Barátságtakaró blokk

Elkészültem, az utolsó előtti pillanatban, de élveztem az elkészítés minden percét. :-)

Sárkánytali képek

Gyors voltam, mint a villám, és tegnap már fel is töltöttem az Évinél készült képeimet. :-) Itt lehet megnézni őket.

Madárkák

Róluk meg majdnem megfeledkeztem, gyöngyökre várnak, meg az alsó levélkék némi korrekcióra. Az anyagot magam festettem teával, amit még gyakorolnom kell, mert a színátmenetek nem is igazán fognak látszani a keretés után, azok ugyanis az anyag szélére kerültek.

Kötögetéseim

Vagy ezer felé aprózódom a kézimunka terén, mert mindegyiket szeretem csinálni. Jelenleg a kötés olyan, hogy nem igazán lehet hozzámszólni közben, mert tuti elrontom a mintát... na nem a sál egy sima, egy fordított soraira gondoltam.

Szóval gyakrolás képpen nekikezdtem egy ilyen vékonyka sálnak, a hossza viszont méretes lesz valahol 1,5-2 m között. Gyakorlásnak tökéletes és még tetszik is, tuti fogom hordani. :)

Aztán tegnapelőtt este feltekergettem az uruguay-i fonalamat, amiből eredetileg nem ezt a színt szerettem volna, de majd lesz olyanom is. Remélem, a színkavalkád ellenére jól fognak majd látszani az esőcseppek a mintában, most még nem tudom felfedezni őket, igaz az első chartból is hátra van még két sor. Viszont most már semmi sem ment meg attól, hogy saját kötésű kendőm legyen, akármilyen legyen is a végeredmény elsőre. :-) És sajnos a fonal tényleg fog, ha jól emlékszem, zöld nyomokat láttam a kötőtűn, amik meg isteniek, Erikának köszönhetem őket.

És hogy milyen színeim lesznek még? Baby rose, Santino, Blue knots, Lust és Beige. Az biztos, hogy a kékből Laminariát szeretnék, a többi meg majd még kialakul...

GySRR keret (3)

Azárt ha lassan is, meg mindent félretéve, de haladok az RR kendővel is, csak tudnám, hogy leszek készen a határidőre... nagyon bele kell húznom a jövő heti szabadságom alatt.

Petal Fairy (3)

A hétvégén nagyon erős késztetést éreztem, hogy az RR kendő helyett, inkább az elhanyagolt tündéremet hímezzem, és nem volt mit tenni, engedtem a csábításának. Nagyon élvezem, ahogy alakul végre már a szoknyája is. :-)

Kertecskénk

Néhány nappal (héttel) ezelőtt tettem egy sétát a kertünkben fényképezőgéppel a kezemben, ez lett az eredménye:

Csak varrtam és varrtam és varrtam...

Két napja egyfolytában varrok, természetesen meg is van az eredménye, de egyik sincs már nálam, minden a büszke és remélhetőleg boldog tulajdonosoknál landolt ma délután.

Tegnap anyukámék nálunk aludtak, mert jöttek megcsodálni a tűzijátékot, ma pedig elmentünk családilag babalátogatóba az unokatesómékhoz. Anyukám egész délelőtt főzött, lett is két óra (ennek majd egyszer lehet, hogy leírom a történetét, de most majd kiesik a billentyűzet a kezemből, annyire fáradt vagyok, ezért igyekszem rövid lenni), mire odaérkeztünk, szerencsére nem halt éhen addig a család. :-) Készült leves, előétel, kétféle második fogás és a végére két desszert, plusz gyümölcs és különböző tartós aprósütik, alig fért be a csomagtartóba... Szóval az egész varrás apropója a látogatás volt, először nem is terveztem csak a két kifogókendőt a babáknak, aztán csak befejeztem a gyergyói mintákból eszkábált tűkönyvet, na meg még gyorsan megvarrtam a karácsony óta tervezett "édes" táskát is, ezeket az unokatesóim kapták, mert mindkettőjüknek holnap van a szültésnapja 7 év korkülönbséggel.
Az ikrek tündériek, kivéve, mikor sírnak... állandóan éhesek, Kinga mást sem csinál, csak eteti őket, szerencsére van hozzá elég teje. A szülők nem túl sokat alszanak, valamelyik pici miatt mindig kelni kell éjszaka, de már talán jobb a helyzet, mint mikor hazajöttek a kórházból. Jó volt látni őket azért még így fáradtan is! :-)))

Most pedig a képek:

Tűkönyv Kingának ollóval és ollóőrrel, hátha egyszer majd lesz ideje hímezni megint.

Táska Zsuzsinak, párszor bontottam is, mire ez lett a végeredmény.

Kapucnis törölköző az ikreknek.

Megint játszom, most Colettel

Colette érdekes játékra invitál mindenkit, aki kreatív blogot ír! Egy barátság takarót tervez a barna legkülönbozőbb árnyalataiban, remélem, sikerül majd nekem is valami rám jellemzőt összekovácsolni szeptember 1-jéig...

A részletek Colettnél, kattints a képre, hogy megismerd! :))))

Ki akarok szabadulni a börtönből...

Borzalmasan indult a mai napom, az egész azzal kezdődőtt, hogy már a hétvégén sem tudtam kialudni magamat, valami rettenetesen nem hagy nyugodni, egyre jobban utálok bejárni dolgozni. Ezerszer inkább lennék akár még nyűgös vagy hisztis gyerekkel összezárva is, mint felfuvalkodott hólyag idióta jogászokkal. Azt hiszik, hogy a jogszabályoktól működik a hatóság, hát egy nagy frászt, ezért nem is működik már mióta idejött ez az idióta banda. És miért kell nekem ebben részt vennem? Miért kell mindent már tegnapelőtte megoldani? Miért kell nekem feltétlenül már megint egy másik épületbe költözni, amihez az ég egy adta világon semmi közöm?
Tudom, a gyerekekkel is ezer meg egy gond van, de azt legalább tudom, hogy én akartam és csak magamat hibáztathatom értem, míg itt úgy rángatnak össze-vissza, mint egy marionett bábut. Ja és ha véleményed van, azt aligha hallgatják meg, a munka meg úgy kerül hozzám, hogy azt sem tudom, mit kell csinálnom, de mégis legyek kész vele máris és azonnal. Ez egy őrültekháza, ennek az egésznek semmi köze a munkához, ez egy rabszolgahajtás nulla fizetésért, aminek a világon semmi értelme. Csak tudnám mit keresek még mindig itt... valamiből élni is kell, meg számlákat fizteni. Úgy irigylem azokat az embereket, akik szeretik a munkájukat, és vágynak vissza dolgozni akár néhány hét szabadság után is. Azt hiszem, ha én egyszer kiszabadulok innen, be sem teszem soha többé a lábam. Mindig azt hiszed itt, hogy ennél már csak jobb jöhet, de mindig rá tudnak cáfolni. Mikor azt hinnéd, hogy végleg elfogyott az összes EU-s munkapcsoport, amibe be tudnának nevezni, mindig létrehoznak egy újat, és természetesen én veszek részt benne akkor is, ha éppen nem az én szakterületem, mert én beszélek angolul, az összes többi kolléga meg idegennyelv-analfabéta kiöregedett f@szkalap. Mikor visszajön az ember a Bizottsági ülésről, meg már rögtön informatikusnak is nézik, rögtön elfelejtik, hogy erre a külön főosztály létezik és az ő dolguk ebben okosnak lenni, nem pedig nekem.
HAZA AKAROK MENNI!!!!! Ott legalább csend van és nyugalom és rakhatnám rendbe a növényeimet meg az elhanyagolt háztartásomat...

Ui: Oshotól megkaptam a választ a miértre, el kell engedni! Csak addig hogy bírjam ki...

Víz 8.: Elengedés

Ezen a képen azt látjuk, amint kora reggel egy lótuszlevélről a tiszta vízbe hullik épp egy harmatcsepp, és ettől a víz felszíne fodrozódni kezd. Rendkívüli, megrendítő pillanat ez: ahogy a csepp megadja magát a gravitációnak és lecsúszik a levélről, egyszerre elveszíti előző identitását, és a következő pillanatban eggyé olvad az alatta lévő határtalan víztömeggel. Elképzelhetjük, amint az ismert és a megismerhetetlen határán lebegve egy pillanatra megremeg, aztán lezuhan a mélybe. Ennek a kártyának a kihúzása azt jelzi, hogy valami a végéhez közeledik, valamit épp befejezni, elhagyni készülsz. Legyen ez bármi - egy munka, egy kapcsolat, egy szeretett otthon, bármi, ami identitásodban eddig szerepet játszott -, most eljött az idő, hogy elengedd. Bármennyire is elszomorít, ne próbáld visszatartani. Most valami sokkal nagyobb dolog vár rád; új dimenziókat kell felfedezned. Már túljutottál azon a ponton, ahonnan még visszafordulhattál volna, a gravitáció pedig teszi a dolgát. Te csak hagyd magad - ez jelenti a szabadságodat.

Hogyan is állok hímzésügyileg?

Időnként úgy érzem, mérleget kell készítenem az elkészült darabkáimról, és hogy mi is van még tervben, ami persze folyton változik, hogy másképp bővülhetne különben a lista. :-) Kicsit átalakítottam az oldalsávot, így legalább a megkezdetteket és a tervben lévő mintákat, készleteket számon tudom tartani, mert fejben már nem igazán megy...

Na akkor nézzük, mi az, ami elkészült az utóbbi időben - egész pontosan február 23. óta, mert akkor kelt az előző ilyen bejegyzésem - mindenféle sorrend nélkül:

• -BC Snappers SAL elkészült, keretezve lóg a helyén,
• -Rico tavaszi banner, ő már csak jövőre jut főszerephez,
• -Gyergyói minták Rita kincskereső játékára elkészültek, az összeállítás azonban még várat magára,
• -Aum jel, már Franciaországban díszíti valahol egy szoba falát,
• -Kis kék tulipán, a barátnőm 30. születésnapjára adtam ajándékba,
• -Jegyzettömböt készítettem Évinek emlékbe a VI. Sárkánytalira,
• -Rico pipacsos képe már az irodám falát díszíti társaival együtt,
• -Cook for you szintén kész, azonban a végleges összeállítás még várat magára,
• -Dorottyának meghímeztem a hiányzó májusi mintát a Popcorn RR kendőjére,
• -Ritának és Zsófi sógornőmnek készítettem egy-egy neszeszert,
• -Manyesz számára is elkészült egy meglepetés tűpárna formájában,
• -Mary Poppins és a Tralala hátlap várja az összeállítást,
• -LHN Always and Forever két példányban is elkészült,
• -Nora Corbett A betűje a keretezésre vár,
• -Sárkány SAL, vagyis a Trick or Treat Fairy szintén a keretezést várja,
• -PIF ajándékok első kör, itt kettő teljesen elkészült és a harmadik is már csak az összeállításra vár.

Amik folyamatban vannak pillanatnyilag:

• -Tulipános terítő (kb. 10 tulipán hiányzik még a 28-ból),
• -Tulip Trio, hát ezzel nem állok valami fényesen, mert a kezdeti lelkesedés alább hagyott, pedig egyébként élvezet hímezni,
• -Petal Fairy, szintén pihent mostanában, pedig őt is imádom,
• -Butterfly Vignette, ezt még aznap megkezdtem, mikor megvettem, de rögtön el is rontottam ezért nem valami előrehaladott az állapota, ráadásul nem ártana szétszortírozni hozzá a fonalakat,
• -Ralina féle kézimunkatáska, ezzel több gondom is van az első számú, hogy túl nagy anyagot hagytam meg, le kellene vágni belőle, akkor több kedvem lenne hímezni, a másik pedig, hogy Móni az ég egy adta világon semmit nem mond a továbbiakról, én meg őrülten kíváncsi lennék az összeállítás részleteire,
• -Sárkány RR, vagyis Herb Window Garden, állati melós, de a végeredmény szép lesz... szeretnék teljesen kész lenni a kerettel az első továbbküldésig
• -Tree Trimmers, ez két példányban készül majd, karácsonyi meglepetés lesz belőlük saját festésű anyagra.

És amit a közeljövőre tervezek:

• -PIF második kör, ha éppen jön ihlet,
• -Klaudia gyümölcsös RR kendője, pontosabban terítője,
• -anyukámnak karácsonyi terítő elkészítése,
• -Rico karácsonyi terítő kollekcióm elkészítése,
• -Bent Creek: The Seasons
• -Nora Corbett B és M betűje
• -Mirabilia SAL megkezdése, hátha kicsit belelkesülnek a többiek is a hímzéssel, mert most nagyon leült a blog,
• -Nora Corbett Holly,
• -Nora Corbett Tigerlily,
• -meg még amihez kedvem támad...

A Mary Poppins párja , azaz egy Tralala

Na nem az egész samplert hímeztem ki, hanem csak egy kis részletet, mert nagyon megtetszett...

... most már csak az összeállítás hiányzik, a jövő hétvége éppen alkalmasnak látszik ilyen apró tárgyak véglegesítésére. :-)

Időközben pedig CsacskaMacska ajándékozott meg ezzel a díjjal:

Az ötödik mondat

Dora, Heni, Detti és Évi is játszani hívtak, köszönöm nektek az érdeklődést. :-))) Ezer felé aprózom mostanában a szabadidőmet, de az olvasáshoz is vissza-vissza térek, ennek köszönhető, hogy még mindig Fejős Éva: Csajok c. könyvét olvasom. Abból is látszik, mennyire olvastatja magát a könyv, hogy a Nyugatiban rám szólt a tisztasági menedszer, hogy ez már a Nyugati...

A szabályok szerint az épp olvasott könyvet fel kell ütnöm a 161. oldalon és az ötödik mondatot meg kell osztanom az olvasóimmal, hát íme, itt van:

"- Utálja, ha előírják, mit tegyen - vont vállat Flóra."

És akkor nincs más hátra, mint megjelölni 5 embert, akire én kíváncsi vagyok, nem lesz könnyű, mert már szinte körbe is ért a játék, de azért megpróbálom. :-) Teca, CsacskaMacska, Colette, Viki és Zsófi.

Rózsazín, rózsaszín, rózsaszín

Minden csupa-csupa rózsaszín, legalábbis Editnél, aki játékra hívja olvasóit blogjának 2. születésnapja alkalmából. Mivel egyik nagy kedvencem ez a szín, én is szerencsét próbáltam...

(részletekért kattintcs a képre)

Mindenféle

Nem tudom, mi van velem mostanában, de egyszerűen képtelen vagyok kikelni reggel az ágyból mikor csörög az óra... pedig időben lefekeszem, hamar elalszom és egészen jól is alszom, mégis úgy érzem, hogy keveset. Persze mindig van kivétel, legalább hetente egyszer, mert időnként rémálmok üldöznek, máskor meg átragad rám Andris idegessége. Ilyen volt a tegnap éjszaka is, alig tudtunk elaludni, aztán meg forgolódtunk egész éjjel, ma természetesen Zágrábba kell utaznia és hát ilyenkor mindig nyugtalan. Na nem mondom, hogy kizárólag a kialvatlanságnak köszönhetően, de biztos vagyok benne, hogy ez is közre játszik, ma reggel ismét lekéstem a vonatot, pontosabban elértem volna, ha bekanyarodok az állomásra, de ezt a kocsisor végéről nem tudhattam, hogy vajon bent áll-e már a szembevonat... így begurultem az Árpád-hídig kocsival, de a szokásosnál is kevesebb volt a parkolóhely, a világ végéről kellett a metróig gyalogolnom. Remélem, hazafelé sikerül beelőznöm a vonatot, ha már hímezni nem tudok vezetés közben. :-)

A főnököm elengedett szabadságra, úgyhogy szeptember első két hetét távol a munkahelyemtől töltöm és ma reggel konstratáltam, hogy millió dolgom lesz abban az egy hétben, amíg egyedül leszek otthon. Tegnap felhívtam ugyanis a fogorvosom, szeptemberben nyitnak az új rendelővel Fóton, így majd ott csináltatom meg a fogaimat, most már tényleg belevágok nincs mese, mert egyre érzékenyebb két felső rágófogam. Aztán vissza kell mennem a nődokihoz is, hogy leellenőrizze a cisztámat, ami reményeim szerint elmúlt azóta. Régóta tervezek már egy ismételt biorezonanciás felmérést is, mert bár alapvetően jól érzem magam, az éves munkaegészségügyi vizsgálat elég nevetséges volt az idén. Az IKEÁ-ba is el szeretnék jutni, van néhány dolog, amit mindenképpen be kell szereznem haladéktalanul. :-) A hímzős és varrós terveimről meg már ne is beszéljek! De a nyaralásunkat is nagyon várom, megyünk és elvonulunk az Alpokba egy hétre...

Elkezdtem kötni, csak úgy... felszedtem 20 szemet, egy ideig változott a mennyisége, de most már elég hosszú ideje állandósult 23-ban. Keskeny és jó hosszú sál lesz belőle saját használatra, addig tervezem kötni, míg elfogy az egy gombóc fonal, most úgy 30 grammnál járok az 50-ből, de rájöttem, hogy ezt a vonaton a melegben nem igazán jó csinálni, így visszatértem a hímzésre.
A varrást kicsit félreraktam, túl intenzív volt az a foltvarró tanfolyam, de azt hiszem, lassan nekiállok az ott megkezdett dolgok befejezésének. Azt hiszem, kalapos Zsuzsiból táskát fogok készíteni, a csillagmintáből asztalközép lesz és tervezek hozzá egy kisebb méretű futót is három vagy négy blokkból, a kunyhóból és a bírósági lépcsőből tányéalátét lesz, a neszeszerbe már csak bele kell varrnom a zipzárt, és tervezek egy ollótokot készíteni a szabóollónak a maradék szeminolos anyagból. Ráadásul most kinéztem egy nagy egyszerű szoknyát a Burdából egy csini kis blúzt is, és ha még hordani akarom a blúzt, akkor bele kell húznom az anyagválasztásba és a szabás-varrásba is rendesen. Azonkívül a Klaudia hibája :)))) hogy már megint kezdek csábulni egy újabb gép felé, ami természetesen egy ötvenforintos tétel, kis semmiség, de attól tartok nélkülözhetetlen egy háztartásban (legalábbis az eladók szerint feltétlenül)... nem titkolom tovább, egy overlock és fedőző gépről van szó, kettő az egyben. Rengeteget nézelődtem ez ügyben az utóbbi néhány napban és most már kezdem érteni a különbséget a két öltésféle között. Megnézni tuti, hogy megfogom a boltban, csak legyenek már kész a villamossínek felújításával, mert nem igazán ragaszkodnék a villamospótló buszok használatához. Most ő álmaim tárgya:


Talán majd egyszer, hiszen nélküle nem élet az élet. :-) Most pedig megyek rendezgetem a papírjaimat és elintézek néhány ügyet, ami az utamba tévedt az utóbbi időben...

Mary Poppins kész :-)))

Hipp-hipp hurrá!!! Tegnap este elkészültem a Mary Poppins mintával, nagy megkönnyebbülés ez most nekem, bár némi hiányérzetet is kelt azért, mert hosszú ideig ő volt az utitársam a vonaton... Igaz, hamarosan visszatér majd, mint utitárs, mert ugye hímzős táskaféle lesz belőle ha elkészültem a hátoldalára szánt mintával és összeszedem magam az összevarráshoz. (Nem felejtettem az tutorial-t sem, majd igyekszem fotózni összeállítás közben.) A két minta egykbént elég nagy valószínűséggel nem fog passzolni egymáshoz, de szerencsére egyik elől lesz, a másik meg hátul és legalább majd tükrözi a sokszínűségemet. :-)))

Fényképezőgép szokás szerint nem volt a kezemben, maradt a pórias lapolvasás, íme:

Sorozatfüggő lettem

Persze nem először, de most hosszú idő után ismét rabul ejtett egy amerikai sorozat. Először, mikor csak rövid részleteket láttam belőle, azt gondoltam, mekkora marhaság főleg mivel leginkább csak a címére koncentráltam: A férfi fán terem. Hogy lehet ilyen idióta címet adni valaminek? Na mindegy... egyik este kötegetés vagy hímezgetés közben kapcsolgattam a ricsajládát és leragadtam a Viasat3-nál. A sorozat kb. a Miért éppen Alaszka és a Szívek Szállodájának keveréke ezeket pedig mindkettőt szerettem annak idején, már el is voltam veszve. Azóta este 8-9 között blokkolom a tv-t és hímezgetek közben, Andrisnak meg nem nőtt a szívéhez, így a lámpafény miatt sem kell aggódnom, nem zavarja, hogy tüköröződik a képernyőn. :-)

Egyetlen aggodalmam, hogy nem fog sokáig tartni az őrület, mivel nem vagyok benne biztos, hogy levetítik a teljes sorozatot, csak az elős epizódot, de majd két hét múlva ez is kiderül.

Lekváros csigabiga

Tegnap este sütöttem, ritkán szokott velem előfordulni, de néha megesik, hogy este 7 és 8 között elkezdek sütit sütni. Most az ihlet onnan jött, hogy Anris tortát/süteményt óhajtott, én meg kitaláltam, milyen egyszerű lenne egy lekváros piskótatekercset kreálni... arról nem is beszélve, hogy ezer éve nem ettem hasonlót, az új sütőmben (3 éves) meg nem is tudom, sütöttem-e már piskótát. Az alapprobléma gyökere onnan származik, hogy anyukámnál sosem tudtam piskótát sütni, folyton összesett szegény szerencsétlen, én meg jól elkeserdtem, hogy még erre sem vagyok képes... aztán egyszer csak rájöttem, hogy a piskóta azért esik össze, mert én folyton nyitogatom a sütő ajtaját, ez meg nem igazán használta neki. Azóta viszont van szép és új sütőnk, amiben van beépített világítás, na meg légkeverés is, arról meg nem is beszélve, hogy van kinek sütni. :-) Bár meg kell hagyni, hogy egy tepsi sütemény kettőnkre azért igencsak szép adag...

Tehát nekiálltam és kipróbáltam a légkeveréses piskótasütést, ennek legnehezebb pillanata a tojások átválogatása volt, mert egyik-másik már régóta ott csücsült a hűtőszekrényben. Nos igen, van, amikor egy hét alatt elfogyasztjuk a 10 tojást, máskor hetekig nem fogy egy darab sem, a fenti válogatásból pedig kiderül, hogy ez most nem a tojászabáló időszak volt.

Szóval a kiválogatott tojások fehérjéből percek alatt kemény hab lett, aztán megédesedett és be is sárgult, végül pedig a lisztet is finoman elkevertem benne és már ment is a sütőbe úgy 25 percre kb. 160 fokon. Mikor kisült már csak a feltekerés miatt izgultam, mert még sosem csináltam ilyet, a tésztát előtte jól belekvároztam, ennek egy jelentős része végül a konyharuhán kötött ki, de azért maradt a piskótában is, de sikert arattam, mert nem tört el a piskótalap! Ezért most büszke vagyok magamra, reggel jól fel is szeleteltem és most egy dobozban várják, hogy elfogyasszuk őket.

A kép szokás szerint jön későn, remélem, még lesz mit lefotóznom mire hazamegyek... a recept pedig így hangzik.

Hozzávalók:

6 tojás,
12 dkg cukor,
12 dkg liszt,
kevés zsíradék a tepsi kikenéséhez.

A tojásokat szétválasztom és a fehérjéből egy csipet sóval kemény habot verek, amibe aztán beleszórom a cukrot és tovább keverem, amíg felolvad, aztán jöhetnek bele egyenként a tojássárgák, végül pedig óvatos mozdulatokkal beleforgatom a lisztet. Amikor ez is megvan, a kikent lisztezett tepsibe öntöm a tésztát és kb. 25 percre a 165 fokos légkeveresés sütőbe teszem (én a sütisütő funkciót használom, nem tudom, mi más benne, de tényleg jót tesz a sütiknek).

A kész piskótát egy konyharuhára borítottam, jól megkentem a tetejét baracklekvárral és a konyharuha segítségével feltekertem, majd hagytam reggelig hűlni, aztán szeleteltem.

Macis meglepetés

Timitől kaptam ezeket a jókedvre derítő, szép napot kívánó macikat, akik csak úgy, mindenféle szabályok nélkül repkednek itt a blogvilágban. :-)

Mi tagadás, elsőként Dorottya jutott eszembe, meg aztán Klaudia, de úgyis van már mindkettőjüknek annyi díja, miért pont erre lenne szükségük... Dórinak meg van is belőle, így hát egy kívánságműsoros jelmondattal élve: "Küldöm mindkinek, aki szereti!"

VI. Sárkánytali Évinél

Szokás szerint szinte utolsónak írom meg a bejegyzést, de még azért hátra vannak néhányan, úgyhogy mégsem leszek olyan túl rövid. :-)

Szombat reggel szívesen lustálkodtam volna akár délig is, mert annyira kimerített az egész hét, hogy alig bírtam kikelni az ágyból, de néhány perc híjján elkészültem, mire Dóri jött értem. Felkaptam a cipőmet meg a táskámat és indultunk is Dorottyáért, aki már szintén útra készen várt minket. Annyi azért még simán belefért, hogy megnézzük Puntit, az új családtagot. Szerintem remek kis női autó, pont illik az új tulajdonosághoz. :) Végig Dóri vezetett, szerintem tök jól csinálja, még akkor is, ha a parkolástól pánikroham kerülgeti... én ennyi éves jogsival legfeljebb nagymamámékig vezettem és oda sem egyedül, nem még budapesti forgalomban! Mohabácsi mellé azért időnként elkelt a segítség, főleg amíg átértünk Budapesten, de a maradék időben a beszélgetés mellett vígan hímezgettem az RR kendőmet, így pillanatok alatt eltelt az idő, míg Éviékhez értük. Útközben leszedtük Klaudiát a vonatról és elsőként toppantunk be Évihez. Már majdnem megérkeztünk, mikor Dórától jött az sms, hogy ő még nem indult el, mert Viki még sehol sincs, így tudtuk, ők csak jóval később érkeznek majd.
Évi még folytatta a sürgés-forgást a konyhában, ennek ellenére nem maradt ki semmiből, mert ott ültünk közvetelnül mellette az ebédlőasztal mellett. Én nekiálltam kibontani Valika kendőjén a Dóri által hímzett citromot, mert megint nagyon elszámolta, hát ebben a melegben nem valami áldásos tevékenység volt, de a jó részét sikerült megsemmisítenem. Ezeket a mintákat csak pontosan érdemes hímezni, mert a sok szín és elszórt x miatt szinte bonthatatlanok még ollóval is. A beszélgetések egy része ezért tuti kimaradt, de arra még kristály tisztán emlékszem, hogy Delfike volt a következő, aki befutott és végül Dóra is megérkezett Vikivel. :-) Jót beszélgettünk ebéd előtt, közben és után, majd megnéztük a kertet is, de visszatérek a konyhára, nekem nagyon tetszett, ahogyan átalakították Éviék a konyhát. Az ebéd finom volt és bőséges, én igyekeztem egy kicsit vegetáriánusra fogni, mert a húst mostanában nagyon nehezen viseli a szervezetem a tejes dolgokkal együtt, a tortának viszont nem tudtam ellenállni. Annyira finom volt! :-)))) A kert hatalmas (főleg a miénkhez képest), de ma már leginkább a fű és a gyümölcsfák uralják a terepet, gondolom rengeteg időt is energiát igényelne a konyhakert fenntartása. Én minden esetre el tudnám képzelni, hogy ekkora legyen a kertünk sok-sok fával, fűvel, bokorral, málnással és egyebekkel... de nem álmodozom, mert pillanatnyilag ez a pici is rengeteg törődést igényel, ezzel is alig tudok megbírkózni ahhoz, hogy olyan szép legyen, mint amilyennek szeretném. Mert alapvetően nem nagy gondozást igényelnek a növények, de azért mégis csak szebb, ha az elszáradt virágokat levagdosom, megzabolázom egyiket-másikat és ebben a melegben a locsolás is egy elég nagy kihívás, aminek a java részét Andris azért el is intézi, de a balkonnövények rám maradnak. Egyik-másik nem tudja, mit vállalt azzal, hogy az én kezeim közé került. :-) De már megint elkanyarodtam az eredeti témától, a kerti séta után bevágdtunk a viszonylag hűvös nappaliba és megkezdtük a mutogatást. Az elején mindenki csak szabadkozott, hogy ő bizony nem csinált semmit, nos ez a fényképeken is látszik (majd), hogy milyen az, amikor nem csináltunk semmit... Dorottya mindenféle kendőkkel rukkolt elő, a Sárkány SAL tündérkéi is nagyon jól haladnak, már 5 el is készült a nyolcból, mind-mind egyedi megoldás lesz, valami eltérés mindenkién van a mintához képest. Klaudia szintén kendőt kötött és tündérezett, na meg Évinek készített egy dobozkát, Vikinek az RR kendőjét irigyelem nagyon, mert annyira megtetszett a színösszeállítás, Dóra meseszépen tudja megvarrni a Tilda figurákat, most az anyukájának készített angyalkát hozta magával. Dóri is elkészült egy kendővel, a tündérrel, haladt a festménnyel, jó néhány gyergyói mintát is kihímzett, meg szokás szerint újba kezdett. Delfikének hihetlen, számomra szavakkal leírhatatlan a tengeres képe, na meg a buborékos sem semmi, kár, hogy a színváltás nem sikerült tökéletesen. Évi mindenféle képeket vett elő, amit az átalakítások miatt még nem tettek vissza a falra és természetesen nála is kerültek ki újabb kendők a kötőtűk közül. Én viszonylag sok mindent tudtam mutatni, tényleg rengeteget hímeztem az elmúlt két hónapban, remélem, így lesz ez a folytatásban is, bár kezdenek kétségeim lenni azért, már megint annyi mindenbe vágom bele a fejszémet. Olvasni is szeretnék, van egy halom megkezdett képem és még több a tervezett elkezdetlen, aztán ott vannak a foltvarrós tervek és nem is beszélve a kötésről meg a horgolásról. Apropó, vasárnap megint elkezdtem kötni, csak úgy, sima- fordítottat, mert előbb inkább azt tanulom meg gyorsan csinálni, aztán menni fog a kendő is, mint a karikacsapás. Úgy elrepült az a néhány óra, amit Évinél töltöttünk, hogy még alig érkeztünk meg, és már indulhattunk is haza. Most a busznál tettük ki Klaudiát és Dorottya vezetett hazáig, Dóri navigált, én meg szép csendesen meghúzódtama hátsó ülésen.

Andris tárt karokkal várt otthon és egész este ott téblábolt körülöttem, mert egész nap hiányoztam neki. :-)))))

A házigazdának több meglepetéssel is készültünk, Klaudia dobozt készített, Delfike egy áhított mintát adott Évinek, én egy jegyzettömböt fabrikáltam, sőt közösen beszereztünk egy eredeti MP készletet, a Tuscan Gardens középső nagy mintáját választottuk ki erre a célra. Nagy örömöt szereztünk ezzel Évinek, és ha minden igaz, hímezni is nagyon szereti... :-)

Íme az én jegyzettömböm:

fonal: CC Belle Soi - Lilly Pad
anyag: 25 ct Dublin nyers lenvászony
borító: mikrokord bársony

Legközelebb Delfikénél gyűlűnk össze valamikor ősszel, képek pedig délután jönnek, ha minden igaz a szokásos helyre.

Kendő vagy vigaszdíj?

Nos én mindkettőnek örülnék, azért titokban remélem, hogy a kendő lesz a befutó... :-)


A játékot egyébként Erika hirdette meg, itt lehet megnézni a szépségeit.