LHN Traveling Stitcher (2)

Ma folytatódott a téli hangulat, a fogcsikorgató hidegben ugyanis órákat késtek a vonatok és sikerült egy olyan fülkét kifognom, ahol ugyan volt világítás, de fűtés nem valami sok, így kesztyűben és kabátban ültem végig fagyoskodva a több, mint egy órás utat a Nyugatiig. Pedig mennyit hímezhettem volna, ha nincs olyan hideg a vonaton... na de azért nem panaszkodom, lassanként haladok így is a művemmel. Lehet mégis igaza lesz a néninek, hogy nem lesz készen karácsonyig??? Na de az idén még biztosan elkészül, hosszú az út Barcikáig.

Most viszont így állok, már a második házat építem szorgalmasan:

A betűket annyira szeretem csinálni, hogy azt a végére hagytam egy kandallós, melegséges téli estére. Na jó, a kandalló még hiányzik hozzá... :)

Téli hangulat

Andrisom rászokott a délutáni sétára, ilyenkor én sajnos még az irodában csücsülök, így nem tudok vele tartani, de a képeket azért megosztotta velem. Nagyon-nagyon hangulatos most így havasan a táj...

Szántóföld Göd-Zugló távvezetékkel

Fótfürdő és Öreghegy

A kivágott fáktól már látszik a mi utcánk és az újtelep.

Döntöttem :)

Hosszas évődés után úgy döntöttem, hogy mindenképpen szükségem van egy overlock masinára. Sokáig nézegettem a kínálatot, de ki egyiket sem próbáltam, csak az eladó javaslatára és a megérzésemre hagyatkoztam, hogy egy Bernina gép rossz nem lehet. És milyen igazam volt. :)))) A Janome 4800-as után ez lett a második szerelmem... de ne szaladjunk ennyire előre. Soha nem rendeltem még interneten varrógépet, na jó, most sem, mert telefonon adtam le a rendelést egy szegedi varrógépszaküzletben, ahol nagyon segítőkész kollégák álltak a rendelkezésemre. Megtudtam, hogy a 700D és a 800DL között alig van valamennyi különbség, de a 800DL-nek azért mégiscsak egyszerűbb a befűzése egy leheletnyivel és kitették oldalra a szabályozó gombokat, így azok igen könnyen elérhetőek. Mivel náluk nem volt árbeli különbség a két masina között és egyébként sem igazán láttam ezt a típust máshol az országban, hát hétfőn leadtam a rendelést, kedden pedig vártam a futárt, mint a messiást. Ő persze nem ért ide, pedig még a központot is felhívtam, hogy megkérdezzem, mikorra várható és ráadásul Andris tudott volna segíteni hazacipelni, mert együtt jöttünk-mentünk aznap. Hát a futár szépen megfeledkezett rólam és a gépemről, de azért felhívott, hogy nem gond-e és akkor másnap hozná. Mit tenni úgysem tudtam, beletörődtem az ajánlatba. :) És szerdán tényleg itt volt a futár is és a csomag is. Legszívesebben azonnal kibontottam volna, ettől csak az tartott vissza, hogy nem tudtam volna mivel lezárni a dobozt és így is elég bonyolultnak tűnt a cipelése, nem még nyitott fedéllel. Mindössze 9 kg volt a csomag, de végtelen hosszúnak éreztem a néhány perces sétát a szemközti épületbe, kis híján be is görcsöltek a karjaim. Otthon aztán nekiestem a kicsomagolásnak, persze csak a hastánc óra után és konstatáltam, hogy minden alkatrész megvan hozzá, a gombok/karok/egyebek nyomkodását és forgatását Andris átvállalta helyettem. Csütörtökön is később értem haza a szokásosnál, mert elhoztam Dóriéktól egy csomag képakasztót (Péter szerzett nekem, hálás is vagyok neki érte) és még a sütisütés is rám várt, mivel karácsonyi ünnepséget tartottunk tegnap főosztályi szinten. Jó, jó, hogy csak be kellett dobálni mindent a kenyérsütőgépbe, de akkor is másfél órás program keretében állt össze a banános-diós sütemény.
De tegnap délután már semmi nem állított meg, hogy kipróbáljam, először a benne lévő cérnafoszlányokat varrtam el (gyanítom, kiállított darab lehetett, vagy egyszerűen csak kipróbálták, ezt nem tudom) majd egy szűk fél óra alatt befűztem mind a négy ág cérnát. Nem volt egy könnyű menet, de szerintem gyorsan bele lehet jönni, és tényleg kell a csipesz, anélkül nekiállni sem érdemes. A próbaanyagomon kísérleteztem egy kicsit, egyelőre még csak a 4 szálas lockvarrattal próbálkoztam, de hihetetlenül szépen dolgozik. Az összevarrást is kipróbáltam ugyanezzel a programmal, hát meseszép! Csak annyit tennék hozzá, hogy 4 féle színű cérnát fűztem be: zöld, piros és kétféle sötétkék; és ebből semmi az ég egy adta világon nem látszik az anyag színén az összevarrásnál! :) Gyors, mint a villám, próbálgatnom is kell a pedált, amíg megszokom ezt a sebességet és a penge is nagyon szépen vágja az anyagot. Egyedül a hulladékgyűjtőt hiányolom róla, de arra majd kiokoskodok valamit. A többiféle öltést is biztosan szépen varrja, de arra már tegnap nem volt energiám, mert át is kellett volna fűzögetni a gépet, így azokat a későbbiekben tesztelem. De ha jók a megérzéseim, akkor azokban sem fogok csalódni, azt hiszem, jól választottam! :))))))

A mindent tudó néni

Tegnapelőtt egy néni igen mély nyomokat hagyott bennem a hímzéssel kapcsolatban, muszáj megörökítenem. Stílusosan a Traveling Stitcher-t hímzem most a vonaton, tegnap délután már megkezdtem a másik házikó építését. :)
Na de vissza a történethez, a mellém betelepült néni szerencsére csak magában morgolódott, hogy miért nincs világítás, miért késik a vonat és egyebek, én meg majd megfulladtam a köhögéstől, mikor egy nedves törlőkendővel megtörölte a kezét, hihetetlenül irritált a citromos illat, mintha valami vegyszert nyomkodtak volna az orrom alá. A szomszédos négyes ülés egyikét elfoglaló vénasszony azonban igyekezett velem párbeszédbe elegyedni, amit úgy kezdett, hogy "De hát nincs is előrajzolva!!!!" Én röviden és tömören tudtára adtam, hogy nincs, mert leszámolható minta tartozik hozzá. Erre a jött a következő okos megállapítás, hogy nem lesz kész karácsonyra... mondtam, hogy nem is feltétlenül célom, de egyébként meg honnan tudhatná, hogy mikor kezdtem és mennyi van még vissza a mintából. A következő elmés megjegyzés, hogy 2009 szerepel rajta évszámként az nem baj? Mire csak annyit tudtam mondani, hogy nem, majd magamban hozzátettem, hogy messze még az év vége, addig simán befejezem, főleg így, hogy a t. MÁV is hozzájárul a késésekkel a hímzésidő megnöveléséhez. Itt véget is ért elmés párbeszédünk, én ugyanis inkább a hímzésre koncentráltam, mint a nénire, így kezdeményezése meddő talajra talált. Hát ő volt a hímzésről mindent tudó néni a vonaton, mert bár sem a hímzési sebességemet, sem a minta méreteit nem ismeri, ő már előre megmondta, hogy a dátum nem stimmel, mert nem végzek a hímzéssel karácsonyig. Azt már nem is akartam tőle megkérdezni, hogy mi lesz azzal az 5-6 nappal, ami még karácsony után van, az már 2010-nek számít? Nekem még 2009-nek, és azt hiszem, ez a fontos. :))))

Kellemes Nálad!

Egy ilyen díjat kaptam Valikától, és ennek kivételesen az eredetét is ismerem, szerintem nagyon kedves ötlet volt! És hát engem is örömmel tölt el, hogy van, aki szeret nálam időzni. :)

És hogy én kinek adnám tovább? Természetesen nekik, akik számomra most a legkedvesebbek:
Barbi, Laura, Rita, Viki és néhány "titkosírásított" illetve olvashatatlan blogtulajdonosnak, mint Dóri, Dorottya és Klaudia.

Dallamok

Napok óta ez a dallam jár a fejemben...

LHN Traveling Stitcher (1)

Az úgy volt, hogy... egyszer valamikor megegyeztünk Dórival, hogy együtt meghímezzük ezt a mintát, csak aztán ő hirtelen belevágott, én meg az esélytelenek nyugalmával gondolatban átütemeztem majd valamikorra ezt a mintát, azzal a jelszóval, hogy ennek is eljön majd a maga ideje, legfeljebb nem együtt hímezzük. :) Az első nagy lendület után Dóri megint újba kezdett és az utazó hölgy megpihent... (gondolom, azóta megint a kezébe került, hogy még idén készen legyen).

Pénteken este azon gondolkoztam, hogy valami kis hímzést csak kellene vinni Ritához és akkor jöttem rá, hogy szinte nincs is olyanom a Petal Fairy-n kívül, ami említésre méltó lenne, mert mindenkit a végleges formájába öntöttem az utóbbi időben. Szóval gyorsan be kellett MUK-kolnom valamit és erre a mintára esett választásom. Imádom hímezni, letehetetlen! Természetesen szombat reggel már hajnalok-hajnalán felkeltem így elkezdtem reggel hímezni, mígnem Dóri telefonált, hogy lebetegedett az egész család, csak Kolos tartja a frontot, így el kell halasztanunk a látogatást, és a sütizési is kimaradt Dorottyával. Sajnálom, hogy így alakult, de lesz még alkalom, hogy bepótoljuk ebben biztos vagyok. :) Így, hogy felszabadult a szombatunk, megvettük anyukámnak a tésztagépet és az anyósoméknál ebédeltünk, náluk is jó régen voltam főleg én, Andris ott múlatta az időt, amíg én a foltvarró tanfolyamon okosodtam. Viszonylag hideg szél támadt mire hazaértünk, de azért belevágtunk egy jó órás sétába a környéken, amihez eleinte nem sok kedvem volt, de azért nem bántam meg. Más hasznosat nem is igen követtem el a háztartásban, vagyis csak hímeztem és hímeztem.
Szombaton és vasárnap is ellenőriztem a kis betegeket, szombaton kaptak lázcsillapítót, ekkor a fiúk annyira el voltak varázsolva a gumimaciktól, hogy még egy sanda pillantást sem vettetek rám, vasárnap reggel viszont már játszani hívtak Botonddal az élen, én meg sajnos nem maradhattam, készítenem kellett az ebédet. Dóri is sokkal jobban nézett ki, mint szombat reggel, bár ételre még nem nagyon bírt nézni szegény... de látom azért gyorsan javulásnak indult, mert befejezte a tündérkét. :)
Fenyővásárlást is terveztünk, de az idén nem sorakoztak fel az árusok a megszokott bevásárlóhelyünk előtt, így átettük a dolgot a következő hétvégére. Ebédre húslevest kotyvasztottam, én sóskamártást ettem a főtt hússal és krumplival, már nagyon ki voltam rá éhezve, ráadásul imádom a sóskát! Andris salátát kapott bélszínrolóval, mert hát fő a változatosság. Rendrakás terén megint a fürdő és a konyha volt porondon, még szerencse, hogy mindkét helyen van gépi segítségünk is, így az oroszlánrészt ők végzik el helyettünk. Addig is volt időnk a kertben tevékenykedni egy keveset, összeszedtük a lehullott levelek nagy részét a fűről, talán még pont időben, mert ma reggelre lehullott az idei első hó. Betakartuk a rózsák tövét is, nehogy megfázzanak, kicsit megigazgattam a növényeket az évelő ágyásokban, a többit pedig tavaszra hagytuk. Este pedig olyan jól esett a finom meleg gőzfürdő...

És hogy mi lett a sok-sok hímzés eredménye? Hát íme:

Minta: LHN Traveling Sitcher

Anyag: 32 ct Terracotta Ninától
Fonalak: Crescent Colours

Lerobbantam...

Pontosabban nem én, hanem a fehér lovam. Mivel délután biorezonanciázni megyek, úgy gondoltam, bejövök Kaszásdűlőre a lakótelepre és leparkírozom az autót, így onnan egyenesen tudok majd hazamenni, nem kell még BKV-re és vonatra szállnom. Már nyáron is volt rá példa, hogy nem indult elsőre a kocsi, és a héten megint előfordult, hogy reggel csak harmadik elfordításra adta be a derekát a motor. Ma reggel viszont minden gond nélkül indult, nem is gyanakodtam semmire, a torlódás sem volt elviselhetetlen mértékű és kb. fél óra alatt begördültem a lakótelepre. Hurrá, gondoltam, bár parkoló helyet a közelben nem láttam, így mentem tovább a 10 emeletesek közé, aztán felcsillant a szemem, megláttam egy parkolót és már éppen kanyarodásra készültem, amikor valószínűleg magasabb fokozatban hagytam a sebváltót, mint kellett volna és a lovacska szépen lefulladt. Az újraindítás meg nem sikerült még tizedjére sem, a türelmetlen autósok pedig mit sem törődtek vele, hogy kiraktam az elakadásjelzőt (mert ugye ki gondolná, hogy tényleg azért teszem ki, mert elakadtam, az autósok ilyen esetek 90%-ában valójában csak tilosban parkolnak/várakoznak) egyfolytában dudáltak mögöttem. Egyszer csak jött egy hölgy és megkérdezte, hogy lerobbantam-e - gondolom, hallotta, hogy nem tudom beindítani a motort - felajánlották, hogy betolnak a parkolóba. Kb. 1000% hogy nem olvassák a blogomat, de itt is hálás köszönet nekik a segítségért. A parkolóban próbáltam még párszor beindítani a motort, sikerrel azonban nem jártam, de felhívtam közben Andrist és abban maradtunk, hogy mindenképpen induljak el dolgozni, aztán majd kiokoskodunk valamit. Nagyon-nagyon sanszos, hogy az akkumulátor adta meg magát, mert nyáron már a szerelő is említette, mikor rákérdeztünk mi baja lehet, miért nem indul időnként elsőre. Hát eddig bírta... bár meg kell valljam, én a 3 évet keveslem egy kicsit egy akkumulátortól, igazán bírhatna többet is, ha már olyan sokba kerül.

Szóval délután találkozok Andrissal a HÉV megállóban, átadom a forgalmit meg a kulcsot és amíg én a megfelelő hullámhosszra/rezgésre hangolódom, ő kicseréli az aksit a lovamban. Nagyon örülnék neki, ha csak ennyi lenne a gond, mert holnap reggel útra szeretnénk kelni vele egy kedves tűbarátnőt készülünk meglátogatni Dórival.

Díjat kaptam

Díjat kaptam Laurától és Dorától, méghozzá karácsonyit! :))) És mivel egyre közelebb van a karácsony, alig van két hét hátra, meghívok mindenkit erre a kellemes hangulatra, aki erre jár.

Két kép keretben

Rávettem magam a fényképezésre, mert gyorsan keretbe tettem az autót és ha már kezemben a fényképezőgép, megörökítettem a karácsonyi tündérkémet is. A képek nem legszebbek, de hát sűrű sötét éjszaka van, ennyi tellett... jó nézelődést kívánok. :)

Az autó...

... a tündér...

... és végül a keret.