Jó régen írtam már a munkahelyemről, de igazából egy-két kisebb malőrtől eltekintve nincs mostanában semmi említésre méltó sem pozitív, sem negatív irányban.
Ma reggel viszont kisebb pánik kezdett eluralkodni az emeletünkön, ugyanis meglepődve tapasztaltuk, hogy a csapokból egy csepp víz sem folyik. Gyorsan értesítettük a portát, és reménykedtünk benne, hogy nem fog sokáig tartani ez az állapot, de közben már a gondolataink a víznélküliség körül forogtak. Hihetetlen, hogy mennyire természetesnek veszünk bizonyos dolgokat és csak akkor tűnik fel, hogy mekkora szükségünk van, amikor épp hiányt szenvedünk belőle.
Hasonlóan jártam otthon a sóval is, abban a hitben voltam, hogy van még a dobozban a fiókban... hát tévedtem, így centizni kellett a főzésnél a dolgokat, mert mindenbe kellett a só. Most kivételesen hálás voltam, amiért nem zártak be egész hétvégére a boltok, így nem maradtunk éhen az új év első napjaiban. :)
Ma reggel viszont kisebb pánik kezdett eluralkodni az emeletünkön, ugyanis meglepődve tapasztaltuk, hogy a csapokból egy csepp víz sem folyik. Gyorsan értesítettük a portát, és reménykedtünk benne, hogy nem fog sokáig tartani ez az állapot, de közben már a gondolataink a víznélküliség körül forogtak. Hihetetlen, hogy mennyire természetesnek veszünk bizonyos dolgokat és csak akkor tűnik fel, hogy mekkora szükségünk van, amikor épp hiányt szenvedünk belőle.
Hasonlóan jártam otthon a sóval is, abban a hitben voltam, hogy van még a dobozban a fiókban... hát tévedtem, így centizni kellett a főzésnél a dolgokat, mert mindenbe kellett a só. Most kivételesen hálás voltam, amiért nem zártak be egész hétvégére a boltok, így nem maradtunk éhen az új év első napjaiban. :)
0 gondolat:
Megjegyzés küldése