Tegnap voltam 4. alkalommal a fogorvosnál, mit ne mondjak, az ellenségemnek sem kívánom, pedig "csak" tömésről volt szó. Közel két órát csücsültem a székben tátott szájjal, ma reggel meg annyira alig bírtam kinyitni, hogy a joghurtomat megigyam. Kaptam 3 érzéstelenítőt, mire elzsibbadt az állkapcsom, de utána sem nagyon kímélte, ráadásul bónuszként a nyelvemet is felsértette, amit akkor nem éreztem persze, csak mikor hazaértem jött a meglepetés. Na és persze mondanom sem kell, hogy a hazaérés is inkább hazaesés volt, mert az esti vonatozástól megkímélendő Andrissal jöttem reggel és mentünk haza este, egész nap tiszta kómás voltam, ha nem lennék ilyen ideges a fogfúrás miatt, simán elaludtam volna a székben. Viszont, ha hihetetlenül nagy szerencsém van, már csak egyszer kell mennem jövő kedden, meg esetleg tömésigazításra pénteken, mert egyszerűen nem bírom rendesen összezárni a fogaimat annyi szétfeszítés után, és rendszeresen magas a tömés, mint most is. Megnyugtató lesz már ezen túllenni...
2 gondolat:
Lassan túl leszel az egészen! Tök jó!
Hát már nagyon várom, remélem, már csak jövő kedd lesz húzós, aztán egy időre búcsút intünk egymással a doktor úrnak. :)
Megjegyzés küldése