Rövidke hétvége

Amilyen rövid volt a hétvége, olyan jól telt. Azzal kezdődött, hogy Andris mégsem szombaton, hanem még pénteken este hazajött Belgárdból, illetve Ági barátnőm telefonált, hogy alhat-e nálunk április 4-én, mert hogy születésnapi buliba hivatalos valahol Zuglóban. Nem mondhattam nemet, mert már vagy két éve nem találkoztunk, és úgy örülök, hogy jön, mert a levelei is nagyon elmaradtak (na nem mintha én úgy elsietném általában a válaszokat). Sőt, végre meglátogathatjuk az unokatesómat is, nagyon kíváncsi vagyok, hogy érzi magát kismamaként! És persze menthetetlenül rabja lett a keresztszemezésnek, szóval néhány trükköt is megpróbálok mutatni neki, amivel megkönnyítheti a haladást. Azt hiszem, ezt most kell kiélveznie, mert az egyszerre_két_pici mellett nem igazán lesz energiája ilyesmire.
Aztán szombaton mindenemet áttelepítettem az új irodába, és még dél előtt leléptem, mert üzemorvosi vizsgálaton vettem részt. Na nem kell semmi komolyra gondolni, a vérnyomásmérő volt a legkomolyabb műszer, amit igénybe vettek a vizsgálat során, szóval 10 perc alatt végeztem. Aztán spuri haza, teljesen megérte autóval menni, percek alatt otthon voltam. Jó sokat ültem a monitor előtt, rendezgettem a mappáimat, képeimet, és bejegyzéseket irogattam. :-) Sajnos szeles volt az idő, úgyhogy nem mertem a kertbe menni, nehogy megint megfújja a homlokomat a szél, pedig még lenne mit rendbe tenni.
Vasárnap is volt minden, hajnalok-hajnalán már felkeltem (Andris tovább volt ágyban, mint én), de hogy ne zajongjak, ismét a képernyő előtt köttem ki. Nem maradhatott ki a hétközben felgyülemlett lomok eltakarítása, a vásárlás és a sütisütés sem, ugyanis délután a sógorék jöttek át egy kis társasozásra. Valami autós játék teljesen lekötötte az uram figyelmét, nem is értem, mi tetszett neki annyira benne, de hála az égnek a mi gépünkön nem fut videó- és hangkártya híjján. :-) Zsófit addig beavattam a hímzéseimbe, meg a Twilight-őrületbe, kíváncsi vagyok, hogy fog neki tetszeni a könyv. A sütit most mazsola nélkül készítettem, nekem hiányzott belőle, de ettől eltekintve nagyon finom volt, mert volt benne mandula, dió, mogyoró, napraforgómag és egy kis csokoládé is. Ja és a Sivavanda sütiről van szó természetesen. :-) Este pedig hímeztem pár centit, hogy ne legyen hiányérzetem, vagy ahogy Launál olvastam, csökkentettem az elvonási tüneteket. Éééééés még délelőtt felkerült a helyére a BC Snappers képem, na meg az angyalka is az ajtó felé, így most már védi az egész házat remélhetőleg.

Költöztem

Az elmúlt héten pénteken és szombaton azon munkálkodtam, hogy átköltözzek a szomszédos irodába. Rengeteg dolgot selejteztem, és átpakoltam az irattárba, amire itt pillanatnyilag nincs szükség, illetve mehet majd egyszer az égetőbe. A négyből egy asztalt is száműztem, így nem olyan zsúfolt a bútoroktól a szoba. Ma reggel már itt kezdtem, és megnyugtató, hogy nincs az állandó alapfeszültség körülöttem, és a rádió sem ont magából mindenféle idióta hangzavart (mert én azt nem nevezem zenének). A nyomtatványok remekül elférnek, sőt, még helyet is sikerült csinálnom a szekrények polcain, és naptárak is kerültek a falra, kezd egy kicsit otthonosabb lenni az egész, nem olyan hideg-rideg, mint a másik szoba volt. Hozok még majd néhány növényt, szeretnék egy szép vázát is, hogy lehessen benne virágot, vagy így húsvét előtt éppen barka ágat tartani. Sőt, a hétvégén eszembe jutott két kis virágos képem (tulipán és margaréta), ami mellé gyorsan meghímzem a harmadikat (pipacs), keretbe teszem őket, és már jönnek is a falat díszetni. Otthon úgysem tudnám hová tenni, így meg lesz egy kis vidám, egyedi hangulat a szobában. :-)))

Volt egyszer egy hímzés...

... és Tildás kis táska lett belőle Dorottyának. Hónapok óta várta szegény a sorsát, így karácsonyi meglepetés helyett tavaszi lett belőle. :-)

Minta: Elizabeth's Designs - Think of me
Anyag: 32 ct natúr Hubert vászon, és mikrokord+patchworkvászon

Orchideám

Ő a legújabb szerzeményem, a képeket pedig Picasaval raktam össze, mégiscsak telepítettem a programot (úgy néz ki, minden rendben, galibát elkerültük). Remélem, hosszú életű lesz...

Viki, ajánlom neked, a többiek ott figyelnek balra az ablakpárkányon. ;)

Tavaszi zsongás

Újabb tavaszi zsongás futott át rajtam az elmúlt hétvégén, és mivel próbálkozom a különböző kollázsokkal, a szerzeményeket is igyekeztem picit egyedibb formába önteni.

Ahogy elnézem, van még mit gyakorolnom, az akasztók fele ugyanis lemaradt a képről, tökéletesnek egyáltalán nem mondanám. Hátha később jobban megy majd. :)

BC Snappers keretezve :-)))

Hipp-hipp-hurrá! Tegnap hazaérkezett a képem keretezve, és nagyon-nagyon tetszik, és a helyére még nem került fel, de szorgalmazom a fúrást Andrisnál, amennyire lehet.

Íme, ilyen lett:

A hazajutásának pedig külön története van... az egész ott kezdődött, hogy két hétre vállalta a keretező a munkát, és ugye a belvárosban található az üzlet. Kiszámoltam azonban, hogy a brüsszeli kiruccanás utáni péntek pont megfelelő az elhozatalra és már haditervet is készítettünk, hogy miként fogjuk hazajuttatni Andrissal. Aztán dél körül jött a telefon, hogy a kisbuszuk szervízben van, így nem tudják csak hétfőre az üzletbe juttatni a képet. Ez egy kicsit megbonyolította a helyzetet, hétfőn el szerettem volna menni megnézni és kifizetni (aztán Dóri Péterét megkérni, hogy hozza el), de annyira fájt a fejem, hogy örültem, hogy hazáig eljutottam. Kedden az utolsó előtti szilvis-jógaórára siettem, szerdán pedig a vízvezetékszerelőket felügyeltem. Csütörtökre viszont megbeszéltük, hogy Péter megvár és hazavisz a képpel együtt munka után, csakhogy a részleteket nem beszéltük meg még útközben sem, így náluk köttöttünk ki, gyerekek+Dóri be a kocsiba, kép ki a kocsiból, engem pedig kiraktak a vasútállomáson bevásárlásba menet. Tegnap munka után első utam Dórihoz vezetett, hogy elhozzam a képet, éppen csak befért a fehér ló hátsó ülésére. Alig vártam, hogy levegyem róla a fóliát és egyben láthassam az egészet! Megérte a munka és a türelem...

Fehérben...

Szarvasmici invitált egy kedves játékra, mutassuk be, mit viseltünk az esküvőnk napján. Igaz én már tettem egy hasonló bejegyzést korábban, akkor a freeblogon az esküvünk történetét meséltem el. Most ismét mutatok néhány képet, és nosztalgiázom egy kicsit, hogy milyen szép is voltam aznap... :-)

A menyasszonyi ruhát kölcsönöztem, de aztán a fátylas baleset miatt keletkezett pár fekete pötty rajta és nem vették vissza, így saját tulajdonba szállt. Szép volt és kényelmes is, azt hiszem, ma is ezt a ruhát választanám. A csokromat anyukám barátnője kötötte, mert ha anya köti, az valami balszerencsét hozott volna, vagy mi a szösz.

A menyecske ruhámat varrónő készítette, azt is imádtam. A kötényt pedig saját kezűleg hímeztem ki és anyukám varrta össze, jól megtáncolttott a vendégsereg benne.

Tegnapról

Írnék néhány sort a tegnapról, mert jó sok dolog megoldódott végre a ház körül. :-) Vízvezeték szerelők jöttek, szám szerint ketten, először úgy volt, hogy apa hozza őket, de aztán nem fért bele az idejébe, így csak a szerelők érkeztek. Az érdemi munka ígyis-úgyis az övék. Kezdtek egy gyors terepszemlével, a kazánba próbáltak életet lehelni, de elég reménytelennek tűnt a dolog, így maradt a villanyra kapcsolva a fűtés. Kicsit jobban kapacitálnám a szervízeseket, hogy ugyan csinálják már meg a kazánt, ha csak gázzal tudnánk fűteni, de szerencsére van alternatíva. Azért az elkövetkező hetekben az is esedékes lesz, hogy kitisztíttassuk a kazánt, mert a dugulása az okozója mindennek, ez most már biztos. És mondták a szakik, hogy jobb is lenne, ha nem használnánk a tisztításig, mert nem tudja megforgatni a vizet, pillanatok alatt felmelegszik az a csekély vízmennyiség, ami épp még át tud folyni rajta, és a végén még a szivattyú is leég, az pedig a legkevésbé sem hiányzik. A melegvíz átfolyást is egyszerűen megoldották, csak kicsit összevissza vannak vezetve a vízvezetékek a falban és nem mindegy, hogy melyik csap van nyitva és melyik zárva, hát pont fordítva kell, mint ahogyan logikus lenne a dolog. Ezt is kipipáltuk. Aztán jöttek a kinti munkák, eredetileg csak a csapot akartuk lecseréltetni a vízóra aknában, hogy értelmesebben lehessen kocsit mosni, meg locsolni ott elöl, de végül kaptunk egy korrekt kis csapot a vízóraakna mellé, átfúrták nekünk betont és kihozták a felszínre, így már tényleg gyerekjáték lesz a locsolócsó csatlakoztatása. És végre nem kell a mosógépet bántani közben, minden cső és csatlakozó marad a helyén... volt már ugyanis olyan, hogy nem értettem, miért nem szívja a mosógép a vizet, hát mert a csap elzárva maradt, Andris nem nyitotta rá vissza a kocsimosás után. :-) Bár lehet, hogy egyébként is elzárva kellene tartani, azt nem tudom, de így sokkal kényelmesebb, azt biztos.
Aztán következett a kerti rész, egy 3 centis részen kicserélték a csövet a kerti csapnál, így most már az is működik, a leengedőnél lett egy jó nagy lyuk a falon, mert csöveket és csapokat cseréltek ott is, ugyanis nem volt minden tökéletes. Most majd lehet malterozni, csempézni, meg még csempeajtót is szerelni. Egy baj van csak, az ott lévő csempét mind felrakta a burkoló a falra és egyébként is valami maradék volt anyáéktól, szóval esélytelen, hogy ugyanolyan kerüljön vissza. És hát két csempe miatt meg kell vennünk egy dobozzal... majd valami jó olcsót választunk. Kiderült, hogy a fal vizesedése nem a csöpögés miatt van, hanem eső vagy talajvíz, ami elég elkeserítő számomra, mert gőzöm sincs, hogyan lehetne megakadályozni a további vizesedést. Úgy látszik, hiába az előtető, és hiába vezettük hátra az erdőbe a vizet, mégis áznak valahonnan a falak. Picit gyanakszom a szomszédra, mert neki nincs ám valami komoly megoldása a vízelvezetésre, a kert közepén véget ér egy csatornacső és kész. Ez lehet, hogy pont elég ahhoz, hogy ennyivel vizesebb legyen az egész falunk. Ezek persze mind csak találgatások, de jó lenne, ha valami szakember meg tudná állapítani, hogy miért és hogy hogyan lehet megszűntetni, mert ez hosszú távon nem hiszem, hogy használni fog a háznak.
Végre van rendes kertkapunk is, már csak le kell festeni és vissza lehet rá rögzíteni a dróthálót. :-))) És még a vízóraaknának is megheggesztették a zsanérjait, meg megzsíroztak egy-két másik zsanért, szóval alakulnak a dolgok a ház körül. Az előtető hiányzik még egy kicsit, az idén már lehet, hogy lecsúsztunk róla, mert vagy jó két hete kellett volna felhívnom a barátnőm apját. Azért majd a napokban még lehet, hogy próbálkozom.
Délután egy gyors bevásárlás után beugrottam Dóriékhoz beszélgetni egy kicsit, belefért egy séta is, és még egy fuvart is intéztem magamnak délutánra, Péterrel elhozzuk a BC Snapperst keretezve. Már alig várom, hogy láthassam.

Ha keveset is, de hímzegetek is azért mostanában, viszont a nagy része titkos, tehát már várat magára. A hétvégén varrtam is, sikerélménnyel zárult a dolog, hamarosan úton lesz a tulajdonosa felé. :-) Amint érkeznek a meglepetések, mutatom őket, ja és sárkányos tündérem is haladgat, majd őt is fotózom. Talán holnap délután...

Korfu

Kicsit játszogattam a Picasaval, de még a kettes verzió, a hármasra nincs esélyem, mert a benti gépen rendszergazda nélkül lassan már belépni sem tudok, otthon meg Andris kifejezetten megtiltotta. Pedig jó lenne...

Azért készítettem egy kollázst a Korfun kattintgatott képeinkből, persze nem ez az összes, nagyon válogott példány, de olyan szívesen visszamennék, mert gyönyörű helyek vannak azon a szigeten. És hát egy nászutat mindig szívesen ismételne az ember - legalábbis én még ebben a hiszemben élek. :-) A rengeteg zöld és a csodaszép partvidék mindig tartogat valami látnivalót, akárhová tévedjen is a szigeten a látogató.

Íme a bizonyíték:

Lisszabon képekben

Nos, ma reggel eljutottam odáig, hogy kiválogattam a Lisszabonban készített fényképeket. A sötétben készültek egészen csapnivalóak lettek, de azért azok közül is tettem fel néhányat, a többi pedig nem is sikerült olyan rosszul. :-)
Itt kezdtem neki az első tündéremnek, azt hiszem, egészen jól haladtam vele és a városnézésről sem maradtam le teljesen. Az első este kollégáimmal indultunk útnak, illetve volt még francia és finn társunk, de néhányan útközben lemorzsolódtak. Másnap délután két finn és egy észt kolléga társaságában indultam útnak, az egyik képen bizonyíték is látható.

A fenti képre kattintva pedig megtalálható a többi fotó is.

Házon kívül, avagy IV. Sárkánytali

Valamitől nagyon be lehetek sózva, bár fogalmam sincs, mi a valódi indoka a dolognak, de már egy órája nem tudok aludni, mert mindenféle gondolatok keringenek a fejemben. Pedig nem szerettem volna még felkelni...
Tegnap is korábban keltem a szokásosnál, így volt időm mindennel elkészülni reggel, bár már este bepakoltam, amit vinni szerettem volna a talira, kivéve a tündérkét, mert neki még befejeztem egy színt a szoknyája alján, szóval azért haladgatok vele. Úgy negyed kilenc körül indultam Dóriért, kicsit megkésve indultunk, viszont így Kolossal majdnem fasínpályát építettünk, Botond meg kétszer is a nyakamba bújt, mintha jönni akarna velünk. :-) Péter biztos örült volna neki, ha legalább az egyik fiúval kevesebb van otthon, mi viszont csajos bulira mentünk, így hát maradniuk kellett. Szóval még csak az M3-as bevezetőjénél jártunk úgy a BVSC uszodánál, mikor Klaudia hívott, hogy ő bizony megérkezett, így kicsit várnia kellett, mire odaértünk érte. Gyorsan megtaláltuk egymást, aztán indultunk is Delfikéért a Népligetbe, igaz nem találtam el a parkolót a buszállomás alatt, de így legalább a levegőn voltunk egy kicsit, az állomással szemben álltunk meg a parkolóban. A busz persze késett, így Dórát megnyugtattuk, hogy főzzön csak nyugodtan, nem baj, ha megcsúszott egy kicsit, meg közben Dorottya is beért minket a reggeli tornából. Delfike átszállt hozzá, hogy azért mégse legyen egyedül, és Dóri nem várt mennyiségű csomagjától nem igen fértünk már a csomagtartóban sem. :-) A kalandok azonban csak ezután kezdődtek, mert Dorottya fehér lovával már a benzinkútnál sem volt minden tökéletes, csont száraz volt a motor, viszont a Lurdy-ház utáni kereszteződésnél a váltó is felmondta a szolgálatot. Ekkor még hősiesen állították, hogy menjünk csak lassan tovább beérnek majd minket... én még tettem egy kört a Dombóvári utcai benzinkútnál, hogy hátha utolérnek, mivel nem voltak sehol, folytattuk tovább utunkat. Ha Dóri nem ül mellettem, tuti rákanyarodok a villamossínekre a Fehérvári úton, mit nem mondjak, szép kis baleset lett volna, viszont megúsztuk és még parkolni is elég jó helyen sikerült. Na ekkor kiderült, hogy bizony Dorottyáék egy tapottat sem mozdultak a kereszteződésből, ahová egy kicsit beragadtunk, így abban maradtunk, hogy visszamegyek értük. Viszonylag gyorsan megjártam és addig a kocsit is betuszakolták egy parkolófélébe, ahol senkinek nem lesz útban a vontatásig. Kb. fél 12 körül már meg is érkeztünk Dórához, a parkolóhelyem még megvolt, így nem volt gond azzal sem. :-) Az ebédre vártunk még egy keveset, de azt hiszem, nem is volt baj, kicsit lehiggadni az izgalmak után. A zöldséges minestrone leves nagyon ízlett, gondolatban már neki is álltam a főzésnek, de megakadtam a hozzávalóknál, mert Andris a zöldségek felét meg sem ennék, amik Dóra levesében voltak, pedig pont attól lesz finom, hogy ennyi zöldség kerül bele. Na mindegy, azért majd teszek egy-két próbát, legfeljebb válogat a zöldségek közül... :-) Másodiknak sült csirkehusi sült, illetve kolbász, mellé krumplipüré került, nekem ez is ízlett, igaz nem ettem valami halálos adagot a csirkéből, mert Klaudiával egy combot feleztünk el. A sütik is finomak voltak, Dorottya egyszerű de nagyszerű meggyes piskótát hozott, én pedig Sivavanda sütit készítettem. Évi, itt találod Szilvinél a receptet, de a többiek is elkészíthetik, ha esetleg kedvet kaptak hozzá. Az elkészítése nagyon egyszerű, talán gyorsabban megvan, mint egy muffin... nekem már Andris kiadta, hogy a következő adagban mazsola nem lehet, így legközelebb dió, csokoládédarabok, mandula és egyéb magvak fognak díszelegni benne.
Mindenki szabadkozott, hogy milyen keveset hímzett az előző találkozó óta, de nekem azért ez nem egészen így tűnt, sok-sok újdonságot fedezhettünk fel egymás munkái között. A legérdekesebb a Sárkány SAL tündérkéje volt, aki ahányan vagyunk, annyi változatban és készültségi fogban mutatkozott. Dóra egerei sajnos múlt héten postára kerültek, pedig szívesen megnéztem volna őket élőben is, azért aranyosak lettek, még ha a kötelezettség el is vette a hímzés igazi örömét. Került már a mutogatni valók közé varrás és kötés is bőven, ami így is van rendjén, ha már egyszer mi sem tudjuk csak a hímzéssel beérni. A házigazdát 3 Tildás könnyvel leptük meg, Évi hozott még mellé egy kis tavaszt kihímezve, Delfike pedig anyagot a könyvekhez. Azt hiszem, mindegyik jó választás volt. Néhány képet is készítettem, amíg a fényképezőgép akksija engedte, sajnos nem bírta a végéig. Elvileg a szokásos helyen elérhetők lesznek majd előbb-utóbb.
Öt óra körül készülődni kezdtünk, Dorottyáék ugye vonattal kellett, hogy hazamenjenek és hát az korántsem kis tortúra ismerve a tömegközlekedést Budapesten és környékén, Klaudiának indult a vonata, Évit várta a férje, Dóri még vacsorázni ment a lányokkal, mi pedig teázós estét beszéltünk meg Szilvivel. Még szerencse, hogy Dórit meg Klaudiát bevittem a Kálvin térig, mert a kütyüt elfelejettem Dóránál töltőre tenni, így teljsen felmondta a szolgálatot, Dóri vette át a szerepét a Kálvin tér után. :-) Elsőre találtam helyet és elsőre beparkoltam! :-)))) Csak Dórinak volt nehéz kiszállnia a közeli fal miatt... Itt már sajnos elváltak útjaink, remélem, mindenki rendben hazaért este. Mi pedig nagyon jó hangulatban teáztunk egyet hármasban, és aki kedveli a japán és kínai teákat, mindenképpen ajánlom ezt a teázót neki! Négyféle teát kóstoltunk meg, de mindegyik isteni volt, nekem a cseresznyevirágos ízlett a legjobban, de legnagyobb melepetésemre a fekete tea sem ártott meg. :-) Jót beszélgettünk és rengeteget nevettünk... úgy sajnálom, hogy Szilvi elköltözik, de ígéretet tett, hogy mindenképpen találkozunk, mikor hazajönnek látogatóba.

A következő találkozó nálam lesz májusban, kíváncsian várom, mi fog kikerekedni belőle. ;) Mert ugyan most is jól éreztem magam, de valami nem volt az igazi, valahol elveszett az a korábbi varázs, hiányzott az a felszabadult beszélgetés, nevetgélés. És kövezzetek meg, hogy ezt leírom, soha nem gondoltam volna, hogy így fogok érezni, de nekem furcsa volt, hogy már nem csak hatan voltunk. Félreértések elkerülése végett, semmi bajom Delfikével, sőt örülök, hogy személyesen is megismerhettem és szívesen találkoznék vele máskor is, csak ez már nem volt ugyanaz. Nem tudom, minek köszönhető ez az érzés, mert korántsem érzem magam zárkózottnak, vagy befelé fordulónak... ki tudja, lehet ez a vénüléssel jár. :-)

És aki eljut idáig, az megérdemli, hogy belenézzen a képekbe is itt. :D

Hazajöttem :-)

Tegnap fél tizenkettőkor hazaérkeztem. Mit ne mondjak, nem volt egy sétagalopp, de voltak ismerős arcok a gépen, akiket reggel is láttam, tehát nem én voltam az egyedüli, aki végigjárta ezt a tortúrát.
Kivételesen nem sikerült eltévednem, de a tömegközlekedés jól megtréfált. Viszonylag sok időm volt a reptértől a megbeszélés helyszínéig, gondoltam, miért ne mennék el a busz végállomásáig, ha úgyis a városba megy. Na utólag kiderült, hogy ez egy jó nagy hülyeség volt, mert dugó volt a városban, szóval elég sokat ültem feleslegesen a buszon és a város főterének még a közelében sem voltam (bár állítólag nincsenek Brüsszelben nagy távolságok), szóval megérkeztem a Luxemburg térre. Szép kis tér volt, de ennyi, úgyhogy a következő busszal irány vissza a Schuman térre. Még időben érkeztem a terem ugyanis nem volt nyitva, mindenki lent várakozott a "megváltóra". :-) A megbeszélés szörnyű volt, sokszor nem is értettem miről beszélnek, de azért nem volt teljesen haszontalan a dolog. Időben végeztünk, azonban hamarosan kiderült, nem is lesz olyan egyszerű kijutni a reptérre, mint gondoltam. A Schuman térről indul ugyanis a 12-es busz, ami egyenes a reptérre megy, de a teret lezárták, mert mindenféle államfők csoportosultak arrafelé tegnap este, tehát egy teljesen más irányba kellett elindulnunk, még jó, hogy nem voltam egyedül. Mertóval elmentünk a Központi Pályaudvarig, ahonnan már tényleg csak egy ugrás lett volna a főtér, de megváltottam a jegyemet és 10 percen belül volt egy vonatom, nem akartam kockáztatni, hogy esetleg később ki tudja, mikor jön és akkor hogyan érem el a gépet, tehát a főtér megint kimaradt, pedig nagyon szép idő volt. :-) Nem mintha fényképezőgép lett volna nálam. Innen már ment minden a szokásos mederben. A reptéren benéztem egy újságoshoz, hátha van valami jó kis hímzős magazin, hát jókorát csalódtam a látottakban, az Anna vitte a pálmát. Viszont francia nyelven hozzájuthattam volna az összes Twilight kötethez! :-))) Mivel kb. 10 szót tudok franciául, azt is csak hallás alapján, úgy dönöttem, megvárom a magyar kiadásokat, addig pedig olvasom a Klaudiától kölcsön kapott könyvet: Julie Garwood - Álmaim hercege.
Hazafelé már nem bírtam tovább, és elaludtam a gépen, alig bírtam magamhoz térni, mire leszállt a gép... Jól esett, hogy nem kellett ma hajnalok hajnalán kelnem, és kicsit a saját kedvemre tölthetem az időt. Most pl. sütit sütök, de hamarosan főzök valami finomat ebédre. Tervben volt, hogy megyünk a képért, de a keretező telefonált, hogy a kisbusz, amivel összeszedik a képeket, sajnos még szervízben van, így leghamarabb hétfőn tudom majd elhozni a képet. Mulatságos lesz...

Szerda

Nem mondanám, hogy valami fényesen indul ez a napom sem, bár az idő nagyon tiszta és az állomáson igazán friss, tavaszi levegőt szívhattam magamba. :-) Ennek ellenére minden erőmet kiveszi most a nőiség, és reggel a liftben már saját magamtól is megijedtem, hogy mennyire sápadt vagyok.

Befejeztem az Alkonyatot, nagyon tetszett, úgyhogy várom a folytatást, viszont addig nem ártana találnom valami, ami kicsit könnyedebb olvasmány, mert hiába szerelmi történet ez a lényegében, engem ezek vámpírok mégiscsak felzaklatnak.

Tegnap kiderült, hogy mehetek Brüsszelbe, de csak egy napot engedélyeztek, tehát hajnal fél ötkor indulás és éjfélre már haza is érhetek szerencsés esetben, ja és közben ne tévedjek el, és figyeljek oda, hogy mi történik körülöttem a megbeszélésen... igazlmas lesz. Azt hiszem, szokásommal ellentétben kénytelen leszek kávét inni, bár nem sokat szokott segíteni. Az utazás folyományaként pénteken nem szándékozom bejönni dolgozni. Ez kicsit megbonyolítja a helyzetet, hogy hogyan fogom elhozni a képet a keretezőtől, de már megkezdtük a haditerv kidolgozását Andrissal. Már csak azt kellene kitalálni, hogy mibe fogjuk beletenni a 110x35 centis csodát, mert a környéken nem igazán lehet parkolni.

Ma megint Roxy rádió bömbölt itt reggel, de szerencsére elhúzott a kollégám, és kikapcsolta a magnót. Észre sem veszi, hogy mennyire idegesít csak úgy alapjánban is ez a house zene, arról meg már nem is beszélve, hogy amikor telefonálok, akkor meg egyenesen az idegeimre megy. Kár, hogy nincs annyi erőm, hogy pakoljak a szomszéd szobában, hogy költözhessek végre. De majd jövő héten, addigra összekaparom magam és egy-két napon belül már a külön bejáratú kis irodámban leszek. Remélem, jobb lesz...
Sokat gondolkoztam rajta, hogy vajon velem van-e gond, de nem tudtam eldönteni, hogy én lennék ennyire képtelen elviselni az embereket, vagy csak olyan emberekkel kerülök össze, akikkel homlokegyenest mások vagyunk és minden egyes lélegzetvételük zavar? Komolyan nem tudom eldönteni, mert én abban a hitben éltem eddig, hogy jó az alkalmazkodó képességem, de most már kezdenek kétségeim lenni ezzel kapcsolatban és lassan alig lesz olyan ember, akit képes leszek megtűrni magam mellett.

Na megyek a papírjaimért.

Márciusban is Brüsszel

Két dolog egészen biztos, ha Brüsszelbe kell utaznom hivatalos úton (és eddig még már példa nem volt erre) az egyik, hogy az ülés napján még hazarepülök a fél kilences géppel, amivel szerencsés esetben éjfél előtt hazaérek, a másik, hogy piros napokat jelölök a naptárban. Eredetileg szomszéd irodában akartam rendezkedni, hogy minél hamarabb átköltözhessek, ha már döntöttem. Nem tudom, hogy jobb lesz-e, de legalább annyira nehezemre esik a kollámat elviselni, mint Edwardnak távol tartania magát Bellától. :-) Egyébként pedig teljesen rabja vagyok ennek a könyvnek, amit bevallom őszintén, sosem gondoltam volna. Én, akit sosem kötöttek le a könyvek... százszor inkább csináltam valami mást, mint sem olvastam volna, ezen egyedül a főváros változtatott. Először a metrón kezdtem el rövid történeteket olvasni, aztán a vonaton ingázás közben, aztán az olvasást felváltotta a hímzés. Két ilyen könyvsorozat van, amit ennyire nem tudok letenni, a másik James Redfield tollából való. Ha befejeztem az első kötetet, átnyargalok arra, jó lesz kicsit abban is elmélyülni.

Így telt a hétvégénk...

Egészen tartalmasra sikeredett. :-) Mindenek előtt hazamentem egy korábbi vonattal, mint eredetileg terveztem, mert ugye egész nap elérhetetlenek voltak a dokumentumaim, így dolgozni sem tudtam - az informatika persze nem sieti el a probléma megoldását, ezért van időm most is pötyögni - és egyébként sem voltam ebédelni. Elszaladtam a postára egy csomagért, és valami csodával határos módon egyszerre értem haza a férjemmel. A romeltakarítást a mosással kezdtük, a hétvégén kétszer is megtelt mind a három ruhaszárító, vagyis most mindenünk tiszta, de a vasalnivalóval még nem küzdöttem meg. A konyhában pakolásztam még, az is jó kis időbe telt, mire kitaláltam, mi legyen az ebéd szombaton és vasárnap, és jó kis bevásárlólistát állítottam össze. Olvastam is jó sokat, elég jól használható erre a célra a noti, ahogy Andris hívja, az minden esetre látszik, hogy nem vagyok egy gyorsan olvasó, mert még a könyv felénél sem járok egy délelőtt és egy délután alatt. Viszont eddig nagyon tetszik, hamarosan folytatom is. :-) Este anyával szkájpoltunk egyet, így a nagyszüleim is láthattak a webkamera segítségével. Beszéltünk jó pár dologról, de nem is ez lényeg, hanem így a kamerán keresztül láthattam is, hogy tényleg olyan pofákat vág (már elnézést a kifejezésért, de pillanatnyilag nem találtam megfelelőbbet), mint amilyneket a hangjából ki lehet hallani, ha csak beszélgetünk. Nem volt valami üdítő, hogy ráadásul még láttam is, hogy amiről épp beszélek, nem érdekli, nem tetszik neki, nem ezt szeretné hallani, stb. Sőt, a héten arra is rájöttem, hogy nem érdemes nekem hívnom, mert akkor főleg nem érdekli, hogy mit akarok mondani, és gyorsan leráz a telefonban. Na erről ennyit, de legalább megtudtam, hogy mikor és mennyire kell visszavágni a málnát és hogy ráérek még egy kicsit kitalálni, hogy hová kerüljenek a kertben az újdonsült hagymásaim, mert elég ősszel is föld alá dugni őket.
Szombat reggel egy jógával kezdtünk, aztán maradtunk Szilvinél egy teára, így kicsit csúszott a programunk, de a tervezettnél így is több időt telt el a vásárlással. Pedig szívem szerint vasárnapra hagytam volna, de akkor egyrészt miből főzök ebédet, másrészt minden zárva tartott, tehát kénytelenek voltunk a ragyogó napsütésben is tető alatt lenni. Viszont szereztem teremcipőt, pulzusmérőt, egy-két kényelmes felsőt és egy nadrágot a tornázáshoz és Andris is kapott néhány dolgot, na meg mindent beszereztünk a hétvégére. Aztán összedobtuk a paprikás krumplit, kivégeztünk még néhány adag mosást, Szilvivel blogot szerkesztettünk szkájpon keresztül, ami nem volt könnyű, de sikerült, aztán még egy késői vacsora gyanánt csak elkészítettem a Ceasar salátát is.
Vasárnapra maradt a kert és a takarítás, egészen jól abszolváltuk a dolgot, az elől lévő növények azonban erre a hétre maradtak, ugyanis elkezdett szemerkélni az eső, nekem pedig eszem ágában sem volt eláztatni magam. A vasárnapi ebéd petrezselymes-ricottás penne volt, jó laktató a kis adag is, telítődtem is belőle egy időre, de egyébként finom volt. :-) Szerettem volna készíteni egy rügy-riportot a kertből és összevágni a képeket, de az eső ebben is megakadályozott. Így viszont a benti növények is kaptak némi figyelmet, kiválogattam azokat az egyedeket, amiket már annyira kedvelek, mert lépten nyomon szúrnak, viszont tudom, hogy jól tűrték a kispesti lakás atmoszféráját, a tesóm barátnője ugyanis panaszkodott a múltkor, hogy náluk semmilyen növény nem marad meg, így gondoltam, ezeket neki adom. Így most sokkal szellősebben vannak az enyéim az ablakban, a költözőket pedig átcsoportosítottam az előszobába. Az egyik ablakban most csak orchideák vannak és olyan szépek, igaz, most egyik sem virágzik, de hozzák szorgosan az új hajtásokat, az ékszerorchideán meg a napokban száradtak el a virágok. A dohányzóasztalra is került egy pillekosbor, olyan szép, és akkora levelei vannak, hogy maradnia is kell, mert nem fér el a párkányon. :-) Az aloe verák várnak még átültetésre, de ahhoz már nem maradt energiám, remélem, kibárják ezt a néhány napot, amire hozzájuk jutok. A kertben nagyon jó volt! Imádtam ráncba szedni a növények "szoknyáját", nézegetni a rügyeket, és örömmel konstratálni, hogy minden növény túlélte a telet és befogant. :-)))) Egyedül az évelő ágyás növényeiben nem vagyok biztos, de lehet, hogy nekik még kell egy kis idő. Azért lesz még tennivaló a kertben bőven, meg a kerten kívül is, még csinosítani kell azt a részt egy kicsit, bár nem lesz könnyű dolgunk, mert a felső szomszéd módszeresen csak átdobálja hozzánk, amire neki már nincs szüksége. Nem sokáig fogom ezt tétlenül nézni, előbb vagy utóbb szólok nekik, hogy azért álljon már meg a menet...
Estére egy kis hímzésre is maradt időm, a banyának alakul a szoknyája, egyre jobban néz ki, és lassan az elefánton is látszik, hogy elefánt lesz belőle. Fotók talán majd este, ha lesz még kapacitásom a jóga után. :-)

Twilight

Tegnapi elkeseredettségemben elkezdtem olvasni, ha már úgyis itt van a gépemen. Ma meg nem érem a hálózati meghajtót, amin az összes anyagom, van, úgyhogy képtelen vagyok dolozni, az informatika meg nem kapkodja el a helyrehozatalt.
Szóval ritkán szokott velem ilyen lenni, hogy nem tudok letenni egy könyvet (utoljára a Mennyei próféciával jártam így), de az Alkonyat is beállt a sorba. Még szerencse, hogy a magánjellegű dolgokat a gépre mentem, így azok bármikor elérhetők. :-))) A munkát meg majd hétfőn bepótolom, ha addig egyáltalán helyre áll a rend. Most megyek vissza olvasni...

Spinning

Tegnap este spinningelni voltam (micsoda szó, kitalálhatnának rá valami magyart is, de sosem strapálják magukat ilyesmire az emberek), szerdán a kozmetikusom Szilvi rábeszélt, hogy menjek vele csütörtök este, igaz, hogy este 7-8-ig tart az óra, de azért még nincs olyan későn. Na nem kellett olyan sokat győzködnie, mert az első órára nem szerettem volna egyedül menni - az ugribugri mégis más egy kicsit - és nem utolsó sorban így a ma délutánom is teljesen szabad lett. A tegnap estét kevésbé sajnáltam, máshoz úgysem igazán lett volna erőm, ma meg leglább elpakolok egy kicsit a lakásban, hogy ne nulláról kelljen majd kezdeni a takarítást a hétvégén. És a szép időt is úgy várom, hogy mehessek a kertbe...
Na de vissza a kerekezéshez, nagyon rendes volt az edző, viszonylag sokan voltunk, akik először voltak, de mindenkihez odament segíteni beállítani a kerékpárt, hogy helyesen üljünk a nyeregben, meg mindent elmondott, hogy mire kell figyelni. Óra közben is többször mindenkire ránézett, így neki most nem az edzésről szólt az óra, dehát ezért ment oktatónak. :-))) Az egyedüli dolog, ami idegesített, hogy a pulzusmérő órához tartozó mellkasi jeladó folyton lecsúszott, mert azt csak kölcsönöztem és hiába volt S-es a méret, a gumi része már eléggé meg volt nyúlva sajnos, így a legszorosabb állás is kicsit lötyögött rajtam. Aztán mondta az edző, hogy ne foglalkozzak vele, az a lényeg, hogy ne lihegjek, hanem nyugodtan vegyem mindig a levegőt és ha már nem bírom a kiállást, üljek vissza nyugodtan a nyeregbe. A pulzusmérő ugyanis azért kell, mert a pulzust szinte folyamatosan 150-160 körüli tartományban kell tartani, pihenőnél meg le kell tornázni 130 köré. Szinte majdnem végig bírtam az órát, és annak ellenére, hogy a nyereg azért feltörte a fenekemet, nagyon tetszett. Ami igazán jó benne, hogy az edző csak a ritmust adja a zenével, meg a gyakorlatokat vezényli, de hogy milyen ellenállást állítok be a bringán az már rajtam múlik, nekem kell éreznem mennyit bírok, így egy közepes erősségű órán is lehet szerintem komoly edzést csinálni, de aki még nem bírja annyira, az is tudja tartani a tempót. Szóval sokkal szimpatikusabb, mint az ugrálós torna, és legalább annyira megizzasztott, viszont az izületeket szerintem jobban kíméli. Időnként nem árthat az ugrálás sem, mert átmozgat minden izomcsoportot, de arra akkor ott a Nordic Walking, amit a tavasz közeledtével nem ártana ismét felelevenítenünk. Mert a természet azért szépen lassan hívogat. :-)

Még mindig keresem...

Azt a bizonyos arany középutat, szóval akik várták a választ, jelzem, még keresem. :-))) Sőt, most egyre rosszabb a helyzet, ugyanis a férjem, ahelyett, hogy megcsinálna egy-két apróságot otthon, semmihez sincs kedve és ennek is én vagyok az okozója természetesen, mert én úgy állok hozzá, hogy neki is elmegy tőle a kedve. Ez csak természetes azért, hogy amikor este nyolckor hazaérek nekiállok mosni, főzni és takarítani, végül is megtehetném, csak nem tudom mit szólna hozzá, ha csak tízkor kerülnék ágyba és addig zajongnék, amikor ő meg már aludna... ha ebből valami értelmes fog kikerekdni, akkor megeszem a nemlétező kalapomat. Miből gondolja vajon, hogy engem nem zavar, hogy minden szanaszét hever a lakásban, lassan minden ruha mosásra vagy éppen vasalásra vár, a szekrényekre meg már simán lehet valami maradandót alkotni, a növénykéim meg a szomjhalál közelében járnak a kaktuszok kivételével. De hát biztosan bennem van a hiba, túl sokat várok el tőle, mert amúgy teljesen kipihenten érkezem haza másfél órával később a munkából és alig várom, hogy nekieshessek a házimunkának vagy bármi ilyesmi. Elegem van az összes elektoromos készülékből is, de leginkább a számítógépből, mert az mindig be van kapcsolva, ha kell, hanem. (persze én is többet ülök a monitor előtt a kelleténél, de érzésem szerint kevésbé vagyok odaszögezve, mint a család férfi tagja)
Ezek után meg persze nekem van lelkiismeret-furdalásom, hogy a hét öt munkanapjából kb. másfél délután töltök otthon, mert épp fodrászhoz/kozmetikushoz/barátnőhöz/keretezőhöz/tornázni/jógzni/stb. mentem, ő meg otthon van egyedül. Nem tehetek róla, hogy nincs akkora társaságra igénye, mint nekem, nekem szükségem van a társaságra, meg hogy egy kicsit adjak magamra, még ha ez nem is mindig látszik. :-) De ezzel nem is lenne gond, ő olyan, én meg ilyen vagyok, de miért kell a szememre vetni, hogy engem abszolót hidegen hagy a házimunka? És hol van az kőbe vésve, hogy csak én csinálhatom, hogy mindig mindenre szépen meg kell kérnem? Könyörgöm felnőtt emberek vagyunk, vagy mégsem?! Szóval most nem kicsit vagyok zaklatott, mert úgy érzem, soha semmi nem jó, amit csinálok.... tudom jól, hogy nem telefontéma, de ha egyszer nem tudok vele máskor két mondatnál többet váltani, mert mire hazaérek ő már ágyban van, vagy jó esetben még csak a zuhany alatt. Persze, amikor rákérdezek, mégis mit kellene csinálnom, arra nem kapok kézzel fogható választ. Talán mégsem kellett volna férjhez mennem, és akkor tényleg csak magamat okolhatnám a körülöttem levő kuplerájért...

Ismét díjat kaptam...

Ezúttal Dóritól. Köszönöm még egyszer, mert hát ugye díjak ide vagy oda, jól esik a léleknek ez a fajta visszajelzés, mégha egyékbént is tudjuk, hogy barátnők vagyunk.

Kivételesen semmi szabály nincs, azt hiszem, 5 blogolónak kell tovább adni a fenti kis emblémát. Akikre én gondoltam, azok vitathatatlanul és megunhatatlanul a Sárkánylányok, Viki, Rita, Barbi, Mia, Judit és Timi... és még persze folytathatnám a sort, mert mindenkit valami másért kedvelek, de mindenképpen azért, mert olyan, amilyennek lennie kell. :))))

Keretezőnél

Ma délután munka után betértem a keretezőhöz, mondván szeretném már a falon látni a BC Snappers SAL eredményét, néhány hete csak itt hánykolódott szegény a vasalódeszkán és a sorsát várta. Írtó kíváncsi voltam arra a keretezőre, ahol Dóri is kereteztette már jó néhány képet, mert mindig nagyon tetszett a végeredmény...
Beléptem az üzletbe és leesett az állam, annyi féle képkeret közül lehetett választani, ennyit együtt még életemben nem láttam. A kis fóti keretezőnél jó, ha harmad ennyi keret van. Az eladók nagyon segítőkészek voltak és mondanom sem kell, alig győztem válogatni a sok szépség között. Először leszűrtem a keretket, 4 maradt bennt az első kör után, aztán jött a paszi választás, végül egy zöld-világos páros maradt versenyben, aztán a keretet is véglegesítettem. Nem volt egyszerű menet, de saját magamhoz képest nagyon gyorsan választottam. Másodszorra akkor kerekedtek ki jó nagyra a szemeim, amikor megláttam/meghallottam, hogy mennyibe is fog ez végül kerülni. Nagyon bízom benne, hogy a kész kép kárpótolni fog, addig meg még majdnem két hetet várnom kell, mert csak jövő péntekre ígérték, hogy elkészül. Ha tényleg megyek Brüsszelbe, akkor viszont leghamarabb szombaton tudnék bemenni érte, de ez még olyan messze van. :-))

Hívogató kerti séta

Egyelőre még képek nélkül, mert a téli romokat el kell takarítani a kertben, de nagyon-nagyon hívogattak már tegnap a növénykéink mikor tettünk egy állapotfelmérő sétát. A füvünk egészen jól átvészelte a telet, várom már, hogy szép zöld legyen, olyan igazi élénk, friss zöld. A legtöbb bokor, fa, cserje megmaradt, amit tavaly elültettünk, egyedül a fűszernövények egy része felől vannak kétségeim, de lehet, hogy még várni kell rájuk egy keveset. Ha mégsem szökkenek szárba, majd ültetünk helyettük másikat. Egyre csak duzzadnak a rügyek a japán birs bokron és az aranyvesszőn is, de az illatos bodza és a futórózsa már apró leveleket hajtanak. Sokukra rá fog férni a fazonigazítás, úgy várom már, hogy visszamehessek hozzájuk a szépséges napsütésben. Szóval majd jövök szépen sorban a képekkel... a tulipánok is elkezdték kidugni itt-ott a leveleiket, persze pont olyan helyeken, ahol egyáltalán nem számítottam rájuk, a ládból még egy sem bújt elő, pedig vagy 60-70 hagymát elrejettem a két láda földjében. Lesznek feketék is, azokat tudom, melyik cserébe tettem külön. :-)
Van még azért teendő bőven a metszésen kívül is, a kerítésen túl sincs még minden teljesen rendben, kellenek még évelő virágok és egyéb nyalánkságok, hiányzik még mindig a kertkapu, idén elfagyott a kerti csapunk is, és szerintem indokolatlan mértékben vizesedik a hátsó pincefal. Egyáltalán nem tartok kizártnak, hogy nem csak egy helyen van elrepedve az a vezeték. A hátsó előtetőnkön is van még mit javítani, konkrétan festeni kellene több helyen is, az első előtető még kész sincsen és a valami kovácsoltvas ládatartókat is ígért egy mesterember még augusztus 20-ra. Végül is nem mondta meg, hogy melyik évben... A kazánt is ráncba kellene szedni, meg az egész fűtésrendszert, mert a padló körnek kellene egy külön szivattyú meg termosztát is, a tető szigetelését is időszerű lenne megcsinálni/csináltatni.

Újdonsült anyagiam

Én sem tudtam ellenálni a Nina által festett anyagoknak és gyorsan le is csaptam ké darabkára. Tegnap már a postaládámban landoltak, köszönöm még egyszer Nina, ha olvasol.

Egy kis hímzés

Olyan rég fényképeztem már, hogy mit is hímzek mostanában... igaz, nem is hímzetem olyan sokat az utóbbi két hétben. A tavaszi banner még így is kimaradt, majd utólag pótolom. :)

Az Aum keretezve:

A kis tulipán keretezve:

Sárkány SAL, azért haladgatok én is vele:

Egy főző elefánt lesz belőle egyszercsak:

Tulipánjaim, még élnek egy hét elteltével is:

Jóga - hol folytatjuk?

Mióta Szilvi bejelentette, hogy már csak rövid ideig tart nekünk órákat, lázasan elkezdtem keresgetni azokat a helyeket, ahol tudunk majd gyakorolni. Most egyelőre az a terv, hogy otthon önszorgalomból végezzük a gyakorlatokat, remélem, tényleg rá tudjuk venni magunkat és nem fogjuk az egész hetet jógázás nélkül ellógni. Na és az otthoni gyakorlás mellett időnként elmennénk egy jógastúdióba is. Eddig 3 helyet találtam, ami szimpatikus, ezek közül a Vörösmarty utcai van számomra a legmegközelíthetőbb helyen, ha tetszeni fog ott az óra, lehet, hogy eljárok majd oda egyedül. Az Örs vezér terénél lévő nem esik éppen útba, de mondjuk hétvégén simán elemehetünk akár közösen is. Végül pedig a D. Tóth Kriszta által ajánlott kis stúdió, nagyon barátságosnak tűnik a képek alapján, csak sajnos a Déli Pályaudvar közelében van (bár most nézem, csak néhány villamosmegálló az egész). Szóval van már miből válogatni...

Hétfőn már láttam az Aum jelet, nagyon jó lett így keretben! Majd holnap délelőtt készítek képet, hátha szép idő lesz, de mindenképpen világos lesz, mint estéként szokott.

Mindennapi kenyerünk

Íme egy kép a géppel sütött kenyerünkről, a ma reggel indított, késleletett sütés ezt eredményezte:

Kicsit behorpadt ugyan a teteje, de ettől függetlenül jól sikerült, már a fele el is fogyott. :-)))

És akkor már írom a hozzávalókat is:
- 300 g finomliszt,
- 240 g teljes kiörlésű tönkölybúza liszt,
- 2 ek tejföl,
- 3 dl langyos víz,
- 1 tk. cukor,
- 2 tk. só,
- 1 csomag szárított élesztő.

A hozzávalókat a megfelelő sorrendben a gép edénykéjébe tesszük, és normál programon (nekem ez 3 órás) nagy mennyiséget és sötét színt beállítva készre sütjük.

Tegnap délután

Az úúúúgy voooolt… hogy tegnap valamikor felhívott a fodrászom, hogy a 39 fokos láza ellenére megpróbált dolgozni, de nem igazán sikerül neki, ezért tegyük már át a frizuraigazításomat a jövő hétre. Meg is beszéltünk egy időpontot, így most a kozmetikus után rögtön fodrászhoz megyek, kár hogy mindezt kiélvezni annyira nem fogom tudni, mert már nem sok lesz hátra a napból. Aztán Dóri megmutatta a SALexander hímzését készre varrva, amit szerettem volna élőben is látni, mire ő írta, hogy akkor igyekeznem kell, mert a héten lesz már csak nála. Na, én meg gondoltam egyet és megkérdeztem, hogy mit szólna, ha beugranék hozzájuk hazafelé, ha már úgyis ugrott a programom (nehogy véletlenül otthon legyek a férjemmel ;))) ő meg mondta, hogy persze mehetek. A főnököm szabadságon lévén annyival hamarabb indultam délután, mint amennyivel korábban érkeztem reggel, így még elértem a 16:34-es vonatot. Pont hazaértek a sétából mire odaértem, tökéletes volt az időzítés. A fiúk mint mindig, haláliak voltak… Kolos villamosozott, aztán legóból építettünk pályát a vonatoknak, meg még könyvet is olvastunk, na nem kell valami hatalmas lélegzetvételűekre gondolni, kettőt is kiolvastunk, kb. hat-hat mondatosak voltak. :-) A végére két fél pohár víz-szörp is az ölünkbe került, Kolos volt a súlyosabb sérült, neki viszont könnyű volt átöltözni. Hazafelé az jutott eszembe, hogy régen mondták, ha kiborult egy pohár bor, hogy keresztelő lesz és persze abban a családban, amerre borult a pohár. Hát, majd meglátjuk, végül is nem állunk messze a gondolattól. :)))) Botond meg állati ügyes, ha kapaszkodik valamibe már simán eljut A-ból B-be és még valami játékot is visz magával, tegnap este meg már elég sokat ment egyedül, támaszkodás nélkül is, szerintem maga is meglepődött, hogy ilyet tud, és gyorsan négykézlábra ereszkedett. Imádja a bújócskát is, bujkált a székek támlája mögött és onnan nézte, hogy figyelem-e.

Dórival jó sokat beszélgettünk megint, de szokás szerint tudtuk volna még folytatni, mikor fürdésidőben eljöttem. Andris nem volt olyan lelkes, mint mikor délután elengedett, kb. két perc és már nekem kellett volna beállnom mindkét kocsival. :-) Ja és amiért eredetileg mentem… megnéztem az összeállított hímzős tárcát, nagyon jó lett szerintem! És ugyan itt-ott elcsúszott a varrás, de látni rajta, hogy csupa szeretettel készült, úgyhogy biztos a leendő tulajdonosnak is tetszeni fog.

Csak úgy

Furcsa ez a tudatosság dolog és főként a kapcsolata a gondolatokkal, a jóga alapelvei szerint ugyanis, ha magukkal ragadnak a gondolatok, akkor már nem vagyunk ott a jelen pillanatban. És milyen igaz, ha belegondol az ember... Mit ne mondjak, ezen a téren is még mit javítanom, mert azok a fránya gondolatok igen sokszor elterelik a figyelmemet a lényegről, arról, amit éppen csinálok - legyen az evés, mozgás, sportolás, munka, szórakozás. Egy olyan apró dolgot, mint pl. a kézmosás már csak rutinból végez az ember, pedig milyen érdekes megfigyelni, ahogy a sűrű vízcseppek súrlódnak a kézfejen, vagy ahogyan a szappnatól sokkal síkosabbak lesznek az ujjain, a tenyerünk és végül a víz tisztít meg ismét mindent. Igen ám, de kinek van erre a mai világban ideje, hogy minden egyes mozdulatot ennyire megfigyeljen? Többek között ezért várom az anyaságot, mert akkor egy rövid időre csak, de mégis mintha megállna minden, és újra fel lehet fedezni a világot. Aztán majd meglátjuk, mit hoz az élet...
De nem is erről szerettem volna írni eredetileg, hanem hogy ismét eljutottam addig a pontig, ahol kezd sok lenni valamiből. Most épp az otthon nem létből, azt hiszem, kissé túlszerveztem a délutánjaimat és finoman szólva is csak beájulok este az ágyba. Hímezni nincs se időm, se kedvem, de ami a legrosszabb, hogy Andrissal is kicsit egyoldalú a kommunikációnk, mert mostanában csak dől belőle az információ mikor hazaérek, én meg alig bírok rá figyelni, először szeretnék egy kicsit levegőhöz jutni. Csak épp mire levegőhöz jutok és tudnék rá figyelni, és esetleg én is elkezdenék beszélgetni, addigra ő már ágyban van és legszívesebben aludna. Arról már nem is beszélve, hogy a házimunkával mennyire hadilábon állok, azt sem tudom, épp mi van a hűtőben, mit tudnék főzni, ha épp kedvem támadna. :))) Egy szó mint száz, elég nagy dilemmában vagyok, mert a mozgás kell, de az otthoni kikapcsolódásra is szükségem lenne, meg hát nem ártana a férjemre is odafigyelni... Jó lenne, ha legalább mozogni együtt mennénk, de ennek a jógán kívül nem sok esélyét látom, aminek többek között az az egy óra elcsúszás kettőnk között igencsak keresztbe tesz. Szinte már sóvárgok a hétvége után, hogy még ha nem is együtt ébredünk, de legalább mindketten otthon legyünk amikor felkelek. Ilyenekről, hogy közös reggeli már nem is álmodozom, de sokszor már a közös vacsora is elmarad fent említett késői hazaérkezéseim miatt. Az öt hétköznap délutánból négyet valahol máshol tölteni nekem sok, így most arra döntésre jutottam, hogy amíg jógázni járunk heti egy alkalomra csökkentem az edzőtermi alkalmak számát. Bár mostanra már eljutottam odáig, hogy nincs másnapra izomlázam és kezdem egyre jobban bírni az órán is a megterhelést. Szóval keresem az arany középutat...

Blogvirágom

Íme az én blogvirágom, ha már a tulipánjaimról nincs fotóm.

Elrepült a hétvége

De jó lenne képeket is mutatni, azt viszont majd legközelebb.
Pénteken munka után indultunk anyáékhoz, mikor kigördültünk a Váci úti felüljáró alól, hívott az apukám, hogy mikor indulunk, mondta, jó, nekik még nem sikerült. Mivel a véletlen úgy hozta, hogy ők is a fővárosban töltötték a napot. Minden esetre nem gondoltam volna, hogy hamarabb odaérünk hozzájuk, kb. fél órával érkeztünk azért csak hamarabb. Innentől kezdve el voltunk vágva az internet tágas világától, ami nem is hiányzott annyira, mert ugye jött be apa elképzelése, valami miatt nem megy a mobilkártyás internet. Ennek köszönhetően viszonylag sok időt töltöttünk egy helyen és sok mindenről beszélgettünk. Közben sajnos nem tudtam kihagyni a hímzést és befejeztem a tavaszi mintámat, már a szalagok és gyöngyök is megvannak hozzá, csak össze kell állítani.
Szombat délelőtt elvittük a fehér lovat egy szerelőhöz, mindenfélét kiolvasott a kocsiból a kocsiról, teljsen rendben van az autó, fékbetéteket is mostanában cseréltek rajta, és tényleg annyit futott, amit az óra mutat. :-) Szóval jó vásárt csináltunk, nagy szervíz 120000 kilométernél, ne ez nekünk szerintem jó soká lesz, ha csak az állomásra fogok járni vele, aztán majd meglátjuk, mit hoz a jövő. Ezzel kb. fél óra alatt meg is voltunk, aztán ha már arra jártunk, tettünk egy kitérőt a nagyszüleimhez is, a vasárnapba már nem akartuk belezsúfolni, anyáék meg úgyis velünk együtt indultak útnak, tehát nem voltak otthon. Délután az apa húgáékat látogattuk meg, náluk is mindenféléről elbeszélgettünk.
Vasárnap megejtettünk egy közös reggelit, én még hímeztem egy keveset, aztán beneveztünk egy kis masszírozásra Ilikénknél. Na ez jól elhúzódott, mert nem voltam most túl egyszerű eset, de Andrist sem kellett félteni. Egy biztos, hogy neki kell állnom egy tavaszi méregtelenítő kúrának roborálással együtt, mert én ugye nem bírom a drasztikus változásokat. Szóval most elég jelentősen meg kell változtatnom az étrendemet, hogy nyirokrendszerem megtisztuljon és új életre kapjon. Na a vasárnapi ebéd nem éppen ennek kedvezett, de mivel anya nagyon készült az utólagos születésnapomra és ráadásul évente egyszer legfeljebb kétszer eszem kacsamájat, ezért kénytelen voltam egy kicsit félretenni a diétát. Isteni finom volt a sült kacsamáj, ribizlis párolt vöröskáposztával és főtt krumplival, desszertnek pedig meggyes tortát kaptunk. Pazar kis ebéd volt 5 puttonyos aszúval, na meg egy csokor szépséges tulipánnal. Tegnap még zöldek voltak mikor vázába tettem őket, de ma estére biztosan elnyerik a végleges színüket, várom már, hogy láthassam. Hazafelé benéztünk még Miskolcon anyáék új lakásába, nagyon úgy néz ki ugyanis, hogy sikerül eladniuk a barcikait. Furcsa lesz egy teljesen idegen helyre utazni hozzájuk, de ez csak átmeneti jellegű lesz, amíg el nem készül a nagyszüleim házának átépítése. Nagyon szépen felújították a lakást, már csak a bútorozás van hátra, biztosan otthonos lesz az egész. Apáéknál nem túl stabil a helyzet a gyárban, nagyon remélem, hogy sikerül elintéznie a nyugdíjba vonulást, mert 56 évesen abban régióban munkát találni, hát nem éppen egy leányálom főleg a mai helyzetben.

A mai napunk kicsit meglepetésszerűen alakul, mert elvileg kedden mentünk volna jógázni, de Szilvi szólt, hogy hétfőre vagyunk beírva... lehet, hogy tényleg hétfőre iratkoztunk be, ki emlékszik már rá, de hogy nem írtuk fel sehová?! Na mindegy, így majd holnap megyek tornázni, meg pénteken kipróbálom a spinninget, holnap megyek a keretezett tulipánért is, szerdán meg kicsit igazíttatok a frizurámon. Szombaton pedig születésnapi buli, a barátnőm 30. évét tölti aznap, nagy mulatságot szerveznek. Ja és ma már láthatom a kész, keretezett Aum jelet a jógaterem falán, nagyon kíváncsi vagyok, milyen lett a végeredmény. :-)