Játékra hívlak Titeket

Mióta blogot írok még sosem hirdettem játékot (a PIF-et leszámítva), de mint tudjuk egyszer mindennek eljön az ideje.

Azt mondják az ebben tőlem sokkal jobban elmélyült emberek, hogy a mai nappal lezárul a Föld életében a vaskorszak és a helyét a fénykorszak veszi át a holnap naptól, melynek hála az emberek egyre inkább szeretet és harmónia központúak lesznek az eddigi anyagias központúság helyett. Hogy mennyi idő szükséges ehhez, az majd csak utólag derül ki, de a változás minden esetre bizonyára beindul egyre szélesebb körben.

Ennek jegyében ajánlom fel nektek ezt a sok szeretettel készült mézeskalács szappant, amit a fahéjra hasonlító cassia illattal bolondítottam meg. 

Ha szeretnéd kipróbálni ezt a kellemes aromájú szappant, nem kell mást tenned - miután keresel legalább egy dolgot az életedben, amiért hálás vagy és megköszönöd azt -, mint kitöltened ezt az űrlapot 2012. december 31-én éjfélig. Sorsolni az új év első napján fogok. 

Megköszönöm, de nem a játék feltétele, ha a Szappanterveim oldalon található kérdőívet is kitöltöd.

Breaking news :(

Nem bírom feldolgozni, bár lehet ettől sem lesz most könnyebb, hogy ide (is) leírom.

Már reggel volt egy furcsa érzésem a kocsival kapcsolatban, hogy a reggeli kapkodásban és szokásos rutinbán vajon tényleg bezártam-e az autót, de aztán arra jutottam magamban, hogy egészen biztosan. És tényleg, mert ha nem tettem volna valamilyen oknál fogva, akkor most bottal üthetném a fehér lovam nyomát.

Leszállva a vonatról ugyanis az a kép fogadott, hogy a vezető ülésnél a zárat szétütötték és a bal hátsó ajtó háromszök ablakát betörték. Semmi egyéb nyom, semmi nem hiányzik és minden működik a tönkretett záron kívül.

Na de akkor is, hogy jut valakinek ilyesmi eszébe? És miért pont az én autóm kell neki? És legfőképpen mit csináljak, hogy ez ne ismétlődjön meg később? Már azon is agyaltam, hogy járok Andrissal és akkor nem lesz mit elvinni az állomásról, vagy ha átköltözünk a Bajcsy-ra, akkor ott lesz garázs és járok kocsival méregdrágán, vagy átjárok Dunakeszire, ami messzebb van ugyan, de gyakrabban jár a vonat és talán forgalmasabb is az állomás környéke, mint Fóton. Bár a fene tudja.

Egyelőre még azt sem tudjuk, hogy mennyi pénzt kell most ebbe megint beleölni, már az is megfordult a fejemben, hogy esetleg el kellene adni, de annyira megszerettem és olyan jó kis autó ez, hogy ha választanom kellene, akkor megint ilyen mellett döntenék. Egy harmadikat meg azért már mégsem, amivel csak állomásra járok, meg lehet a tolvajoknak teljesen mindegy, hogy mit visznek. Annyi autó áll ott nap mint nap az állomáson, miért pont ezt szemelték ki? Nem szeretem az ilyen és ehhez hasonló miérteket, pedig sajnos nem tudok mást tenni, mint megbarátkozom velük, mert választ sosem fogok talán kapni rájuk. Erre legfőképpen nem.

Már megint eltűntem...

Hetek, lassan már hónapok óta nincs egy értelmes bejegyzés a blogomon. Na ez sem az lesz most, de néhány dolgot szeretnék a margóra írni, hogy ne merüljön teljesen a feledés homályába.

• Fejlődik a kandallónk, múlt héten kapott gipszkarton borítást és most már formára olyan, mint ahogyan elképzeltük. Azt hiszem, nagyon fogjuk szeretni, ha felkerül rá a csempe borítás és le is festik.
• Átkerült a kamrába a mélyhűtőszekrény, ami szintén nagy előrelépés volt, mert végre oda került, ahová terveztük eredetileg is.
• Átrendeztük a hobbiszobát, kezd kialakulni annak is a végleges képe. Vagyis a hímzős és varrós cuccokat tartalmazó szekrény és a tűzhely átkerült arra a falra, ahol a mélyhűtő volt meg a nyári/téli ruháim egy akasztós állványon, a mosóporos polc átkerült a varrógép melletti sarokba, ennek az egésznek a helyére pedig bekerült a szappanozós pultom, ami még csak ímmel-ámmal van összerakva és nem is érdemes jobban, amíg nem jön vissza a vízvezeték szerelő. Tervek szerint január elején jön vissza és akkor felszereli a fürdőbe is a törölközőszárító radiátort is. Körvonalazódik a festés is, azt várhatóan februárban bonyolítjuk.
• Elkészült a három magnóliás keretezésem és a házi áldásom, de még nem akadtak lencsevégre.
• Voltam Zsuzsinál táskát varrni, amit előszeretettel hordok is, csak kellene még rajta alakítanom, mert a villamoson nem annyira nyerő egy nyitott táska. De erről könnyen lehet, hogy már írtam is.
• A kajajegyem egy részét új minihifire költöttem, a régivel még nem tudom mi lesz, mert a kazettalejátszója sem tökéletes és a CD-lejátszóját is legalább meg kellene tisztítani, de nem biztos, hogy az segít rajta.
• Végre kiszórtam a pályázatosokat és elrendeztem nagyjából az engedélyek sorsát, de még mindig van mit intézni ezzel kapcsolatban, plusz a közben beeső feladatokat is meg kell oldani, vagyis tiszta diliházban érzem magam ilyenkor. Nagyon várom már a hétvégét és bízom benne, hogy a kezdeti szivatásos ijesztgetés ellenére tényleg elenged a főnököm szabadságra arra a nyomorult két kis vacak napra karácsony és szilveszter között.
• Megyünk januárban síelni egy egész hétre, lefoglaltuk a szállást, most már csak a hó hiányzik... bár az Alpokban biztosan több esik, mint itthon.
• Megvettük a fenyőfát, amit majd csak jó későn fogunk feldíszíteni, mert az idén sorrendet cserélünk és először megyünk anyáékhoz és utána maradunk itthon. És már megint elgondolkoztunk rajta, hogy nem kellene-e egy szépséges műfenyőre váltani ezt a minden éves friss vásárlást, egy idő behozná az árát. Csak az a baj, hogy ettől még jó sokat kivágnak és tönkre is mennek, amiket nem vesznek meg. Nekem ez ilyenkor mindig egy jó nagy dilemmám.
• Viszonylag keveset hímzek, azt is leginkább a vonaton, ha épp nem valami munkát cipelek haza.
• Újra járok hastáncolni. :) Nagyon örülök, hogy végre eljutottam, még így is, hogy Mogyoródra kell érte menni és viszonylag sokba kerül. Végre dolgozik az agyam is tánc közben, annyira lekötött, hogy semmi másra nem tudtam (persze nem is akartam) koncentrálni csak a mozdulatokra és tele volt az egész óra új és újra tanult mozdulatokkal. Imádom! Alida pedig nagyon ambiciózus, februárban debütálni szeretne velünk. Szóval valamit kell kezdeni a fellépős ruhámmal is, mert a szoknya ugye biztosan jó, de a csípőövem maximum a derekamra lesz jó. Na majd meglátom.
• Megsütöttem életem első zserbóját és Pom-Pom sütéjét... egyelőre még vannak kétségeim, hogy jók-e ők ilyen állapotban, de a fogyási szintből lemérve Andrisnak nagyon ízlik, a többiek véleményét meg nem tudom. A zserbó egyelőre felvágatlan állapotban pihen.
• Még mindig agyalok a mestermunkámon, de nem jut semmi értelmes az eszembe. Tudom, hogy bármit készítek, azt elfogadják, de én akkor is szeretnék valami olyat alkotni, ami igazán jellemző rám és ezt még nem sikerült eddig kitalálni.

Erika karácsonyi játéka

Kellene saját bejegyzést is írnom, de majd annak is eljön egyszer az ideje. Most viszont még az utolsó pillanatban talán, de jelentkeztem Erikánál a karácsonyi játékra, ahol meseszép dobozt lehet nyerni. Nos, nekem ez feltett szándékom.

Ma sorsol Erika, ha megtetszik a doboz, még pár órád biztosan van jelentkezni, vagyis buzdítok mindenkit és rontom a saját esélyeimet. :)

Itt a doboz, itt pedig Erika blogja.