Újra keretezés

Ma délután keretezőnél jártunk, viszont annak ellenére, hogy röpket egy órát töltöttünk ott még mindig nem kaptam meg az összes képet. Volt azért előnye annak, hogy bementem, mert a Mira-hölgyeknél még mindig laza néhány kontúr, remélhetőleg most a helyükre kerülnek egy kis külső segítséggel, na meg a másik ovális keretnek sem lett igazi a színe, elfelejtettek ugyanis egy leheletnyi aranyozást tenni az ezüst keretre, ami pedig nélkülözhetetlen. De pénteken a maradékot házhoz szállítják, mondta Mónika, hogy most már nem ráncigál magához többet a megmaradt darabok miatt.

És akkor itt vannak, amiket elhoztam (a szokásos kanapén voltak a fotózáshoz a legjobbak a fényviszonyok, ami még mindig nem művészi és ez sokszor bánt, de se türelmem, se kedvem, se ötletem a hatásosabb hátterekhez, így be kell érnem ezekkel):

 LHN: Daisy Lane Cottage, a feliratot saját kezűleg magyarosítottam.

Mirabilia: Easter Fairy

Nora Corbett: Trick or Treat Fairy újragondolva

Az otthon édes otthon remekül illik az előszobába, úgyhogy most egy darabig a pillangók átadják neki a helyüket. Egyszerű, mégis bájos és remekül összeköti a teret azon a pici helyen, egyfajta hídat képezve az előszoba a nappali és a fürdő között.

A húsvéti tündérke már csak jövőre díszíti a falat a nappaliban, de addig is lehet csodálni őt. Első ovális keretes képem, és mint majd később fény derül rá, nem is az utolsó. Egy dolog nem tetszik a képben, hogy az alapanyag miatt messziről elveszik a tündér a háttérben, így ha még egyszer hímezném, másféle anyagot választanék hozzá... de közelről gyönyörően kimeli a keret és a paszpartuk. Úgyhogy majd húsvét táján - meg addig is - közelről nézegetem. :) 

És hát a végére az újragondolt Trick or Treat Fairy... aki nem emlékszik, itt megtekintheti a korábbi verziót, szerintem ég és föld a különbség és nem csak a kép minősége miatt. Ennyit számít, hogy van-e szeme és érzéke hozzá a megbízott személynek és a tulajdonosnak, bevallom, rám is rámfért a fejlődés, de ha valakinek van (szép)érzéke is hozzá és szereti is csinálni, akkor ezt lehet belőle alkotni. Egyszerűen imádom a kínai ablakosra vágott paszpartukat és ahogyan a színek kiemelik a tündért! Ahogy Mónika mondta, életre kelt a kép. Azt hiszem, ezt mindent magába foglal.

Keretben

Ők itt ketten a hónapokkal ezelőtti keretezőnél tett látogatásom eredményei, sajnos még nem mindegyiket kaptam vissza végleges formájába öntve, de ami késik nem múlik... talán a jövő héten sor kerül a többiekre is.

A fényképezés helyszíne szokásos, szerettem volna egy kicsit mást, de a helyükön nem alkalmasak a fényviszonyok és a szabadtéri sem lett az igazi. Maradt helyettük a romantikus lemenő nap fénye és a kanapé, a végeredmény így is magáért beszél talán. :)

 Dimensions: Butterfly Vignette

Még mindig imádom a színeit, egyszerűen mesés. Annyiféle színkombináció illett volna hozzá, de a melegsége miatt ennél maradtam, mert szinte körülöleli a képet. A pillangók pedig már a nyarat idézik a kék éggel, a zöld fűvel és a nyíló virágokkal.

LHN: Chocolate Shoppe

Ez a keret nagy kedvencem, annyira illik az ilyen barnás beütésű egyszerű mintákhoz, röviden azt is mondhatnám, hogy egyszerű és nagyszerű. A konyhában kapott helyet a hűtő felett az óra helyén... mondanom sem kell, hogy azóta jó párszor próbáltam már megnézni rajta reggelente, hogy mennyi az idő. Eddig sikertelenül, de a látvány cserében kárpótol.

Lanarte - Magnolia twig with flower (1)

Csak bizonyítékként, hogy nem felejtettem még el hímezni...

Imádom hímezni, de ennek ellenére lassan halad, mert a vonaton a hőségben egyre kevesebb kedvem van öltögetni, otthon meg mindig találok valami mást, amit én magam sem igazán értek. Viszont ha egyszer készen lesz, akkor belekezdek a sorozat harmadikjába is és ellátogatok velük a keretezőhöz... nagyon remélem, jól mutatnak majd együtt egy keretben.
Még annyit róla, hogy valamilyen különös oknál fogva, őt kerettel hímzem, megmagyarázhatatlan - talán az anyag lehet az oka, mert a többi Lanarte képet is kerettel hímeztem.

Na akkor most egy kis szappan

Továbbra is imádok szappant főzni, de még csak kétszer csináltam itthon és Andris szerint így is annyi szappanunk van már, hogy évekig elég lenne. Hát majd meglátjuk... mert ha elosztogatom, akkor azért hangyánit változik a helyzet. Legutóbbi darab kecsketejes-shea vajas körömvirág szirmokkal, de még érik, hiába próbálnám ki már nagyon szívesen.

Nem titkolt vágyam, hogy magasabb fokon űzzem ezt a kotyvasztást és szeretném elérni, hogy hivatalosan is forgalomba kerüljenek majd egyszer az én kis szappankáim. Közben meg fogalmam sincs ennek milyen valószínűsége és realitása van egyáltalán. Egy biztos, én nagyon szeretem kevergetni őket, egyelőre csak közvetlen környezetemet "mérgezve" vele, aztán hátha egyszer megvalósul az álmom.

Munka közben kell egy kis pihenés, na meg nem nyomhatom az ajándékozottak kezébe csak egy darabka papírszalvétában a mesés szappanokat, így hirtelenjében gyártottam nekik egy címkét. Van még rajta mit igazgatni, de első fecskének azt gondolom megteszi.

A csomagolás technikáján is elfér még némi tökéletesítés, na de idővel az is kiforrja majd magát. Ami még a címkét illeti, elirigyelltem a scrapbookosoktól a vágó- és domborító gépet és lehet a formához passzoló bélyegzőt is kapni... attól tartok, ez még nem most lesz. Első variáció, ha beindul valahogy az üzlet, második, ha véletlenül nyerünk a lottón (kár, hogy szinte sosem játszunk), nem is tudom, melyik tűnik valószínűbbnek. Azért bízom benne, hogy hátha mások is beleszertnek a szappanjaimba rajtam kívül. :)

Miről is írjak?

Már megint meg kell állapítanom, hogy ritkábban olvasom és írom a saját blogomat, mint bárki másét... mégha a másoknak ez nem is annyira tűnik fel. 

Pedig lenne miről írnom, mert voltunk 5 napot Szlovéniában, aztán 3 napot Brüsszelben töltöttem, voltam ugye keretezőnél csak lusta voltam fotózni az elkészült darabokat, a Mira csajokat ráadásul vissza is kellett vinnem, mert helyenként meglazultak a kontúr öltések és látszott a képen sajnos. Készítettem egy mosolygó szmájlis hűtőmágnest az öcsémnek a születésnapjára, nekifogtam a második magnolia képnek (ebben az tetszik a legjobban, hogy nem lesz rajta kontúr öltés :)) és elolvastam majdnem három könyvet. James Redfieldet egyszerűen képtelen vagyok letenni és pillanatok alatt kivégzem a könyveit. Kellene még hasonlókat találnom, mert már csak pár oldal van hátra az utolsónak hagyott kötetéből.

Voltunk a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben, még egyszer voltam Brüsszelben, jártak nálunk anyukámék és rendeztük a kertet. Vannak kertes terveink is, de most egyelőre meglátjuk, mi lesz a cserebogárból, vagyis mi marad a fűből és mi lesz a bokrokból, amiket szinte tövig visszavágtunk. Lesz-e még áldozata a tavalyi nemtudommilyenkártevő pusztításának, a pajzstetű munkálkodásának és hasonló kérdések várnak válaszra.

Mivel mi nem tudtunk kimenni a Construmára, anyáékat bíztuk meg ezzel, hogy nézzenek nekünk kandallót. Utólag belegondolva jobb lett volna, ha mi is megyünk, így viszont itthon csemegézhettünk a katalógusok kínálatából. Én szokás szerint kiváló érzékkel kiválasztottam az egyik legdrágább darabot, de ezen még úgyis elmeditálunk, meg szakembert is megkérdezünk, hogy milyet javasol az igényeinkhez képest. Viszont a dizájn megvan és azt hiszem, ez lesz a végleges. Ez az alap:

Májusban ismét mehetek Brüsszelbe, de nagyon szeretném, ha idén ez lenne az utolsó vagy legalább ebben a félévben, mert nagyon nem szeretem. Nem éri meg a felhajtást - értsd 2 nap utazás 1 nap megbeszélés - ezek egy részét simán lehetne rendezni telekonferencia keretében, ez a véleményem továbbra sem változott. Viszont jobb alternatíva híjján kénytelen vagyok utazni, amit néhányan irigyelnek is. Csak mikor már ott tartok, hogy az asztalon lévő iratok csak egyre gyarapodnak és még el sem utaztam, de már indítanom kell a következőt, és én nem a nemzetközi osztály tagja vagyok, akkor kezd egy kicsit sok lenne a jóból. Nem tudtam még sajnos rájönni, miként kapcsolódik ez az egész az életfeladatomhoz, mi az, amivel hozzá tudnék járulni rendszer előrébb jutásához, mi az igazságom, ami hozzájuk kapcsolódik... na egyszer azért hátha megvilágosodok.

Utód még mindig csak kering valahol az univerzumban, amit általában jól viselek, csak időnként jön egy-két hullámvölgy, amikor a csúf és gonosz irigység tör rám, hogy másoknak sikerül és nekünk még mindig várakoznunk kell. Ennek is egészen biztosan megvan az oka és utólag egyértelmű is, hogy miért történtek úgy dolgok, ahogyan. Hátha egyszer mi is sorra kerülünk BTL-nél a hosszú-hosszú listán...

Hirtelen ennyi... ha lesznek említésre méltó képeim, akkor megosztom majd őket.

Lavender and snow biscornu

Elkészítettem életem első biscornuját, az összevarrásnál úgy éreztem, hogy az utolsót ugyanis kicsit nehéz volt dolgozni az anyaggal és a fonal alig ütött el vászon színétől. De elkészült és a végeredmény azért kárpótol. :) Még a rokonaim is megdícsérték...

Belőlük lett a cserebogár:

Még tavaly a nyaralás alatt készültek kb. aztán szépen eltettem őket a fiókba és mivel most gyors sikerélményre vágytam, elővettem hát őket. Gyöngyözni kellett és összevarrni és ez lett belőle:

Mi jár a fejedben?

Kérdezi az FB, hát én meg itt válaszolok. :)

Energiaszint, imamező, szinkronicitás... még mindig túl sok bennem a félelem, a harag, a düh és az indulat, túlságosan alacsony az energiaszintem és a táplálkozással sem segítem elő ennek növelését. A többi meg mind ezekből következik, pedig ezek jelentenék élni az életet.

Megjegyzések

Tudja valaki, hogy mostanában miért nem lehet feliratkozni a megjegyzésekre? Vagy csak én nem állítottam be valamit, amit kellett volna?

Ez így már tényleg követhetetlen lesz, vagy olyan, mintha nem is érdekelne, hogy válaszol-e akinek írtam és lehetne ezt még ragozni...

Ha már nem hímzek...

Az utóbbi időben azt vettem észre, hogy egyre kevesebb kedvem van hímezni és otthon például nem is nagyon tudom, mivel helyettesítem a kiesett időt. Talán az lehet a megoldás kulcsa, hogy elég keveset vagyok otthon, amit az utóbbi időben Andris szóvá is tett... a heti két tánc az szinte mindig biztos, aztán ugye ott a körömápolás, a kozmetikus, a barátnők, az ilyen-olyan tanfolyamok és hát jelentős mértékben a munka, az veszi el a legtöbbet. Csak az a baj, hogy a számlákat meg fizetni kell valamiből a hobbijaimról meg nem is beszélve.

Szóval otthon nem hímzek, mert nem vagyok otthon, vagy ha mégis, akkor valahogy nem visz rá a lélek, pedig van jó néhány munkám, amiről már csak a gyöngyök hiányoznak. A vonaton is az utóbbi egy hétben átvette az olvasás a fő szerepet, úgy tűnik kell most az információ az agyamnak és a lelkemnek, csak úgy szívom magamba a dolgokat.

És Judit szavaival élve, hogy ne csak én szippantsak, beszippantott a szappanozás. A hétvégén az albert kekszes süti helyett inkább a szappankészítést választottam, de hogy ne kanyarodjak el annyira az eredeti elképzeléstől, csokis-vaníliás változatot készítettem. Annyira finom illata volt az olvadozó kakaóvajnak, én is csak ott olvadoztam közben. Egy picit túlmelegedett, de nem vészesen, így csak leheletnyi zsírtartalmat vesztett el szerencsére. Sajnos nem bírtam magammal és már tegnap délután felvágtam, pedig csak ma este kellett volna, kicsit puhácska volt még a szeleteléshez, de nekem annyira tetszik, ahogy kanyarognak a csigavonalak egyik színből a másikba.

A hétvégére természetesen világmegváltó terveink vannak, először is lesz névnapozás József nap ürügyén, aztán szeretnénk menni kirándulni egyet a Gödöllői-dombságban - csak egy amolyan bemelegítés félét -, jó lenne barátnőzni is egyet és a takarításról és kertben motoszkálásról még nem is beszéltem. Pedig már annyira várom, hogy oda jussak a kis növényeimhez és kicsit ráncba szedjem őket. Na meg kertrendezés is szóba került, felmerült a gondolat, hogy a dísznövények mellett egy kis zöldséget is próbáljunk meg termeszteni, ha már van kertünk. Majd meglátjuk, mi lesz belőle, mert az ősszel még Andris nagyon lelkes volt, de most, hogy a tettek mezejére kellene lépni, úgy láttam, elbizonytalanodott. 

Jártam keretezőnél, szerencsére a tulajdonossal tudtam válogatni, mondhatjuk kedvemre. A Chocolate Shoppe (ehhez úgy választottam keretet, hogy nem is volt ott, de már van olyanom elvileg otthon, a Home of a Needleworker too is ilyenben van), a Butterfly Vignette, az Easter Fairy és a Mirabilia SAL kap végleges formát ez alkalommal. A pillangók színesek lesznek, de többre nem is emlékszem, pedig tudom, hogy sokat variáltam és válogattam. A húsvéti tündér bronzos ovális keretet kap sárgával-kékkel-zölddel, ha jól emlékszem, jó nagy falat lesz a végösszegben a keret miatt. A Mira hölgyek pedig külön ablakokba kerülnek majd, amit a paszpartuk fognak adni nekik és hozzá egy kicsit díszesebb keretet a hozzájuk illő stílusban. Színeiben bronzos keret, halványzöld és mályva bársony paszpartu. Április első napjaiban megyek értük, már nagyon várom a végeredményt.

Szappanoztam

Már majdnem egy hónap eltelt, mióta részt vettem a nyeremény-szappanozáson. Jó kis csapat gyűlt össze, bár elég vegyes volt a társaság, ami a korcsoportokat illeti, ennek ellenére azt hiszem, jót szórakoztunk a szappanok készítése és az elméleti tudás elsajátítása közben. Azt hiszem, magába szippantott a szappankészítés...

Ezek itt a készült szappanok, méghozzá hideg eljárással főzöttek. Még nincsenek  4 hetesek, úgyhogy várni kell az érésükre sajnos, kipróbálni ezért még nem volt alkalmam őket, de már nagyon kíváncsi vagyok, legfőképpen a sajátomra.

És akkor a szappanok balról jobbra felülről alulra: citromos-citromfüves, levendulás-indigós, aloés-zabpehelylistes-spirulinás (csak a spirulinás rész), holt tengeri iszapos, tejes-körömvirágos (rózsaszín rész vörös agyag), mézes-méhviaszos-virágporos, diós-fahéjas, aloás-zabpehelylisztes, mézes-méhviaszos-virágporos (gélesedett).

Várom, hogy teljesen sajátot is készíthessek.

LHN - Chocolate Shoppe

Az úgy volt, hogy ezt a mintát eredetileg apukámnak gondoltam meghímezni, de aztán úgy döntöttem, hogy a csokibarna csempéhez remekül fog menni a mi konyhánkban, ő meg úgysem tudná hová tenni. Aztán a mintát mindig csak rakosgattam, hogy majd egyszer milyen jó is lesz kihímezni... és tényleg! :) A számolgatós lovak után valami egyszerű mintára vágytam, azok közül is erre esett választásom. Persze nem véletlenül, mert ugye készen lett a szauna, oda meg letelepült az óra, ami a konyhában volt (addig is van ott ideiglenesen egy óra, amíg ezt a képet be nem kereteztetem) és annak helye ennek a kis finomságnak meggyőződősem szerint pont megfelelő.

Business

Sosem gondoltam volna, hogy egyszer hiányozni fog a Malév... már pedig ez most kezd nagyon így kinézni. A párizsi kiruccanásom ötletét nem támogatta a minisztérium, pedig annak tényleg örültem volna és csaphattunk volna Andrissal egy kis tavaszi vakációt előtte. De majd megyünk máskor.

Brüsszel viszont saját hatáskör és nagy valószínűséggel nem fogom megúszni, csakhogy mióta nincs légitársaságunk, azóta nincs a  foglalási rendszerben közvetlen járat és esti gép, tehát az egynapos programra valószínűleg 3 napot kell szánni és az utazási idő is jelentősen növekedni fog attól függően, hogy melyik társaság lesz a nyerő.

Egyre kevésbé vonz a munkának ez a része (is).

Beautiful things

Nem tudom még, mikor, hogyan és milyen formában, de egyszer biztosan lesz egy ilyen babám. Minden apró részletét imádom a munkáinak.

Anniken a legújabb, síző cuccba öltöztetett lányka és valamennyire aktuális is.

Katt a képre további szépségekért!

Az egyik piros

Nos, eddig jutottam a pirosok fényképezésével, majd lesz ez később jobb is. Ez a legújabb piros, az okosom tokja, alatta meg a csokiboltos hímzés. Így néz ki, mikor kocsiban hímzek és közeben okostelefonozok. :)

Piros, piros, piros...

Vettem táskát, pirosat! :) Vettem kesztyűt, pirosat! :) Most már csak a sál és a sapka hiányzik, de az még kicsit ráér, mert most állítólag tél jön és akkor a szövetkabátom talonba kerül, mert belefagyok. Tegnap erre remek példa mutatkozott. (Később tervezek a szerzeményekről fotót, aztán majd meglátjuk, mi lesz belőle.)

Tegnap voltunk csokifondüzni, nekem nagyon bejött. Maga a hely is tetszett, kedvesek voltak a kiszolgálók és a csoki is mennyei volt a gyümölcsökkel. Mindkettőnknek az eper vitte a pálmát. :) Aztán átballagtunk a Zöld Teknős Teaházba, vegyes érzésekkel hagytuk magunk mögött. Vagyis a tea finom volt, csak nagyon hamar kihűlt és nem volt, amit elsőre választottam volna, az étel finom volt, de rengeteg - én szabályosan szédelegtem hazafelé - a helység hangulatos volt, de kicsit túldíszített és hideg. A görbe délután azért mindettől függetlenül jó volt, bár spontaneitásán lehet még csiszolni egy hangyányit.

Anya és tesó csütörtök este jött, tesó mosott és péntek reggel ment, anya maradt szombat reggelig. A péntek délutánt a sárga-kék áruházban töltöttük, bár nekünk lett volna jobb elképzelésünk is Andrissal, de elkísértük anyát. Aztán persze én hagytam ott a legtöbb pénzt, az úgyis te fizetsz után ugyanis szárnyakra kaptam. Rengeteg időt eltöltöttünk a bóklászással és válogatással, közben véletlenül összefutottunk Petivel, Zsófival és Vilikével - látszott rajta, hogy tart az idegenektől és egyre szégyellősebb, de a nyakláncom most is rögtön elbűvölte és minden elfelejtett. Vettünk lámpákat, komódot, ágyneműt (mert abból ugye sosem elég), függönyre valót, fali fogas félét, kis asztalt, a fotelok még maradtak, azzal aszondta Andris várjunk még. De nagyon kényemlesek, úgyhogy gyanítom csak idő kérdése és velünk jönnek azok is egy cipőtárolós leülőkével együtt. Ugyanis azt találtam ki, hogy mivel hülye helyre vagyis a nappaliba jön fel a lépcső a garázsból, kellene egy másik előszobaféleség is a garázsba, ehhez kellene a kellékek. A pihenőfotelek persze a szaunához, de az még ráér. Szóval szükséges a másik előszoba, mert nem szimpatikus, hogy a fél házon végig mászok ilyenkor télvíz meg ősszel-tavasszal a sáros lábbelimmel a fél házon. Hamarosan megvalósul. :)

Szauna napolva, mert állítólag kevés az alapanyag... csak akkor miért vállalta 3 hétre a szállítást, miközben nem tudja teljesíteni? Még akkor is, ha szép lesz. Most persze vehetünk ki szabadságot, mert a hétvégében nem tudtunk egyezségre jutni. Na nem mintha nem örülnék, hogy meghosszabbítjuk a soron következő hétvégét egy nappal, de ezt egy kicsit pofátlanságnak tartom. De ha már otthon maradunk, kicsit körül kellene nézni kandalló ügyben is, jó lenne, ha meg tudnánk csináltatni az idén, mert ilyen gáz és villany árak mellett, jól jönne egy kis besegítés.

Legyezőfátylas hastáncóra. Nem is tudom, hol kezdjem... maga a legyezőfátylas tánc tetszik, de rengeteg gyakorlást igényel, mire szépen tudja kivitelezni az ember lánya, ha valamilyen oknál fogva Isten adta tehetség híján van. Az óraadó (szándékos nem tanárt írtam) nem könnyítette meg a helyzetet, a koreográfiát csak azok tudták teljesen elsajátítani, akik tényleg tehetségesek a táncban. Vannak olyan mozdulatok, amelyek a rövid fátyollal abszolút nem mutatnak jól. Nem mindegy, hogy milyen minőségű a legyeződ, mert a jobbakat csak az egyik irányba lehet kinyitni és fontos, hogy legyen az anyag szegve, különben foszlik. A szűk 4 óra mozgás elfárasztott, de koránt sem volt olyan felemelő, mint amihez eddig szoktam, talán az óraadó személyének köszönhetően, akiből a női báj és kecsesség jócskán hiányzott, minden mozdulata szabályozott és irányított volt, holott ennek szívből kellene jönnie. Na de ez az én egyéni meglátásom. Miden esetre az eszköz és a vele való munka tetszik, szóval alapvetően nem bántam meg, de sokkal jobbat is el tudtam volna képzelni. 

Szerda délutánig szalma vagyok, igyekszem okosan kihasználni. 

Holnap reggel kapok okostelefont.