One lovely blog :-)

Ezt a díjat kaptam Valikától és Dóritól, és bár a blogot alapvetően magamnak írom, hogy majd legyen mire emlékezni a régi szép időkből, örülök, hogy nektek is tetszik.

A szabályok szerint ki kell tennem a díjat a blogomra, és be kell linkelnem annak a nevét, akitől kaptam, hát eddig megvolnék. :-) Meg kell jelölnöm legalább 7 embert, akiknek tovább adom a díjat és üzenetet kell hagynom a blogjukban, na most ez következik...

Az én jelöltjeim tehát: Barbi, Dóri, Dóra, Dorottya, Évi, Klaudia, Rita, Viki, Zsófi.


Most pedig megyek üzeneteket hagyni. :-)

Mi is történt a hétvégén?

Hirtelen jött az ötlet, hogy utazzunk anyukámékhoz a hétvégén, nem vagyok benne biztos, hogy jó ötlet volt, mert még mindig csak szédelgek itt, mint egy holdkóros a fáradtságtól egyszerűen nem bírok eleget aludni a prágai kiruccanás óta, másrészt megint annyi ennivaló volt és ráadásul finomak, aminek alig lehet ellenállni, szóval jóval többet ettem a kelleténél.
Még péntek délután elindultunk, én nagyon gyorsan végeztem a kozmetikusnál, mert rettenetesen rosszul viseltem a szálankénti szemöldökszedést, a fazonomat meg egyenesen ki is hagyta kérésemre, nem voltam valami top állapotban már akkor sem. Szerencsére anyáéknál nem esett az eső, így nekivágtunk a szalonnasütésnek, később mikor az öcsémék megjöttek, volt még baconba tekert virsli is, a zsírok kenyér pedig úgy készült, hogy előtte megkentük juhtúróval és került rá egy kis hagyma is. Persze későn feküdtünk le a saját megszokottunkhoz képest, mert beszélgettünk jó néhány dologról.
Szombaton én jóformán ellébecoltam a délelőttöt, Andris beadta a kocsit egy alapos takarításra, voltak anyával festéket választani, meg valamiket venni is, aztán gipszkarton szereztek be miközben én hímezgettem a teraszon. A zenei aláfestés nem volt valami kellemes, az öcsém barátnője epillált 2 óra hosszán keresztül, nem is értem, hogy nem robbant még fel a készülék a sok folyamatos működéstől. :-) Ennek eredményeképpen tetőtől talpig olyan csupasz lett, mint egy csiga... ha neki ez jó, ő tudja. Az ebéd egy könnyű kis tészta volt (diós-hagymás szélesmetélt), de nem is vágytunk komolyabbra, mert reggeltől ettünk szinte egyfolytában. Aztán épp csak végeztünk az ebéddel, már indulhattunk is a koncertre Aggtelekre... minél közelebb kerültünk a kedvem annál kevesebb volt hozzá, ráadásul egyre nyűgösebb is lettem, majd leragadtak a szemeim, legszívesebben ágynak dőltem volna. Ott szobroztunk egy fél órát jól fölöltözve a bejárat előtt, mert bíztunk benne, hogy időben beengednek, ez minden esetre nagy hiba volt, és addigra úgy felhúzott az emberek birka szelleme, hogy már a barlang sem érdekelt különösebben, folyamatosan csak lökdöstek jobbról-balról az emberek. Mit ne mondjak, örülök, hogy felöltöztem, mert elég hűvös volt a 10-15 fokban ücsörögni kb. egy órán keresztül, és még csöpögött is rám a víz. Na meg még a koncert sem kárpótolt, mert a számok amiket játszottak szépek voltak ugyan, de annyira túl volt hangosítva, hogy az már élvezhetetlen volt. Furák voltak az együttes tagjai is, mert beszéltek ugyan, de a mondatok valahogy nem álltak össze, mintha kimaradtak volna szavak, vagy nem is tudom, hogyan lehetne ezt jól megfogalmazni. Beszéltek, de nem értetted, hogy mi a mondanivalójuk. Maradjunk annyiban, hogy érdekes volt... a barlangba azért majd egyszer szeretnék visszamenni, mert a koncertterem is gyönyörű volt, de semmiképpen nem ebben a nyári melegben, mert szörnyű ahogy fejbe tudja vágni az ember a meleg, mikor kilép a barlangból, inkább ősszel tudnám elképezlni, amikor kint is hasonló idő van, mint benn a barlangban.
Még valamikor szombaton megkezdtem az íróasztalomban lévő dolgok kiválogatását, elég sok minden a kukában végezte, de valahol így is van ez rendjén, elvégre már 6 éve elköltöztem otthonról és nem hiányoztak, akkor miért pont mostantól lenne rájuk szükség. A fényképeket és pár hímzéshez hasznosítható holmit azért eltettem. :-) Sőt találtam egy hímzést is, egy aranyos kis csigát ábrázol (előbb vagy utóbb teszek fel róla képet is), azt még nem tudom, mi lesz a sorsa.
Vasárnap minden felesleges holmi kihurcoltunk a festendő szobákból, aztán következett a bútortologatás meg a lefóliázás, nem kis munka volt, igaz ebben én már nem nagyon vettem részt. A szobák új ajtót kaptak, ha minden igaz zöld színű lesz a szobám fala, pontos árnyalatra már nem emlékszem, és parketta lesz padlószőnyeg helyett, meg lesz rendes karnis, ami nem esik a falból és új függöny is lesz. Persze arra a havi egy-két éjszakára akár mindegy is lehetne, de remélem, egy fokkal jobban fogja tükrözni az új kialakítás, hogy mire is használjuk valójában. A tesómék a nagy pakolás idejére persze eltűntek, így tovább húzódott a dolog a kelleténél és csak 4 óra körül tudtunk elindulni a tervezett 2 helyett. Azért még bele kellett otthon férnie egy fűnyírásnak, meg egy jó adag mosogatásnak, de aztán megkezdük jól megérdemelt pihenésünket és reggel tudtam volna még aludni, alig értem el a vonatot...

Őket hímeztem a héten

Érzésem szerint elég jól haladtam a hímzéseimmel, bár sokkal többet volt tű a kezemben, mint az utóbbi hetekben, ez többek között az esős időjárásnak volt köszönhető. És hála az esőnek, a füvünk nő, mint a gomba és már nincs is annyira kiszáradva... hiába, csak az eső az igazi neki, hiába locsolgatjuk (na azért arra jó a locsolás, hogy ne pusztuljon ki teljesen).

Kezdem még egy ősrégi darabbal, a pipaccsal, amivel már régen kész vagyok és be is kereteztem, és jó ideje már itt lóg az irodámban a falon, csak alapvetően nem hurcolok magammal fényképezőgépet dolgozni. :-)

Haladgatok a Mary-vel is, bár azt hittem, gyorsabban be fogom fejezni ezt az utolsó részt, a tető azonban kiszúrt velem, minden esetre közeledek a cél felé. Pedig az utóbbi időben rettenetesen zsúfolt a vonat, mivel a járatok felét kivették a nyári szünet idejére takarékosság címszó alatt. Utasok ettől még vannak, sőt sokan is vannak, az a MÁV-ot meg egyáltalán nem érdekli, hogy hogyan jut be dolgozni az ember reggel nyolcra, meg hogy délután is csak óránként indulnak vonatok, mit számít ez nekik. Szóval nem érek be nyolcra és mivel nem akarok egy órán keresztül a Nyugatiban dekkolni, még kettő előtt el kell mennem, hogy elérjem a vonatot és odaérjek a kozmetikushoz, aztán meg indulni tudjunk anyáékhoz. Na de itt a Mary:

És akkor jöjjenek, akiket este és délután hímeztem a héten, talán most már könnyebb lesz eltalálni, hogy melyik-melyik. Bár a pirítósost Viki már kitalálta, csak a pontos nevet nem tudta szerintem. :-) Na és a másiktól sem jártok már messze, itt egy konkrétabb kép, ami alapján már talán könnyebb a felismerés...

Szóval tényleg a konyhát fogja díszíteni és ilyen lesz nagy korában:

Mucha és én...

Az úgy kezdődött, hogy nézegettem a hímzéseket a lányoknál, aztán Dorottyánál láttam élőben is két macát, aztán jött a kiállítás, ahol ugye csoportosan jártunk. Mi tagadás, nagyon megtetszettek a képei, de akkor még nem gondoltam, hogy ez ennél több is lesz majd egyszer... na a hímzésnél még nem tartok, viszont Andristól egy Mucha-ról szóló könyvet kaptam a névnapomra, amiben rengeteg kép van a munkásságából és persze magyarázó szövegek hozzájuk. Nagyon megörültem neki!

Aztán úgy alakult, hogy a reptéren szétnéztem picit ajándék ügyben, mert hirtelen előre hozták anyósomék a Vilmos és Péter napot, ott persze megláttam és megszerettem a képeivel díszített naptárat, szóval 2010-ben az ő képeit fogjuk nézegetni hónapról-hónapra. :-) Természetesen már kinn van a helyén, addig is Miss festészet gyönyörködtet minket:

A naptárom természetesen szebb kép van, de jobb híján ezzel kellett beérnem... azt hiszem, a nőiesség az, ami leginkább megfogott a képeiben.

Piff? Nem PIF! :-)

Nos az a helyzet, hogy még réges-régen, valamikor január derekán jelentkeztem Ritánál erre a játékra, egyrészt mert imádom a munkáit, másrészt pedig olyan jó adni és látni a mások örömét az újonnan szerzett meglepetés felett. Most már majdnem letudtam az előző körből származó "kötelességeimet", az Orsinak szánt kis meglepetést kell még végeleges formába öntenem. Az ihlet már megvan, és bízom benne, hogy kivitelezés sem várat már sokáig magára, amivel gondolom, nem vagyok egyedül. :-)

Szóval játékot hirdetek az ismert szabályok szerint... bárki velem játszhat, aki szereti a meglepetéseket és blogtulajdonos. Az első három jelentkező, aki megjegyzést hagy ennél itt nekem 365 napon belül saját kézzel készített ajándékot kap tőlem, cserébe csak annyit kell tennie, hogy meghirdeti a játékot a saját blogjában így folytatva a láncot és tovább adva az ajándékozás nemes cselekedetét.

Prága update

A második ülésnap hasonlóan telt az előzőhöz képest annyi különbséggel, hogy még fárasztóbb volt, mert viszonylag sok dologról nem értettem, pontosan hogyan is kapcsolódik a témakörhöz, és hát egyik éjszakámat sem neveztem volna pihentetőnek. Így maradtam az üléseken csendes megfigyelő is igyekeztem minden lényeges információt begyűjteni, valószínűleg nem sikerült maradéktalanul, ha többet akarnak megtudni, legközelebb ne egyedül küldjenek. :-)
Mivel viszonylag hamar összecsaptuk az össznépi megbeszélést, már 4 óra körül nekivághattunk ismét a városnak, immár hárman, mert az ír kolléganőhöz csatlakozott a kollégája is. Felsétáltunk várba, ahol láttunk őrségváltást, igaz a lényegről lemaradtunk, mert a kapun belülről figyeltük az eseményeket, de a templom az lélegzetelállítaóan szép volt és hatalmas. A kerteket sajnos kihagytuk a végén, de bent az udvaron azért tettünk egy sétát. Visszafelé a Károly-hídon sétáltunk, aztán a főtéren megvártuk az óraütést, addig is fagylaltoztunk egyet és jól esett már leülni is a padra. Aztán egy kis olasz étteremben megvacsoráztunk, majd vissza indultunk a szállásra, sikerült visszafelé olyan kört tennünk, hogy az ír kolléga is lásson mindent, amiről előző nap kimaradt, mert rossz irányba tartott az esti sétája során, így jó pár dolgot elkerült. Frissítettem a képeket is tegnap, a másnapi túra során felfedezett vidéket is felvettem a sorban.
Szóval összességében jól sikerült az utazás, sikerült megint jó kis társaságba keverednem, bár a szobát azért szívesen cseréltem volna csendesebbre és a folytonos angol dumát is szívesen felcseréltem volna időnként magyarra, de azért ennek a fajta gyakorlásnak is megvan az előnye. Legközelebbi hasonló szeánsz október 7-8-án lesz Stockholmban, legalábbis ezt említették utoljára, már legalább a harmadik helyszín volt ez az utóbbi napokban. Kíváncsi vagyok, vajon mennem kell-e (mehetek-e) majd, bár szíves szerint a várost szívesen megnézném...

Álombálom

Hirtelen ötlettől vezérelve a hétvégén meglátogatjuk a szüleimet, és ha már megyünk, anya megkérdezte, hogy van-e kedvünk Ghymes koncerthez az Aggtelki Cseppkőbarlangban, hát lehet ezt kihagyni? Szerintem nem!

Most ettől a számot érzem a zsigereimben, de szó szerint, és mindez a Baradla-barlang Hangverseny-termében...

Valami új

És ha már egyszer befejeztem valamit, rögtön bele is fogtam két újba... ez már csak így van, ha az ember MUK-kal fertőzött keresztszemező. Vannak még befejezetlenjeim az újak mellett is, de majd azok is készülnek szépen lassan idővel.

Aki kedvet érez hozzá, találgathat mibe vájtam bele ezúttal a tűimet:

Nem hiszem, hogy nehéz lenne őket kitalálni, minden esetre kíváncsi vagyok kinek sikerül majd. Nyeremény nincs, legfeljebb a tapasztalat! ;)

Nora Corbett Designs

Prágában a várásnézés a konferencia mellett volt időm hímezgeni is (ez javarészt abból fakadt, hogy az itthon szokásosnál jóval később bújtam ágyba) és a hétvége is kedvezett ennek a benti tevékenységnek...

Így hát elkészültem az A betűmmel, a végére már egészen belejöttem ezzel a "damilllal" való gyöngyözésbe is, szinte alig tudtam letenni és még bontani sem volt olyan vészes, mint gondoltam, mert természetesen elrontottam ezért egy helyen a ruhácskájában. Nagyon szerettem varrogatni, úgyhogy biztosan jön még egy-két betű ebből az abc-ből saját részre és ajándékba is szerintem. :-)

Íme Annabelle, vagyis nálunk Anita és Andris betű:

És a Trick or Treat Fairy-m is már csak a gyöngyözésre vár, nem hittem volna, hogy ilyen gyosran megúszom a kreinekeket, a kétszálast gyűlöltem, a végén már a pótkhálózást is nagyon szidtam, de a végeredemény azt hiszem, magáért beszél, mert egyre jobban alakul ez a kép is. :-) A gyöngyözéshez azt hiszem, ideje gyűjtenem egy kis lelkierőt, de maradok a damilnál, mert akkor lehet ugrálni a gyöngyök között egész nyugodtan a minta alapján, és így jókora esély a rontásra is, de hát ekkora áldozatot vállalhatok azt hiszem.

Szóval így fest most a másik tündérkém:

Lassacskán a keretezőhöz is ideje lesz elzarándokolni, mert nem kis összeget fogok otthagyni, ha mindent egyszerre szeretnék majd üveg mögött látni... egyelőre az A betű van soron és az LHN minta.

Történetek Prágából

Kedden délután megérkeztem Prágába, az első meglepetés a repülőgép volt, mivel jóval kisebb volt, mint amire számítottam, így lassabban is tettük meg a távolságot. Minden esetre rendben megérkeztem és elfoglaltam a szobámat. Nem volt kedvem egyedül nekivágni a városnak a szép idő ellenére, ehelyett belevetettem magam az internet és a hímzés világába. :) Azért szántam egy kis időt a másnapi megbeszélés anyagának elolvasására is ezek mellett. Az alvás nem megy valami jól itt, ugyanis a szobám az utcára néz, ami még éjjel is hangos a fiataloktól, mindenféle zenétől és építkezéstől, szóval kezdek olyan lenni, mint egy kifacsart mosogatórongy. De ennyi elég is az önsajnálatból, mert remekül haladok a tündérkém pókhálózásával, alig van már pár öltés hárta, terveim szerint végzek az ittlétem alatt a kreinkezéssel, de legalábbis nagyon közel fogok állni hozzá.

A megbeszélés kibírható volt, de csupa olyan téma került szóba, aminek nem nagyon láttam értelmét megvitatni a mi csoportunkon belül. Este a koktél (pezsgő) mellé vacsorát is kaptunk és nem sokkal 7 óra után nyakunkba vettük a várost az ír kolléganővel. Számomra időnként nehezen érthető az akcentusa, de ettől eltekintve nagyon jó kis estét csaptunk magunknak és a vár kivételével szinte minden fontos dolgot megnéztünk a városban. A várat ma este tervezzük meghódítani, biztos vagyok benne, hogy ragyogó lesz a kilátás. Az eddig készített képeket már fel is töltöttem a szokásos helyre, lehet nézelődni, aki kíváncsi. :)

A tegnap reggelemet kisebb műtéttel kellett kezdenem, ugyanis valahonnan már megint összeszedtem egy kullancsot... nem is gondolná az ember, hogy ilyen nehéz boldogulni egy gyógyszertárban idegen országban. Főleg, hogy sem én, sem a patikus nem voltunk perfekt angolból. Gondoltátok volna, hogy a desinfection egy normális euróoai szó??? Meglehet, de semmi köze a magyar fertőtlenítéshez, szóval beletelt egy kis időbe, mire megértettük egymást. A csipesz remekül működött, mindketten élve megúsztuk ezt az egészet, ráadásul úgy tűnik, hogy nagy szükség van nálunk a csipeszre, mert az utóbbi néhány évben mindig megharap egy ilyen kis bestia.

Mára itt a vége, fuss el véle, de jövök még majd képekkel a várból és a hímzéses haladásommal.

Haladásaimhoz :)

Megérkeztem Prágába, de egyedül nincs kedvem felderíteni a várost, majd holnap és holnapután a finnekkel vagy valaki mással. :) A szálloda ugyan elég előkelő, de a wifi nem valami tökéletesen működik a szobámban, így kénytelen vagyok az előtérben pötyögni... épp ezért nem is írok sokat, csak amennyi délelőtt lemaradt, aztán irány a hímzés!

Szóval akkor a hímzések.... Marykét továbbra is a vonaton hímzem, de ez a cashel 28ct 1x1 szálas hímzés teljesen kikészít, főleg a kontúrozás és a zöld kontúrozás, mert sokszor a minta sem egyértelműen olvasható szerintem. Nagyon várom már a végét, mert ez nekem túlontúl picike. Azt hiszem, a vászon volt rossz választás ehhez a technikához, mert a többi 1x1-eset szerettem. Minden esetre már a harmadik mintaíven dolgozom, vagyis elérhető közelségbe került az utazós kis tasim elkészülte. :)

Nora Corbett A betűje... magát a képet még mindig imádom, de ide magammal nem mertem hozni gyöngyözés miatt, amit eddig nagyon szerettem, viszont eddig rendes fonallal dolgoztam mindig és általában x-ek közé kerültek a gyöngyök. Na most kipróbáltam ezt a színtelen damilszerű fonalat, mit ne mondjak, azért nem aratott osztatlan sikert a drága! Rettenetesen nehéz vele dolgozni, ehhez képest a kétszálas kreinik egy leányálom volt. Majd kiesik a szemem, mire meglátom, hogy hol jöttem föl a fonalall a gyöngyöknél, rettenetesen csomózódik, az elszórt szemeknél meg egyenesen katasztrófa. Még erősen gondolkozom, hogy a Trick or Treat Fairy-t is ezzel gyöngyözzem-e, bár a végeredmény nagyon szép... lehet, hogy bevállalom az áldozatot.

Trick or Treat Fairy... na vele leginkább a hétvégén haladtam, miközben Andris vezetett. Viszont bevégeztem a kétszálas kreinikezést, ami több szempontból is megkönnyebülés: először i sokkal jobb egyszálasan varrni, mert szebbek lesznek az x-ek és nem húzza össze az anyagot, másrészt a lila elég sem lett volna, ha végig kétszálasan varrom, azt hiszem, az utolsó centit is el fogom használni belőle ehhez a képhez. Azt hiszem, megyek is folytatom, mert van még elég munka vele, ráadásul a holnapi ülésre is készülnöm kellene egy parányit.

Haladásaim

Csak nagyon gyorsan szöveg nélkül felrakom a képeket, mert fél óra múlva indulnom kell a reptérre és még ezer dolgom van addig. :-)

Szóval a vonaton a Mary-t hímzem:

Elkezdtem gyöngyözni az A betűt:

És végül befejeztem a két szálas kreinikezést a Sárkány SAL-on, most már csak egyszállal hímzem, amit kell, és aztán jön majd a megszámlálhatatlanul sok gyöngy:

Prágába utazom

Nem úsztam meg, ismét kezdődnek az utazással járó herce-hurcák, ráadásul éppen hogy hazajövök két hétre megint mehetek, kivételesen Brüsszelbe.

Most viszont Prága az uticél, ami sokak szerint egy gyönyörű város, nekem viszont igen csak kevés időm lesz megnézni, de azért majd igyekszem a legfontosabbakat valahogy útba ejteni. Sajnos nem vagyok az az egyedüliskörbejáromavárostesteéséjszakais típus, ezért a holnap estém legnagyobb valószínűséggel hímzéssel és a szerdai ülésre való felkészüléssel fog telni. Nem is tudom, melyik hímzést vigyem magammal, a gyöngyözéshez nem biztos, hogy lenne türelmem, így azt hiszem, a sárkány-tündér fog nyerni, mert van még rajta kreinikezni való jócskán. Holnap azért a pakolás közben igyekszem majd egy-két fotót készíteni az aktuális állásaimról a három folyamatban lévőről.

Eladó a varrógépem

Néhány napja már említettem, hogy eladó az előző varrógépem, most szeretnék egy kicsit bővebben is írni róla, hogy mit is tud pontosan. :-) Hátha mégis megtetszik valakinek...

Először is egy kép róla:

És akkor jöjjön, hogy mit tud:

- 15 varróprogram, többek között stretch programok és overlock programok, gumizó program, rejtett öltés felhajtásához, automata négylépéses gomblyukvarrás;
- cikk-cakk szélesség állítás,
- öltéshossz állítás,
- szálvágó,
- tartozéktároló doboz,
- félfordulatos hurokfogó,
- szabadkar (pl. nadrágszár felhajtáshoz),
- porvédő huzat,
- eredeti tartozékok: gomblyukazó talp; rejtett-öltés talp; cipzárvarró talp; gombfelvarró lemez; varratbontó; 4db műanyag orsó; 1db csavarhúzó; 3db 705/H varrógéptű, használati útmutató;
- plusz tartozékok: egy tűkészlet farmer varráshoz, rugalmas talp szabadkézi öltéshez, overlock talp.

Nagyon könnyen kezelhető, szépen, egyenletesen és egyenesen varr (alig kell igazgatni az anyagot a talp alatt). A gyártó garanciája még szeptember középéig érvényes, vagyis még nincs 3 éves a gép, és problémamentes. Aki kevésbé nagyravágyó, mint én, biztos, hogy életre szóló társ a varrásban.

Az irányára mindenestől 35.000 forint lenne.

Várom az érdeklődők jelentkezését!

Mary Poppins SAL

Januárban eltettem, mert képtelenség volt a vonaton a zöld részét hímezni, most viszont ismét előkerült és hamarosan elkészülök a második mintaívvel, vagyis már több, mint a fele elkészült. :-) Remélem, egy-két hét alatt kivégzem az egészet és jöhet az összevarrás...

Mary Poppins by Ralina
Anyag: 28 ct cashel carnation pink
Fonalak: Anchor 254 és 1023

Csillának készült

Csillának készült és a héten megérkezett második PIF ajándékom. A jelzések szerint nagyon tetszik neki... :-)

Már csak egy ajándékom van hátra, de azt hiszem, egy icipicit módosítok az eredeti befejezési terven...

Varrógépet cseréltem

Egy ideje szemezgettem már másik varrógéppel, na nem mintha a meglévővel komoly gond lett volna, csak valahogy mégis azt éreztem, valami másra van szükségem, hogy tökéletesnek érezzem a varrásaimat. Főleg a leendőket... :-) Szóval igazi indokom nem volt rá, egyszerűen csak másikra vágytam, mert az elsőt elég hirtelen felindulásból vettem és nem lett a szívem csücske. A márkanév maradt ugyanaz, mert szépen dolgozik és megbízhatóan, arról meg nem is beszélve, hogy a japánok készítik, én megbízom bennük. Karácsony előtt volt a legnagyobb kísértés, mert akkor elég busás jutalmat kaptam a cégtől, igaz nem nagyon értettem mire fel, de azért jól esett és akkor majdnem meg is vettem egy félig ipari gépet, de mire a boltba értem szerencsére elfogyott. Azt mondták, majd április környékén érkezik az új szállítmány... majdnem, kb. két hete hívtak, hogy megérkezett, és még a tavalyi áron adják egy rövid ideig. Be is mentem a bolta, alaposan szemügyre vettem, de valahogy nem voltam benne biztos, hogy nekem egy ekkora masinára szükségem van, így sok-sok kérdéssel a fejemben hazamentem és aludtam rá egyet-kettőt. A felső anyagtovábbítás nagyon vonzott, de úgy döntöttem, hogy ha Erikának bevált az anyagtovábbítós talp, akkor én is megelégszem vele és különben is, mikor tavaly voltam nála kipróbálni a gépet, már akkor beleszerettem. Szóval a Janome 4800 mellett döntöttem és egyelőre imádom! :-))) Komolyabb munkába még nem fogtam vele, csak két anyagot szegtem körbe overlock öltéssel, de egy álom varrni ezzel a géppel. És persze ismerkedünk is egymással, mert sok mindent picit másképp kell csinálni rajta, mint a mechanikuson, de annyira jó, hogy kiírja melyik öltéshez milyen talpat használjak (így nem fordulhat elő, hogy eltöröm a talpat vagy a tűt), van benne szálelvarrás, lehet szabályozni a sebességet és még sorolhatnám.

Egyelőre még nincs saját képem róla, de majd mindeképpen készítek róla munka közben, addig is csak úgy mutatóba egy:


Most már biztos, hogy a másik géptől (Janome 1560) megválok összes tartozékával és a begyűjtött plusz talpakkal együtt, mert nem kompatibilis a két gép ilyen tekintetben. Szeptemberben jár le a 3 év garancia, de biztos vagyok benne, hogy nagyon hosszú ideig fogja még szolgálni a tulajdonosát. Akit érdekel a dolog jelentkezzen itt vagy hagyjon üzenetet a postaládámban.

Hol van?

LHN always and forever - még egyszer

Múlt csütörtökön majdnem elvittem keretezőhöz a kis szösszenetemet, de mégsem tettem, viszont megmutattam a kolléganőmnek és nagyon megtetszett neki. Kitalálta, hogy ezt szeretné adni a férjének az első házassági évfordulójukra ajándékba... mivel szerettem hímezni a mintát, nem tudtam nemet mondani és elkészítettem még egyszer. Ha minden igaz, ébenfa színű keretet fog kapni, szerintem nagyon mutatós lesz.

Íme a második változat:

Nora Corbett A betűje

A sok-sok házimunka és miegymás között elmaradhatatlan volt a hímzés is a héten, és nem tudtam megállni, hogy ne kezdjek valami újba. Ismét szerelemhímzés lett belőle, ami abból is látszik, hogy villámgyorsan haladok vele - legalábbis a saját tempómhoz képest.

Ez nem egészen a legfrissebb állás, mert közben elkészült a bal szárnya teljesen, kontúrokkal együtt. A minta természetesen most is egyedi lesz, mert naná, hogy elszámoltam, de szerencsére nem vészes a dolog, észre sem venni, ha nem ismeri valaki betéve a mintaívet. :-)

Kertészkedtünk...

A héten eléggé csendben voltam, mert nem sokat ültem a monitor előtt, ugyanis szabadságon voltunk Andrissal (adós is vagyok még egy-két dologgal kapcsolatos beszámolóval). Nagyon jó volt itthon, el tudnám még képzelni vagy egy hónapig legalább... és hogy mivel töltöttük az időt? Nos szombaton és hétfőn hatalmas vendégségeket csaptunk, a szombati sárkánytaliról ugye már be is számoltam, hétfőn a családi ünneplésé volt a főszerep, kedden romeltakírottunk és jó sokat vasaltam, szerdán a Börzsönyben jártunk (nagyon szeretjük ezt a vidéket), csütörtökön Tündérke Dettinél jártam amíg Andris nyelvvizsgázott, visszakaptuk a gőzseprűt, ami most már remekül működik, vennünk kellett egy másik szivattyút, mert helyben nem tudták cserélni csak a pénzt kaptuk vissza, pénteken szinte egész nap szépülgettem és nőgyógyásznál voltam, a hétvégén pedig, amikor épp nem esett az eső, a kert mögötti részt tettük rendbe Andrissal. Na azért hímezni is volt időm, de azt majd később. :-)

Most gyorsan a tereprendezésről ejtek pár szót, nem valami egyszerű feladat volt, de túl vagyunk rajta, már csak az ágyásszegély nincs lerakva teljes egészében, mert egyik guriga sem érte el a rá írott mennyiséget és így természetesen rövid lett. Szóval besüllyesztettük a lépőköveket, kigazoltunk, felkapáltunk, szemetet/kavicsot/téglát válogattunk a földből, gereblyáztünk és végül füvesítettünk. Ennek következménye képpen nekem iszonyatosan fáj a derekam, Andrisnak meg csupa vízhólyag a tenyere. Viszont mindezért káprótolt a végeredmény, kivételesen a tetőtérből készült a kép, így egészen sok látszik a kertből, és abból, ami mögötte van.

Most már a virágládáimban is a végleges helyükön vannak a virágok, de az eső miatt őket most nem tudtam lencsevégre kapni, majd valamikor a hét folyamán kísérletet teszek rá. Telis-tele van minden virággal és imádom őket! :-) Egyedül a fűvel nem vagyok elégedett, de majd csak lesz azzal is valami egyszer...

Ajándékaim a lányoktól

Most beszéljenek helyettem a képek. :-)

Házassági évfordulónkra

Már régen kiszemeltem ezt az LHN képet, még amikor Márti mutatta a kis topicon... aztán egyszer csak lett minta, de még várt. Aztán szereztem Ritától selyemfonalakat és egyszercsak jött az ihlet, hogy azzal fogom majd kihímezni. Nagyon jó volt a selyemfonallal hímezni, meg egyébként is imádtam ez a mintát, igazi szerelemhízés volt. :-) Először fotóalbum borítót terveztem belőle, de aztán meggondoltam magam, és inkább bekereteztetem, mert ezt a szépséget nem szabad eldugni egy polcon.

LHN: Always and forever
25 ct fein floba, CC Lily pad

Sárkánytalálkozó háziasszony szemszögből :-)

Az ötödik sárkánytalálkozó helyszíne Fót volt, vagyis én voltam a házigazda. Kicsit még van mit javítanom ezen a funkción, de azért már nem volt olyan rossz, mint a kezdetek kezdetén. :-) Ami nem tetszett, hogy többet tartózkodtam a konyhában, mint szerettem volna, végül is nem vezettem körbe teljesen a lányokat a házon rendesen, kicsit kimaradtam a hímzés mutogatásból. Na de kezdjük az elején...
A főnököm rendkívüli módon meglepődött, hogy én már pénteken nem leszek, ez többek között a táblázatozás miatt esett zokon neki, de mondtam, hogy ne aggódjön, majd PM javítja, amit kell... aztán kénytelen volt beletörődni, mert nekem péntekre már megvolt a pontos programtervem. :-) Elhatároztam, hogy kicserélem a varrógépemet (ennek már majdnem egy éve), és most azt is eldönöttem, melyiket szeretném végül is, szóval az Oktogonnál kezdtem a napot egy kis házimunka után. Beszereztem a Janome 4800-as gépet és már indultam is bevásárolni, ami sokkal tovább tartott egyedül, de azért megbírkóztam vele, kb. egyszerre értünk haza Andrissal, a kipakolást már együtt csináltuk. A varrógép nagyon szuper, de ez majd egy másik bejegyzés lesz egyszer. Pénteken még a húsok bepácolását ejtettem meg, na meg egy kicsit rendet raktam a lakásban és a konyhában, hogy minden elő legyen készítve szombat reggelre.
Szombaton reggel nagyon korán keltem, az izgalomtól képtelen voltam aludni, így ismét birtokba vettem a konyhát. Igyekeztem mindent összevágni, aprítani, előkészíteni, hogy a lehető legkevesebb idő menjen el ezzel, de ezen van még mit fejlesztenem. Klaudiát útközben megkértem, hogy vegyenek jeget a koktélokhoz... a küldetést remekül teljesítették. :-) És hamarabb értek ide a lányok, mint Évi, pedig azt hittem, Évi lesz a gyorsabb, eddig mindig mindenhol előttünk érkezett. Kicsit beszélgettünk, aztán belevágtam a levesfőzésbe, ami legalább 3-szorosa lett a szükséges mennyiségnek, de ettől függetlenül jól sikerült. Még mielőtt belevágtunk volna a tűzrakásba Andris is hazaérkezett, és mondta, hogy jön az eső, az idő rohant, Vikinek pedig elég hamar el kellett mennie, tehát maradt a benti sütés, ami nem az igazi, de azért megteszi jobb híjján. A sütit csak azután vágtam fel, hogy Dóri és Klaudia visszaértek a Népligetből... hát nem sokat vesztettek volna, ha lemaradnak, mert persze új sütit próbáltam ki ez alkalomból és nekem is jött be igazán. Nem lesz a kedvenc, az biztos, de azon a blogon mindig olyan jó receptek vannak... inkább a meggyes-csokis muffint kellett volna megsütnöm, na majd legközelebb. Viszont Kolos mosolycsalogató sütije nagyon jól sikerült, meg hoztak a lányok egy kis rágcsát is, tehát éhen nem maradtunk. :-)
A koktélokat már Andris segítségével kevertem, először egy epreset készítettünk, majd a rózsaszín párducot, ezek mind a ketten a kedvenceim közé tartoznak. Volt még egy, amit szerettem volna bevetni, de ahhoz még várnom kellett hétfőig a hozzávalókra.
Ebéd után gyorsan belevágtunk a mutogatásba, mert ugye Vikinek időben ki kellett érnie a buszhoz, ha nem akart lemaradni róla. Ugyan kevesebb hímzést mutatott most mindenki, mint első alkalommal, de a prímet most is Dóri vitte, azt hiszem, neki volt a legtöbb mutatni valója. Dorottya kendőket hozott, mindegyik szépséges, Vikinek a házikói tetszettek nagyon, és jó volt látni két egyforma, de mégis különböző képet, mert Évi is hímzi ugyanezt. Dóra Tilda állatkákat hozott, teljesen odáig voltam értünk, nagyon jól sikerültek, nem csodálom, hogy a fiúk lecsaptak rájuk otthon. :-) Aztán mindeféle meglepetéseket kaptam a lányoktól, teljesen magamon kívül voltam!! :DDD Klaudia egy RP szíves képet készített nekem, amit már mutatott is a blogján, én meg sejtettem, hogy az enyém lesz, úgyhogy már előre tudhatta a hozzászólásokból, hogy tetszeni fog; Évi egy csuda jó kendőt kötött nekem, mert akkor még úgy volt, hogy nem tudok kötni és még olyan igazán most sem megy, tehát jó darabig jó szolgálatot fog még tenni; Dóri egy fotóalbumot készített, ami szintén nagyon tetszik, még akkor is, ha átlászik itt-ott az aranyszínű ragasztócsík; Viki pedig egy olló társaságában szép patchwork anyagokat hozott nekem desszerttel fűszerezve. Dóra rágcsálnivalót, Dorottya pedig bort hozott, szóval igazi kényeztetésben volt részem, lányok köszönöm még egyszer mindenkinek!
Este még vehettünk egy kis kötésleckét Dorottyától, de úgy jár a keze, mint a villám és oda sem néz, hogy mit köt, szóval ez nem egy kezdő szint, azt hiszem. Miden esetre okosabbak lettünk néhány öltést illetően. :-) Nagyon hamar elment a nap, mint háziasszony még inkább így éreztem. Dóri végül mégis hazament, így csak Klaudia aludt nálunk, kb. fél 12-kor dőltünk be az ágyba aludni. Reggel még kikísértük a vonathoz, aztán kezdtünk ráhangolódni a hétfőre (ez szintén egy másik bejegyzés témája lesz).
Olyan jó volt megint együtt lenni a lányokkal, túlságosan is rövidnek tűnik ez a fél nap a hosszú két hónapos szünethez képest. Legközelebb Évinél találkozunk valamikor július tájékán, ha jól sejtem, és remélem, akkor Delfike is velünk tud majd tartani (viszem majd neked is a mérőszalagot, vagy küldöm postán). Ja és amit majdnem kifelejtettem, nagyon örülök, hogy Vikivel élőben is megismerkedhettem, nagyon szimpatikus volt, és tényleg olyan szépek az ikszei élőben is, mint a képeken. Apropó képek, a szokásos helyen, itt megtalálhatóak.