanultunk ismét, amivel csodaszép képeket vagy egyebeket lehet alkotni, ha rendkívül türelmes az ember. Egy fával nyitottuk a sort, az egészet kézzel varrtuk, nem is volt idő az órán befejezni még az összevarrást sem, nem még a tűzést. A tűzést sajnos nem volt kedvem kézzel csinálni, pedig sokkal szebb lett volna a végeredmény, de most már legalább ezt is tudom. :) Egyelőre a tervem vele, hogy táskát készítek belőle, nem nagy darabot, csak amibe telefon és tárca belefér, mert ebédelni nem szeretek a pakolósommal menni.

Jelenleg ilyen állapotban leledzik:

Tegnap a szakadó hóesésben nekivágtunk Budapestnek, merthogy nekem tanfolyamom van, nem maradhatunk otthon!!! :) Andris kirakott az Áprád-hídnál aztán ment az anyukájáékhoz, én meg irány a Mesebolt, ahol a crazy technika rejtelmeibe vezetett be minket Piroska. Bár helyenként azért nem bántam volna, ha kicsit több útmutatást ad, a végén azért csak kikeredett egy kis össze-visszaság. Eredetileg ezt is kézzel kellene varrni, de hogy gyorsabban végezzünk és használhassuk a masinákat, varrógéppel varrtunk. Egy hangyányival elszámoltam magam az anyagokat illetően, így aztán ezt is csak itthon tudtam befejezni, pontosabban megvarrni, mert a hímzéses díszítés még hiányzik róla. Reményeim szerint még feldobja majd egy kicsit... és hogy mi lesz belőle? Gondolom egyszer majd ehhez is jön az ihlet.

Hímzés nélkül így fest az én crazy-m:

Síeltünk :)

További fotókért kattints a képre

Ma délután hazaérkeztünk a síelésből, egy baj volt vele, hogy nagyon rövid ideig tartott. Odafelé sima utunk volt, négy óra körül megérkeztünk az ismerős szálláshelyre, ahol egy ismerős magyar lány fogadott minket. :) Nem nagyon kellett megerőltetnünk magunkat, amit a német tudásunkat illeti... a pályán meg ugye csak enni és innivalót kértünk, az nem volt olyan nagy kaland. A kipakolás után rögtön nyakunkba vettük a falut, amit már elég jól ismerünk, mégis sikerült egy templomkertet találni, ahol eddig még nem jártunk és remek kilátás nyílt a településre. Korai vacsoránkat az olasznál ejtettük meg, ismét finomakat ettünk.
Első nap vegyes időjárási körülmények között siklottunk a lejtőkön, volt hóesés, napsütés, borult ég és persze a műhó sem maradt el, amiből hatalmas kupacok (kész dombok) keletkeztek a pályák kellős középen, ezeket harmadnap már kész művészet volt kerülgetni. Az arcunk végig fedve volt, mert csípős volt a levegő és a folyamatos párakicsapódással is számolnunk kellett. Fél 3 körül adtuk fel sízést aznap, mindketten alaposan kifáradtunk... nekem másnapra szép kis izomlázam is lett, pedig azt hittem, hogy edzésben vagyok. Na ennyire azért mégsem voltam, de jól esett a friss hegyi levegő, a sok-sok mozgás és a fizikai fáradtság.
Másnap ragyogó napsütésben síeltünk végig egész nap, a hideg persze nem került el aznap sem minket, viszont nagyon jól lehetett csúszkálni. Szinte az összes pályán lecsúsztunk a fekete pályák kivételével, azt azért még nem merjük megkockáztatni (szerintem én később sem fogom, bőven beérem a piros és kék lejtőkkel). Nagyon tetszett a St. Michael-be vezető erdős pálya, annyi hátránya azért volt, hogy viszonylag hosszú a felvonó menetideje és semmi védőburok nincs rajta, szóval könnyedén odafagyhat az ember, ha nem elég óvatos. :) Szóval rekord mennyiséget síeltem szerdán, szerintem ez a csúcstartó nap az életemben, bár kilométerben nehéz lenne megmondani, mert már nem emlékszem a sorrendre és a mennyiségekre, csak hogy kétszer is megálltunk a kocsmában pihenni.
Tegnap szinte egész nap esett a hó, ami egyfelől jó volt, mert mindig volt friss hó a pályán a műhó mellett, viszont a látási viszonyok nagyon borzalmasak voltak, így néhány kör után mondtam, hogy én feladom a további csúszkálást, és bár nem vallotta be hogy nem a legideálisabbak a körülmények a síelésre, de Andris is feladta. A szaunázás előtt sétáltunk a sűrű hóesésben egy nagyot, annyira szép volt a táj, még úgy is, hogy a szempilláim folyton tele voltak hópelyhekkel.

Élveztük nagyon a csendet, a pihenést, a mozgást, a szaunázást, a közös reggeliket, ébédeket, vacsorákat és persze egymás társaságát. Vágyunk is vissza, mert máris magával ragadott ez az elektronikus világ...

Címszavakban

Most ez valami olyasmi bejegyzés lenne, hogy miről is kellene, illetve kellett volna írnom, ha lett volna hozzá kedvem és időm. Na nem sajnálom, hogy nem ücsörögtem itt a gép előtt, találtam jobb elfoglaltságokat.

Szóval nem meséltem még Brüsszelről, a haladó foltvarró tanfolyam elindulásáról, munkahelyi apróságokról és miről is még? Lehet, hogy nekem is kezdenek kihalni az agysejtjeim... vagy egyszerűen csak elfáradtam ma. Pedig voltak gondolatfoszlányok a fejemben, amik ezek szerint a nyugtázással szépen érvényüket is vesztették. Írás közben majd hátha eszembe jutnak, ha mégsem, nem is voltak olyan fontosak.

Holnap indulunk síelni Mauterndorfba, idén 3. alkalommal ugyanoda. Eredetileg ezt sem így terveztük, de így alakult... talán majd jövőre, vagy azután. :) Már szinte mident összepakoltunk, holnap reggeli után vágunk neki a nagyvilágnak. Várom már a meseszép tájat, az erdőket, a hegyeket, a havat (hátha több lesz valamennyivel, mint nálunk) és a kis falvak nyugalmát, derűjét, hogy kikapcsolódhassunk és egymásra figyelhessünk egy kicsit megszakítva a szürke hétköznapok monotonitását. Szóval hamarosan indulunk, kb. egy hét múlva jövök.

LHN - Home of a Needleworker (too!) (2)

Írnom lenne miről, csak időm nem igazán van rá, úgyhogy csak gyorsan mutatok egy képet a csigatempóban készülő LHN művemről. Eddig jutottam vele kb. 1 hét alatt, de a hímzés volt a főtevékenységem az elmúlt időszakban...

LHN - Home of a Needleworker (too!) (1)

Az az igazság, hogy már megint újba kezdtem, de ezért most Anna a felelős. ;))) Na jó, nem teljesen, mert már nagyon-nagyon régóta szemezek ezzel a mintával, csak eddig nem volt szívem levágni hozzá az anyagot, ez viszont most megadta a végső lökést.

Szóval számolgattam, vágtam, szegtem és belekezdtem a hímzésbe, amivel idáig jutottam tegnap este:

Minta: LHN - Home of a Needleworker (too!)
Anyag: 32ct Antic Ivory Zwiegart vászon
Fonalak: Crescent Colours

A vonattal nem volt szerencsém, meg mondhatni egész héten, de ez majd egy másik történet lesz egyszer. Szóval Dunakeszi állomásról indultam ma reggel, mert a veresi vonalon lerobbant a vonat... no comment. Itt a menetidő sajnos rövidebb, na meg találkoztam Anikóval a középhaladós hastánccsoportból és dumáltunk is szinte egész idő alatt. Tehát a képen látható munka szinte teljes egészében a tegnap este eredménye, ma reggel kb. 20x került a képre. De nagyon-nagyon szeretem hímezni, alig lehet letenni, imádom az anyagot és a fonalakat is, ja és már megint rámával hímzek, ez már tarthatatlan! :))) Pedig mennyire nem szerettem az elején, most meg szinte mással már nem is szeretek hímezni. Na jó, van egy két kivétel, a betonkeménységű aidát, amit a DIM készletbe is tesznek, nem erőszakolom bele a rámába, de látszik is kicsit az x-eken az egyenetlenség.

Na megyek készülök a hétfői Brüsszelre, bár még se jegy, se szálloda voucher... viszont, ha nem készülök össze, tuti menni kell.

Dimensions - Winter Welcome (2)

Amíg meg nem ihletődöm a tavasztól, azt hiszem, ezt fogom hímezgetni... de valahogy az az érzésem, hogy nem lesz töretlen a kép pályafutása. :)

Megvan a párja :)

Igen, megvan a párja az őszi Rico terítőmnek! :))))) Hála Anikónak és az Éva Kézimunkának teljes lett a karácsonyi ajándékom, nagyon-nagyon örülök. Igaz kicsit nagyobb, mint eredetileg tervezetem, de most úgyis az a divat, hogy lelóg a terítő az asztal végein, ehhez pedig tökéletes lesz. Már csak a hímzés van hátra...

Munkahelyi pánik

Jó régen írtam már a munkahelyemről, de igazából egy-két kisebb malőrtől eltekintve nincs mostanában semmi említésre méltó sem pozitív, sem negatív irányban.

Ma reggel viszont kisebb pánik kezdett eluralkodni az emeletünkön, ugyanis meglepődve tapasztaltuk, hogy a csapokból egy csepp víz sem folyik. Gyorsan értesítettük a portát, és reménykedtünk benne, hogy nem fog sokáig tartani ez az állapot, de közben már a gondolataink a víznélküliség körül forogtak. Hihetetlen, hogy mennyire természetesnek veszünk bizonyos dolgokat és csak akkor tűnik fel, hogy mekkora szükségünk van, amikor épp hiányt szenvedünk belőle.

Hasonlóan jártam otthon a sóval is, abban a hitben voltam, hogy van még a dobozban a fiókban... hát tévedtem, így centizni kellett a főzésnél a dolgokat, mert mindenbe kellett a só. Most kivételesen hálás voltam, amiért nem zártak be egész hétvégére a boltok, így nem maradtunk éhen az új év első napjaiban. :)

Karácsonyról és szilveszterről röviden

Tavaly egyáltalán nem úgy telt a karácsonyunk, mint terveztük, de nagyon-nagyon bízom benne, hogy az idén szebb lesz a karácsony és jobb lesz majd új év, mint ahogyan a régi befejeződött.

Javarészt saját készítésű ajándékokkal készültem, volt, aki keretezett képet kapott, volt aki hímzett törölközőt és volt aki felnőtt méretű babakifogót kapott. Anyáéknak a tésztagép mellé csempésztünk egy saját fényképes naptárat, anyósomék pedig a teraszra való két székkel és kis asztallal lettek gazdagabbak. Ahol lehetett a csomagolást is anyagból oldottam meg, így jó néhány szaloncukor keletkezett legalább így, ha már az édességet hanyagoltuk.

Mivel anyát nem akartuk magára hagyni, már 24-én ebéd után elindultunk otthonról és a szent estét is együtt töltöttük. Nagyon fura volt így hármasban és legfőképp szomorú... aztán 26-án megjöttek az öcsémék is, addigra kicsit oldódott a hangulat, de azért mégsem lett az igazi. Öröm az ürömben, hogy közelebb hozta a nem várt esemény a családot és talán jó néhány ellentét is kisimult.
28-án útban hazafelé meglátogattuk az ikreket, akik már majdnem fél évesek és rengeteget nőttek és azt hiszem, kiegyensúlyozott kisbabák. Örülök, hogy láthattuk őket legalább a saját otthonukban, mert a szülők nagyon nehezen tudnak csak kimozdulni a két picivel.

29-30-án sajnos be kellett jönnöm dolgozni, bár értelmét nem igazán láttam, mert munka az szinte nem is volt, legalábbis aminek túl nagy jelentőséget kellett volna tulajdonítani, vagy ne várhatott volna még néhány napot. De hiába, a hatóság az hatóság és szolgáltat karácsony és újév között is. Szerdán este visszatértünk a jóga világába, jól esett a vezetett órát végigcsinálni, ráadásul mostantól járhatunk rendszeresen hétfőn esténként. Így biztosan szerdára marad a hastánc, de örülök a heti két mozgásnak, szüksége van rá a szervezetemnek.

Szilveszter napján az estét szülői és nagyszülői összevont látogatással kezdtük, ebben az egyetlen elhibázott lépés az volt, hogy valamennyit kénytelenek voltunk enni sok-sok finomságból, amit Andris nagymamája készített, a Dumaszínházban ugyanis az előadás mellett négyfogásos vacsorával készültek. Litkai Gergely és Kőhalmi Zoltán is hozták a szokásos formájukat, nekünk nagyon tetszett mindkét szórengeteg. A közönség nem minden része volt ezzel így, amolyan magunkba folytjuk az örömünket is társaság volt, vagy nem is tudom, de nem igazán voltak az előadóra hangolva, sokan talán nem is figyeltek egészen sokáig... szóval a hangulat szokott jobb is lenni. Viszont a vacsora szokás szerint finom volt, nem is bírtam az egészet megenni, annyira nagy adagot adtak. :))) Mivel 11 körül a műsor véget ért, gyorsan kocsiba pattantunk, hogy az éjfélt már otthon tölthessük, mert az előadók nélkül és nagyobb társaság hiányában azért nem volt olyan idilli a környezet, hogy maradjunk.

Az új év első napját hímzéssel töltöttem javarészt, a főzést és egyéb házimunkát sem vittem túlzásba sem aznap, sem a maradék pihenőnapokon. Jártunk a sógoroméknál is, még egy utolsó látogatást tettünk náluk a kis lakásukban, ahonnan hamarosan kiköltöznek. Reméljük, mihamarabb rátalálnak a számukra tökéletesre és belevágnak ők is a családalapításba.

A 4-ét egyedül töltöttem otthon és igen sok dolog szerepelt a terveim között, amiből végül csak néhányat sikerült megvalósítanom, nevezetesen, hogy befejeztem Dóra bergamottját, kerestem fodrászt, csak nem találtam (végre ma tudtam időpontot egyeztetni, megcsíptem az utolsó péntekit), megnéztem az Alkonyatot és sétáltunk egyet Andrissal. Mit ne mondjak, örülök, hogy először az Újholdat láttam, mert ha először az Alkonyatot láttam volna, nem biztos, hogy vállalkoztam volna az Újholdra. Vagyis nagyon-nagyon jót tett a filmnek a rendezőváltás, számomra sokkal jobban átadta a könyvet a második film, az alapján akkor is elolvastam volna a könyvet, ha még előtte nem tettem volna... az Alkonyatról nem tudnék ilyesmit elmondani. Nekem valahogy hiányzott az a szerelemérzés, ami a könyvből csak úgy sugárzott. Jut is eszembe, hamarosan megint moziba megyek, de most a férjemmel, mert mozijegyeket kaptunk ajándékba; nem tudom, még mire fog esni a választásunk, de remélem, nem fogunk mellé fogni.

Dimensions - Winter Welcome

Mivel Dóra RR kendőjén elég hamar túlestem, ráadásul a Traveling Stitcher is majdnem készen van (már a tűtartóba is beleböktem a tűmet reggel a vonaton) úgy éreztem, mindenképpen bele kell kezdenem az idén valami újba. Ehhez meg is kaptam a végső lökést a sógornőméktől egy kedves kis karácsonyi ajándék személyében. Gyorsan kreáltam hozzá egy fonalrendezőt, kiválogattam és betáraztam a fonalakat, majd belevetettem magam a hímzésbe, mindezt tegnap este... vagyis az alkotás része még nem olyan jelentős, de máris tetszik, ahogy egymásba fonódnak a kék árnyalatok.

Most még csak ennyi, de majd egyszer olyan lesz, mint a fenti kép...

Alkottam 2009-ben is

Készülök már jó ideje erre a bejegyzésre, de akkora zűrzavar volt bennem és körülöttem, hogy jó ideig hanyagoltam a blogolást és a hímzést is. Most viszont kezd mindenféle kedvem visszatérni, mint az előző bejegyzésekből is látszik, így összegzem gyorsan a tavalyi évet válogatások formájában. Olyan sok képem gyűlt össze, hogy egy montázsba nem is tudtam besűríteni, ezért témákra bontottam a műveimet.

Belefogtam a kötésbe, a kis próbasálam készült el még csak azóta, de a zöld-fehér kendőből sincs már sok hátra, lehet neki kellene veselkednem... nem is olyan nagy ördöngősség a csipkekendő kötés, csak idő kell ehhez is és türelem.

A foltvarrást is felvettem a kedvencek listájára, hamarosan indul a harmadik kör újabb technikákkal, már kíváncsian várom. Két varrógépet is szereztem idén, mindkettővel egy álom dolgozni, csak időm lenne több, hogy haladjak is a munkáimmal.

Nos ilyen, amikor a hímzést a varrással ötvözöm, vagy épp valami mütyürkét készítek hímzésből vagy foltmunkából...

Ők a kész, vagy éppen félkész hímzéseim, de itt ezek közül talán egydül a Petal Fairy nincs befejezve, illetve az RR kendőm indult útnak szeptemberben, a többiek mind elkészültek és valami végleges formára várnak, vagy már meg is kapták.

És végül, de nem utolsó sorban a keretezett képeim (itt egy kicsit csaltam, mert a BC Snappers nem itt szerepel, de az a kép nem sikerült valami fényesen, így nem azt választottam az összképhez), négy készült közülük ajándékba, a többi nálunk lóg a helyén a falakon. :)

Természesetesen 2010-re is rengeteg tervem van, de nem írok listát, mert úgyis folyton változik, túl sok értelme nem lenne... és ugyan vannak még függő munkáim, de az ujjaim már valami új után bizseregnek, hamarosan kiderül, ki lesz a következő áldozat.

2010. első hímzése

Idén első hímzésem a gyógynövényes RR második növénykéje lett, még mindig nagyon élvezem ennek a mintának a hímzését. A kaspótól egy kicsit féltem, de szerencsére logikus volt a minta, így papír nélkül is ment a bökögetés java része és a kontúrnál is alig-alig kellett belenéznem a mintába. Dóra a fein-flobát választotta alapanyagnak, amire külön öröm hímezni, én legalábbis nagyon szeretem. :) Leegyeztettük, hogy már nem volt ideje beszegni az anyag szélét, így én ezt pótoltam neki, nehogy túl sok szál kihúzodjon az anyag szélén mire kicsit több, mint egy év múlva visszajut hozzá a kendő. Aztán közbejöttek a karácsonyi mindenfélék így végül csak elsején kezdtem neki a növénynek, ma délelőtt pedig az utolsó kontúrok és franciacsomók is rákerültek. Olyan szép lesz, ha mindegyik elkészül és a magyar növénynevek különösen tetszenek, nekem nem volt türelmem kisakkozni az egészet, pedig először én is tervbe vettem a magyarosítást, de nálam ez elmaradt.

Most viszont mutatom, milyen is lett a végeredmény:

Rico - őszi terítő (1)

Karácsonyra Andris egy előrajzolt keresztszemes terítővel "lepett meg", és hát nem tudtam ellenállni neki, hozzá kellett fognom ezekhez a szép őszi színekhez...

Ennyit haladtam vele hirtelenjében...

... és ilyen lesz, ha elkészül.

Ha esetleg valakinek van tudomása róla, hogy hol lehetne a futót beszerezni (68169 a minta kódja), nagyon-nagyon megköszönném az információt és segítséget, mert nekem nagyon úgy tűnik pillanatnyilag, hogy hiánycikk és annyira szeretném, ha mindkét asztalon egyforma mintás terítőnk lenne, meg egyébként is olyan szép! :)

LHN - Traveling Stitcher (3)

Elkészültem a munka nagyobb részével karácsony másnapján, ha jól emlékszem. :) Majdnem nekiálltam a kis tűtartónak is, de nagyon el volt ásva anya varrógépe, ezért kihagytam az anyagvagdosást és belevágtam a karácsonyi ajándékomba.

De most inkább mutatom, hogy milyen lett az utazó hölgy:

Minta: LHN Traveling Sitcher

Anyag: 32 ct Terracotta Ninától
Fonalak: Crescent Colours

A vörös dögös

Szilveszter este csak magamra öltöttem a vörös dögöst, hát mit ne mondjak, nem lett valami jó a kép, de hát rólam beállított képet igen nehéz csinálni, amin még mutatok is... Pedig ritkán szoktam ilyet érezni, hogy jól nézek ki. :)

Mintha csak a fához öltöztem volna...