Tegnap hazaérkeztünk a síelésből, így hát az egyik szemem sír, a másik meg nevet... Jó lett volna még maradni, mert nagyon kevés volt ez a két és fél nap síelés, az utolsó tényleg csak fél napra sikeredett, annyira esett a hó és élvezhetetlenek lettek a pályák pillanatok alatt. Pedig isteni volt az egészen friss havon síelni, a nekem való nem túl meredek lejtőkön, ezek szerintem az 5%-ot sem igen érik el, éppen hogy lejtenek egy kicsit, hogy azért mégis csak csússzon az a léc.
Az utazást én jól viseltem, meglepő módon Andris jól bírta a vezetést, végig vállalta az egészet oda- és visszafelé is, én meg hímezgettem közben. Már csak a november 2/3-a és a december hiányzik a BC Snapperes mintámról, alig várom, hogy befejezzem. :-) Majd lesz kép is idővel róla. Még el sem foglaltuk a szállást, rögtön a pályánál kezdtünk, megvettük a bérleteket és megnézettem, hogy passzol-e a bakancsom a kötébe, mert tavaly a szezon végén újat vettem. És passzolt! A srác viszont javasolt egy kis szervízt a lécre, amibe aztán nagy nehezen belementem és Andris is csatlakozott hozzám. Nagyon tartottam a végeredménytől, mert egyszer itthon vaxoltattunk már lécet, annak elég rossz vége lett, alig bírtam síelni vele utána. Most viszont csili-vili lécet kaptunk, mintha új lett volna és élmény volt vele siklani a lejtőkön. Hiába, az osztrákok ehhez (is) jobban értenek.
Az első két nap ragyogó napsütésben síeltünk, mivel ketten voltunk én a szokásos adagomnál sokkal többet is, de nem akartam az uramat magára hagyni teljesen ezeken a hosszú pályákon. Harmadik nap ment úgyis szegénykém eleget egyedül, mert nekem nagyon nem jött be a havazásban síelés, hatalmas buckák keletkeztek, párásodott a szemüvegem és egy őrült majdnem fel is lökött menet közben, szerencsére megúsztam egy alapos beterítéssel. Ketten voltunk szinte végig a panzióban, és az egyik alkalmazott magyar lány volt, úgyhogy szinte otthon érezhettük magunkat. Minden este szaunáztunk egyet, nagyon jól esett az egész napos mozgás után, vacsorázni pedig egy olasz étterembe jártunk, amit még tavaly fedeztünk fel szintén síelésünk alatt. Lehetetlen náluk melléfogni a választással, utolsó este különösen jól jártam egy finom hallal, még Andris is azt mondta rá, hogy ahhoz képest, hogy hal, egészen jó. :-))
Szerdán indultunk útnak hazafelé, de csak Hévízig jöttünk, ott eltöltöttünk egy éjszakát. Az út szörnyű volt, időnként esett a hó, a viharos szél pedig állandó volt és egészen a tegnapi indulásunkig sem csendesedett. Először azt hittük, csak kettesben leszünk, de végül egy baráti család maradt még egy éjszakát (anyáékkal már nem találkoztunk, ők elindultak, mire mi odaértünk), így vacsoránál és reggelinél csatalkoztunk hozzájuk. A három gyerekből a két kicsi ajándékot készített nekünk, nagyon aranyosak voltak, én Noémitől kaptam egy rajzot, Andrisnak pedig Ricsi hajtogatott repülőt és hajót papírból. Azért ők is megérik ám a pénzüket, hihetetlen, hogy micsoda dumát tudnak lenyomni, és az egész világra haragudni csak azért, mert elfogyott a lovas matrica az újságosnál. :-)
Tegnap délután rendben hazaértünk, anyáék hazavitték Zöldikét, most már visszakerült jogos tulajdonosához, a Fehérlovam most már teljesen elfoglalta az ő helyét. Nagyon-nagyon megkedveltem és már a váltogatást is egészen megszoktam, de van még mit csiszolni a dolgon azért. Lefulladni eddig még csak egyszer sikerült vele, szerencsére nem akadályoztam a forgalmat a manőverrel. Jövő héten kap egy csini kis váltózárat, valami védelem azért kell bele, hátha valaki illetéktelennek megakad rajta a szeme.
Készítettünk néhány fotót is, annak ellenére, hogy a hegyek tavalyhoz képest mit sem változtak, később feltöltök párat valamelyik albuma belőlük.
