PIF ajándékom Ritától

Valamikor réges-régen jelentkeztem Ritánál a PIF felhívásra és nagyon izgatottan vártam, hogy vajon mi fog kikerülni a kezei közül. Már szinte el is felejtettem, hogy egyszer bizony csöngetni fog a postás, amikor ma megláttam a Ritától kapott borítékot, de nem a szokásos színben és fejléccel ellátva. ;) Ez máris gyanút keltett bennem és mint a villám kiszabadítottam a csomag tartalmát.

Ééééés annyira, de annyira megörültem!!! Nagyon-nagyon tetszik, alig találok szavakat... mutatok is inkább néhány képet róluk.

Kedves Rita, még egyszer nagyon köszönöm!!!

Vaníliás málnatorta, avagy süti a csajokkal

Mostanában sem időm, sem kedvem nem nagyon van írni, ma viszont olyasvalamit találtam a postaládánkban, amit nem tudok szó és kép nélkül hagyni, de mégsem ezzel kezdem.

Dorottyával hetek óta szervezzük a találkozót, hogy átadjam neki Dóra RR kendőjét... volt egy nagyon jó majdem talink, amiből maradt a telefonos elbeszélgetés. :) De most vasárnap valamilyen véletlen folytán mindhármunknak akadt egy kis szabadideje, így megtámadtuk a Manna sütiházat. Dora jött értem és aztán együtt vártuk Dorottyát a cukrászdában. Hogy hűek maradjunk a hagyományokhoz, mindhárman ugyanazt a sütit választottuk, vagyis a vaníliás málnatortát. Isteni volt, de még másmilyen sütit nem is igen ettem a Mannában. :)

Olyan jó volt dumálni, röhögni a csajokkal, hipp-hopp elrepült az a rövid idő, amit együtt töltöttünk. És hát én személy szerint jól felkészültem a találkozóra, mert sem az RR kendőt nem vittem magammal, sem pedig a karácsonyi ajándékokat... Dorának szerencséje volt, mert így, hogy hazahozott, ő birtokába jutott a szeminol mintás neszeszernek. Dorottyának még várnia kell egy kicsit, de valamit erre is kitalálunk majd, ettől azért nem félek.

Ja és hogy mi ilyen fura időpontban tartjuk a karácsonyt? Nos, igen... nálunk bármi előfordulhat, elég kreatívak vagyunk hozzá.

És hogy miket kaptam? Csupa jó dolgot:

Csak egy mosoly

Ez egy amolyan 2-3 órás történet, úgy gondoltam, hogy hazafelé a síelésből el is készülök vele. Hát nem egészen így lett, ugyanis még a felével sem voltam készen, mikor elfogyott a fonal... ez ugyanis egy KM-hez mellékelt kis készlet, amihez elvileg minden adott, hogy kihímezhesse az ember akár azonnal is. Így meg kellett szakítanom a műveletet és csak tegnap tudtam befejezni, még jó, hogy a vigyori szmájlihoz több fonalat adtak, mint ehhez, így legalább az egyik elkészült.

Hűtőmágnes lesz belőle, amint beszereztem a hozzávalót. És lehet, hogy nem ő lesz az egyedüli darab, kell még néhányat készítenem belőle azt hiszem, csak azokat inkább saját fonallal, ami tuti nem fogy el.

Dimensions - Winter Welcome (3)

Annyira beleszerettem hirtelen a Home of a Needleworker mintába, hogy ezt szegényt gyorsan félre is tettem, pedig megint nagyon aktuális már legalább 40 centi hó hullott nálunk. Nem is emlékszem, hogy mikor láttam utoljára ennyi havat, itt Fóton még biztosan nem... és hát karácsonykor is még zöld volt a fű, nem gondoltam volna, hogy itt tényleg tud havazni is. Imádom nézni innen bentről a melegből. :) Andris pedig naponta sokszor lapátol, hogy ne egyszerre kelljen az egészet, nem irigylem.

De vissza a hímzéshez, itt hagytam abba valamikor két héttel ezelőtt:


Lehet, hogy hamarosan megint előveszem, bár tavaszig már nem hiszem, hogy a falra fog kerülni szegény, bár voltak ilyen terveim vele mikor belekezdtem.

LHN - Home of a Needleworker (too!) (3)

Ha sokat nem is, de valamennyit azért haladtam vele, mert ugye a síelés alatt nem igazán vettem tűt a kezembe. :) Odafelé még a kocsiban is alig hímeztem, nem is értettem, hogy tudtam azt a rengeteg időt (6 óra volt az út) valami másra fordítani...

Nos, ez a mai állás, de lehet egy kicsit bökök még bele mielőtt nekivágnék a Daisy Lane Cottage-nak, amit elvileg közösen hímzünk Annával, Krisztivel és Timivel. Mire én neki kezdek, már lehet nem is lesz közös hímzés, de sebaj. :)

Foltvarró tanfolyam III.

Két héttel ezelőtt elkezdtük a foltvarró tanfolyamunk harmadik felvonását Piroska vezetésével. Az első órán csak ketten voltunk, tegnapra azért már megszaporodott a létszám és hatan el tudtak jönni a hétből, szóval lehetett lesni a többiek alakuló munkáit is időközben.

Első alkalommal angol papírravarrásos technikát tanultunk ismét, amivel csodaszép képeket vagy egyebeket lehet alkotni, ha rendkívül türelmes az ember. Egy fával nyitottuk a sort, az egészet kézzel varrtuk, nem is volt idő az órán befejezni még az összevarrást sem, nem még a tűzést. A tűzést sajnos nem volt kedvem kézzel csinálni, pedig sokkal szebb lett volna a végeredmény, de most már legalább ezt is tudom. :) Egyelőre a tervem vele, hogy táskát készítek belőle, nem nagy darabot, csak amibe telefon és tárca belefér, mert ebédelni nem szeretek a pakolósommal menni.

Jelenleg ilyen állapotban leledzik:

Tegnap a szakadó hóesésben nekivágtunk Budapestnek, merthogy nekem tanfolyamom van, nem maradhatunk otthon!!! :) Andris kirakott az Áprád-hídnál aztán ment az anyukájáékhoz, én meg irány a Mesebolt, ahol a crazy technika rejtelmeibe vezetett be minket Piroska. Bár helyenként azért nem bántam volna, ha kicsit több útmutatást ad, a végén azért csak kikeredett egy kis össze-visszaság. Eredetileg ezt is kézzel kellene varrni, de hogy gyorsabban végezzünk és használhassuk a masinákat, varrógéppel varrtunk. Egy hangyányival elszámoltam magam az anyagokat illetően, így aztán ezt is csak itthon tudtam befejezni, pontosabban megvarrni, mert a hímzéses díszítés még hiányzik róla. Reményeim szerint még feldobja majd egy kicsit... és hogy mi lesz belőle? Gondolom egyszer majd ehhez is jön az ihlet.

Hímzés nélkül így fest az én crazy-m:

Síeltünk :)

További fotókért kattints a képre

Ma délután hazaérkeztünk a síelésből, egy baj volt vele, hogy nagyon rövid ideig tartott. Odafelé sima utunk volt, négy óra körül megérkeztünk az ismerős szálláshelyre, ahol egy ismerős magyar lány fogadott minket. :) Nem nagyon kellett megerőltetnünk magunkat, amit a német tudásunkat illeti... a pályán meg ugye csak enni és innivalót kértünk, az nem volt olyan nagy kaland. A kipakolás után rögtön nyakunkba vettük a falut, amit már elég jól ismerünk, mégis sikerült egy templomkertet találni, ahol eddig még nem jártunk és remek kilátás nyílt a településre. Korai vacsoránkat az olasznál ejtettük meg, ismét finomakat ettünk.
Első nap vegyes időjárási körülmények között siklottunk a lejtőkön, volt hóesés, napsütés, borult ég és persze a műhó sem maradt el, amiből hatalmas kupacok (kész dombok) keletkeztek a pályák kellős középen, ezeket harmadnap már kész művészet volt kerülgetni. Az arcunk végig fedve volt, mert csípős volt a levegő és a folyamatos párakicsapódással is számolnunk kellett. Fél 3 körül adtuk fel sízést aznap, mindketten alaposan kifáradtunk... nekem másnapra szép kis izomlázam is lett, pedig azt hittem, hogy edzésben vagyok. Na ennyire azért mégsem voltam, de jól esett a friss hegyi levegő, a sok-sok mozgás és a fizikai fáradtság.
Másnap ragyogó napsütésben síeltünk végig egész nap, a hideg persze nem került el aznap sem minket, viszont nagyon jól lehetett csúszkálni. Szinte az összes pályán lecsúsztunk a fekete pályák kivételével, azt azért még nem merjük megkockáztatni (szerintem én később sem fogom, bőven beérem a piros és kék lejtőkkel). Nagyon tetszett a St. Michael-be vezető erdős pálya, annyi hátránya azért volt, hogy viszonylag hosszú a felvonó menetideje és semmi védőburok nincs rajta, szóval könnyedén odafagyhat az ember, ha nem elég óvatos. :) Szóval rekord mennyiséget síeltem szerdán, szerintem ez a csúcstartó nap az életemben, bár kilométerben nehéz lenne megmondani, mert már nem emlékszem a sorrendre és a mennyiségekre, csak hogy kétszer is megálltunk a kocsmában pihenni.
Tegnap szinte egész nap esett a hó, ami egyfelől jó volt, mert mindig volt friss hó a pályán a műhó mellett, viszont a látási viszonyok nagyon borzalmasak voltak, így néhány kör után mondtam, hogy én feladom a további csúszkálást, és bár nem vallotta be hogy nem a legideálisabbak a körülmények a síelésre, de Andris is feladta. A szaunázás előtt sétáltunk a sűrű hóesésben egy nagyot, annyira szép volt a táj, még úgy is, hogy a szempilláim folyton tele voltak hópelyhekkel.

Élveztük nagyon a csendet, a pihenést, a mozgást, a szaunázást, a közös reggeliket, ébédeket, vacsorákat és persze egymás társaságát. Vágyunk is vissza, mert máris magával ragadott ez az elektronikus világ...

Címszavakban

Most ez valami olyasmi bejegyzés lenne, hogy miről is kellene, illetve kellett volna írnom, ha lett volna hozzá kedvem és időm. Na nem sajnálom, hogy nem ücsörögtem itt a gép előtt, találtam jobb elfoglaltságokat.

Szóval nem meséltem még Brüsszelről, a haladó foltvarró tanfolyam elindulásáról, munkahelyi apróságokról és miről is még? Lehet, hogy nekem is kezdenek kihalni az agysejtjeim... vagy egyszerűen csak elfáradtam ma. Pedig voltak gondolatfoszlányok a fejemben, amik ezek szerint a nyugtázással szépen érvényüket is vesztették. Írás közben majd hátha eszembe jutnak, ha mégsem, nem is voltak olyan fontosak.

Holnap indulunk síelni Mauterndorfba, idén 3. alkalommal ugyanoda. Eredetileg ezt sem így terveztük, de így alakult... talán majd jövőre, vagy azután. :) Már szinte mident összepakoltunk, holnap reggeli után vágunk neki a nagyvilágnak. Várom már a meseszép tájat, az erdőket, a hegyeket, a havat (hátha több lesz valamennyivel, mint nálunk) és a kis falvak nyugalmát, derűjét, hogy kikapcsolódhassunk és egymásra figyelhessünk egy kicsit megszakítva a szürke hétköznapok monotonitását. Szóval hamarosan indulunk, kb. egy hét múlva jövök.

LHN - Home of a Needleworker (too!) (2)

Írnom lenne miről, csak időm nem igazán van rá, úgyhogy csak gyorsan mutatok egy képet a csigatempóban készülő LHN művemről. Eddig jutottam vele kb. 1 hét alatt, de a hímzés volt a főtevékenységem az elmúlt időszakban...

LHN - Home of a Needleworker (too!) (1)

Az az igazság, hogy már megint újba kezdtem, de ezért most Anna a felelős. ;))) Na jó, nem teljesen, mert már nagyon-nagyon régóta szemezek ezzel a mintával, csak eddig nem volt szívem levágni hozzá az anyagot, ez viszont most megadta a végső lökést.

Szóval számolgattam, vágtam, szegtem és belekezdtem a hímzésbe, amivel idáig jutottam tegnap este:

Minta: LHN - Home of a Needleworker (too!)
Anyag: 32ct Antic Ivory Zwiegart vászon
Fonalak: Crescent Colours

A vonattal nem volt szerencsém, meg mondhatni egész héten, de ez majd egy másik történet lesz egyszer. Szóval Dunakeszi állomásról indultam ma reggel, mert a veresi vonalon lerobbant a vonat... no comment. Itt a menetidő sajnos rövidebb, na meg találkoztam Anikóval a középhaladós hastánccsoportból és dumáltunk is szinte egész idő alatt. Tehát a képen látható munka szinte teljes egészében a tegnap este eredménye, ma reggel kb. 20x került a képre. De nagyon-nagyon szeretem hímezni, alig lehet letenni, imádom az anyagot és a fonalakat is, ja és már megint rámával hímzek, ez már tarthatatlan! :))) Pedig mennyire nem szerettem az elején, most meg szinte mással már nem is szeretek hímezni. Na jó, van egy két kivétel, a betonkeménységű aidát, amit a DIM készletbe is tesznek, nem erőszakolom bele a rámába, de látszik is kicsit az x-eken az egyenetlenség.

Na megyek készülök a hétfői Brüsszelre, bár még se jegy, se szálloda voucher... viszont, ha nem készülök össze, tuti menni kell.