Uborkás-kakukkfüves szappan

Ez a legújabb szappanom (persze csak ha leszámítjuk a szombaton elrontottat), amit leginkább azért készítettem, mert ki kellet próbálnom az új formáimat és a pecsétemet. Ez utóbbi majdnem a Zöld Híd Régiónál végezte, de szerencsére nincs olyan sok szemetünk, hogy minden héten ki kelljen tenni a nagy zöld edényt, így vissza tudtam halászni. Mindez az én hatalmas naívságom eredménye, mert azt hittem, hogy a pecsét az olyan valami, aminek van "fogantyúja" ez meg csak egy kis műanyag téglatest, buborékos nejlonba csomagolva érkezett jól átcelluxozva, én meg azt hittem, hogy helykitöltő és gondosan visszatettem a borítékba. Nos maradjunk annyiban, hogy nem erre a célra szánták a gombócot. De lényeg a lényeg, hogy meglett és remekül használható így nyél nélkül is, tetszik. A formák is tetszenek és gondolkodom a többszörösítésükön is záros határidőn belül.

Visszatérve a szappanhoz, remélhetőleg használható darabok lesznek (kicsit lassan szilárdultak, amit az uborka magas víztartalmának tudok be), mert az illatuk az nagyon tetszik, legközelebb talán még annyit módosítok rajta, hogy teát főzök a kakukkfűből és teszek bele frisset is, ebbe most csak a friss növény került.
Kókuszolaj, pálmaolaj, napraforgó olaj és olívaolaj keverékéből készült friss uborkát és kakukkfüvet hozzáadva, 5% olajtöbbletet tartalmaz. Az olívaolaj bőrtápláló, a napraforgóolaj bőrvédő és enyhén antibakteriális hatása mellett az uborka fiatalítja, frissíti és méregteleníti a bőrt, a kakukkfűnek jó hatása van az aknéra, a zsíros és pattanásos bőrre. Az illatként csekély mennyiségben hozzáadott bergamott olaj pedig dezodoráló, fertőtlenítő és antimikrobiális tulajdonságokkal bír.

Július végére, augusztus elejére fog beérni, akkor lehet majd az első próbát tenni vele.

Lanarte - Magnolia twig with flower (2)

Elkészültem vele már korábban, szinte csak a vonaton készült vagy valamilyen más utazás közben, megjárta Brüsszelt is áprilisban, meg májusban is azt hiszem, de akkor nem jutottam a hímzésig. Imádom, hogy nincs rajta kontúr, de magát a virágot és annak a színeit is nagyon szeretem. Ha már bokruk nem lehet, legalább ilyen formában gyönyörködjek benne, még ha kettőt aligha lehet összehasonlítani is...

Közben pedig már készülget a sorozat harmadik darabja is, jó lesz őket egyben látni majd.

Ribizlis joghurttorta

Bemutatom őkelmét, a ribizlis joghurttortát... tulajdonképpen lehetne bármilyen gyümölcsből, de nálam ez lesz a befutó azt hiszem. És a legjobb benne, hogy a ribizli a saját kertünkből származik. A receptet már több ponton is módosítottam, írom a variációkat is.

Hozzávalók a piskótalaphoz (ami eredetileg forralt, kihűtött tejben megforgatott babapiskóta, de nekem nagyon nem vált be):

• 3 tojás
• 3 evőkanál cukor
• 3 evőkanál liszt
• 2 evőkanál kakaópor
• 1 teáskanál sütőpor

Hozzávalók a krémhez:

• 2,5 dl növényi tejszín (Hulala)
• 2 pohár natúr joghurt (nálam krémes Activia)
• 5 dkg porcukor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 1 csomag habfix
• 2 ek. lekvár a piskóta megkenéséhez
• 1 csomag tortazselé
• annyi gyümölcs, hogy a torta tetejét befedje

A piskótához kivajazunk egy 24 cm-es tortaformát, meglisztezzük és elkészítjük a tészát. A tojásokat szétválasztjuk, a fehérjéből a cukor harmadával és csipet sóval kemény habot verünk, a maradék cukorral pedig habosra keverjük a sárgáját, majd belekeverjük a kakakót is. Harmadonként hozzákeverjük a habot és a sütőporral elkevert lisztet a tojássárgákhoz keverjük, a tortaformába töltjük és 180 fokon kb. 20 percig sütjük, majd hagyjuk kihűlni. Ha kihűlt és visszakerült a formába, a tetejét megkenjük lekvárral.

Közben elkészítjük a krémet, melyhez a tejszínt, a porcukrot és a vaníliás cukrot félkemény habbá verjük, ekkor hozzáadjuk a habfixet és amennyire lehet kemény habbá verjük, majd a habhoz keverjük a joghurtot és a piskóta tetejére simítjuk. (Készíthetjük zselatinnal is, ebben az esetben 2 teáskanál zselatint kell 1 dl vízzel hevíteni és lehűteni, majd a végén a krémhez adni.)

A habot megszórjuk gyümölccsel, ebben az esetben ribizlivel és ízlés szerint leöntjük zselével. Én egy kevés ribizlit összeforraltam egy evőkanál cukorral és egy kevés vízzel, majd a leszűrtem és a ribizlit átpasszíroztam a szűrőn és ehhez adtam még hozzá a zseléhez szükséges vizet és egy kevés cukrot.

14-16 szelet lesz belőle. Jó étvágyat kívánok hozzá!

Egy, megérett a meggy...

...valahol persze biztos, de nekünk ugye nincs meggy fánk. Van viszont ribizli bokrunk és málnánk is, a ribizli felét vasárnap már lelegeltük az össznépi dszámborin, de maradt még rajta azért, amit a hétvégén le kellene szedni, mert ettől aligha tudnak pirosabbak lenni a szemek. Aztán ha elég türelmem lesz hozzá, akkor leszedegetem róla az elérhető pajzstetveket is, amitől jó ideje nem tudjuk megszabadítani, ahhoz képest nagyon jól muzsikál. De ami sokkal jobban vonz, az az éppen érő málnarengeteg. Annyi málna van a vesszőkön és olyan nagyok és olyan finomak, tegnap alig bírtam abbahagyni a csipegetést. Csak ámultam és bámultam és örültem, mert imádom! Egy része meg már átlóg a szomszédhoz, amit Andris nagy kegyesen felajánlott nekik, de szerintem ez elég könnyelmű kijelentés volt. Igen, a málnáimra irigy vagyok és nem szívesen ajánlom fel önként másoknak. Főleg most, hogy ilyen gyönyörűek. Tövet adok szívesen, mert már a fű között is nő és ültessenek maguknak, de az érett málnáimat nehéz szívvel adom, még ha belátom is, hogy ez nem valami nemes tulajdonság. 

Lesz nekem ilyenem:

 

Meg szeretnék ilyeneket, de nem tudom, mikor fogják itthon kiadni... vagy ki fogják-e egyáltalán.

Éééés megyünk Velencére, már olyan régen szeretném kipróbálni azt a szállodát, remélem, beváltja a hozzá fűzött reményeket. Köszönhetjük mindezt (az eddigi hétvégi kiruccanásokkal együtt) a munkahelyem tavalyi nagyvonalúságának a SZÉP kártyával, szóval az anarchia mellett  kapnak időnként jó pontot is. Várom nagyon!

Végül, de nem utolsó sorban

Bár őt kaptam utoljára lencsevégre, ez még korántsem jelenti azt, hogy kevésbe szeretném őt. Sőt!!! Illik hozzá is az ovális keret és tetszik körülötte ez a hűvösebb színösszeállítás. Szóval őt is szeretem és várom, hogy a falon lehessen majd a maga idejében.

Mirabilia: Miss New Year's Fairy

Azt az egyet bánom, hogy a ruháján a szalagok nem ütnek el túlságosan, hiába próbáltam ügyeskedni a sötétebb fonalrészek helyezgetésével, nem sikerült megoldanom. Ettől még persze nem veszít értékéből és szépségéből. :)

Várakozás

Müller Péter Gondviselés című könyvét olvasom és sok dologról szó esik benne, többek között a várakozásról is. Tegnap pedig ennek kapcsán elgondolkodtam rajta, hogy vajon én tudok-e jól várni? De az is könnyen lehet, hogy a kérdést inkább úgy kellene helyesen feltenni, hogy tudunk-e jól várni? És azt hiszem, inkább ez utóbbin van a nagyobb hangsúly, mert egyedül várni könnyebb, mint együtt, a jól várakozás ugyanis nem azt jelenti, hogy ülünk és várjuk, hogy sült galamb a szánkba repüljön, hanem teszünk annak érdekében, hogy a megálmodott dolgot valóra váltsuk. Lehet, hogy sokat vártunk már együtt, de keveset tettünk a megfelelő körülmények kialakításáért... talán. De hogy mikor van a megfelelő pillanat az majd csak utólag derül ki és addig is kénytelen vagyunk várni, várni és közben alakulni, változni, tenni valamit, éberségre törekedni. 

Azokon a bizonyos napokon mérhetetlen fájdalom járkál a lelkemben és még nem tudok uralkodni rajta, talán mert nem tudom, mi idézi elő. Érdemes lenne ennek néhány percet szentelni, hátha kezelhetőbb lenne és segítene más szemszögből látni a világot. 

Hálás lennék annak, aki el tudja magyarázni, hogy hogyan lehet egy gyermekre váró házaspárnak nem várni a lélek érkezésére, mert én ezt nem tudom elképzelni. Szeretnék valamit, de mégsem gondolok rá, hogy szeretném? Vagy hogyan működik ez? Kétségtelen, hogy el lettünk rontva a fogyasztói társadalomban, mert ha valamit szeretnék, akkor bemegyek a boltba, leemelem a polcról és megveszem, vagy gyűjtögetek rá, majd ha összegyűlt a rávaló bemegyek a boltba, leemelem a polcról és megveszem. De egy családalapítás nem így működik, azt nem lehet csak úgy levenni a polcról, mint egy kiló cukrot vagy egy negyed kiló kenyeret, egy kisautót, egy gombolyag fonalat, egy motring cérnát vagy besétálni egy szalonba és kiválasztani a megfelelő autót. A szülői szerepre érni kell azt mondják, de akkor kérdem én 14 éves fejjel vagy sokszor még korábban mitől érett valaki a szülői szerepre és oda mégis érkezik a baba, holott nem is várják? Velük csak úgy megtörténik a csoda, amit még az is lehet, hogy nem is egyszer kidobnak a kukába? Ilyen és ehhez hasonló kérdések tolongnak a fejemben, de a legfőbb talán nem is az, hogy mennyit kell még várni, hanem, hogy mit kell még tenni, ha kell még várni? Már csak a biztonság kedvéért, hogy jól tudjak/tudjunk várni... erre a kérdésre viszont attól tartok, hogy magunkban kell keresni választ és alighanem ott is fogjuk megtalálni. Ez az a kérdés, amire nem várhatjuk kívülről a választ.

Tulajdonképpen nem is erről akartam írni, csak valahogy így alakult. Onnan indult az egész, hogy négy vagy öt év után végre újra virágozni fog a mini orchideám, aminek annyira, de annyira örülök! :) Már azt sem tudom, hogy milyen színű virágokat hoz majd, úgyhogy kíváncsian várom (jójó tudom, a trónörökösre is ezzel a gyermeki kíváncsisággal és csodálattal kellene várni, mai egy ideig megy, aztán már nem, aztán ha elég idő eltelik, akkor lehet megint könnyen megy majd) és ugyanúgy örülök majd a virágoknak, mint most a még üdénzöld szárának. Kitartóan gondoztam és tudtam, ha eljön az ideje virágot is hoz majd az életerős gyökerek és levelek mellett... vajon miért nehezebb egy gyermekre várni, mint az orchidea virágzására? Tulajdonképpen mindkettő akkor következik be, amikor eljött az ideje, miért nehezebb kivárni az egyiket, mint a másikat? Kevésbé számít az orchidea mint egy gyermek? Egyiküket sem birtokolhatom, csak segíthetem a fejlődését, hálás lehetek a létezéséért és viszonozhatjuk egymás szeretetét (na jó, ez a virág esetében némi túlzás, de ő is élő lény), mindkettőjükért valamilyen szinten felelősséggel tartozom. Lehet, hogy kissé gyenge lábakon áll az érvelés, de ha elvonatkoztatunk mindenféle külső tényezőtől, akkor talán nem állok olyan messze az igazságtól. Egy biztos, marad a várakozás még egy ideig.

Nem az én napom...

Olyan régen nyavalyogtam már itt, meg úgy általában is, hogy talán éppen itt az ideje. Néha ez is kell és bízom benne, hogy segít a lelkemnek kicsit helyre billenni.

Nem voltam két hétig dolgozni az nagyon jó volt, még ha kiküldetés is volt benne, most viszont hétfő óta robotolok és nagyon rossz. Utálom, hogy a főnökeim (volt és jelenlegi) nem képesek valakit kijelölni a helyettesítésemre és aztán meg hozhatom helyre, amit elkavarnak amíg nem vagyok. A papírkupac meg újrateremtődik, amit eltüntettem korábban. Nem az én világom ez a mókuskerekesdi, de ugye valamiből meg ki kell fizetni a számlákat, meg hímzéshez és szappanozáshoz alapanyagokat venni. Úgyhogy ez van, de attól még nem szeretem. Jó lenne olyan munkát találni, amit tényleg szeretek csinálni...

Ma már megint egy óra alatt volt képes a vonat 16 kilométert megtenni, így jócskán elkéstem reggel. De nem hiányoztam senkinek ez a alatt a röpke fél óra alatt, úgyhogy hurrá. Otthon hagytam a telefonomat, persze a céges nálam van, de azt meg senki nem tudja... ezt meg most így mondom, mintha naponta 50-en hívogatnának. A családon kívül nem is szokott szinte senki hívni, így gondolom ma sem fogok azoknak hiányozni, akik egyébként nem szoktak hívni.

A május már megint nem a mi hónapunk volt és ilyenkor mindig azt érzem, hogy eljön-e egyáltalán valaha az, amelyik a miénk lesz. Belefáradtam azt hiszem, nem vagyok már türelmetlen, azon régen túl vagyok, de nem akarok már több ilyen hiába hónapot aminek mindig ugyanaz a vége. Vagy ne adjunk esélyt és akkor tudom biztosan, hogy mi lesz a vége, vagy sikerüljön már végre, hogy legyen végre értelme az erőfeszítéseinknek. Azt mondják az okosok, hogy fejben dől el minden... itt akkor biztosan az én fejemmel van a baj vagy nem tudom, mi mást csinálunk rosszul. Ebben a hónapban ideje rákszűrésre mennem, úgyhogy kipróbálok egy újabb orvost, bár egy porcikám sem kívánkozik nőgyógyászhoz annyira kiábrándultam már belőlük. Talán ez a mostani körültekintőbb lesz és emberibb, már épp ideje lenne megtalálni a nekem megfelelőt, mert egy idő mindegyikben csalódnom kellett.

Tegnap voltam egyébként foglalkozás egészségügyi vizsgálaton és mindent rendben találtak, nincs cisztám sem a hasi uh szerint (erre azért kíváncsi voltam, mert lassan egy éve nem látott nőgyógyász) ami az én olvasatomban azt jelenti, hogy egészen jól működök a maradékkal is. A pajzsmirigy hormon vizsgálatot többen is javasolták ellenőrzésképpen a vitiligo miatt, arra majd lehet valamikor a közeljövőben benevezek megint. Mindegyik doki kedves volt és alapos, de a foglalkozásegészségügyis fogott meg a legjobban. Szerinte ideális korban vagyok az anyasághoz és júliusban már úgy megyek a dokihoz, hogy más állapotban leszek. Hátha úgy lesz!

Mirabilia SAL keretben

Lesz még keretezés, mert írnom ugyan lenne miről, de nincs ihletem hozzá. Szóval mielőtt kihalna a blog, néha felteszek egy fényképet. :) Most például tényleg csapnivalókat, mert egyszerűen nem lehetett jól lefényképezni a hölgyeket... vagy a paszpartu nem lett jó színű vagy a hímzés, úgyhogy kárpótlás képpen mutatok több pocsék képet is. :) Vagy aki gondolja, megtekintheti nálunk személyesen, csak szóljon előtte, hogy jön. :)

Itt a keret a legjobb...

itt a gyöngyöknek kellene jól látszani elvileg...

 

itt pedig a paszpartu színe majdnem olyan, mint az igazin.

Egy mondattal összefoglalva: ez a kép a másik nagyon-nagy kedvencem és élőben csodálatos szerintem.