Hó, hastánc, kiskanál és egyebek

Hogy ezeknek mi közük egymáshoz? Tulajdonképpen semmi, csak épp írni támadt kedvem, mostanában nem túl sűrűn történik ilyesmi... egyre több bizottságban vagyok benne és ez most már kezd frusztrálni egy kicsit, mert már lassan számon sem tudom tartani, hogy hol mi is a feladatom tulajdonképpen. Azt is nehezen tudom feldolgozni, hogy a vezetés két hete képtelen eldönteni, hogy kell-e mennem egy munkacsoporti ülésre Brüsszelbe vagy sem, mert két embert semmiképpen nem akarnak küldeni, micsoda pazarlás lenne már, hiába szükség lenne a szakmára és az informatikára is. Na mindegy, én ehhez kicsi vagyok, hogy megértsem. Eddig nagyon úgy néz ki, hogy én megyek, ha megy egyáltalán bármelyikünk... és mire lefoglalja a kolléganő a repülőjegyemet, annyiba fog kerülni az egyikünk utazása, mintha két héttel ezelőtt mindkettőnkét jóváhagyták volna. Erről egyébként is megvan a véleményem, hogy mire van keret a hatóságnál és mire nincs, de ezt jobb, ha megtartom magamnak, maradjunk annyiban, hogy nem feltétlenül a szakmaiság a fő irányelv az elmúlt néhány évben.

A hóról, hát esik... nem gondoltam, hogy tényleg fog! Annyira készültem már a tavaszra, tegnap végignézegettem az összes növénykénket, hogy melyik bújik már kifelé a földből és melyik kezd lassan rügyezni, mit hol és mennyire kell visszavágni. Na ezzel még várhatok egy keveset, talán a jövő hétvége már alkalmas lesz rá, vágyom már a kertbe nagyon. A magnóliám is túlélte, pedig azt hittem, kicsi lesz neki a jelenlegi edényke, de majd a nyáron Andrissal csináltatok egy méretesebbet, mert idővel biztosan több talajra lesz szüksége, a díszburkolatot meg egyelőre nem áll szándékunkban fölszedni, különben is ki tudja, mi lenne alatta.

Tegnap vettem egy kiskanalat pótolandó az eltűntnek látszó darabot. Köddé biztosan nem vált, legfeljebb valaki más használja, nekem meg hiányzik... ugyanis mániákusan válogatós vagyok az evőeszközök terén, főleg ami a kiskanalakat illeti. Ebből adódik, hogy van bent saját evőeszköz-arzenálom, arra az esetre, ha mondjuk hozok be ebédet, vagy épp rendelünk valahonnan szóval bármikor szükség lehet rájuk. Van ugyan készlet itt bent is, de az közös és egyébként sem szimpatikusak. Ez már legalább a második eset, hogy valaki elbirtokolja valamelyik kanalamat, korábban az evőkanalamnak veszett nyoma, most a teáskanalam tűnt el szőrén-szálán, de még egy kiskanál gyanús nekem, amit lehet, hogy egyszerűen csak hazavittem. A nyíregyházi albérletben is eltűnt az egyik kedvenc teáskanalam, kell nekem ennyire ragaszkodni hozzájuk. :) Szóval válogatok, most már leginkább csak anyukámnál, nagymamámnál meg ha elmegyünk valahová kajálni és nem terített asztalhoz ülünk, mert nem mindegy, mivel kerülnek be a finom falatok a számba. Otthon szerencsém van, ott nincs választási lehetőség, egyféle a készlet, de azt én választottam, úgyhogy szeretem. :)

Hastánc... lassan egy éve gyakorlom és még mindig imádom. Szeretem a sok lehetőséget, ami benne rejlik, hogy ugyanaz a zene mindig mást hoz ki az emberből hangulattól függően. Ha akarom lágy, gyengéd és simogató, ha akarom kacér, büszke és csábító vagy egyszerűen csak kitombolós. A vasárnapi nyílt napnak köszönhetően ismét egy újabb taggal bővült a csapat, vagyis kezdtünk mindent elölről, gyanítom ilyenkor Orsinak is nehezebb, hogy nekünk is adjon valami újat a teljesen kezdőt meg ne dobja túlságosan a mély vízbe. De az az igazság, hogy most ez nem jött éppen valami túl jól, mert nagyon kellene csiszolgatnunk még a két koreográfián, amit a középhaladósokkal és haladósokkal fogunk együtt eltáncolni, arról meg nem is beszélve, hogy hiányzik a mozdulatok sokszínűsége. Lassan kezdem úgy érezni, hogy elfelejtek tanulni sokszoros újrakezdés miatt, legyintve, hogy ez már úgyis megy. Májustól talán változik picit a helyzet, vasárnap rákérdeztem Orsira, hogy most már az idők végezetéig kezdő csoport maradunk-e és megnyugtatott, hogy engem és Dorát szeretne áttenni a középhaladókhoz, csak a bemutatót várjuk meg, mert hat koreográfia azért mégis sok lenne nekünk. Szóval hamarosan előrelépünk, ahol bőven lesz mit tanulnunk azt hiszem. :) Májusig még ruhát is be kell szereznünk, mert a gyakorló ruhában mégsem léphetünk színpadra, nem lenne túl impozáns látvány. Úgyhogy beszerző-körútra fel!