Amit a blogolásnál is ritkábban űzök mostanában, az a főzés (na meg a kerékpározás Andris nagy bánatára, de az idén még nem annyira éreztem rá az ízére... nekem a kellemes tekeréshez sík terep és aszfalt szükségeltetik természetesen mesés kilátással - ha valaki tud ilyet, szóljon). A hétvégén persze nem volt kibúvó, két nap is jutott a háromból, na nem mintha nem szeretnék főzni, csak mire kitalálja az ember, hogy mit szeretne és ami utána marad; ezek bizony nem kellenének. De még az is lehet, hogy ha gyakrabban jönne az ihlet, az elrámolás sem zavarna annyira. :) Most viszont mázlim volt, Andris kitalálta a menüt: szombaton csomádi ebéd - ezt ugye nem én főzöm -, vasárnap húsleves palacsintával, hétfőn pedig chilis bab. Beszereztünk mindenféle hozzávalót, többek között tejet és túrót a palacsintához, de a program persze módosult ugyanis a fagyasztóból fura módon kifogytak a levesnek való csontos csomagok. Végső menekülés útként kiválasztottam a két csontos csirkemellet tartalmazó zacskót és a husi egy részét megmenkítettem sütéshez vagy a másnapi chilis babhoz vagy bármihez. Nos, a bármi az mézes-mustáros csirke lett egy kis rizzsel és a marad levessel a chilis bab helyett, az marad későbbre, ugyanis a palacsinátból egészen tekintélyes adagot sikerült elkészítenem. El is fogyott az összes, de anélkül, hogy a túrós töltelék belekerülhetett volna, azt pedig nem hagyhattam, hogy a finom házi túró megromoljon.
Hozzávalók 2 személyre:
250 g túró
1 dl tejszín
50 g cukor
150 g málna és 3 ek cukor
A fagyasztott málnát gyorsan összeforraltam a cukorral, közben áttörtem a túrót (mivel jó friss volt, ezért csak villával), hozzáöntöttem a tejszínt, rázúdítottam a cukrot és jól kikevertem. A málnát kicsit hűlni hagytam, majd poharakba rétegeztem a finomságokat.
1 gondolat:
Nagyon jól néz ki! Erőnek erejével kell visszafognom magam, hogy ne nyúljak be a monitorba érte!
Megjegyzés küldése