Na azért nagy cincogásra nincs lehetőségem, attól mert a macska jövő péntekig a dalmát tengerparton süttetti a hasát, de egy kicsit mégis. Még mindig sokkal nehezebbnek érzem így összeszedve írni dolgokról, nem pedig akkor rögtön melegében, de azért igyekszem, hogy legyen mégis valami írásos folt is a naplóban ne csak a fényképek.
Most nézem csak, hogy azért csak eltelt egy hónap az előző ilyen hosszú beszámoló óta (bár közben madridi élményeimről irogattam ám). Nagyon gyorsan elvágtázik az idő felettem, talán kicsit többször kellene megragadni a pillanatot...
A madridi kiruccanás után végre sikerült vasalót szereznünk és nekiláthattam a vasalandó kupac eltűntetésének, hát ez körülbelül a végtelenségig tartott és most már újabb keletkezett a helyén, de ebben a melegben vasalóra sem bírok gondolni. Pedig kellene, mert aztán megint úgy járok, mint tavaly. Közben persze elromlott a fehér ló, hiába kértem már korábban is Andrist, hogy vigyük szerelőhöz, nem kell azt, majd csak ha már ott ragadtam valahol, mert végképp megadta magát. Hát így is lett, hétfőn reggel megálltam vele a Mexikói úton, mivel délután legújabb nőgyógyászomat kerestem fel és természetesen a parkolás közben adódott nehézségek során másodjára már nem volt hajlandó újra indulni. Így aztán gyorsan kerített valami autóvillamosságist, körbeautózták apukájával a fél várost, hogy ne kelljen a BKV-n tölteni az egész napot és leadták az autót. Ott aztán gyorsan kiderült, hogy az indítómotor ment tönkre, de javítani a gyárit nem lehet. Jó kis trükk, mit ne mondjak, okosok ezek a Skodások! Nem ám csak szénkefecsere vagy hasonló, nem bizony, cseréld ki az egész indítómotort jó sok pénzért. Na mi valamivel kevesebbért utángyártottat választottunk és azt javítani is lehet, de azért reméljük, hogy erre nem fog sor kerülni a kisautó életében. Mire végeztem a dokinál Andris várt a kulccsal a fehér lónál és irány haza. Nem sok kedvem volt vezetni, mert nem voltam valami fényes állapotban.
Jó ideje készültem én már újra nőgyógyászhoz, de valahogy nem vitt rá a lélek, miután azonban közti vérzést tapasztaltam jól megijedtem és kértem időpontot a doktor úrtól, akit unokatesóm ajánlott. Két hétre rá kaptam is, csakhogy ez még nem a tényleges vizsgálat időpontja lett, ugyanis el kellett mennie a klinikára és az aznapi betegeit lemondta, pedig már nagyon közel jártunk a rendelőhöz és Andrist is rávettem, hogy kísérjen el. Szóval újabb két hét múlva találtunk is időpontot, ami megfelelt. Igazán impozáns rendelője van a doktor úrnak, ezalól a váróterem sem kivétel. Ami tetszett még, hogy percre pontosan 4-kor kezdte a vizsgálatot, csak azért kellett várnom, mert hamarabb érkeztem, de addig is volt időm kitölteni az adatlapot. A doki szimpatikus volt, alapos és türelmes, bár furcsa volt, hogy kézzel nem vizsgált. Az ultrahangon viszont talált cisztát, amiről ugye nem lehet tudni, hogy ugyanaz-e, mint az előző, de gyanítom, hogy nem. Most két hónapig E-vitamin kúrán vagyok, aztán kontroll. Javasolta a hormonprofil vizsgálatot is, de azzal még megvárom a következő hónapot, hátha addig kicsit rendeződök belülről. Kicsit aggaszt, hogy a méh nyálkahártya vastagságot is külön kinyomtatta a ciszta mellé, de ha megyek augusztusban erre mindenképpen rákérdezek. Hogy lesz ebből baba egyáltalán? Kezdenek kétségeim lenne, hogy képes vagyok rá.
Aztán a fogorvost is meglátogattam, azt is hasonló kényszerből... a féléves kontroll már esedékes lett volna, de csak húztam, mint a rétestésztát (biztos nem vagyok egyedül az ilyesmivel), végül aztán a fogam rákényszerített, hogy felhívjam a dokit. Annyira belelkesült a fogam, hogy egész a homlokomhoz sugárzott és semmire nem bírtam koncentrálni a világon. Mivel nem volt nálam fájdalomcsillapító, a kolléganőm ajánlott homeopátias golyócskákat, amit be is szereztem és rövid idő elteltével nyoma veszett a fejfájásnak. Másnap persze a doki semmit nem talált, pedig alaposan megnézte a fogaimat, a kérdéses delikvensekről még röntgen felvétel is készült, de semmi. A homlokomat is végignyomkodta, ott is semmi. Pedig tutira huzattól vagy klímától volt, ezek szerinte a kamilla hatásosan lehúzta a gyulladást. A fogköveimet azért leszedte, hihetetlenül simák lettek a fogaim. Fél év múlva újra találkozunk, ja és már a fóti rendelőjében voltam, nem volt okom panaszra. :)
Csütörtökön biorezonancián voltam, hát nem valami fényes eredményeket produkáltam, de ezt nagyjából tudtam is. Most méregtelenítek, CaMg-t pótolok és stresszmentesítek, amennyire lehet. Aztán egy hónap múlva ellenőrzöm, hogy javult-e a történet.
Pénteken szabit vettem ki, megtoldottam a köztisztviselők napját eggyel, így lett egy 4 napos hosszú hétvégém. Jól esett nagyon otthon lenni kicsit és rendezkedni a ház körül, na meg kézimunkázni. Pénteken kicsit rendezgettem reggel a kertet, aztán nekiindultam a városnak és egészen Biatorbágyig meg sem álltam, mentem megnézni az unokatesóm ikreit és persze beszélgetni vele egy kicsit. A gyerkőcök már majdnem egy évesek, nagyon aranyosak! Másznak, pakolnak és minden ilyesmi, ami ezzel jár. Napközben alig alszanak, cserébe viszont szinte egész éjjel már nagyon rég óta. Etettem, itattam őket, játszottunk sokat. Ha lesz még ilyen szabadnapom, ismételünk. :)
Hétvégén névnapoztunk Csomádon, készítettem gyorsan egy gyümölcsös joghurttortát, szerintem finom lett, ami nagy szerencse, mert majdnem a fele megmaradt az ünnepség után és nekünk kellett elfogyasztani. Receptet majd hozok legközelebb, ha képet is készítek a tortáról.
Múlt héten is minden nap rohangáltam valahová, este 8 előtt szinte egyik nap sem értem haza. Hétfőn szereztem dumaszínház jegyeket, valahogy már megint Kiss Ádám lesz porondon, de társul hozzá Felméri Péter és Benk Dénes is, szerintem fergeteges este lesz. :) Aztán szétnéztem egy-két üzletben a hazatérés előtt, mert egy blúzt kerestem fehérben, amit Madridban vettem, de már egyáltalán nem volt. Sokat próbálgattam, de végül csak egy bordó ruhát vettem, a piros-fehér pöttyös továbbra is álom marad. Pedig már gyerekkorom óta vágyom rá, szóval lassan ideje lenne megvalósulnia.
Kedden jógázni voltunk, ez a hőség teljesen kiveszi minden erőmet, alig bírom elvégezni a gyakorlatokat, azért persze igyekszem. Bele sem merek gondolni, mi lesz most csütörtökön.
Szerdán hastánc volt és maradtam végig a középhaladósok óráján is gyakorolni egy kicsit, mert ősztől avanzsálunk Dorával hozzájuk. :) Hát a második óra végefelé azért már kezdtem érezni a lábaimat, hogy nem egészen azt csináljak, amit én szeretnék, de ugye a koreográfiákat sem nagyon ismertem, ezért folyton mást táncoltam, mint a többiek. Viszont olyan jó látni, hogy hová lehet fejlődni és szerintem gyorsan be tudjuk majd hozni őket. Igaz nem irigylem a csoportot, mert elég unalmas lehet nekik így az óra, akárcsak nekem volt az elején, mikor már sokadjára kezdtük előről az egészet. Kipróbáltam az új szoknyámat is, jól lehetett benne táncolni, csak a gumit kell a derekán megszorítani, mert mozgás közben csúszkál azért lefelé. Találtam hozzá rózsaszín övet és megkezdtem a melltartó gyöngyözését is, hát egyáltalán nem csodálkozom, hogy annyiba kerülnek a kész ruhák, mert állati strapás ez a díszítés. Az eredmény viszont megéri, legalább bízom benne, hogy tetszeni fog, amit menet közben meg-megálmodok és megvalósítok. Ha egyszer elkészülök vele megmutatom. Tanulni fogunk egy botos koreográfiát is, ami egyáltalán nem nehéz, csak a botot ne kellene forgatni, sokszor tartottam tőle, hogy valakit fejbevágok véletlenül. Remélem, pocakos koromban sem kell majd lemondanom a mozgásról, mert a táncot és a jógát is folytatni szeretném.
Csütörtökön stresszementesítettem, nagyon hatásos ez a relaxációs program Rozikánál, ma is megyek áthangolódni délután. :)
Pénteken munka után indultunk anyához, csak még hazamentünk előtte, mert kérte vigyem el a tisztázó gépet, hogy emiatt ne kelljen a varrónőhöz mennie, ő is meg tudja varrni a ruhákat mamának. Szombaton kiropogtattam a csontjaimat, aztán délután kimentünk Ili barátnőmékhez a kertjükbe grillpartizni. Talán még jobb is volt így, mint a panelban megfőnni... babáztam megint, a kisebbik lányka most volt hat hónapos. Tündéri, Andris meg is jegyezte, hogy jól áll a kezemben. Jót beszélgettünk, ettünk, ittunk pontosabban a fiúk ittak, mert én vezettem haza, így lemaradtam a jó kis búzasörről. Vasárnap reggeli után mamáékhoz mentünk, megnéztük hogy áll az építkezés. A ház nagyon halad, most már vannak szinte mindenhol ablakok, az ajtók is gyűlnek, lassan kezdik majd a burkolást is... jó kis házikó lesz belőle. Andris azt mondta, ha legközelebb költözünk, akkor építkezzünk. Hát én ebben vagyok biztos, de az ötlet azért jól hangzik. :) Mamáék is jól vannak szerencsére, bár nagyapám egyre nehezebben kezelhető, már lassan kezd rosszabb lenni, mint a gyerek. Hazaérve már nem fogtam semmihez, csak a virágaimat locsoltam meg, hogy egy kis éltető vízhez jussanak.
Most pedig várom a hétvégét, mert ezt a hatalmas meleget otthon a legkönnyebb elviselni. Na jó, az iroda sem rossz, de a vonat az egyenesen maga a katasztrófa, patakokban folyik rólam a víz az alatt röpke 30 perc alatt és már reggel minden rámizzad. Felemelő érzés! Na de ez elmúlik majd egyszer, a nyaralók meg biztosan örülnek a strandidőnek.
Közben halad a magnóliám is, hamarosan jövök képekkel...
