Lanarte - Róma (2)

Haladok vele még ha lassan is, de azért biztosan. Most itthon és a vonaton is őt veszem kézbe egy hete...

Málnás túrókrém

Amit a blogolásnál is ritkábban űzök mostanában, az a főzés (na meg a kerékpározás Andris nagy bánatára, de az idén még nem annyira éreztem rá az ízére... nekem a kellemes tekeréshez sík terep és aszfalt szükségeltetik természetesen mesés kilátással - ha valaki tud ilyet, szóljon). A hétvégén persze nem volt kibúvó, két nap is jutott a háromból, na nem mintha nem szeretnék főzni, csak mire kitalálja az ember, hogy mit szeretne és ami utána marad; ezek bizony nem kellenének. De még az is lehet, hogy ha gyakrabban jönne az ihlet, az elrámolás sem zavarna annyira. :) Most viszont mázlim volt, Andris kitalálta a menüt: szombaton csomádi ebéd - ezt ugye nem én főzöm -, vasárnap húsleves palacsintával, hétfőn pedig chilis bab. Beszereztünk mindenféle hozzávalót, többek között tejet és túrót a palacsintához, de a program persze módosult ugyanis a fagyasztóból fura módon kifogytak a levesnek való csontos csomagok. Végső menekülés útként kiválasztottam a két csontos csirkemellet tartalmazó zacskót és a husi egy részét megmenkítettem sütéshez vagy a másnapi chilis babhoz vagy bármihez. Nos, a bármi az mézes-mustáros csirke lett egy kis rizzsel és a marad levessel a chilis bab helyett, az marad későbbre, ugyanis a palacsinátból egészen tekintélyes adagot sikerült elkészítenem. El is fogyott az összes, de anélkül, hogy a túrós töltelék belekerülhetett volna, azt pedig nem hagyhattam, hogy a finom házi túró megromoljon.

Hozzávalók 2 személyre:
250 g túró
1 dl tejszín
50 g cukor
150 g málna és 3 ek cukor

A fagyasztott málnát gyorsan összeforraltam a cukorral, közben áttörtem a túrót (mivel jó friss volt, ezért csak villával), hozzáöntöttem a tejszínt, rázúdítottam a cukrot és jól kikevertem. A málnát kicsit hűlni hagytam, majd poharakba rétegeztem a finomságokat.

A másik páva

Múlt héten gyorsan kihímeztem a vonaton a másik pávát, most már csak az ihletet várom, hogy mi készüljön belőlük.

Minta: Rico Design
Fonalak: DMC
Anyag: 32ct Hubert vászon

Notebook táska ismét

Ő készült farmer anyagból narancsos tűzéssel az öcsémnek, névnapjára szeretettel.

Petal Fairy (5)

Kicsit elővettem őt is, mert már nagyon hiányzott valami tündérfélét hímeznem és különben is úgy szeretném, ha már készen lenne, de erre még várnom kell egy jó darabig, ha ezzel a tempóval haladok.

Tavaly szeptemberben így tettem félre:

És most itt tartok vele:

Lanarte - Róma (1)

Így állok én Rómával, szeretem hímezni (főleg a fél x-eket, de azok már majdnem teljesen elfogytak).

Az eltűnt idő nyomában

Több oka is van annak, hogy mostanában elég ritkán jelentkezem a blogomon, pedig írni mindig lenne miről, mint például az elmúlt hétvégéről, de valahogy nem igazán jön az ihlet, de most előbb arról, miért is tűntem el ennyire az idővel együtt.

Az utóbbi időben minimálisra csökkentettem a képernyő nézegetését otthon, hogy mi mással töltöm a felszabadult perceket, ne kérdezzétek, ezt kutatom most én is. Leginkább a hétköznapok estéivel nem tudok elszámolni, azok csak úgy huss, elsuhannak! Kedd este jóga, szerdánként hastánc, mindkettőt nagyon szeretem, de a hastánc most nálam az igazi szerelem: bárhol, bármikor, bármennyit. :) A karmozdulataimat mellesleg nem is ártana lágyítani, szóval kell is a gyakorlás. A többi este meg csak úgy eltelik egy kis hímzéssel, beszélgetéssel, házimunkával és valamennyi blogolvasással, azt pedig, hogy mikor volt egy olyan hétvégénk, amire konkrétan nem terveztünk semmit, meg sem tudom mondani hány hónappal ezelőtt volt.

Mostanában szinte csak a vonaton hímzek, vagy legalábbis nem érzem jelentős mennyiségnek az otthon elkövetett x-eket… szóval, ha haladni is szeretnék, akkor ugyanazt kell hímeznem otthon, mint a vonaton. Nem ám különféléket, pedig vannak olyanok, amiket méretük miatt nem cipelhetek a vonaton, a fél órányi utazás azért nem ér annyit (hosszabb útra azért már meggondolnám). Ennek köszönhetően elkészült a páva párja, egyik hétvégén haladtam picit a Sziromtündéremmel és most a Rómát hímzem „szüntelenül”, na jó, az anyagon ez annyira nem látszik, de most már talán eljutottam odáig, hogy érdemes legyen megmutatni. A munka könnyebbik végével kezdtem, kivégeztem a Colosseumot, ami csupa fél öltésből áll, aztán pedig megindítottam a hölgyike ruháját.

Varrtam is megint, az öcsémnek netbook táskát és kapott hozzá egy szütyőt is, amibe belegyömöszölheti az egyéb tartozékokat (egy ilyennel még lógok az uramnak, mert Brüsszel előtt erre már nem volt időm és kapacitásom). Ez a második már villámsebességgel készült az előzőhöz képest, a cipzárbevarrás kivételével, mert azzal legalább annyit elszöszmötöltem, mint a szabással, tűzéssel és az összevarrással együttvéve. Nem tudom, valaha a kedvencemmé tudom-e majd fogadni a cipzárvarrást, egyelőre nem sok esélyt látok rá.

Kötést felfüggesztettem, bár ezekben a hűvösebb napokban akár be is fejezhetném a Traveling Woman második példányát és akkor lehetne kis színes nyakbakendőm, mert olyan sokszor képtelen vagyok lekötni az A chartot, hogy értelmes méretű kendő legyen belőle.

A kertet imádom, most annyira szépséges zöld minden, még a fű is! Ja és nő, mint a gomba ettől a rengeteg esőtől… megjegyzem a gomba is nő a fű között, ettől már nem vagyok annyira lelkes, mint ahogy a tetvektől sem, mert elég sok növényen felfedezhetőek, de most még ugye permetezni sem lehet. Várom az újabb virágzásokat, lassan itt az ideje a gyöngyvesszőknek és társaiknak, meg a futórózsa is bimbózik már. A ládákat is beültettem, mintegy 6 folyóméternyit, egy egész délután ráment (a hátammal együtt, napokig csak vakaróztam a rengeteg szúnyogcsípés miatt), de megérte, mert olyan szépek lettek az ablakok és a terasz is.

A legfőbb indoka az eltűnésemnek azonban, hogy áttelepítgettek itt minket másik szerverre, meg áttértünk Novelles környezetről Microsoftosra és ezáltal az informatikusok mindenfélét állítgattak a gépemen, így sok-sok oldalt nem tudok megnyitni, amit eddig lehetett. Azt már kitaláltam, hogy ha éppen jön az ihlet, akkor azt gyorsan „papírra” vetem és otthon közkinccsé teszem, a többi meg majd alakul valahogyan.

Ez is meg az is

Mostanában nem valami sokat írok, most sem lesz ez másként... az agyam már képtelen értelmes mondatokat összerakni. Valamit azért ki fogok találni, hogy hogyan fognak időnként hosszabb lélegzetvételő bejegyzések is bekerülni.

Hétfőn megjártam Brüsszelt (na jó, még vasárnap elindultam) és mivel beszereztem az új netbookot már feltétlenül azt szerettem volna vinni magammal, csakhogy a másiknak a táskájába ez az új nem fér bele, így nem volt mit tenni, gyorsan varrnom kellett neki egy tokot. Lesz egy női változata is a dolognak, de vasárnap délelőtt már csak ez az egyszerű fazon fért bele, viszont ez Andrisnak tökéletes. :) A tartozékoknak még tartozok egy szütyővel.

Múlt hétvégén elkészültem a virágos kis lógókám hímzésével, persze már csak annyi lenne hátra, hogy felvarrjam az alját és a tetejét, lehet, hogy még akár 10 percet is igénybe venne a dolog, de erre már valahogy olyan nehezen veszem rá mindig magam... pedig akár már gyönyörködhetnénk is benne a falon. Nagyon tetszik ez a vászon, fogok még belőle venni és meghímzem majd a pillangósat, szívecskéset és a madárkásat is egyszer! Most megint ott tartok, hogy ezeket a mintákat nem tudom megunni, na persze nem végtelenszer kihímezve, mindig mást és mást. :)

Végül pedig egy újabb Rico szösszenet, pénteken kezdtem neki a vonaton vagy csütörtökön már nem emlékszem, egyik nap, mikor bejeztem a könyvet (elolvastam a Tizedik felismerést is végre, ez is nagyon tetszett, de most kell megint egy kis pihenés, hogy bele tudjak vágni a tizenegyedikbe). Egyszer majd lesz belőle valami valakinek...

És annyi mindenről tudnék még mesélni, az viszont egy másik vagy több másik bejegyzés lesz/nem lesz valamikor máskor.

Játék Fanninál

Fanni alias Piroseper játékot hirdetett, két szépség közül lehet nála választani és egészen jövő vasárnapig vagyis május 16-ig lehet nála jelentkezni.

Ballag már a vén diák... :)

Andris fitalabbik unokatestvére múlt héten pénteken ballagott a miskolci Bláthy-ból és mi is meghívást kaptunk az ünnepségre na meg az azt követő vacsorára. Az iskola borzalmasan romos, nem is tudom, hogy engedélyeznek még ilyen körülmények között oktatást benne, viszont a műsort egészen jól összeállították, a vacsora meg egyenesen isteni volt! Aki esetleg Miskolc-Tapolcán jár a szabadtéri színpad környékén, érdemes betérni a Kis Anna Halászkertbe...

Az érettségire készülő hölgyet pedig ezzel az ajándékkal leptük meg a jeles esemény alkalmából:

Minta: Rico Design
Vászon: 25ct Dublin len
Fonalak: DMC
Átalakítási segédlet: Laura