Szüret, foltvarrás, miegymás

Tulajdonképpen igazgatási rendszertervet kellene olvasgatnom, de nem mondanám, hogy hangulatom van hozzá a reggeli szeánsz után. Mert ez az értekezlet általában csak arról szól, hogy mit csinál valaki rosszul és kapja érte a kiabálást, amit az idegeim igencsak nehezen viselnek így kora hétfő reggel. Most hirtelen két projekt is a nyakamba szakadt, segítségre persze nem igen számíthatok, és mellette még végezzem a napi feladataimat is, ez egy kissé meghaladja a képességeimet.

De nem erről szerettem volna írni, mert ez így vagy úgy megoldódik idővel, hanem a hétvége történésieről. Pénteken a fogorvossal kezdtem, hihetetlenül gyorsan dolgozott, ennek eredményeképpen kész a felső fogsorom, szuvasodás mentes, csak a tömésen kell még egy kicsit igazítani, mert mégis magasabb lett a kelleténél. Délután beugrottam Dorához, vittem neki mindenféle szalagokat, meg megnéztem az "örökbefogadott fiamat" is, hogy viseli magát a műtét után. Botond ugyanis engem is anyának szólít, jó tudom, könnyebb kimondani, mint az Anitát, de azt is tudja. Aztán felkerestem Dunakeszin a hobbiboltot, mert kifogyott a hobbiragasztó és ragazstópisztolyba való rúd is (az már csak otthon jutott eszembe, hogy a vékonyabból magamnak is vehettem volna, de hát így jár, aki nem gondolkozik) és ha már arra jártam, bementem a cukrászdába is és vettem két szelet sütit. Finom volt mindkettő, tehát a mákos-áfonyás és a tejszínes-epres szeletet csak ajánlani tudom mindenkinek. Volt még többféle torta is, meg jó sok féle fagyi is, de ahhoz már hűvös volt picit. És hogy a hobbiboltról is írjak, időnként megéri felkerekedni és átmenni Dunakeszire, mert a fótihoz képest hatalmas a választék és nekem az eladó hölgy is szimpatikusabb volt, ráadásul rövidárut is tartanak.
Vacsi után indultam útnak, így otthon még maradt annyi energiám, hogy a faleveleket felvarrjam az őszi fára és ezzel befejezzem a BC évszakokat. Kép természetesen később, mint a többi esetben is, mert a fotózáshoz nem füllött a fogam. :( Szerintem nagyon jól sikerült a kis kép, hátha a leenedő tualjdonosok is ezen a véleményen lesznek karácsonykor.
Szombat délelőtt picit rendbe szedtük a lakást, a kupisarkaim számát egyre csökkentettem, majd kiszabtam a levélmintához szükséges anyagokat. Azt hittem, gyoran megleszek vele, de azért eltartott vagy egy jó háromnegyed órát, mire mindennel meglettem, hogy az órán már csak varrni kelljen. A tanfolyamon ismét jó kis hangulat volt, jókat beszélgettünk a lányokkal varrás közben, aztán csak úgy szebbnél-szebb őszi levelek kerültek ki a kezeink közül. Én csak a négy kis négyzet összevarrásáig jutottam, még méretre kell őket igazítani, aztán jöhet az összevarrás, tűzés és a beszegés. Hazafelé menet gyorsan a helyét is kitaláltam, felszögelem falvédőnek az irodában, jól fog mutatni ez az újabb színfolt a falon.

A tanfolyam után Dorottyához igyekeztem (volna), hogy végre átadjam neki az RR kendőt így jócskán a továbbküldési határidő után, meg beszélgessünk is egy kicsit, mert ugyan közel lakunk, de mégis ritkán találkozunk. Az Árpád-hídtól Vácrátótig 1 óra 5 perc alatt sikerült eljutnom némi telefonos segítséget is igénybe véve, ugyanis balesettől kezdve az útfelújításig mindennel találkoztam aznap délután. De végül csak megérkeztem, Dorottya nem úszta meg a látogatásomat. ;))) Javarészt hímzésről, meg kötésről meg varrásról volt szó, a maradékot majd bepótoljuk legközelebb. A panna cotta viszont isteni volt! Nekem legalábbis nagyon ízlett, még ha nem is így kellene eredetileg kinéznie, valószínűleg a zselé nem bírta a gyorsított eljárást. :) Megtudtam, hogy Misike tőlünk csak pár utcányira lakik, most már kezdek félni, mert mi lesz, ha felénk jár és pont akkor lesz megint dühös? A lényeg viszont, hogy mi jól éreztük magunkat, tehát az ismétlés szükséges. :)))) A hazajutásom legalább olyan körülményesre sikerült, mint az odaút, de még így is 25 perc alatt hazaértem.

Nem valami nyugodt éjszaka következett, mert édesanyám különböző színjátékai miatt egyikünknek sem volt kedve szüretelni indulni vasránap hajnali hétkor. Nem is indultunk el, csak fél nyolc körül, Andris megint hősiesen vállalta a vezetést oda-vissza, én meg kötögettem a kendőmet. Icipici gombóc maradt a zöldből, nagyon örültem, hogy elég lett és most már vidáman az A chartot kötögetem a vajszínű fonallal folytatvan. A minta viszonylag egyszerű, bár az én humános beállítottságú agyam csak egy sort képes megjegyezni belőle, ennek ellenére nagyon szeretem kötni. Majd lesz erről is kép idővel, akkor talán már a mintából is fog látszani valami.
Hogy az élet ne legyen olyan egyszerű, anyáék tettek még bele néhány csavart, de aztán csak sikerült kiérnük a szőlőbe és megkezdeni a szüretet. Mivel nem a legelején érkeztünk, így nem kaptunk saját sort, csak valahová beálltunk segíteni, és mivel elég sokan voltunk, általában két végéről fogyott egy sor. Fél kettő felé már az egésszel végeztünk, fél négyre meg már a darálás is megvolt az ebéddel együtt. Szóval tényleg hiányzotunk volna, ha nem megyünk... de lehetett volna úgy is szervezni az egészet, hogy esetleg mi is jókedvvel érkezzünk, ne gyomorideggel. Mert alapvetően semmi bajunk a szürettel, csak a tálalással, hogy márpedig kötelező részt vennünk, ha cigánygyerekek potyognak az égből is, mert nekem ez kötelességem, hálából, hogy felneveltek. Nekem erről picit más a véleményem, amit itt most nem fejtenék ki, mert végül is megoldódott a kérdés, csak fáj, hogy ehhez valakinek rossz szájíze kell, hogy maradjon.

Este hullafáradtan dőltünk agyba mindketten és nagyon-nagyon hamar reggel lett... ráadásul héftő reggel.