Tavaly egyáltalán nem úgy telt a karácsonyunk, mint terveztük, de nagyon-nagyon bízom benne, hogy az idén szebb lesz a karácsony és jobb lesz majd új év, mint ahogyan a régi befejeződött.
Javarészt saját készítésű ajándékokkal készültem, volt, aki keretezett képet kapott, volt aki hímzett törölközőt és volt aki felnőtt méretű babakifogót kapott. Anyáéknak a tésztagép mellé csempésztünk egy saját fényképes naptárat, anyósomék pedig a teraszra való két székkel és kis asztallal lettek gazdagabbak. Ahol lehetett a csomagolást is anyagból oldottam meg, így jó néhány szaloncukor keletkezett legalább így, ha már az édességet hanyagoltuk.
Mivel anyát nem akartuk magára hagyni, már 24-én ebéd után elindultunk otthonról és a szent estét is együtt töltöttük. Nagyon fura volt így hármasban és legfőképp szomorú... aztán 26-án megjöttek az öcsémék is, addigra kicsit oldódott a hangulat, de azért mégsem lett az igazi. Öröm az ürömben, hogy közelebb hozta a nem várt esemény a családot és talán jó néhány ellentét is kisimult.
28-án útban hazafelé meglátogattuk az ikreket, akik már majdnem fél évesek és rengeteget nőttek és azt hiszem, kiegyensúlyozott kisbabák. Örülök, hogy láthattuk őket legalább a saját otthonukban, mert a szülők nagyon nehezen tudnak csak kimozdulni a két picivel.
29-30-án sajnos be kellett jönnöm dolgozni, bár értelmét nem igazán láttam, mert munka az szinte nem is volt, legalábbis aminek túl nagy jelentőséget kellett volna tulajdonítani, vagy ne várhatott volna még néhány napot. De hiába, a hatóság az hatóság és szolgáltat karácsony és újév között is. Szerdán este visszatértünk a jóga világába, jól esett a vezetett órát végigcsinálni, ráadásul mostantól járhatunk rendszeresen hétfőn esténként. Így biztosan szerdára marad a hastánc, de örülök a heti két mozgásnak, szüksége van rá a szervezetemnek.
Szilveszter napján az estét szülői és nagyszülői összevont látogatással kezdtük, ebben az egyetlen elhibázott lépés az volt, hogy valamennyit kénytelenek voltunk enni sok-sok finomságból, amit Andris nagymamája készített, a Dumaszínházban ugyanis az előadás mellett négyfogásos vacsorával készültek. Litkai Gergely és Kőhalmi Zoltán is hozták a szokásos formájukat, nekünk nagyon tetszett mindkét szórengeteg. A közönség nem minden része volt ezzel így, amolyan magunkba folytjuk az örömünket is társaság volt, vagy nem is tudom, de nem igazán voltak az előadóra hangolva, sokan talán nem is figyeltek egészen sokáig... szóval a hangulat szokott jobb is lenni. Viszont a vacsora szokás szerint finom volt, nem is bírtam az egészet megenni, annyira nagy adagot adtak. :))) Mivel 11 körül a műsor véget ért, gyorsan kocsiba pattantunk, hogy az éjfélt már otthon tölthessük, mert az előadók nélkül és nagyobb társaság hiányában azért nem volt olyan idilli a környezet, hogy maradjunk.
Az új év első napját hímzéssel töltöttem javarészt, a főzést és egyéb házimunkát sem vittem túlzásba sem aznap, sem a maradék pihenőnapokon. Jártunk a sógoroméknál is, még egy utolsó látogatást tettünk náluk a kis lakásukban, ahonnan hamarosan kiköltöznek. Reméljük, mihamarabb rátalálnak a számukra tökéletesre és belevágnak ők is a családalapításba.
A 4-ét egyedül töltöttem otthon és igen sok dolog szerepelt a terveim között, amiből végül csak néhányat sikerült megvalósítanom, nevezetesen, hogy befejeztem Dóra bergamottját, kerestem fodrászt, csak nem találtam (végre ma tudtam időpontot egyeztetni, megcsíptem az utolsó péntekit), megnéztem az Alkonyatot és sétáltunk egyet Andrissal. Mit ne mondjak, örülök, hogy először az Újholdat láttam, mert ha először az Alkonyatot láttam volna, nem biztos, hogy vállalkoztam volna az Újholdra. Vagyis nagyon-nagyon jót tett a filmnek a rendezőváltás, számomra sokkal jobban átadta a könyvet a második film, az alapján akkor is elolvastam volna a könyvet, ha még előtte nem tettem volna... az Alkonyatról nem tudnék ilyesmit elmondani. Nekem valahogy hiányzott az a szerelemérzés, ami a könyvből csak úgy sugárzott. Jut is eszembe, hamarosan megint moziba megyek, de most a férjemmel, mert mozijegyeket kaptunk ajándékba; nem tudom, még mire fog esni a választásunk, de remélem, nem fogunk mellé fogni.
Az új év első napját hímzéssel töltöttem javarészt, a főzést és egyéb házimunkát sem vittem túlzásba sem aznap, sem a maradék pihenőnapokon. Jártunk a sógoroméknál is, még egy utolsó látogatást tettünk náluk a kis lakásukban, ahonnan hamarosan kiköltöznek. Reméljük, mihamarabb rátalálnak a számukra tökéletesre és belevágnak ők is a családalapításba.
A 4-ét egyedül töltöttem otthon és igen sok dolog szerepelt a terveim között, amiből végül csak néhányat sikerült megvalósítanom, nevezetesen, hogy befejeztem Dóra bergamottját, kerestem fodrászt, csak nem találtam (végre ma tudtam időpontot egyeztetni, megcsíptem az utolsó péntekit), megnéztem az Alkonyatot és sétáltunk egyet Andrissal. Mit ne mondjak, örülök, hogy először az Újholdat láttam, mert ha először az Alkonyatot láttam volna, nem biztos, hogy vállalkoztam volna az Újholdra. Vagyis nagyon-nagyon jót tett a filmnek a rendezőváltás, számomra sokkal jobban átadta a könyvet a második film, az alapján akkor is elolvastam volna a könyvet, ha még előtte nem tettem volna... az Alkonyatról nem tudnék ilyesmit elmondani. Nekem valahogy hiányzott az a szerelemérzés, ami a könyvből csak úgy sugárzott. Jut is eszembe, hamarosan megint moziba megyek, de most a férjemmel, mert mozijegyeket kaptunk ajándékba; nem tudom, még mire fog esni a választásunk, de remélem, nem fogunk mellé fogni.
