Dimensions - Tulip Trio (1)

És most jöjjön egy (meg később majd több is) bejegyzés azok kedvéért, akik a keresztszemek miatt (is) olvassák az irományaimat. Jelentem, végre fényképeztem! Fény ugyan nem nagyon volt hozzá, de rávettem magam vasárnap.

Azt hiszem, bátran vállalhatom, hogy ez az első kép erről a hímzésről, mert 3 évvel ezelőtt készült egy róla... azt meg inkább hagyjuk. Most sem túl látványos még az egész, csak egy icipici van készen az egészhez képest, de most őt szoktam bökögetni esténként itthon, ha van időm és kedvem hímezni. Vannak kétségeim, hogy valaha el fog-e készülni, ha viszont elég kitartó vagyok, akkor van rá némi esély.

A hajtásoknál van a kép negyede kb., ebből lehet következteni, hogy lesz még vele dolgom rendesen. :) Gondolkozom rajta, hogy átnyargalok a jobb felső sarokba, mert ott homogén félöltések vannak és az jelentős sikerélményt eredményezne. Nem mondanám szerelemhímzésnek, de a végeredmény biztos vagyok benne, hogy káprázatos lesz.

Banános-almás turmix

Egy turmixben az ízén is az illatán kívül nincs semmi vonzó, ebben pedig különösen és egyébként is gyorsan elfogyott, úgyhogy kép nincs. Van viszont recept, mert azt hiszem, sikerült kifejlesztenem a kedvenc turmixomat, ami nem sütőtökből készül, mert az mindent visz, annak még a színe is gyönyörű. :) Szóval mindig csak egy kicsivel több hozzávaló került az alap banán turmixba, mostanra meg ez lett vége:

• 1 db banán
• 1 db alma
• 1 tk fahéj
• 1 ek méz
• 1 ek dió
• tej (kb. 3-4 dl, de attól függ, mekkorák a gyümölcsök és mennyire szeretjük sűrűn)

Szerintem nagyon finom, az pedig olyan különleges élményt ad neki, hogy a dió apró darabkáira rá lehet harapni néha-néha. Reggelire és vacsorára is tökéletes lehet...

Vasárnapi séta

Múlt héten Brüsszelben jártam és ez annyira kimerítette a mászkálás iránti vágyamat, hogy még egy sétára is alig bírt Andris rábeszélni. Na jó, közre játszott az is, hogy görcsölgetett hasam és egyébként is olyan kuckózós hangulatom volt.

No de vasárnap csak rábeszéltem magam, hogy jó lesz ez nekem/nekünk és tényleg! :) Jó volt sétálni egyet, utána meg jól megérdemeltük a süteményt a Gombai cukrászdában - teszteltük az ország tortáját, meg egy körtés-karamelles roládot. Nekem ez utóbbi jobban ízlett, szerencsére azt választottam én.

Gőzöm nincs, melyik tavat hogy hívják ott Veresen, de egyik-másik körül sétáltunk egyet, íme a bizonyíték:

Ui: Hímzek is ám, csak nem szeretek lámpafénynél kattogtatni, de tartok tőle, hogy kénytelen leszek.

Bánk újratölve :)

Első bánki kirándulásunk a kirándulás szempontjából nem sikerült valami fényesre, mert ugye egész idő alatt esett az eső. Most viszont megkegyelmeztek nekünk az égiek és csodás őszi időjárást kaptunk cserébe. :) Ráadásul a szálloda új szárnyában kaptunk szobát, szóval a múltkori kis lyukat is kárpótolták, bővült a medence részleg is, egyedül a szabadtéri medencébe nem tudtunk kimenni, mert azt valószínűleg nem fűtik és csak nyáron lehet használni. A gerjesztett hullámok tetszettek a legjobban, tisztára úgy érezheti ott az ember magát, mint egy hajótörött. 

Egy egész napunk volt, így aznapra terveztük a kirándulást és végül a gyadai tanösvénynél kötöttünk ki. Aztán félúton elhagytuk a zsibongó gyerektömeget és áttértünk a kéktúra útvonalára, de a Naszályra már nem mentünk fel, szóval tényleg csak kis kitérőt tettünk. Szépen kiépített egyébként a tanösvény, gyerekekkel remek célpont szerintem kicsiknek és nagyoknak egyaránt. A kicsiket egy óvodás erdőkerülőre invitálják, míg a nagyobbak a különböző pontoknál játékos feladatokat teljesíthetnek miközben megismerik az erdőt és annak élővilágát, mondhatni flóráját és faunáját. 

Hazafelé úton belebotlottunk a bánki szüreti felvonulásba, sajnos a műsor nagy részéről lemaradtunk, de a mustot megkóstolhattuk... mit ne mondjak, isteni volt a frissen préselt szőlőlé (otelló) rögtön meg is ittam belőle két pohárral. Tetszett az is, ahogy a kisbíró elsorolta, mi történt az évben a falu életében, na meg a sok hímzett népviselet.

Vagyis nagyon jól éreztük magunkat, várom a következő hasonló alkalmat még ha más is lesz az uticélunk.