Brüsszel

Holnap Brüsszelbe utazom... olyan rég történt már ilyesmi, hogy szinte még hiányzik is. Csak azt sajnálom, hogy egyedül kell mennem, szerdán este pedig pont kerüljük egymást az egyik kollégámmal. Remélem, azért összefutok majd néhány ismerős arccal, na meg biztosan lesznek újak is a csoportban néha azért külföldön is cserélődnek az emberek. Talán szakmailag is lesz némi haszna és talán ha minden a tervek szerint alakul, akkor egy ideig nélkülöznöm kell a városka milliőjét, amit úgy igazán nem is volt még soha alkalmam magamba szívni, hiába én nem vagyok az az éjjeli bagoly és várost egyedül is bebarangoló típus.

Mirabilia - Petal Fairy (10) készen

Tatataaaam... elkészült a tündérkém! :) Hálátlan munka ezzel a nagy fakerettel a gyöngyözés, de nem volt más választásom, viszont mióta megszabadítottam a rabságából nem győzök betelni vele. Egyszerűen imádom minden kis darabkáját. Három évvel ezelőtt szerettem bele és most elkészült, úgy érzem a részemmé vált.

A fotó a szokásos, de azt hiszem nem is ez a lényeg. A szerencsésebbek láthatják élőben is, úgyis az az igazi. :)

Igazán újba nem kezdek, próbálom csökkenteni a megkezdettek számát... ismét előtérbe került a Miribalia SAL sellője, de annyira közeledik a tavasz, hogy a tulipános terítőt is hímeznem kellene, mert rögvest aktualitását veszti és már meg sem tudom számolni egy kezemen hány évvel ezelőtt kezdtem neki. Olyanok is az x-eim rajta, borzalmasak, viszont nincs mit tenni, nem fogom ezért lebontani.

Ismét orchideák

Abszolút nem számítottam rá, de ma egy hatalmas orchideákkal lepett meg minket az egyik ügyfelünk. Igazi úriember, mint mindig. :)

A képet Viki kedvéért készítettem még ma, egyébként holnap délután valószínűleg kedvezőbbek lettel volna a fényviszonyok, így viszont telibe lett szegénykém vakuzva. Ha lesz humorom, holnap esetleg csinálok másik képet, de ez még bizonytalan, mint a kutya vacsorája. A két kis cserépben ékszerorchideák vannak, az egyiknak sajnos letört a virága, a másiknak viszont sebesnek látszik a szára, nem tudom, melyik fogja tovább bírni. Ja igen, Timi! Itt láthatod, hol kapott helyet Julcsi, mindig valamiféle növények veszik körül.

Mirabilia - Petal Fairy (9)

Sokfelé jártunk az elmúlt egy hétben, ezért is nem nagyon voltam gép közelben... egész furcsa módon nem hiányzott. Előbb-utóbb tervezek az eseményekről írni, de az egy hosszadalmasabb bejegyzés lesz majd egyszer.

Most viszont mutatom a tündéremet, mert kisebb küzdelem árán sikerült rávarázsolnom a virágot, így már csak a gyöngyözés van hárta. Azt hiszem, hamar el fogok vele jutni a keretezőhöz, mert annyira szeretném a falon látni a hölgyet teljes pompájában. 

Mirabilia - Petal Fairy (8)

Mostanában viszonylag keveset hímzek itthon, mert annyira lefárad az agyam odabent, hogy már nincs erőm számolgatni a jeleket és a lenvászon szálait... viszont kitaláltam egy módszert, amivel a tündéremet a vonaton is tudom hímezni (nem viszek minden fonalat, ami kell hozzá csak az épp aktuálisakat). Úgy érzem, szépen haladok vele bár azért nem rohamtempóban.

Hiába fotóztam napfényben, mégsem látszik annyira, hogy milyen szépen csillog a szárnyában a halványlila fémes fonal. Alig tudok betelni vele! :)

Remélem, a hosszú hétvége alatt elkészülök a hímzés részével és akkor már csak a gyöngyözés marad hátra, az sem lesz egyszerű munka. Még egy keretet is kell neki választanom, amire felteszem a gyöngyözés idejére, mert a láthatatlan fonallal képtelenség másképp szépen dolgozni.

Jól sejtettem...

Hogy nem lesz énnekem időm arra, hogy blogot irogassak. Bent semmihez nem férek hozzá és nem csak azért mert az összes ilyen oldal le van tiltva (értsd blogger, gmai) hanem effektív időm sincs rá. Amitől tartottam beigazolódott, minden munka megvárt néhány igen ritka kivétellel, ami felhalmozódott a 6 hetes távollétem alatt... ez alapvetően nem is lenne probélma, de mindenki azt hiszi, hogy varázspálcával tértem vissza és hipp-hopp az ő ugye már meg is oldódik, ahogyan én beültem jól megszokott kis székembe. Hát pedig nem, úgyhogy priorizálok, aztán a héten meg már a priorizáltakat is priorizálom, mert folyton beesik valami munka, amit már tegnapra is késő lett volna elintézni vagy egyszerűen csak nem küldik ki időben az anyagokat. Azt pedig meg sem említem, hogy hozhatom helyre a főnököm néhány elbaltázott lépését, nehogy gondom legyen belőle egy esetleges belső ellenőrzésnél. Ma is épp ennek ittam a levét, hogy nem túl sokat ad az adminisztrációra és persze nálam csapódik le az egész. 

Egyedül képviseltem ma az egész osztályt... bár 3 főt már csoportnak sem lehet igazán nevezni, árnyalatnyi volt csak a különbség ahhoz képest, mint mikor teljes létszámban üzemelünk. Szinte már természetes, hogy a jelenleg semmittevő osztályra átvándorolt kolléganő munkájának egy része is nálam landolt és ha a továbbiakban kívánunk bármiféle adatszolgáltatást végezni ezzel kapcsolatban, illetve bizonyos tárhatóságoknak hatékony segítséget kívánunk nyújtani, akkor jobban bele kell ásnom magam ebbe az egészbe, mert adminisztráció híjján ezt elég nehéz lenne kivitelezni.

Egy kupaccal azért jobb a helyzet, mint mikor egy hete visszamentem, de még messze van az alagút vége. Talán el sem érek odáig, mire újra pihenőbe kezdhetek (na ez most nem is tudom, hogy túl optimista, vagy túl pesszimista meglátás). 

Jó volt ezt kiírni, éljen a terápiás jelleg! Akárcsak a hastáncnál, ott is jól esett kirázni magamból mindenféle negatív érzést, nem is tudom, mihez kezdenék nélküle?!

És amit én itt sok-sok mondaton karakteren keresztül ecseteltem, azt G. egy hete egy kérdő mondatban remekül összefoglalta és még jót is mosolyogtam rajta. Többek között ezért is kedvel(t)em, talán ezt szeret(t)em benne a legjobban.

A főnököm nem támogatta az ötletet, de úgy döntöttem, ha jóváhagyják megyek Brüsszelbe. Egyedül... szóval sörözni nem fogok, az egészen biztos, viszont szakmailag nem ártana egy kicsit megint elmerülni a tachográf kártyák világában, mert talán most már eltelt annyi idő, hogy tudjanak valami újat is mondani a legutóbbi jelenésem óta. És bármennyire is nem szeretek egyedül utazni (főleg nem Brüsszelbe) el kell ismernem, hogy hiányoznak néhányan a jól összeszokott ismerősök közül - leginkább a finn Pekka és az ír Marie, de vannak azért mások is, akiket szívesen viszont látnék már.

Boldog szülinapot cica :)

Ági barátnőm macska rajongó, ezért születésnapjára megleptem őt egy Tilda féle cicával. Épségben odaért, így most már itt is megmutathatom (bár nem tudok róla, hogy olvasná a blogomat vagy akkor nagyon-nagyon jól titkolja).

Nevet az új gazdijától fog kapni, aki egyelőre még gondolkozik a megfelelő választáson.

Vége a lazsálásnak...

... hosszú pihenő után sajnos holnap ismét munkába állok. A tervek szerint jól fogom viselni az idióta környezetet és munkakörülményeket, a gyakorlatot majd meglátjuk, de jó lenne tartani magam a tervhez különben mi lesz a dokinak tett ígérettel?

Úgy, de úgy várom már a hatalmas papírkupacot, ami rám vár bent. :-\ Meg kell szüntetnem, hogy feszültséglevezetőnek használjanak odabent, erre is rájöttem az okos ki agyammal, sőt tervezem megmondani a főnökeimnek, hogy jelenleg nincs kapacitásom az átszervezéssel együtt beesett plusz munka mellett egy olyan eleve halálra ítélt projekttel foglalkozni, ami még csak nem is volt soha a szakterületem. Csinálja valaki más, a korábban mások által elkövetett stiklikről meg legfőképpen nem én tehetek.

Azt hiszem, határozottan árt az egészségemnek ez a munkahely, szóval ideje lesz gyorsan megpattanni... talán odafentről is így gondolja valaki és talán már elég lakályosnak fogja tartani ideiglenes lakhelyét. ;)

Az utóbbi néhány napban egyre több időt töltöttem házon kívül, de nem kifejezetten szórakozási céllal, most már jó lenne egy kis kikapcsolódás és fecsegés a barátnőkkel. Vasárnap voltunk a klasszikusok könnyedén előadássorozat utolsó előtti darabján, két szerenádot adtak elő az zenészek. Minden alkalommal elcsodálkozom, hogy képes valaki ilyen szép hangokat kicsikarni egy hangszerből és fura mozdulatokkal összehangolni az egész csapatot. Nagyon tetszett ezúttal is a zenekar előadása, egyedül a város szívta ki minden energiámat.

Jártam fodrásznál és kozmetikusnál, kellett már kicsit rendbe tenni a fejemet kívülről is nem csak belülről. :) A háziorvosnál viszonylag gyakran megfordultam az utóbbi néhány hétben, de leggyorsabban tegnap úsztam meg a tiszteletkört.

A jógát még nem mertem elkezdeni, túl sok olyan gyakorlat van amit nem tudnék megcsinálni különösebb erőlködés nélkül, legfeljebb magán órának lenne értelme rám szabott gyakorlatsorral. Majd idővel ehhez is biztosan visszatérek, mint ahogy már belevágtunk ismét a hangtálas meditócióba, próbálkozom a hastánccal és kóstolgatom az intimtornát is.

Hímzés ügyileg nem állok valami fényesen, haladgatok a tündérem szárnyával már csak egy kevés kreinik van belőle hátra... aztán a virág a feje felett és a gyöngyök, még mindig olyan messzinek tűnik a vége.

Egy újabb Tilda merényletet követtem el magam ellen, most macskát gyártottam Ági barátnőm születésnapjára, már csak a bajuszhoz hiányzik egy kevés drót. A fülek a legszörnyűbbek, meg ez a beteg ötlet, hogy vágjuk ki az anyagot és azon a lyukon keresztül tömjük a testrészeket... tuti, hogy legközelebb inkább nem varrom be teljesen a lábakat és kezeket, mert így iszonyatosan ronda a foltozás, ami persze első ránézésre nem látszik, de ha jobban kézbe veszi az ember és elkezdi alaposan szemügyre venni, mindenét mozgatni, akkor könnyen kiderülnek a turpisságok. Ráadásul voltam olyan ügyes és a karján is és a lábán is ugyanazt az oldalt vágtam ki, így a jobb karja kapott egy foltot a ruhájához a hasonlóan - a lábával nem foglalkoztam, mert azt eltakarja a gomb és a ruha, de a farka sem lett valami szépségdíjas a szoknya alatt. A képeken persze ebből majd mind semmi nem látszik szerencsére és remélem, Ági örülni fog neki.

Azt hiszem, ha mostanában géphez fogok kerülni inkább írni fogok, méghozzá attól tartok, hogy terápiás jelleggel, a kézimunkákat ábrázoló fogtók pedig maradnak a hétvégére, amikor van esélyem természetes fénynél (napsütés, esetleg borult égbolt) fényképezni. Egyébként pedig határozottan várom a tavaszt és a jóidőt, hogy lehessen menni a kertbe és a hegyekbe kirándulni.