Az ötödik sárkánytalálkozó helyszíne Fót volt, vagyis én voltam a házigazda. Kicsit még van mit javítanom ezen a funkción, de azért már nem volt olyan rossz, mint a kezdetek kezdetén. :-) Ami nem tetszett, hogy többet tartózkodtam a konyhában, mint szerettem volna, végül is nem vezettem körbe teljesen a lányokat a házon rendesen, kicsit kimaradtam a hímzés mutogatásból. Na de kezdjük az elején...
A főnököm rendkívüli módon meglepődött, hogy én már pénteken nem leszek, ez többek között a táblázatozás miatt esett zokon neki, de mondtam, hogy ne aggódjön, majd PM javítja, amit kell... aztán kénytelen volt beletörődni, mert nekem péntekre már megvolt a pontos programtervem. :-) Elhatároztam, hogy kicserélem a varrógépemet (ennek már majdnem egy éve), és most azt is eldönöttem, melyiket szeretném végül is, szóval az Oktogonnál kezdtem a napot egy kis házimunka után. Beszereztem a Janome 4800-as gépet és már indultam is bevásárolni, ami sokkal tovább tartott egyedül, de azért megbírkóztam vele, kb. egyszerre értünk haza Andrissal, a kipakolást már együtt csináltuk. A varrógép nagyon szuper, de ez majd egy másik bejegyzés lesz egyszer. Pénteken még a húsok bepácolását ejtettem meg, na meg egy kicsit rendet raktam a lakásban és a konyhában, hogy minden elő legyen készítve szombat reggelre.
Szombaton reggel nagyon korán keltem, az izgalomtól képtelen voltam aludni, így ismét birtokba vettem a konyhát. Igyekeztem mindent összevágni, aprítani, előkészíteni, hogy a lehető legkevesebb idő menjen el ezzel, de ezen van még mit fejlesztenem. Klaudiát útközben megkértem, hogy vegyenek jeget a koktélokhoz... a küldetést remekül teljesítették. :-) És hamarabb értek ide a lányok, mint Évi, pedig azt hittem, Évi lesz a gyorsabb, eddig mindig mindenhol előttünk érkezett. Kicsit beszélgettünk, aztán belevágtam a levesfőzésbe, ami legalább 3-szorosa lett a szükséges mennyiségnek, de ettől függetlenül jól sikerült. Még mielőtt belevágtunk volna a tűzrakásba Andris is hazaérkezett, és mondta, hogy jön az eső, az idő rohant, Vikinek pedig elég hamar el kellett mennie, tehát maradt a benti sütés, ami nem az igazi, de azért megteszi jobb híjján. A sütit csak azután vágtam fel, hogy Dóri és Klaudia visszaértek a Népligetből... hát nem sokat vesztettek volna, ha lemaradnak, mert persze új sütit próbáltam ki ez alkalomból és nekem is jött be igazán. Nem lesz a kedvenc, az biztos, de azon a blogon mindig olyan jó receptek vannak... inkább a meggyes-csokis muffint kellett volna megsütnöm, na majd legközelebb. Viszont Kolos mosolycsalogató sütije nagyon jól sikerült, meg hoztak a lányok egy kis rágcsát is, tehát éhen nem maradtunk. :-)
A koktélokat már Andris segítségével kevertem, először egy epreset készítettünk, majd a rózsaszín párducot, ezek mind a ketten a kedvenceim közé tartoznak. Volt még egy, amit szerettem volna bevetni, de ahhoz még várnom kellett hétfőig a hozzávalókra.
Ebéd után gyorsan belevágtunk a mutogatásba, mert ugye Vikinek időben ki kellett érnie a buszhoz, ha nem akart lemaradni róla. Ugyan kevesebb hímzést mutatott most mindenki, mint első alkalommal, de a prímet most is Dóri vitte, azt hiszem, neki volt a legtöbb mutatni valója. Dorottya kendőket hozott, mindegyik szépséges, Vikinek a házikói tetszettek nagyon, és jó volt látni két egyforma, de mégis különböző képet, mert Évi is hímzi ugyanezt. Dóra Tilda állatkákat hozott, teljesen odáig voltam értünk, nagyon jól sikerültek, nem csodálom, hogy a fiúk lecsaptak rájuk otthon. :-) Aztán mindeféle meglepetéseket kaptam a lányoktól, teljesen magamon kívül voltam!! :DDD Klaudia egy RP szíves képet készített nekem, amit már mutatott is a blogján, én meg sejtettem, hogy az enyém lesz, úgyhogy már előre tudhatta a hozzászólásokból, hogy tetszeni fog; Évi egy csuda jó kendőt kötött nekem, mert akkor még úgy volt, hogy nem tudok kötni és még olyan igazán most sem megy, tehát jó darabig jó szolgálatot fog még tenni; Dóri egy fotóalbumot készített, ami szintén nagyon tetszik, még akkor is, ha átlászik itt-ott az aranyszínű ragasztócsík; Viki pedig egy olló társaságában szép patchwork anyagokat hozott nekem desszerttel fűszerezve. Dóra rágcsálnivalót, Dorottya pedig bort hozott, szóval igazi kényeztetésben volt részem, lányok köszönöm még egyszer mindenkinek!
Este még vehettünk egy kis kötésleckét Dorottyától, de úgy jár a keze, mint a villám és oda sem néz, hogy mit köt, szóval ez nem egy kezdő szint, azt hiszem. Miden esetre okosabbak lettünk néhány öltést illetően. :-) Nagyon hamar elment a nap, mint háziasszony még inkább így éreztem. Dóri végül mégis hazament, így csak Klaudia aludt nálunk, kb. fél 12-kor dőltünk be az ágyba aludni. Reggel még kikísértük a vonathoz, aztán kezdtünk ráhangolódni a hétfőre (ez szintén egy másik bejegyzés témája lesz).
Olyan jó volt megint együtt lenni a lányokkal, túlságosan is rövidnek tűnik ez a fél nap a hosszú két hónapos szünethez képest. Legközelebb Évinél találkozunk valamikor július tájékán, ha jól sejtem, és remélem, akkor Delfike is velünk tud majd tartani (viszem majd neked is a mérőszalagot, vagy küldöm postán). Ja és amit majdnem kifelejtettem, nagyon örülök, hogy Vikivel élőben is megismerkedhettem, nagyon szimpatikus volt, és tényleg olyan szépek az ikszei élőben is, mint a képeken. Apropó képek, a szokásos helyen, itt megtalálhatóak.
A főnököm rendkívüli módon meglepődött, hogy én már pénteken nem leszek, ez többek között a táblázatozás miatt esett zokon neki, de mondtam, hogy ne aggódjön, majd PM javítja, amit kell... aztán kénytelen volt beletörődni, mert nekem péntekre már megvolt a pontos programtervem. :-) Elhatároztam, hogy kicserélem a varrógépemet (ennek már majdnem egy éve), és most azt is eldönöttem, melyiket szeretném végül is, szóval az Oktogonnál kezdtem a napot egy kis házimunka után. Beszereztem a Janome 4800-as gépet és már indultam is bevásárolni, ami sokkal tovább tartott egyedül, de azért megbírkóztam vele, kb. egyszerre értünk haza Andrissal, a kipakolást már együtt csináltuk. A varrógép nagyon szuper, de ez majd egy másik bejegyzés lesz egyszer. Pénteken még a húsok bepácolását ejtettem meg, na meg egy kicsit rendet raktam a lakásban és a konyhában, hogy minden elő legyen készítve szombat reggelre.
Szombaton reggel nagyon korán keltem, az izgalomtól képtelen voltam aludni, így ismét birtokba vettem a konyhát. Igyekeztem mindent összevágni, aprítani, előkészíteni, hogy a lehető legkevesebb idő menjen el ezzel, de ezen van még mit fejlesztenem. Klaudiát útközben megkértem, hogy vegyenek jeget a koktélokhoz... a küldetést remekül teljesítették. :-) És hamarabb értek ide a lányok, mint Évi, pedig azt hittem, Évi lesz a gyorsabb, eddig mindig mindenhol előttünk érkezett. Kicsit beszélgettünk, aztán belevágtam a levesfőzésbe, ami legalább 3-szorosa lett a szükséges mennyiségnek, de ettől függetlenül jól sikerült. Még mielőtt belevágtunk volna a tűzrakásba Andris is hazaérkezett, és mondta, hogy jön az eső, az idő rohant, Vikinek pedig elég hamar el kellett mennie, tehát maradt a benti sütés, ami nem az igazi, de azért megteszi jobb híjján. A sütit csak azután vágtam fel, hogy Dóri és Klaudia visszaértek a Népligetből... hát nem sokat vesztettek volna, ha lemaradnak, mert persze új sütit próbáltam ki ez alkalomból és nekem is jött be igazán. Nem lesz a kedvenc, az biztos, de azon a blogon mindig olyan jó receptek vannak... inkább a meggyes-csokis muffint kellett volna megsütnöm, na majd legközelebb. Viszont Kolos mosolycsalogató sütije nagyon jól sikerült, meg hoztak a lányok egy kis rágcsát is, tehát éhen nem maradtunk. :-)
A koktélokat már Andris segítségével kevertem, először egy epreset készítettünk, majd a rózsaszín párducot, ezek mind a ketten a kedvenceim közé tartoznak. Volt még egy, amit szerettem volna bevetni, de ahhoz még várnom kellett hétfőig a hozzávalókra.
Ebéd után gyorsan belevágtunk a mutogatásba, mert ugye Vikinek időben ki kellett érnie a buszhoz, ha nem akart lemaradni róla. Ugyan kevesebb hímzést mutatott most mindenki, mint első alkalommal, de a prímet most is Dóri vitte, azt hiszem, neki volt a legtöbb mutatni valója. Dorottya kendőket hozott, mindegyik szépséges, Vikinek a házikói tetszettek nagyon, és jó volt látni két egyforma, de mégis különböző képet, mert Évi is hímzi ugyanezt. Dóra Tilda állatkákat hozott, teljesen odáig voltam értünk, nagyon jól sikerültek, nem csodálom, hogy a fiúk lecsaptak rájuk otthon. :-) Aztán mindeféle meglepetéseket kaptam a lányoktól, teljesen magamon kívül voltam!! :DDD Klaudia egy RP szíves képet készített nekem, amit már mutatott is a blogján, én meg sejtettem, hogy az enyém lesz, úgyhogy már előre tudhatta a hozzászólásokból, hogy tetszeni fog; Évi egy csuda jó kendőt kötött nekem, mert akkor még úgy volt, hogy nem tudok kötni és még olyan igazán most sem megy, tehát jó darabig jó szolgálatot fog még tenni; Dóri egy fotóalbumot készített, ami szintén nagyon tetszik, még akkor is, ha átlászik itt-ott az aranyszínű ragasztócsík; Viki pedig egy olló társaságában szép patchwork anyagokat hozott nekem desszerttel fűszerezve. Dóra rágcsálnivalót, Dorottya pedig bort hozott, szóval igazi kényeztetésben volt részem, lányok köszönöm még egyszer mindenkinek!
Este még vehettünk egy kis kötésleckét Dorottyától, de úgy jár a keze, mint a villám és oda sem néz, hogy mit köt, szóval ez nem egy kezdő szint, azt hiszem. Miden esetre okosabbak lettünk néhány öltést illetően. :-) Nagyon hamar elment a nap, mint háziasszony még inkább így éreztem. Dóri végül mégis hazament, így csak Klaudia aludt nálunk, kb. fél 12-kor dőltünk be az ágyba aludni. Reggel még kikísértük a vonathoz, aztán kezdtünk ráhangolódni a hétfőre (ez szintén egy másik bejegyzés témája lesz).
Olyan jó volt megint együtt lenni a lányokkal, túlságosan is rövidnek tűnik ez a fél nap a hosszú két hónapos szünethez képest. Legközelebb Évinél találkozunk valamikor július tájékán, ha jól sejtem, és remélem, akkor Delfike is velünk tud majd tartani (viszem majd neked is a mérőszalagot, vagy küldöm postán). Ja és amit majdnem kifelejtettem, nagyon örülök, hogy Vikivel élőben is megismerkedhettem, nagyon szimpatikus volt, és tényleg olyan szépek az ikszei élőben is, mint a képeken. Apropó képek, a szokásos helyen, itt megtalálhatóak.
6 gondolat:
Anita, sajna szerintem a házigazda mindig kicsit kimarad a dolgokból. Én is így éreztem anno, sőt ha belegondolsz Klaudia mennyi ideig pakolt utánunk, miközben mi már fönt trécseltünk és iszogattunk, meg hímeztünk.
Na igen, ahhoz képest végül is jól jártam. :-)
Évi ötletét kell bevetni a háziasszonynak: semmi főzés, pizzarendelés! ;))))
Ez tényleg jó ötlet, hogy ez nekem nem jutott eszembe! :-)))
De jó volt olvasni!
Ez egy tuti jó nap lehetett:)
Megjegyzés küldése