Ha már nem hímzek...

Az utóbbi időben azt vettem észre, hogy egyre kevesebb kedvem van hímezni és otthon például nem is nagyon tudom, mivel helyettesítem a kiesett időt. Talán az lehet a megoldás kulcsa, hogy elég keveset vagyok otthon, amit az utóbbi időben Andris szóvá is tett... a heti két tánc az szinte mindig biztos, aztán ugye ott a körömápolás, a kozmetikus, a barátnők, az ilyen-olyan tanfolyamok és hát jelentős mértékben a munka, az veszi el a legtöbbet. Csak az a baj, hogy a számlákat meg fizetni kell valamiből a hobbijaimról meg nem is beszélve.

Szóval otthon nem hímzek, mert nem vagyok otthon, vagy ha mégis, akkor valahogy nem visz rá a lélek, pedig van jó néhány munkám, amiről már csak a gyöngyök hiányoznak. A vonaton is az utóbbi egy hétben átvette az olvasás a fő szerepet, úgy tűnik kell most az információ az agyamnak és a lelkemnek, csak úgy szívom magamba a dolgokat.

És Judit szavaival élve, hogy ne csak én szippantsak, beszippantott a szappanozás. A hétvégén az albert kekszes süti helyett inkább a szappankészítést választottam, de hogy ne kanyarodjak el annyira az eredeti elképzeléstől, csokis-vaníliás változatot készítettem. Annyira finom illata volt az olvadozó kakaóvajnak, én is csak ott olvadoztam közben. Egy picit túlmelegedett, de nem vészesen, így csak leheletnyi zsírtartalmat vesztett el szerencsére. Sajnos nem bírtam magammal és már tegnap délután felvágtam, pedig csak ma este kellett volna, kicsit puhácska volt még a szeleteléshez, de nekem annyira tetszik, ahogy kanyarognak a csigavonalak egyik színből a másikba.

A hétvégére természetesen világmegváltó terveink vannak, először is lesz névnapozás József nap ürügyén, aztán szeretnénk menni kirándulni egyet a Gödöllői-dombságban - csak egy amolyan bemelegítés félét -, jó lenne barátnőzni is egyet és a takarításról és kertben motoszkálásról még nem is beszéltem. Pedig már annyira várom, hogy oda jussak a kis növényeimhez és kicsit ráncba szedjem őket. Na meg kertrendezés is szóba került, felmerült a gondolat, hogy a dísznövények mellett egy kis zöldséget is próbáljunk meg termeszteni, ha már van kertünk. Majd meglátjuk, mi lesz belőle, mert az ősszel még Andris nagyon lelkes volt, de most, hogy a tettek mezejére kellene lépni, úgy láttam, elbizonytalanodott. 

Jártam keretezőnél, szerencsére a tulajdonossal tudtam válogatni, mondhatjuk kedvemre. A Chocolate Shoppe (ehhez úgy választottam keretet, hogy nem is volt ott, de már van olyanom elvileg otthon, a Home of a Needleworker too is ilyenben van), a Butterfly Vignette, az Easter Fairy és a Mirabilia SAL kap végleges formát ez alkalommal. A pillangók színesek lesznek, de többre nem is emlékszem, pedig tudom, hogy sokat variáltam és válogattam. A húsvéti tündér bronzos ovális keretet kap sárgával-kékkel-zölddel, ha jól emlékszem, jó nagy falat lesz a végösszegben a keret miatt. A Mira hölgyek pedig külön ablakokba kerülnek majd, amit a paszpartuk fognak adni nekik és hozzá egy kicsit díszesebb keretet a hozzájuk illő stílusban. Színeiben bronzos keret, halványzöld és mályva bársony paszpartu. Április első napjaiban megyek értük, már nagyon várom a végeredményt.